Ó, ezen a városi pályán találtam pár jópofaságot
Először is, eddig röccenésmentesen futott a játék, hát ezen a pályán vissza kellett vennem a grafból. De csak ezen. Aztán, megrökönyödve vettem tudomásul, hogy a várost egyedül kell bevennem, mert társaim az első visszatöltést követően bevágták a durcát (valószínűleg megsértődtek, hogy meghaltam ), és a folyó túlvégén maradtak (gondolom a bug aktív volt, mikor átgyalogoltam a csekpojnton, ezért nem jöttek már velem később sem). Ez nagyon mókássá tette a pályát, mert vagy három RPG-s suhanc és egy 88-as van ugye ott, a gyalogságról már nem is beszélve. Na mindegy, pár tonna golyóval és hajszállal kevesebbel azért sikerült eljutnom a belvárosig.
Odáig azonban nem teltek eseménytelenül a dolgok, mert ez a kis városka ziher, hogy az Alkonyzónából jött. Kezdődött minden azzal, hogy mikor társaim figyelő szemeitől kísérve berohantam, két csávó szaladt el előttem. Nos, ezek szerintem szellemek voltak, mert a golyóra meg sem rezdültek, és észre sem vettek. Ráadásul az egyik befordult egy sarkon és eltűnt. Egy másodperccel később értem oda, és a csávó sehol sem volt, pedig a sikátor vége beomlott, és nem volt hová menni.
Aztán mentem tovább. Be egy házba, el az RPG-sek és a 88-as orra elől, mert hát az ugye ártalmas az egészségre. Na ekkor kicsit sci-fivé vállt a dolog. Mert abban az épületben a lőszer mellett egy fekete lyuk is lehetett. Nem vicc. Beléptem és hősöm irányíthatatlanul száguldani kezdett a szemközti fal felé, majd egy villanás és sutty... a pálya másik végében találtam magam egy sikátorban. Ez amúgy az ellenségeimet is alaposan összezavarta, nem csak engem. Képzelem mennyire befoshattak a transzportáló katona láttán, vagy hogy megrökönyödhettek, mikor lerohanták az engem elnyelő épületet, de nem leltek meg.
No, a fekete lyuk által nyújtott térváltásos előnyt kihasználva hátba támadtam ellenfeleim. Először, gondolván, hogy a 88-ast megragadó rosszarcú malboro-reklámfiú előtt értem el a géppuskát, felrobbantom az egész épületet, benne az RPG-sekkel is (mert ugye vagy kettő van benn). Az épület viszont hirtelen szétlőhetetlenné vállt. Frankó beton, amely viszont azonnal omlani kezdett, mikor feltűntek az RPG-sek és a 88-as gazdája. Épület vs Gránátvető 1:1.
A játék folytatódott. De még hogy! Kiderült, hogy a fekete lyuk esemény, amibe beleléptem, valójában az ellenség eszköze. Becéloztam egy épület ablakát, ahol tudtam, hogy egy RPG-s és egy szabvány mezei pocok lapult. Beküldtem egy gránátot, ami annak rendje és módja szerint rendet rakott a házba. De valamit furcsállottam. Hiányzott a megszokott halál hörgés, siralom, és röpködő testek sem voltak. Gyanút fogván, hogy ellenfeleim túlélték, ujjamat a ravaszon, szememet a távcsövön, puskát az épület kirobbantott ajtaján tartva elindultam. És egyszer csak, láss csodát, ahogy én a pálya másik végén, úgy az RPG-s és pocok haverja feltűnt a semmiből. Sajnos pechük volt, mert egyenesen a fegyverem torkolatába teleportáltak, így tovább is küldtem lelküket a másvilágra.
Eztán már nem volt nehéz bevenni a várost és megcsodálni a videót, melyben a Stargate SG-1 sorozat 200 című része látszott megelevenedni. Emlékezetes abban az epizódban a rész, melyben Jack O'Neill tábornok láthatatlanná vállt. Na most itt is ilyesmi történhetett, mert ezúttal az őrmesterem tűnt el. Azaz nem tűnt el, ott volt velem, parancsokat osztogatott és én is beszélgettem vele, csak hát látni nem lehetett.
Ez hát a története a Nevenincs város elfoglalásának, melyben egymagam vettem részt, és láttam számos megmagyarázhatatan eseményt. Hiszitek vagy sem, akkor is igaz, ott voltam, láttam