Na akkor én is beszállok a körjátékba
Jabbán nem tudom, miért kéne az ep6-ban csodálkozni még készülési sorrendben is, mikor már 12 éve benne van Jabbababa az ep4-ben... na mindegy, de erre a Vader dologra mindig azt mondom, hogy bár az odaveszik, illetve, pontosabb az, hogy a drámai hatás átalakul, de helyette sokszorosan több dolgot nyerünk azon, ha kronológiai sorrendben nézzük. Az ember hajlamos arra, hogy azon kesereg, így vagy úgy mit veszít, közben meg észre sem veszi, mit nyer. Ronda és ostoba mentalitás, pláne olyan helyzetben, mikor egyrészt, több a nyert dolog, mint a vesztett, másodszor, te döntesz egy másik ember élményéről.
Fogalmazzuk át kicsit a dolgokat: egy királylány elfogja a gonosz, akit a bölcs varázsló menekít. Eljutnak sohaországba, ahol a királylány találkozik egy rabszolgafiúval (Anakin elsősorban az volt, és csak sokadsorban volt versenyző, ez nem a Forma I), aki végül felszabadítja csodaországot és a királylányt. Ez ugyanilyen alapvető mesei elem, mint az, hogy a parasztfiú elmegy megmenteni a sárkány fogságába esett királylányt.
Az ep4-5-6-ban ott van Darth Vader (végül is 30 éve a világ egyik legfélelmetesebb karakterének tartott figura, biztos nem félelmetes...), wampa, a cantina lényei, a rancor, a sarlacc, a dianoga (hányan mondták már itt, hogy gyerekkorukban hogy féltek tőle, pedig csak egy szem és egy csáp). És kedves mennyi van? Jawa, és ewok, az ep5-ben meg semmi. Ott még a kis turcsiorrú törpék sem bizalomgerejesztők, amik a Bespinen kószálnak.
Az ep1-ben ott az ewokokat helyettesítő gunganok, Jar Jar pedig gyerekbarátabb, mint bármi más az egész Sagaban (ezt a húgomon tudtam lemérni, akinek máig a Jar Jar plüssfigura a kabalája és mindenhová magával viszi... pedig 20 éves, és nem rajong a Star Warsért). Na meg ott vannak a junglingek, Yoda (a kölykök imádják az ep2-3-ban a harcimanót), a nabooi állatok, boga. Szóval van itt mit a gyereknek a tejbe aprítani.
Nem mellesleg, az ep1-2-3 egy olyan ívet ír le, mint az ep4-5-6, csak visszafelé. Az ep1 gyerekesebb, és az ep3-ra lesz komoly, míg az ep4 komoly és az ep6-ra lesz gyerekesebb.
Az, hogy az ep1-nek semmi a sztorija, egy mérhetetlenül kalapos baromság, akárcsak az, hogy emiatt nem fogna meg senkit (nem írtad, de a szavaid ezt sugallják). Engem az ep1 tett rajongóvá, pedig arra sem emlékszem, mikor láttam először Star Warst, mert mióta az eszemet tudom, az a filmszéria velem van (előbb láttam, mint az Alienst, de az 7 éves koromban volt, tehát valószínűleg az SW-t én is 4-5 éves koromban kezdtem... de nem emlékszem, szóval ez mindegy is). Az ep1 önmagában képes volt arra, amire az ep4-5-6 egyben nem (és talán emiatt is szeretem jobban az ep1-2-3-at a második trilógiánál). Az ep1-nek amúgy is kerekebb és bonyolultabb története van, mint az ep4-nek, ehhez pedig rajongónak sem kell lenned, hogy lásd. Az ep1 történetét lezárják, Anakin Jedi tanonc lett, Naboo felszabadult, Obi-Wan Jedivé érett, Darth Maul meghalt, Palpatine kancellár lett. Egyedül Sidious papa nem kapott lezárást, legalábbis, ha még nem tudjuk, hogy Sidious Palpatine, mert ha igen, akkor tudjuk, hogy az ep1-re rendelt története lezárult. Elérte, amit a Naboo megszállásával ki akart eszközölni. Innét csak egyetlen kérdéssel állunk fel: mi Sidious célja?
Ezzel szemben az ep4 csupa megoldatlan szállal végződik: Darth Vader nem halott, mi lesz vele? Luke Skywalker nem Jedi, és a mestere meghalt, mi lesz vele? A Halálcsillag elpusztult, de mi van a Birodalommal? Leia és Luke, vagy Leia és Han jön össze? Mi van Jabbával és a Han fejére kitűzött vérdíjjal (mely az eredeti verzióban még csak sokadlagos mellékszál, de az SE óta elég jelentőssé dagad, mely szép nagyra nyitja Han ep5-ös történetét már az ep4-ben). Bár az ep1-2-3 története egybefüggőbbnek tűnik, az ep4-5-6 ugyanolyan szorosan kapcsolódik össze, és csak a felszínen tűnnek tagoltabbnak.
Másrészt, az ep1 története bonyolultabb, hiszen a háttérben a gonosz ténykedése zajlik. Ez már önmagában is ízes, hiszen ezt finoman lett beleszőve a sztoriba. Ok és okozati összefüggések vannak a háttérben, amit csak utánagondolással lehet leleplezni (és ez teljesedik ki az ep2-3-mal, vagyis ez a "mi Sidious célja" lezáratlan szál... legalábbis tényleg addig, amíg nem tudjuk, ki Sidious, mert akkor az ep1-ben, mint írtam, ez is lezárást kap: a cél a kancellári poszt megszerzése, ami megtörtént). Viszont az már külön bonyolítás, hogy rabszolgagyereket szőnek fogatversenyekkel a sztoriba, több bolygót meglátogatnak, belevisznek politikát, mitológiát, több fő fajt (az ep4-ben hány fő faj van? Az ember és senki más, és ez kitart az ewokok megjelenéséig, mert szegény egy szem vukink és huttunk kicsit kevés történetformálási szemszögből. Ellenben a gunganokkal, a kaminoiakkal, a geonosisiakkal.)
Az ep4-ben ezzel szemben nincsen semmiféle politikai machináció, a gonoszok nyíltan dolgoznak. A háttérben a Jedik munkálkodása lehetne, de az meg csak az ep1-2-3-mal és 5-6-tal nyer értelmet (mint az ep1-ben Sidious szála, szóval egálban vannak annak tekintetében, hogy mivel is teljesülnek ki), és ebben a részben nem olyan hangsúlyos, mint Sidi papa ténykedése (elvégre Ben csak egy kölyökre van hatással, Sidious meg... nos, nézzük meg az ep1-et ). Ráadásul az ep4 sokkal kevesebb szereplőt mozgat, kevesebb helyszínnel, kevesebb fordulattal.
Aztán, hogy elvész az "Én vagyok az apád.", furcsán jöhet ki Leia és Luke kapcsolata, és levehető, hogy Ben hazudik, stb. ez tény, de ahogy korábban is írtam, mennyi mindent nyerünk:
- Sidiousról csak az ep3-ban derül ki, hogy ő a jóságos Palpatine. Ha csak nem figyelünk oda a részletekre, de az emberek többsége nem szokott (a gyerekek esetében meg talán senki). Persze, aki felfigyel olyan dolgokra, mint egy erkély korlátja, egy áll, egy kamerabeállítás, annak már az ep1-ben leeshet, de nem ez jellemző a többségre, pláne gyerek fejjel. Elvégre én, aki már látta az ep1 előtt pár százszor az ep4-5-6-ot sem hittem, hogy Sidious Palpatine, amíg Tibur fel nem világosított anno az sw.hu-n. És ha jól rémlik, MissKarrde sem tudta az ep1-ből (Karrde, javíts ki, ha tévedek). Ha pedig az apróságokból nem esik le, és nem láttad az ep4-5-6-ot, akkor mit látunk. Van Darth Sidious, egy kámzsás alak, aki a háttérben sunnyogva manipulál. És itt van a jóságos Palpatine kancellár, aki rávilágít a Köztársaság romlottságára. Az ep2-ben ez a Palpatine figura alig szerepel, de ekkor már egy a felelősség súlyától megtörni látszó öregember (lehet ezért is öregítették meg kicsit jobban az ep2-re, hogy rájátszanak az erőtlen benyomásra, mint ahogy az ep6-ban botot adtak a kezébe). Sidious pedig csak a végén tűnik fel, amikor Palpatine meg tök máshol van és látszólag a két jelenet egy időben zajlik. Tökéletes az illúzió. Az ep3-ban kezdhetünk csak gyanakodni, ahogy Sidious egyre jobban húzza Anakin agyát, de még ekkor is inkább arra gondolhat az ember, hogy Palpatine Sidious bűvkörébe került. Hiszen ha Sidious lenne Palpatine, a Jedik megéreznék, vagy Dooku szólt volna, mikor elrendelte a meggyilkolását. Vagy miért fognák el a Szeparatisták a vezérüket? Ezek mind azt bizonyítják, legalábbis felszínesen, hogy Sidious nem lehet Palpatine, maximum a bábja, úgy, mint Nute Gunray. Az, hogy mégis ugyanazok, csak egy gyanú, mint Windunál. De éppen emiatt már számít az ember a nagy bejelentésre, ami el is jön, amikor lehull a lepel: Anakin és Palpatine találkozik az irodában és Palpatine felfedi magát. A hatás nem oly erős, mint az "én vagyok az apád", inkább hasonló lehet, mint mikor Yoda elmondja Luke-nak, hogy tényleg Vader az apja. Ahogy az Oscarban oly frappánsan megfogalmazásra kerül: tudjuk, csak nem sejtjük.
A Star Wars előzményekre is jellemző az a fajta pozitív életkép, amely az egész Sagat átlengi. Elvégre hatból két film szép véget ér, ahogy az előzmény esetében háromból kettő. Legalábbis, ha nem tudjuk, hogy Sidious Palpatine (amit ugye az ep5-6 és a részletek felfedezése nélkül nem tudni az ep3-ig). Így a Köztársaság és a Jedik bukása is igazán meglepő lehet, pláne az ep1-2 fényében. Mert mit látni: az ep1-ben a Köztársaság korrupcióját megdönteni látszik az új vezér, az erős és karizmatikus Palpatine. Ergo a Köztársaság győzött. A Jedik megmentik a Naboo népét, a nabooiak és a gungák összeborulnak, és még a kiválasztott vágya is teljesül, Jedinek tanulhat. Az embernek teljes a pozitív életérzése, minden jó, Sidious pofára esett, hiszen nem sikerült elfoglalnia a Naboot (ugye csak később derül ki, hogy nem is ez volt a célja), az pedig igazán eszünkbe sem jut, hogy a történetben van egy tragikus vég: Shmi még mindig rabszolga és nincs Anakinnal, anyát és fiát elválasztották egymástól. De ez akkor eltörpül a nabooi ünneplés fényében, mint az is, hogy Sidious még mindig él. Egy huszárvágással ugorjunk át az ep2 végére. A Jedik megkapták azt, amiért sírtak az egész részben, nem kell egyedül megvívniuk a háborújukat. Anakin és Padmé is egybekeltek, és a Köztársaság győzött a Geonosison. Ha még nem láttuk az ep4-5-6-ot, akkor a film végén a köztársasági hadsereg indulását, és nem a birodalmi hadiflotta felszállását látjuk. Még a zene sem sugallná ezt, hiszen eddig ezt a dallamot csak az ep1 végén hallhattuk, nagyon halkan, pár másodpercig, az ep5-öt meg ugye még nem láttuk (visszanézve persze már egyértelmű a dolog, de most ugye arról van szó, ha először kronológiai sorrendben látjuk). Tiszta happy minden, a Köztársaság győzött a Geonosison és - ahogy Dooku mondta - hatalmas hadserege van, amivel megverhetik a gonosz Szeparatistákat. Dooku elmenekült, Padmé és Anakin szerelme beteljesült. Happy... egyedül az az apróság zavarhatja meg a nyugalmunk, hogy Sidious az egyetlen megjelenésében azt mondta: "Eddig minden a terveink szerint halad." Illetve Yoda végső monológja is ürömöt hoz az örömbe: "Ez nem győzelem. A Sötét Oldal leple reánk borult. Elkezdődött a klónok háborúja." Kellemetlen, de ki emlékszik már ezekre a szavakra az Across the Stars felcsendülésekor, és Padmé és Anakin naplemente előtt történő csókjára? Eddig mindig mindenki jól jött ki (leszámítva a gonoszokat, legalábbis látszólag). Aztán jön az ep3, már egy győztes csatával indítanak. Grieovust is legyőzik, Dooku is meghal. S bár Sidious felfedi magát, a sok happy endtől az ember automatikusan azt várja, hogy majd jön Anakin Skywalker, Obi-Wan Kenobi és Padmé Amidala, na meg Yoda, és jól felrúgják Palpatine-t, és újra győz a Köztársaság, a Jedik, és végül eljön a Happy End. Pofára esés, mert a Köztársaság végül tapsvihar közepette omlik össze, a Jediket pedig elpusztítja az a hadsereg, aminek az előző rész végén a néző még örülhetett.
És mindennek az oka az első három rész legnagyobb pofánvágása, amit merek állítani, legalább akkora ütés lehet, mint az "Én vagyok az apád". Ez pedig Anakin Skywalker átállása. Bár mindig ott lebegett a Sötét Oldal, az ember nem számít rá egy ilyen happy endekre játszó történetben, hogy a kiválasztott, a legfőbb jó, a főszereplő, a hős fogja mindannak a vesztét okozni, amit három rész alatt megszerettünk. A filmek felépítéséből nyilvánvaló, hogy a néző, aki nem látta az ep4-5-6-ot, az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy Anakin jó marad. Mellbevágó lehet az érzés, mikor végül nem Sidiousra, hanem Windu kezére sújt le. De még ezután sem hal meg a remény a visszatérésre, hiszen Anakin hezitál, így durva lehet látni, ahogy a Templom ellen vonul (még úgy is az volt, hogy ismertem az ep4-5-6-ot, sőt, az ep3 cselekményét is). Képzeljétek milyen érzés lehet a 66-os parancsot megélni úgy, hogy abszolúte nem vagytok tisztában a következményekkel, hogy mindez hová vezet. Magyarul, hogy fogalmatok sincs, mi történik az ep4-5-6-ban. Az ember talán még akkor is reménykedik a végső visszatérésben, amikor Padmé megérkezik a Mustafarra, és csak a lánnyal együtt hal meg a remény. Vagy mégsem? Hisz "van még benne jó".
Szóval, nem tudod, mi lesz a jövőben, akkor az ep3 egész meglepetés sorozatot okozhat. Anakin átáll és ő pusztítja el a Jediket, hozzájárul a felesége halálához, Palpatine-ról kiderül, hogy Sith, és a Köztársaságot megdönti. A megváltó hadsereg pedig a bárd volt a hóhér kezében. És az ep3 végén a néző ott áll, nézi az épülő szuperfegyvert, amiről még azt sem tudja, hogy mi (csak annyit tudni, hogy "ha a Jedik megsejtik, mit építünk, végünk"). A Jedik kipusztultak, Obi-Wan és Yoda elrejtőztek, és csak két gyermek van, Luke és Leia, de mi lesz velük? Hogyan lesz itt bármi is jó még? Az ember innentől már nem számít a happy endre, mint az ep1-2 után, sőt, az ep4-5-6-hoz úgy áll hozzá, hogy már mindenre figyelni akar, nehogy még egyszer megvezesse Palpatine, és ármányok egész hadára, hatalmas nagy pofára esésekre számít.
Ám eljön az ep4-5-6, ami csavar az egészen. Ez a csavar akkor következik be, mikor Ben ezt feleli egy bizonyos ember kérdésére: "Egy ifjú Jedi lovag, Darth Vader, aki a tanítványom volt, míg rossz útra nem tért, segített a Birodalomnak felkutatni és kiirtani a Jedi lovagokat. Az ő árulása lett apád veszte is." Hogy mi van? Képzeljétek, annak tudatában, hogy csak az ep1-2-3-at ismeritek, milyen érzés lehet ezeket a mondatokat hallgatni? Obi-Wan Kenobi (azaz Ben Kenobi) hazudik, mint a vízfolyás. Egy Jedi lovag. A jó harcosa éppen megvezeti a Galaxis nemesisének fiát. És ezt Yoda, a nagy bölcs is folytatja, bakker. Vagyis a háttérben immár a Jedik machinálnak, ellenben Sidious nyíltabb lapokkal játszik. Vagy mégsem? Az ep6-os húzása továbbra is meglepő, akárhogy is nézzük a Sagat, de a machináció már így sem oly jelentős, mint az ep1-2-3-ban, pláne, hogy az ep4-ben egyáltalán nem, az ep5-ben alig szerepel. De, ha kronológiai sorrendben nézzük, akkor ismerjük a két Sith törvényt, ami ugye készülési sorrendben csak az ep1 végén hangzik el (és ebben a sorrendben az emberben ellenérzéseket válthat ki, mint logikai bukfenc, pedig csak tévesen van megítélve). Szóval, ha az ep1-nek hála tudjuk, hogy mindig csak két Sith létezhet, akkor megint meglepődünk, hogy Sidious és Vader miért akarja átállítani Luke-ot. Módosítani akarnak a szabályokon, vagy az egyik meg akarja ölni a másikat? Ismerve, hogy Vaderért Sidious beáldozta Tyranust, és, hogy Vader már Padméval az Uralkodó megdöntését tervezte, az utóbbit láthatjuk valószínűnek. Szóval érdekes és nyílt sakkjátszma indul a két Sith között, amit tovább fűszerez, hogy mindketten tudják, akárcsak a néző, hogy Luke Vader fia. De az ep1-2-3 nélkül az a beszélgetés az Executoron csak egy adalék, egyáltalán nem oly jelentős. Az előzmények ismeretében viszont hatalmas meglepetés, és értetlenkedés.
És persze, mivel a néző már az ep3 óta tudja, hogy Luke a fia Vadernek (sőt, azt is, hogy Leia a lánya), már előre lehet félni attól, mi lesz a találkozáskor. Tudjuk, hogy Anakin hogyan reagált a Jedik állítólagos hazugságára. Vajon a fia, aki Yoda barlangjában önmagát látta Vader sisakjában, aki ugyanazon az úton lépdel, mint anno Anakin, hogyan fog reagálni a Jedik tényleges hazugságára? Ott a nagy találkozás, és látszólag a Jedik újfent a saját kardjukba dőltek Luke megtévesztésével. És rágjuk a körmünket, mikor pattan ki a dolog (ezt fűszerezi az is, hogy Yoda és Ben mennyire ágált az ellen, hogy Luke találkozzon Vaderrel, és a néző az ep1-2-3 ismeretében tudja, miért, tehát a találkozás fokozódik). És aztán, lecsapják Luke kezét, pont, mint Dooku Anakin kezét. Az embernek eszébe jutott, hogy az hová vezetett. Önmagában meglepő, az előzmények ismeretében súlya van. Fokozódó hangulat, és eljön a pillanat:
- "Obi-Wan sohasem mondta el, mi történt az apáddal" - mondja Vader, és a néző már borzong. Bazzeg, most fogja elmondani, most vethetünk keresztet a Jedi lovagokra. Ostoba Ben, ostoba Yoda.
- "Éppen eleget mondott. Elmondta, hogy te ölted meg" - üvölti Luke, de a néző tudja, hogy ez sajnos hazugság. De jó emlékeztető Ben ep4-es szavaira.
- "Nem, én vagyok az apád" - katarzis, végre kipattant, aminek már másfél rész óta ki kellett volna.
Ebben a formában nem olyan meglepő, az tény, de a meglepetés érzését átveszi valami más. Az érzés, hogy együtt érzünk Luke fájdalmával. És Vader újabb szavai kicsit a nézőnek is szólnak: "Nézz magadba, a szíved mindig is tudta, hogy igaz." A néző, aki kronológiai sorrendben látta, tudja, hogy igaz. És lelki szemeivel többet is lát: Luke-ot, amint Vader oldalára állva elpusztítja Yodát, a Lázadást és az Uralkodót, akárcsak anno Anakin. Hiszen ő tudja, hogy apa és fia ugyanazt az utat járják, és az ep3 után kevés az esélye, hogy ebből a nagy katyvaszból happy end süljön ki. Ám ekkor, mindenki nagy döbbenetére, Luke öngyilkosságba menekül, amiből végül is megmenekül. Itt még egy dolog közbejön, mikor Leia megérzi. Simán csak érzelmi kapcsolatnak tűnik, de ha tudod, milyen a valódi kapcsolat közöttük, akkor fellélegzel: végre rájönnek, hogy testvérek. Ugyan még nem, de kezd alakulni ez is.
Az ep6 eleje ennek fényében már inkább afféle várakozásként működik. Várunk arra, hogy mikor tudja meg Luke és Leia, hogy testvérek, várjuk azt, hogy Luke szembeállítsa Yodát és Bent a hazugságukra. Az elején a meglepetéseket inkább az okozhatja, ahogy ezek történnek. Yoda furcsa mód még a halálos ágyán is megpróbálja kikerülni a választ (mintha szégyellené magát), majd az egészet balszerencsésnek titulálja. Persze a szavai mögött bölcsesség lapul és végül itt mondja el Luke-nak, hogy van még egy Skywalker. A katarzis itt elmarad, akárcsak korábban, Luke már nem lepődik meg nagyon, és annyira a néző sem: itt volt már az ideje, hogy ezt valaki elmondja. Vége a hazugságoknak, a manipulációknak. Ben, mikor Luke szembeállítja a hazugságaival, csak szokásos kedélyes módján Qui-Gon szemléletében válaszol: "Amit mondta, igaz, bizonyos szemszögből nézve." Szintén az ep1 ismeretében nyer igazi erőt ez a mondat, mikor is Qui-Gon és egy bizonyos ifjú padawan között ez a beszélgetés zajlott le:
- "Ez nem tiszteletlenség, mester. Ez az igazság.
- A te szemszögedből."
Erre reflektálva: "Minden igazság, amit annak hiszel, javarészt csak a te szemszögedből igazság." Mily szép kerek egésszé nőtte ki magát az ep1 az ep6-tal. Egy mester kioktatja a padawanját az igazságról, pont úgy, ahogy annak idején őt oktatták ki ugyanerről. És ehhez kell az ep1, fordítva nem működik, az ep1-ben nincs ennek olyan nagy jelentősége, mint fordítva.
És végül Luke rádöbben, hogy Leia, akit a Bespinen szólított, és ő meghallotta, pont úgy, ahogy a bolygóról menekülve hallotta az apját is, ő a testvére. Újabb várakozás, míg végül egymás előtt is felfedik, ami az Endoron következik be. Végre teljes a kép, minden letisztult. A testvérek egymásra találtak, Luke Jedivé érett, hisz abban, amiben Amidala (bár a néző, tudván mit tett Anakin, nem biztos, hogy ugyanúgy hisz, és ez még fontos lehet). A Lázadók pedig megindulnak a második Halálcsillag ellen. Az ep6 végéig szép és boldog lehetne minden. De, egyszer csak kiderül, hogy Palpatine már megint manipulál. Egyrészt, kezd révbe érni az ep5-ben elkezdődött sakkjátszma a két Sith között. Ne feledjük, ez a mérkőzés csak az ep1-2-3 ismeretében a két Sith közötti játék, anélkül az ep5-ben inkább Vader, az ep6-ban Palpatine játéka. Aztán, tudjuk, hogy Palpatine milyen jó manipulátor, hiszen már láttuk, mit művelt azelőtt, van fogalmunk róla, így a félelmünk, hogy ezúttal is minden katasztrófába torkollik, erősebb (pláne, hogy immár két rész van mögöttünk, ami nem végződött happy enddel, így jogos a félelem, hogy végül ez sem fog, még akkor is, ha az ember azért érzi: most a jó fog felülkerekedni). Ráadásul, ahhoz, hogy Vader minden lépését érezzük, Luke minden szavát elhiggyük, szintén érdemes ismerni az ep1-2-3-at. Csak abból tudjuk, mit jelent Anakin számára Palpatine, és nyer értelmtet, miért védte meg az öreget, mikor Luke lesújtott rá. Ez, csak az ep5 ismeretében inkább Vader nimbuszának rombolása, hiszen ha azt akarta, hogy Luke mellé álljon, és Palpatine meghaljon, akkor ott, abban a pillanatban nem kellett volna megvédenie az öreget. De ugyanígy, az ep3-ból azt is tudhatjuk, mennyire erős az öreg bűvköre, és, hogy sosem védtelen (hisz tudjuk, hol a kardja, és mit tud az ujjaiból szórni). Ergo azt is tudhatjuk már, hogy Vader nem csak az öreget, de Luke-ot is megvédte azzal, hogy megállította a kardját. Az ep1-2-3 nélkül ez csak egy snassz tett, ami kirobbant egy párbajt. Az ep1-2-3-mal már emögött is érzelmek vannak. Ugyanígy van ez Luke szavaival, hisz az anyja szavait ismételgeti. És már-már érezzük, hogy Luke sikerrel jár, mikor hirtelen bevadul és lecsapja Vader kezét, megbosszulva az ep5-ben történteket. Aki készülési sorrendben nézte, az is erős érzelmeket kap, hiszen a jelenet így is rávilágít arra, hogy Luke mennyire az apja útját járta. A szikrázó vezetékek és ahogy Luke ránéz a saját gép kezére hatalmas jelent. De az ep2-3 ismeretében? Ahol Anakin megbosszulta a keze vesztét, majd ugyanúgy megcsonkítója nyakára tette a kardját? És ott volt mellette Palpatine, aki arra biztatta, hogy ölje meg! Az ep6 jelenete ennél fogva már két ember szemszögéből épül fel. Látjuk Luke és Anakin múltját is, és sokkal erősebb a kettejük közötti párhuzam. Nagyobb emocionális hatást gyakorol a jelenet arra, aki kronológiailag nézi a Sagat. Szinte felkiálthatna: Ne tedd!!! És nem teszi, fel lehet lélegezni, Luke félredobja a kardját. Aztán Sidious arcát látva a lélegzet újra elakadhat, hiszen tudjuk, hogy milyen veszélyes az öreg. Kard nélkül kivédeni a villámait? Egyedül Yodának ment. Na és most mi lesz? És itt jön képbe az, hogy ha olyan a mentalitásunk, és két sötét befejezésű rész után inkább hajlunk afelé, hogy ezúttal is elmarad a happy end, akkor már látja is maga előtt, amin Luke megsül (csupán az ep5 ismeretében ez nem olyan erős húzás, mint az ep3 és 5 ismeretében, pláne, ha tudjuk, milyen tetű és veszélyes Sidious, amihez szintén kell az ep1-2-3).
És a végső nagy érzelmi töltés Luke felvillanyozása alatt van, amit mindenféle túlfecsegés nélkül is láthatunk, mennyivel erősebb lehet az összes előzmény ismeretében. A finalé ezután már üde (de a 2004-es kiegészítésekkel és az ep1-2-3 ismeretében) már csak üde, de mindenképpen hatásos és kifejezetten teljes levetés, ahogy megjelenik a három szellem (Hayden Christensennel), ahogy elsuhanunk Naboo felett, vagy ahogy láthatjuk a Coruscantot és rajta a Jedi Templomot és a Szentáust (ha az SE illetve 2004-es verziót látod először az ep4-5-6-ból, és az ep1-2-3-at még csak nem is láttad, ezek a kiegészítések érthetetlenek, semmik, jelentéktelenek).
Mindezek mellett pedig van egy halom apróság, ami jobban érvényesül, vagy meglepetést okoz úgy, hogy ha kornológiailag nézed: Boba Fett, Tatooine, a rohamosztagosok, amik hatalmas jelentőséget kaptak az ep1-2-3-mal. Elég csak arra a különbségre gondolni, hogy milyen Boba Fett első feltűnése az ep4-ben. Az előzmények ismerete nélkül ő csak egy martalóc a sok közül. Az ep1-2-3 ismeretében ú Boba Fett, Jango Fett klónozott fia, már tudni, hogy bajok vannak, és az ep5-6-ban szépen kiteljesül Fett története. Pedig az ég szerelmére, csak egy mellékkarakter. Az is erősebb érzelmileg, ahogy először láthatjuk Luke-ot és Leiat, akit azelőtt csecsemőként hagytunk el, vagy az öreg Owent és Berut. Ahogy ráeszmélünk, hogy Hant az a Jabba cseszegeti, aki az ep1-ben olyan jóságosnak tűnt. Ahogy meglátjuk az öreg Obi-Want, vagy a mit sem változott C-3PO-t és R2-D2-t (R2 ráadásul még izgalmasabb, hisz tudjuk, hogy ő mindenről tud, és mégsem jár el a szája, hagyja, hogy a dilis emberek játszadozzanak egymással. S óhatatlanul is belegondolunk, mekkora zűr lett volna, ha ugyanez a tudás C-3PO-ban is megmarad.).
Szóval, igen, kronológiai sorrendben átalakul az ep4-5-6 minden jelenete. Érzelmileg több lesz, illetve sok dolog, ami nekünk, akik készülési sorrendben látták, nem volt meglepő, éppen az válik megdöbbentővé kronológiai sorrendben. Ezt is érdemes átgondolni, illetve azt, hogy ha az ep4-5-6-ot látja az ember először, akkor kifilézésre kerülnek az ep1-2-3 meglepetései. Mert két trilógia, azaz hat rész van. És miért is csak a második fél van féltve? Az elsőnek is vannak csavarjai, meglepetései, azokat miért szabad kinyírni, és az "Én vagyok az apád." szösszenetet miért nem szabad? Nem tudom, de egy átalakuló (nem elvesző) jelenet miatt nem áldoznám be három másik rész csattanóit.
Szerk.: Húúúúú de rövid lett már megint
