Számomra a nagy szerelem a holtodiglan holtomiglan szerelmet jelenti. Ebben nem hiszek. Kiábrándulhatunk, elhidegülhetünk a párunktól, és persze, újra bele is habarodhatunk. Az ember ilyen, változó, jó esetben nem csípi a monotonitást, a szerelem viszont olyan, mint a tűz, ahhoz, hogy égjen, folyamatosan táplálni kell. És nincs olyan ember, aki élete végéig képes folyamatosan rakni a fát a tűzre. Ám mikor éppen kialudna a láng, akkor kell újra fellobbantani, ha akarjuk. Ha nem, akkor game over. És sokszor nem akarják, máskor meg igen. Ezért hiszek a szerelemben, de az örökké tartóban nem
Ennél fogva nem is keresem az ilyet, csak a szimplát. Ami rám is talált már egyszer, kétszer, csak hát igazolódott az, amit írtam...