- Halott? – döbbent meg Mara. – Nekem nagyon is élőnek tűnt. Biztos jól olvastad? – hitetlenkedet.
- Biztos, ezt nem lehet csak úgy félreolvasni. Dzséjt Ön Frájn egy halott Jedi lovag, aki valószínűleg mostanában egyszerűen csak Dzséjt néven körözött bűnűzőként éldegél. Tipikus Jedi mi?
- Ez furcsa. – morogta Mara.
- Az, de több, mint amire számítottunk. Mi van, ha mégis túlélte a solomini mészárlást, de ezt senki nem tudta meg. A holtest végül is nem került elő. Aztán elhagyta az Ön Frájn nevet és kalózként kezdett tevékenykedni, így olyan életmódot élhet, ami egyáltalán nem jellemző egy Jedire. Senki sem gondolná, hogy ki ő valójában, tehát tökéletes az álca. Ha ezzel nem bírjuk szóra, akkor semmivel sem.
- Igen. – Mara előtt kezdett összeállni a kép – És mi van a testvérével. Valószínűleg ő is potenciális Jedi. Lehet Dzséjt jóvoltából tűnt el.
- Nem hiszem. – vágott közbe Szeláni – Mármint, nem úgy tűnik, mintha tudna a testvére hollétéről.
- Ezt a rövid beszélgetésünkből szűrted le? – gúnyolódott Jade. – Vagy az óta már találkoztál vele és megkérdezted?
- Ez csak egy megérzés. Tudom, számodra idegen ez a fogalom. – vágott vissza – Visszatérve, szerintem fel lett volna tűntetve, ha tudná hol a testvére. Mint Jedi felkereshette volna, hogy kiképezze.
- És ha már meg is tette?
- Ugyan már! Ha két Jedi kalózkodna a Birodalomban, Vader vagy az Uralkodó már rég eltakarította volna őket. De legalábbis Stark admirális. – Mara felvonta a szemöldökét – Te nem is hallottad a pletykát?
- Azt a pletykát, hogy az admirális megszállottan üldöz egy kalózt, aki már többször gúnyt űzött belőle? – mosolygott Mara – Ez a Dzséjt lenne az? – újra átgondolta az egészet és vigyor ült ki az arcára – Képzeld el, ahogy kiszedjük belőle a Dorrbazra vonatkozó információkat, aztán dolgunk végeztével átadjuk a császárnak.
- Az Uralkodó repesni fog a boldogságtól, minket pedig bizonyára megjutalmaz. – ábrándozott Szeláni.
- Főleg, ha ezt az apróságot is megemlítjük a testvéréről. – tette hozzá Mara fondorlatosan.
- Szerintem ezt nem kéne. – lohadt le Szeláni jókedve – Az egész csak egy feltételezés. Ha nem igazolódik be, megüthetjük a bokánkat.
- De ha igazunk van? – vonta fel szemöldökét Jade.
- Akkor természetesen már más a helyzet. Ha Dzséjt mellett a testvérét is megtaláljuk, mindkettőt átadjuk az Uralkodónak. – Mara egyetértően bólintott – És te, jutottál valamire? – váltott témát gyorsan.
- Apróságokra. Kérdezősködtem a kikötőben, de az ottani főnök szerint Dzséjt Ön Frájn – hangsúlyozta – nem ott szállt le, sőt, hónapok óta nem is hallott róla. Ezután a városban is kutattam utána…eredménytelenül. Azonban gondolkodtam. – mondta Mara és Szeláni hitetlenkedve felvonta szemöldökét. Jade tudomásul sem véve folytatta. – Mikor megmentett minket, azt mondta, a felhőjáróját próbálta ki. De mi van, ha nem? Lehetséges, hogy a feltűnést kerülve a városon kívül landolt, és éppen ide tartott, amikor meglátta azt a trozt. – mindketten elfintorodtak az állat nevének hallatán – Ha pedig ez így van…
- Akkor a part környékén kell lennie. – fejezte be a mondatot Szeláni. – Szerezzünk egy siklót és menjünk, nézzünk körül.
- Aha. És szerinted adnak azután, amit műveltünk a másikkal? – kérdezte Jade.
- Hiszen vissza sem vittük. Azt sem tudják mi lett vele. – vont vállat Szeláni.
- Hát ez az. – bólintott Jade melankolikusan.
A nap alacsonyan járt, mire elérték azt a helyet, ahol találkoztak Dzséjttel. A troz teteme még mindig a part menti úton feküdt. Testéből madarak, rovarok és különböző dögevők táplálkoztak. Körülötte elviselhetetlen bűz terjengett. Mara a siklójuk roncsaiban kutatott pisztolya után. Pár perc alatt meg is találta. Övébe csúsztatta és a parton álló Szelánihoz sietett.
- Meg van? – kérdezte társa mikor Mara odaért.
- Meg, mehetünk.
Elindultak a part mentén.
Minél lejjebb járt a nap, a vízszint annál jobban emelkedett, végül már az utat nyaldosta. A lányok úgy vélték, hogy Dzséjt hajója egy közelben lévő domb mögött lesz, ám amikor felértek annak tetejére belátták, hogy tévedtek.
- Erről ennyit. – legyintett Szeláni és elindult visszafelé. – Gyere, menjünk haza.
- Várjál. – utasította Jade keményen. – Nézd. – mutatott egy távolabbi bucka felé, ami mögül halvány fény szivárgott ki. – Mi a véleményed?
- Tábortűz. – mondta Szeláni a fényt fürkészve.
- Inkább egy hajó reflektorai. – helyesbített Jade. – Menjünk oda.
Elindultak a bucka felé. A nap már félig eltűnt a horizonton, mikor elérték a domb tetejét. A szürkület védelmében meglapultak, felmérték a terepet.
A homokos part szélén egy méretes hajó állt. Leszállótalpai eltűntek a sekély vízben, csillogó felszíne pedig visszaverte a nap vörös fényeit, ezzel uralkodói aura vette körül az íves vonalvezetésű, hosszú orrú űrjachtot. Fényszórói megvilágították környezetét, ezzel elvetette annak lehetőségét, hogy észrevétlenül a közelébe lopakodjanak. Egyáltalán nem ilyen hajóra számítottak, sokkal inkább egy kivénhedt ócskavasra, ami a kalózokra leginkább jellemző.
- Ez milyen típus? – kérdezte halkan Szeláni.
- Fogalmam sincs. Sose láttam még ilyet, de az biztos, hogy nagyon drága lehetett. Ez a Dzséjt vagy dús gazdag, vagy nagyon, nagyon jó tolvaj. – súgta a választ Mara. – Szerinted otthon van?
- Valószínű, különben nem lenne nyitva. – mutatott a leeresztett beszállórámpára. – Menjünk közelebb és kopogjunk be. – elindult de egy kéz megragadta a vállát és megállította.
- Várj. A mérete alapján ez egy jacht. Egy embernél több kell az irányításához. Tehát vannak társai. – figyelmeztette Mara.
- Na és? Azokat is elkaphatjuk. – vont vállat Szeláni, majd elindult a hajó felé. – Az Erő miatt legyőzhetetlenek vagyunk egy egyszerű ember számára.
- Na ja, de Dzséjt Jedi lovag. Sokkal jobban uralja az Erőt, mint mi. – emlékeztette társát Mara.
- A meglepetés előnye viszont nálunk van, és ha a gyengeségeit is kihasználjuk nem lesz probléma vele.
- Ha egyáltalán meglepődik. – morogta Jade és követte Szelánit.
Lesiettek a domboldalról, majd hangtalanul a hajó beszállórámpája mellé lopakodtak. Kézbe vették sugárvetőiket majd az Erővel kiterjesztették érzékeiket.
- Fedezz. – mondta Szeláni és a rámpára lépett.
Ebben a pillanatban egy zöld sugár függőlegesen áthasította a levegőt a lány előtt, akit csak éles reflexei mentettek meg a biztos pusztulástól. Leugrott a rámpáról és fegyverével rálőtt a támadóra. A zöld lézersugarak besuhantak a hajóba, majd egy negyed pillanattal később kivágódtak onnan. Az egyik Szeláni pisztolyába csapódott, megolvasztva az ívelt fegyvert. A lány fájdalmasan felszisszent és eldobta az olvadt fémkupacot. Mara döbbenten nézte végig a pár pillanatig tartó jelenetet, majd feleszmélve előre szökkent, megperdült s tüzelésre készen felemelte fegyverét. Szeláni is előkapta a csizmájába rejtett birodalmi sugárvetőt és térdre ereszkedve a hajó belseje felé célzott.
Ám még mielőtt lőhettek volna egy fénykardot szorongató férfi vetődött ki a hajóból és lesújtott a fegyverekre. A lányok hátra ugrottak ijedtükben, majd elhajították a sugárvetők markolatait s fényszablyát ragadtak. A kék és lila pengék fénysebességgel vágódtak ki a hengerekből, a levegő pedig megtelt jellegzetes zümmögő hangokkal.
- Szasztok. Szerintem ezekkel nem kéne játszanotok. – mutatott Dzséjt zölden fénylő szemekkel a kardokra.
- Szerintem neked nem kéne játszani azzal. – vágott vissza Mara és az Erő segítségével megpróbálta elragadni Dzséjt fegyverét.
- Ó. – lepődött meg a férfi, s szemgolyói máris ezüstösen kezdtek fényleni – Többre is képesek vagytok? Például, tudtok azokkal játszani?
- Mindjárt megtudod. – sziszegte Szeláni élesen, szemei gyilkosan felcsillantak.
- Akkor játszunk. – vigyorodott el Dzséjt, s szemgolyója égővörösen felvillant.
Azonban nem sokáig volt jó kedve, mert a következő pillanatban Mara felszökkent, egy szaltóval átröppent a férfi fölött közben lefelé döfött. Dzséjt hárította a szúrást, de már pördülnie is kellett, nehogy Szeláni kettéhasítsa. A két penge sisteregve ért össze, de ekkor Marától újabb támadás érkezett a Jedi felé, amit alig tudott elhárítani. A két lány sebesen, egymás után sújtott le. Dzséjtnek minden tehetségét be kellet vetnie, hogy ki tudja védeni azokat. Minden csapás kemény volt és haragtól fűtött, amire a megkopott vívótudással rendelkező Dzséjt nem igazán számított. Bár ő maga Jedi képzésben részesült, a két lány kezdte legyűrni. Túl jól működtek együtt, szinte tudták mire készül a másik, amit Dzséjt nem mondhatott el magáról. A lemenő nap fényében a kecses, lágy de gyors támadások sorban záporoztak a férfira, aki rájött, hogy csak úgy győzheti le a lányokat, ha szétválasztja őket. Ehhez azonban ki kell szabadulnia a satuból, amibe befogták.
Villámgyorsan Mara felé perdült, és elhárított egy nyaka felé sújtó, vízszintes csapást. Majd kardját függőlegesen háta mögé rántotta, és védte Szeláni támadását. A lányok egy pillanatra meglepődtek ezen a mozdulaton, ezt a pillanatot pedig Dzséjt ki is használta. Követhetetlen sebességgel, függőlegesen Mara felé sújtott, aki ösztönösen hátra vetődött. A Jedi nem állította meg kardját, hanem megperdítette és vakon hátra döfött.
Szelánit váratlanul érte a támadás, és kénytelen volt egyet hátra lépni, nehogy felnyársalja a zöld penge.
Dzséjt maga elé rántotta fegyverét, majd kiugrott a lányok közül, és egy fordulattal szembe került velük. Átható tekintettel mérte végig ellenfeleit, ítélte meg saját helyzetét. Marán és Szelánin a fáradtság legapróbb jelei sem látszódtak, ellenben Dzséjt teste kezdett gyengülni. Ellenfelei kiváló vívók voltak, mint régen ő. Ha továbbra is hagyja, hogy egyszerre támadjanak rá, hamarosan legyőzik, tehát szét kellett választania őket. Ám ezt elérni elég nehéz lesz.
Az Erő és az eszed, ezeket használd csatában. Az Erő legyen a szövetségesed, az eszed pedig a legjobb barátod. Mindkettő szükséges a győzelemhez. Ha ezeket együttesen használod, nem találsz legyőzőre az egész Galaxisban sem. – csengtek agyában mestere szavai.
Hajdan Dzséjtet a Jedi Rend egyik legjobb vívójának tartották, és nem a technikája miatt. Hanem az esze és az Erőre való fogékonysága miatt.
Ne támadásra, védekezésre használd az Erőt. Ezt vésd jól az eszedbe. – jutottak eszébe Yoda szavai.
Dzséjt lazított izmain, lejjebb engedte kardját és behunyta szemét. Hagyta, hogy az Erő, amit nagyon régen használt, átáramoljon a testén. Érezte a mindent összekötő energiát, a végtelen óceánt és annak minden rezdülését.
Szemei felpattantak, lábait megvetette, kardjával pedig maga előtt, függőlegesen egy félkört írt le, elkaszálva Szeláni lila pengéjét. Aztán megállította Mara pengéjét, nem sokkal a nyaka előtt. Szeláni ismét támadásba lendült, egyenesen Dzséjt feje felé suhintott. A Jedi kis félkört leírva kardjával beakasztotta Mara pengéjébe saját pengéjét, majd megtaszította a fegyvert és megállította Szeláni támadását. Dzséjt Mara kardjával védte ki Jorsz csapását, de ezzel még nem fejezte be. Visszarántotta szablyáját, ezzel majdnem fejét szegte Jadenek, akinek hídba kellett lemennie, hogy elkerülje végzetét. Dzséjt megperdült s egy felfelé irányzott csapással kizökkentette Szelánit egyensúlyából. Jorsz hátratántorodott, de sikerült talpon maradnia. Végül Dzséjt kirúgta a még mindig hídban lévő Mara lábát. A lány tehetetlenül a vízbe rogyott. Dzséjt megperdül, ellépet Jade közeléből és szembe fordult Szelánival. A lány meglepetten nézte a férfit, akinek elszánt tekintete a lány szemébe mélyedt.
- A játéknak vége. – jelentette ki a férfi higgadtan, ennek ellenére piros szemekkel, majd támadásba lendült.
Hirtelen Szeláni előtt termett, aki alig bírta feje fölé emelni fénykardját, nehogy megváljon skalpjától. Dzséjt sebesen sújtott le egyre beljebb kényszerítve a lányt a vízbe. Derékig jártak a vízben, csapást csapás követett és nagyon úgy tűnt, hogy a Császár Keze elbukik, mikor a Jedi hibázott. A lány nyaka felé suhintott és védtelenül hagyta derekát. Szeláni ezt látva lebukott a zöld penge elől, majd vízszintesbe rántva kardját lecsapott a férfi derekára.
Dzséjt hallgatva az Erő figyelmeztetésére hátraugrott, de a lila penge hegye még így is megperzselte tunikáját. Ám azzal, hogy hátraugrott hibáit egy újabbal tetézte. A víz ereje és az iszap instabilsága miatt elvesztette egyensúlyát és hanyatt vágódva a víz alá zuhant. Szelánin úrrá lett a győzelem mámora, s újra elfogta a jól ismert kéjes gyilkolási ösztön. Lila pengéjével újra és újra belecsapott a sistergő vízbe, pont oda, ahol Dzséjt egy pillanattal azelőtt elmerült. Egyre gyorsabban és hevesebben csapkodott, mígnem egy kék fénykard meg nem állította.
- Szeláni! Higgadj le! Higgadj már le! – rivallt rá Mara dühösen és egy kicsit megtaszította kardjával. – Élve kellett volna, nem darabokban!
Szeláni eszelősen csillogó szemekkel nézett fel, ami aztán minden átmenet nélkül megszűnt, ahogy a düh köde szerteoszlott tudata körül. Szédelegni kezdett a felismeréstől, hogy lekaszabolta az egyetlen esélyüket feladatuk teljesítésére.
- Ó ne, ezt elcsesztem. – nyögdécselte ijedten.
- Hát ezt el. – értett egyet vele Mara és dühösen a csillogó víz felszínét kezdte figyelni.
Pár méterre Szeláni háta mögött Dzséjt ugrott ki a vízből és az Erővel kinyúlva elragadta a fénykardját. Aztán mikor a fegyver a kezében volt újra az Erőhöz folyamodva megtaszította a lányt, aki szinte kivágódott a partra. Eszméletlenül terült el a homokos talajon. Mara elég gyorsan kapcsolt ahhoz, hogy ne jusson Szeláni sorsára. Fénykardját megszorítva támadásba lendült.
Dzséjt kivédte az első csapást, de kis híján levágta önmagát. Új fegyvere kisebb és könnyebb is volt saját kardjánál, ami most az övén száradt. Ám hamar megszokta a markolatot, és bár a lila penge még mindig zavarta, a harmadik vágást már zökkenésmentesen elhárította. Mara olyan kecsesen és lágyan mozgott, mint egy angyal, bár egy kicsit színpadiasan harcolt. Jól forgatta a fényszablyát, de néha elhamarkodott egy-egy szúrást vagy vágást, Dzséjt pedig ezeket kihasználva szép lassan átvette a támadó szerepét. A küzdelem elhúzódott, a vízben elég nehézkesen lehetett a gyors lábmozdulatokra számítani. Végül a Jedi sorozatos függőleges és vízszintes vágásokkal kiterelte a lányt a szárazföldre, ahol megkezdődött a végső összecsapás.
Mara fél másodperccel később indította rohamát, mint Dzséjt, így védekezésre kényszerült. A férfi rohama gyors volt és erős. Vágást szúrás, cselt csel követett. A sötétben a kék és lila pengék beragyogták a küzdő feleket. Dzséjt túlzottan ráhangolódott az Erőre, minek folytán Mara számára legyőzhetetlenné vált. Aztán az egykori Jedi függőlegesen lecsapott Jade fejére, aki lábait kitámasztva vízszintesbe rántotta kardját és védte a felé sújtó lila pengét. A szablyák sercegve egymásnak feszültek, és Dzséjt saját testsúlyát kihasználva elkezdte lenyomni a lányt. Mara alig bírta tartani magát, izmai megfeszültek az erőfeszítéstől. Ha elengedi magát, mindkét penge a nyakába váj. Nem volt más választása, tisztességtelen eszközökhöz kellett folyamodnia. Kinyúlt az Erővel és Dzséjt nyakába vájt vele. A férfi fuldoklani kezdett, de hamar legyűrte Mara támadását.
Hamar, de nem elég hamar.
Jade kihasználva a Jedi pillanatnyi figyelmetlenségét, térdével a gyomrába rúgott. Dzséjt fájdalmasan felnyögött és hátra tántorodott. Mara elvesztette egyensúlyát, minek folytán hanyatt esett, ám a következő másodpercben újra talpon volt. Dzséjt is legyűrte fájdalmát és hirtelen lobbant haragját, majd támadásra készen maga elé tartotta kardját. Jade támadt, egyetlen hatalmas erejű, gyűlölettel teli csapással sújtott le Frájn mellkasára. A férfi függőlegesbe rántotta kardját, hárított. A kardok olyan erővel ütköztek össze, hogy Dzséjt újfent elvesztette fegyvere fölött az uralmat és az kirepült a kezéből. De még le sem ért a szablya a földre, megragadta Mara karját, megcsavarta, majd a mozdulat végeztével átdobta válla fölött a tehetetlen testet. Mara nagyot huppanva esett a homokos talajra, hátába tompa fájdalom hasított, tüdejében elakadt a levegő. Fénykardja, akárcsak Szelánié, az ütközés pillanatában kikapcsolt. Dzséjt a lány vállára tette tenyerét, mire Mara elvesztette eszméletét.
Dzséjt zihált és izzadt, izmai égtek. Régen kellett ennyit ugrálnia és kijött a gyakorlatból. Lerogyott a lány mellé, engedett izmai feszülésén, hagyta, hogy teste természetes módon nyerje vissza erejét. Közben Szeláni kardja felé nyúlt, hogy jobban szemügyre vegye a fegyvert, amivel eddig küzdött. Ám még mielőtt megmarkolhatta volna a hengert, az felröppent a levegőbe és zümmögve életre kelt Jorsz kezében. Dzséjt szembe fordulva a csitrivel felpattant. Az Erővel kinyúlt Mara fénykardja felé, ami a levegőben aktiválódva, szinte beleugrott tenyerébe. Az ujjai ráfonódtak a markolatra, kitapintották az aktiválómátrixot, a penge hossz és erősség szabályzót. A kapcsolók kiosztása szokatlan volt, ugyanígy a méret és a súly is, de mégis könnyebb volt megszokni, mint Szeláni kardját. A kék penge is jobban tetszett neki. Próbaképen háromszor megforgatta maga mellett.
- Nem unjátok? – kérdezte, az egész szemürege tompán fénylett a sötétségben, aztán, mintha csak egy lámpát kapcsoltak volna le, kihunyt. – Mert én már igen. Kapcsold ki a kardot és szívjuk el a békepipát. – Szeláni szemei szikrát szórtak a dühtől, és ezt látva Dzséjt jókedve alább hagyott – Akkor folytassuk. – lombozódott le.
Szeláni gyilkos gyűlölettel ugrott előre, kardjával oldalra kaszálva. Dzséjt oldalra lépett és hárította a támadást, majd ő sújtott le. Nem akart hosszú küzdelmet, így hát minden idegszálával az Erőre összpontosítva győzelemre tört. Addig akart támadni, amíg ellenfele annyira el nem fárad, hogy feladja a küzdelmet vagy összerogyjon. Sorozatos vízszintes vágásokkal ostromolt, s közben hajója felé terelte a lányt. Mikor elérték, Szeláni megpróbált jobbról lesújtani Dzséjt nyakára, de hiába. A Jedi védte. Egy percig a pengék sercegve egymásnak feszültek, majd Szeláni erejét vesztve engedett Dzséjt erejének. A kardok a hajó burkolatának vágódtak, ami szikrákat hányva engedett a fegyvereknek. Dzséjt a következő pillanatban belerúgott Szeláni csuklójába, aki kénytelen volt elengedni fegyverét és az kikapcsolva a vízbe esett. A férfi vállával megtaszította a lányt, majd öklével kaszált egyet, arcon vágva ellenfelét. A csitri az ütés erejétől és a fáradtságtól elterült a bokáig érő vízben. Dzséjt kikapcsolta kardját, majd elkábította a lányt.
- Na végre vége. – zihálta.