Az évek növelik a tapasztalatot, ami megváltoztatja az embert. Ilyen értelemben valóban az évek tesznek bölcsebbé, de egy húsz éves, aki húsz évig csak ücsörög, max arra fog rájönni visszatekintve, hogy hülyeség volt húsz évig ücsörögni, a világ többi részéről szerzett ismeretei viszont megrekedt a húsz évvel azelőtti szinten, amit ha elkezd hangoztatni, elmebetegnek fogják titulálni, nem bölcsnek. És nem is lesz bölcs. Viszont az a húsz éves, aki élt húsz évig, nem világmegváltó dolgokat, csak annyit, hogy munkát szerzett, amiben rendesen dolgozott vagy sem, barátokat talált, akiket megbecsült vagy elhagyott, családot alapított, amit szeretett vagy utált, és ezekkel az egyszeri, hétköznapi dolgokkal élt át azt a húsz évet, több dologra tekinthet vissza, szélesebb perspektívával. Az élettapasztalat formál. Egy húsz éves élhetett már annyit, mint egy negyven, és egy negyven éves is élhetett annyit, mint egy húsz éves. Persze az is áll, hogy a negyven éves kenterbe veri az ifjú suhancot. De nem mindenben, sőt, csak abban, amit ő élt meg. Mert amiről fingja sem volt húsz évvel azelőtt, arról akkor sem lesz, ha visszagondol rá, hiába öregedett (max az élet megtanította rá, hogy fogja be a száját és ne okoskodjon olyanban, amihez nem ért, de ez megint csak az, hogy valamikor érte olyan impulzus, ami rávezette. Ez lehetett egy csúnya megalázás, vagy tíz évnyi finom célozgatás, netán teljesen más). Extra bölcsességpont meg szerintem nem jár a korral (ha így lenne, akkor az évekig kómában fekvő feléledésekor minime Gandalfnak kéne lennie), ha nem élsz. Mint mindenért, ezért is neked kell gürizned. Az élet öregít, a tapasztalat nemesít, mondhatni.