A Hyperion belsejében sötétség honolt, csak egy kis lámpa égett a főraktér műszaki állomása fölött. Szinte tapintani lehetett a csendet, bár valahonnan a hajó aljából halk búgás tört elő. A hipermeghajtó mag munkájának hangja volt ez. A legénység; egy tagját leszámítva; aludt.
Dzséjt állát dörzsölve bámult az előtte lévő műszaki pultra. Úgy tűnt, mintha elmélkedne, valójában egy nagyon halk, rögzített adást hallgatott. Olyan halk tartományban játszotta le, hogy az emberi fül nem is hallotta.
- Palpatine már nem sokáig fog a trónján ülni. Amint felépült a hadseregem, támadunk. Mire a Birodalom felocsúdna, én már a Császári Palota főkapuján fogok kopogtatni. – hallatszott az első beszélő hangja.
- De mi van, ha az Uralkodó megtudja, hogy mit tervezel? – a második hang rekedtes volt, sokkal idegesebb, mint az első. Úgy tűnt, az ő adóját valami torzítja, de még így is tudta, hogy nő az illető.
- Nem fogja. Ha okosak vagyunk, nem lesz semmi baj. Tarts ki… a múlt biztos, azon nem lehet változtatni. Csak a jelent éled, erre vigyáz, és akkor remélheted a jövőt… - az adás itt megszakadt.
Dzséjt elégedetten dőlt hátra székében. Ez az üzenet lesz az aduja, csak tudnia kell kijátszani. Nem nagyon szerette a szerencsejátékokat, de ettől függetlenül néha szívesen játszott.
- Mara. Szeláni. – nyomta le a komot – Gyertek a pilótafülkébe.
- Megyünk. – nyöszörögte Mara.
A Kaminon… ott dől el minden. – gondolta melankolikusan Dzséjt – Remélheted a jövődet Stark. A Kaminon jön el a bosszú ideje.
Akaratlanul is felidéződött benne az öreg Yoda tanításai.
A bosszú haragból fakad ifjú Dzséjt. A harag a sötét oldalból fakad. Ha egyszer a sötét oldal ösvényére lépsz, örökre a fogja maradsz. Vigyázz ifjú Dzséjt, bizony, nagyon vigyázz!
Mosolyt fakasztott Dzséjt arcára a kis Jedi mester emléke. Bár „kirúgta” őt a Jedi Templomból, és mindig is kétségei voltak vele szemben, ennek ellenére szerette a kis gnómot. Kár, hogy régen találkozott vele. Elhatározta, hogyha ezt élve megússza, ellátogat a Dagobahra. Kíváncsi lett, milyen arcot fog vágni Yoda, ha meglátja legrosszabb tanítványát.
Egy alak suhant mögé.
- Mit akarsz? – csendült Mara álmos hangja és a férfi mögé állt. Szeláni lekuporodott egy székre, és fejét a pultra borította.
- Szeretném, ha meghallgatnátok ezt. – felhangosította és elindította a felvételt.
- Palpatine már nem sokáig fog a trónján ülni. Amint felépült a hadseregem, támadunk. Mire a Birodalom felocsúdna, én már a Császári Palota főkapuján fogok kopogtatni.
- De mi van, ha az Uralkodó megtudja, hogy mit tervezel?
- Nem fogja. Ha okosak vagyunk, nem lesz semmi baj. Tarts ki… a múlt biztos, azon nem lehet változtatni. Csak a jelent éled, erre vigyáz, és akkor remélheted a jövőt…
Ezzel lekapcsolta a lejátszót. Először Marára pillantott. A lány hitetlenkedve pislogott. Talán eddig nem tudta elképzelni, hogy valaki képes elárulni az Uralkodót? Aztán Szelánira tekintett. Ő is döbbenten meredt a lejátszóra, de pillantásába más is vegyült. Ijedtség, zavarodottság. Dzséjt magában elégedetten bólintott. Most már biztos volt abban, amire megismerkedésük óta gyanakodott.
- Ezt az üzenetet pár hónapja rögzítettem. Az Empire Queenről indult, és a Császári Palotába ment. Az egyik hangot nem tudtam azonosítani, a másikat igen. – Mara szeme elkerekedett, ahogy rájött, mire céloz Dzséjt. Csak egyetlen ember van az Empire Queenen, akinek elég hatalma van ahhoz, hogy megdöntse az Uralkodót. Stark admirálisnak. Áruló.
- Hát ezért üldöz téged. – hüledezett.
- Igen.
- De miért? – csattant fel Szeláni.
- Mit miért? – vonta fel a szemöldökét Dzséjt.
A lány elhallgatott, csak kisvártatva szólalt meg újra.
- Te miért akarod őt elkapni? – ezt nem értette. Nem állt össze a kép, mit csinált Stark, ami miatt a Kalóz ennyire meg akarja ölni.
- Megölte a testvéremet. Elég indok ez ahhoz, hogy segítsetek megölni?
Csend. Mindketten hallgattak. Mérlegelték a lehetőségeket, megpróbálták kitalálni, mi lehet ebből. Egy áruló admirális elpusztítása messze túlhaladja azt, amivel az Uralkodó megbízta őket. És itt van Dzséjt is. A kalóz biztos volt benne, hogy az első adandó alkalommal ellene fordulnak. Túl hűségesek a saját urukhoz.
- Elég. – mondta ki végül Mara.
- De… biztos ez a jó megoldás? – vágott közbe azonnal Szeláni – Úgy értem, megölni. Az Uralkodó biztos jobban örülne, ha elé vinnénk.
Mara mérlegelte ezt a lehetőséget.
- Nem hiszem, hogy hagyná magát letartóztatni. – szúrta közbe Dzséjt, ezzel gyorsítva Mara döntését. Közben tett egy újabb észrevételt is, Szeláni már megint bizonytalan. Ilyenre csak az első alkujuk során volt példa.
- Megpróbáljuk letartóztatni. Ha nem megy, akkor sem hagyhatjuk szökni.
- Helyes. – zárta le a vitát Dzséjt – Jól döntöttetek. – felállt, és a kabinja felé indult. Még félvállról odavetette. – Semmi sem az, mint aminek látszik, igaz? – ezzel magára hagyta őket, hadd emésszék meg a hallottakat. Elégedetten feküdt le.
Aznap éjjel a Jedi lovagokról álmodott, a mesterekről, akik hajukat tépték Dzséjt tanítása közben.
Néha azt hiszem, hogy nem mi tanítunk téged, hanem te tanítasz minket türelmességre. Aki belőled Jedit farag, az a legkiválóbb Jedi az egész rendben. – mondta hajdan Mace Windu.
A Kamino sötét és zord volt. Egész felszínét víz fedte, s szüntelenül ömlött az eső. Az orkánszerű szél hatalmas hullámokat korbácsolt az óceánok felszínén. Az égboltot fényes villámok szelték keresztül, nappali fénybe megvilágítva e különös világot. A bolygó őslakosai fejlett klónozási technikákkal rendelkeznek. Ezzel hozták létre azt a hatalmas hadsereget, amivel a Köztársaságot akarták helyreállítani, de a bukását okozták.
A Hyperion a felhőkhöz közel suhant. Kopott, eldeformálódott burkolatát kövér esőcseppek áztatták. Sebesen közelített egy cölöpökre épült város felé, aminek egyik leszállópályáján landolt. Mire a rámpa leereszkedet a fogadóbizottság is a helyszínre érkezett egy mon cal és két nyúlánk, hosszú nyakú kaminoi személyében. A Hyperion legénysége kilépett a szabadra. Mind a hatan vastag, vízálló köpenyt hordtak, de még így is pillanatok alatt bőrig áztak.
- Dzséjt, öreg barátom. – üdvözölte a mon cal rekedtes hangon rég nem látott barátját.
- Üdv Litenis. – ölelte át barátját Dzséjt. – Hogy vagy harcos?
- Öregen és fáradtan. Hát te? Mi szél hozott errefelé? Ide, ahova csak azok jönnek, akik túl sokáig tartózkodtak a Tatooine-on.
- Rendbe kéne hozni a hajómat. A Núbia után a te üzemed a legalkalmasabb erre. – mutatott Dzséjt a mon cal mögött elterülő városra.
- Jellemző. Csak akkor látogatod meg régi barátaidat, ha bajban vagy. – morogta Litenis tetetett sértettségéggel – Azt hittem egyedül dolgozol.
- Ó. Ez már nem olyan igaz, mint régen. Ők itt Csit és Behemót, a társaim. – a páros üdvözlően bólintott – Szeláni Jorsz, Mara Jade és Bomos Sur. Az utasaim.
- Már utas szállítással is foglalkozol? – végigmérte a nőket – És bár nem vagyok ember, de szerintem az ízlésed is helyrejött. – Mara, Sur és Szeláni elpirultak – Na gyertek már be, ne ázzatok itt az esőben. – intett, hogy kövessék.
Litenis végigvezette a kis csapatott Kypo városon, s közben a régi szép időkről beszélt, amikor még együtt dolgozott Dzséjttel. A város utcáit különböző lények népesítették be, akik ügyet sem vetettek rájuk. Végül a lakókörletben álltak meg, ahol a mon cal elhelyezte őket. A puritán módon berendezett szobák kényelmesnek tűntek. Miután berendezkedtek Litenis meghívta őket ebédelni.
Ovális alakú asztalnál ültek, az ételt kaminoiak szolgálták fel. Az ebéd legjava halfajtákból készült, de az elmúlt napok után, még a legegyhangúbb ételt is megették volna.
- És, hogy megy az üzlet? – kérdezte Dzséjt miután lenyelt egy salátaként felszolgált hínárt.
- Főként kalózok, csempészek jönnek ide, akiknek sokszor nincs elég pénzük. Őszinte leszek. – villájára szúrt egy húsdarabot és szórakozottan rábámult – Itt a Kaminon, az isten háta mögött nem mennek jól a dolgok. Túl sok gondunk van a Birodalommal, és ez megriasztja az ideutazókat.
- Nem láttam itt egy Birodalmit sem… - szólalt meg Sur.
- Mert ebben a városban nincsenek, de észak felé van egy nagyobb helyőrségük, ahonnét figyelemmel kísérhetik az egész bolygót. Nem is beszélve Tipocáról, a klón gyárról. Bár Kypoval nem nagyon törődnek, nem is nagyon mozdulnak ki egyik helyről sem. Ám pusztán a jelenlétük megrémíti az ügyfeleinket. – bekapta a haldarabot.
- Csoda, hogy csak egy helyőrség van itt a bolygó fontosságához képest. – mondta Szeláni.
- Mint mondtam, a helyőrségen kívül itt van Tipoca, ahol százszámra nyüzsögnek a klóngenerációk. Támadás esetén az egész bandát hadrendbe foghatják, és máris egy komplett hadsereg védi a bolygót.
- Csodálom, hogy Kamino a háború után is megmaradt fő klóngyárnak. – tette szóvá Csit két falat között.
- A kaminoiak békés és szorgos nép. Hűek a Birodalomhoz. – a mon cal – Ami nem csoda, hiszen gazdaságuk alapjait mára teljesen a Birodalom megrendeléseire helyezték át. A bolygó hasznának hatvan százaléka a klón katona gyártásból jön.
Eztán egy ideig csöndesen falatoztak tovább. A klónok említésére Dzséjtben felidéződött a Geonosis, ahol kitört a háború, és ahol elvesztette mesterét. Aztán elhessegette a gondolatot, még mielőtt újra végigmereng az egész háborún és megtörte a csendet.
- Litenis. A Hyperion mikorra lesz kész?
- Hm. A helyreállítást már megkezdtük. Sok berendezés tönkrement, amiket ki kell cserélnünk. Az embereim szerint két nap, minimum. Ne félj, olyan lesz, mint új korában.
- Igen. – bólintott Dzséjt, s szemgolyói egy pillanatra, nagyon halványan levendulaszínben fénylettek. – Csapdát szeretnék állítani Starknak. Itt, a Kaminon. – a mon cal megremegett – Ez lenne a legjobb hely. – kezdte Dzséjt azonnal győzködni – Az időjárás miatt a TIE-ok nem vethetők be. A felhők biztonságot nyújtanak a csillagrombolótól. Nem okoznánk túl nagy felfordulást…
- Nem! – jelentette ki élesen Litenis – Nézd Dzséjt. A bolygó vezetői rám bízták Kypot. Teljes felelőséget vállaltam a városért és megesküdtem, hogy biztonságban tartom. Ha most a Birodalom idejön és megtámadnak minket, a Kolóniakormányzók Vezető Tanácsa száműz engem.
- Stark engem akar, nem Kypot.
- Akkor sem tehetem. Nézd Dzséjt… - szavait elfojtotta egy, az ebédlőbe berontó kaminoi. Valamit súgott Litenisnek és átnyújtott egy apró, kör alakú szerkezetet. Litenis bólintott, mire a kaminoi eliszkolt. A mon cal egy hosszú percig vizsgálgatta a szerkezetet, majd odadobta Dzséjtnek. – Felismered?
A Jedi megforgatta a kis korongot, aztán bólintott.
- Egy űrhajó-nyomkövető poloska. Hol találták?
- A Hyperion egyik mentőkabinjának külső burkolatán. Tudod kié?
- Csak egy valakié lehet. Boba Fetté. – Dzséjt szemének fehérjéje halványkéken felvillant. – A Hyperion képes repülni?
- Nem hiszem. Teljesen szétszedték az embereim. – rázta fejét Litenis – Most néznek utána, hogy az Empire Queen hol lehet.
- Errefelé tart. – mondta Csit keserédesen. – Most mi lesz Dzséjt?
- Te akartál csapdát állítani, erre te vagy csapdában. – jegyezte meg ironikusan Jade – Most mihez kezdesz?
Dzséjt az ajkába harapott. Összecsaptak fölötte a hullámok, felborult a terve. Alábecsülte Boba Fettet. Belesétált a csapdába, és most ki kell másznia belőle. Csak azt tudná hogyan. Nagyot sóhajtott.
- Lehet, hogy csapdában vagyok. De Stark nem számol veletek. – mutatott a Császár Kezeire – Egyedül fog lejönni, hogy szembe szálljon velem. Ez lesz a veszte, mert én nem leszek egyedül. Litenis. – fordult öreg barátja felé – Biztonságban akarod tartani a várost? Akkor ürítsd ki.
- Én is pont ezt akartam. Csak annyi embert hagyok itt, amennyi a Hyperion helyrehozásához kell… na meg persze én is maradok, meg se próbálj lebeszélni róla.
- Nem foglak. – vigyorgott Dzséjt, majd folytatta ebédje elfogyasztását.