Dzséjt

"Van még más is." Pontosan ugyanúgy rátalálhat Grogura, ahogy először is rátalált. Ha nála van még a nyomkövető pánt, akkor megtalálhatja a Galaxis bármely pontján, ahogy rátalált az Arvala-7-en. Nem kell leszármazottnak lennie, akár ő maga is benne lehetett Maul brancsában. Azért Maul még nem olyan régi sztori, hogy a követői már nem élhetnének.

@Ody MandrellIgen, nekem is úgy tűnt, hogy valamiféle infrastruktúra már kiépült a kupolavárásokon kívül is.

A Jedi Rend 25 000 éves. A Rebelsben történtek miatt. Ott ugye kinyiffantották a helytartót, Gar Saxont és annak utódját, Tiber Saxont is. A nép megzabolázására szánt csodafegyver, amit anno Sabine tervezett, szintén füstbe ment. Közben a legnagyobb klánok egyesültek Bo-Katan vezetése alatt, és polgárháborúba sodródott a bolygó. És hát na, azért a Mandalore egy elég komoly harcos nép. Egész kultúrájuk erre épül, páncéljuk szinte átüthetetlen a hagyományos fegyverekkel (az eddigiek alapján csak a mandalore-iak által gyártott sugárvetők képesek benne kárt tenni), és elég komoly fegyverarzenálja van a legjámborabb mandinak is. Mindent összevetve, túlságosan izgága és veszélyes népről van szó. Saxonék egy ideig féken tudták tartani őket (beszédes, hogy a Birodalom mandalore-i helytartót és nem egy birodalmi kormányzót nevezett ki a bolygó élére), de aztán jöttek Sabine-ék és borult a bili. Sőt talán itt már az is sokat nyomott a latba, hogy mandalore-iak a Lázadók Szövetségének tagjaival és Jedikkel dolgoztak össze, és Sidious nyilván nem akarta, hogy a Galaxis legjobb harcosai is csatlakozzanak a Birodalom egyre erősödő ellenségéhez. Szóval, amikor ez az agresszív, harcos nép nyíltan fellázadt a Birodalom ellen, az valószínűleg az utolsó csepp volt a pohárban Palpatine-nál, és pontot tett az ügy végére. A maga radikális módján.

Ha összekapcsoljuk ezt a Rebels-ben elhangzottakkal, akkor szerintem a felszínre vonatkozik. Mivel mérgezővé vált a termőtalaj, így nincs semmilyen növény (és talán a víz is mérgezővé vált), így hosszú távon a városokon kívül nem lehet életben maradni a sivatagban (ennek hála talán a mandalore-i állatok is kihaltak már jóval a Birodalom pusztítása előtt). Szóval nem olyan a helyzet, mint mondjuk a Tatooine-on, ahol azért vannak állatok és növények táplálékforrásként, ráadásul utóbbiakból még folyadékot is lehet szerezni, csak annyit kell tudni, hogy hol kell keresni mindezt.

Köszönjük!

Ez egyáltalán nem tűnik valószínűnek, legalábbis a "jelenben" már biztos nem, hiszen a TCW-ben és a Rebels-ben is láttuk hőseinket a kupolákon kívül, és még sisakot sem hordtak, de rengeteg rohamosztagost is láthattunk utóbbiban a kupolákon kívül. Szerintem a droidokra az a magyarázat, amit Ody írt. Azok a bombák nem kisteljesítményű petárdák voltak, hanem valószínűleg valamilyen taktikai nukleáris fegyverek. És nem is keveset szórtak le. Ha csak minden városra egyet dobtak, akkor is élhetetlenné tehették az egész bolygót. Hőség, sugárzás, mérgező gázok, elég ok arra, hogy droidokat vessenek be. Plusz a droidok nagy előnye, hogy érzelemmentesen végrehajtják a népirtás parancsát, szenvtelenül lövik agyon a sérülteket, legyenek azok férfiak, nők vagy gyerekek.

Az bizony Sundari volt. Akár köztük is lehetett. Bo-Katan azt mondta a The Mandalorian második évadában, hogy ő az utolsó élő tagja a Kryze háznak. Szóval feltételezhető, hogy Korkie Kryze valamikor a TCW és a Mandi között meghalt. A Nagy Mészárlás kézenfelkvő esemény lehet a halálához. Ez, hogy volt egy ilyen baljóslat, ami látszólag beteljesült, egy érdekes adalék. Bár a tradíció megszegésekor négy klán (Vizsla, Rook, Eldar és Wren - és a The Mandalorianből kiindulva a Reeves és a Woves klán is) elfogadta Bo-Katant mand'alornak, úgy tűnik, ez a szemlélet nem terjedt el minden klán között. Kryze ugyanis a Mandiban többször is céloz arra, hogy a nép nem fogott össze a Birodalom ellen. Ami talán pontosan abból fakadt, hogy Kryze csak ajándékba kapta a kardot, nem pedig kiérdemelte. Ha ez így van, akkor Kryze baromi nagyot hibázott, amikor elfogadta Sabine ajándékát, hiszen ezzel lényegében maga pecsételte meg a bolygója sorsát. Ráadásul Kryze eme húzása mélyen gyökerezik. Már a TCW-ben láthattuk, hogy dacol a sötétkard tradíciójával. Amikor Maul legyőzte a kard előző tulajdonosát, Pre Vizslát (aki halála előtt maga is elismerte a vereséget és azt, hogy Maulnak kell uralkodnia), Bo-Katan fellázadt. És már ezzel a húzásával fegyveres konfliktust szült a népe között. Aztán nem tanult ebből, és másodszor is dacolt ezzel a hagyománnyal, amikor elfogadta Sabine-tól a kardot. Mily meglepetés, megint csapást mért a saját népére. Kíváncsi vagyok, tanult-e ebből a két ballépésből, vagy ostoba módon még Dinnek is nekimegy.

Nathan Fillion nagyon el akarta játszani Nathan Drake-et, mivel egyrészt, baromira hasonlít rá, másrészt imádja a sorozatot. Már 2008-ban, a film bejelentésekor (igen, 14 év alatt készült el, aki végül tető alá hozta, az a hetedik rendező volt) elkezdett ezért a Twitteren kampányolni, és a rajongók is szerették volna, ha ő játssza el a főhőst. Jobban, mint Tom Hollandot, bár, ha belegondolunk, Holland akkor még egyáltalán nem volt a jelöltek között, hiszen csak 12 éves volt. Persze sosem kapott esélyt, úgyhogy 2018-ban elkészült ez a kis profi fan-film demonstrációs céllal. Profi, mert nem amatőrök vettek részt benne, hivatásos filmkészítők vettek részt benne profi felszereléssel, de fan-film, mert non-profit. Szerintem a játékokból készült filmekkel alapvetően két baj van. Az egyik, ami a Resident Evilekre (alias Kaptárokra) jellemző, hogy csak nevükben kapcsolódnak az alapművhöz. Ez a leggázabb, mert itt aztán nem is rejtik véka alá, hogy csak a cím fogja eladni. Ezek a "nagyszerű" alkotások általában alacsony költségvetésűek is és Zs kategóriás színészekkel van tele. A másik, a jobbak esetében pedig az, hogy a készítők fogják a játékok legjobb jeleneteit, aztán azok köré írnak egy hevenyészett forgatókönyvet, de közben pedig igen fontos elemeket hagynak ki. Ezek nagyobb költségvetésűek és ismertebb színészek vannak benne, de pont azért, mert csak jelenetekre építenek, a végeredmény legjobb esetben is egy felejthető szórakozás. Erre remek példa a Tomb Raider. Szinte minden emlékezetes jelenet benne van a 2013-as játékból, a sztorija és Lara karaktere is nagyjából arra épül, csak éppen egyvalami hiányzik, ami az egész szériára jellemző: a természetfeletti miszticizmus. Míg a játékban Himiko napisten szellemével és halhatatlan seregével, na meg a szigeten rekedt, szektává alakult túlélőkkel kellett szembenézni, addig a játékban zsoldossereg és egy ideggáz volt. De itt, az Uncharted-filmnél sem jelent túl sok jót, hogy az eddigi promók java leginkább az Uncharted 3: Drake's Deception egyik, ha nem a legjobb jelentének újragondolására épül. Ez valóban a játéksorozat egyik legütősebb momentuma, de nagyon gáz, hogy ezt már az elejétől a végéig megnézhettük a Youtube-on, és azóta is minden trailerben ez kapja a legnagyobb hangsúlyt. És valahogy kétlem, hogy azért, mert a készítők úgy gondolják, hogy ennél csak jobb jelenetek lesznek. Ismétlem, az egész Uncharted széria egyik legemlékezetesebb pillanatáról van szó, amikor Nate kiszánkázik a széteső repőlőből. Öt játék egyik legemlékezetesebb pillanata. Eléggé kétségesnek tartom, hogy egy 14 év alatt 7 rendezőt elhasználó, 8 forgatókönyvet megjárt alkotásban tudnának olyan jeleneteket prezentálni, ami túlszárnyalja ezt.

A mandalore-ikról valószínűleg sokféle legenda terjeng a Galaxisban, hiszen történelmi szempontból ismert nép, és eme legendákat valószínűleg főleg ezek a dolgok táplálják. Az eddigiek alapján régen többségében olyanok lehettek, mint az Őrzők Gyermekei, és tényleg nem vették le a sisakot, legalábbis külvilágiak előtt. Aztán ez megváltozott. Hogy mikor, az jó kérdés, de a klón háborúk idejére úgy tűnik, már csak az Őrzők Gyermekei ennyire fanatikusok, és a régi utat magukénak valló, de azon meglehetősen furán járó Halálőrség is félvállról veszi a radíciókat, köztük a sisakviselést. De ettől a legendák még keringhetnek a Galaxisban, és aki sosem találkozott igazi mandalore-ival (vagy páncél miatt nem ismerte fel), az elhiheti ezeket vagy legalábbis hallhat róluk és rákérdezhet, ha egybe belefut. Mint ahogy Anakin is azt hitte, hogy egy Jedit nem lehet megölni, vagy, hogy Luke Skywalker csak egy mítosz, amit meg Rey hitt. Din meg valószínűleg nem tudta, hogy van más út is. Egész életében azt nevelték belé, hogy: Jó szektásokhoz méltón valószínűleg a való világtól alaposan elszigetelve fanatizálták Concordián abban az említett kolostórban, nagyon minimális infókat megosztva a Mandalore nép többi részéről. Mivel úgy tűnik, hogy Djarin összes tudása a saját népéről addig terjed, hogy van egy bolygó, aminek a neve Mandalore, így joggal feltételezhető, hogy az a minimális is a 0-val egyenlő. Még a Nagy Mészárlást is úgy kell elmesélni neki, pedig akkoriban már huszegynéhány éves lehetett, az olyan apróságokról, mint Bo-Katan Kryze és a Jedi lovagok, meg még nem is hallott, pedig szintén olyasmik amik, nagy hatást gyakoroltak a mandi népre laig több mint 20 éve csupán.

Ez ennek a klánnak, az Őrzők Gyermekeinek (Children of the Watch) a sajátossága. Ez kiderült a The Mandalorian 11. fejezetéből, a The Heiress-ből, amiben Bo-Katan szektának és zilótáknak nevezte a klán tagjait. Szimpla vallásos fanatikusok, azok meg ugye általában nem a toleranciáról vagy a gondolkodásról híresek.

Nekem sem. Sully-nak szerintem Stephen Lang lett volna baromi jó. És hát egyszer alakította is Sully-t egy Uncharted fanfilmben, ami szerintem kenterbe veri a hollywoodi produkciót:

Nem kell, előre felhalmozok liberóból.

Szerintem sem a Halálőrség/Az őrség gyermekei, sem Satine iránya nem volt járható út a Mandalore számára. Az előbbi túl ortodox volt, az utóbbi meg mindent, ami a népet mandalore-ivá tette, el akart törölni (Satine lényegében azt tette, amit Kylo Ren mond, ami nem túl jó irányvonal). A legjobb megoldás az arany középút lenne. Szerintem ezt eddig Sabine Wren képviselte a legjobban, de ő akkor még túl fiatal volt, ráadásul mivel megteremtett egy fegyvert, amivel a Birodalom behódoltathatta volna a népét, a közmegítélése sem virágzott. Ugyanakkor Din Djarin lehet idővel a legjobb jelölt arra, hogy elindítsa a népet eme középúton.

Ennél a filmnél úgy érzem, a marketing nálam nem érte el a célját. Minél több trailert látok, annál kevésbé akarom látni. Ráadásul nemrég játszottam végig az utolsó két részt az Uncharted: Legacy of Thieves Collectionnek hála, és hát na... A játék öt percében több nagyszerűség van, mint eddig bármiben, amit ebből a filmből láttunk. Eleve, mit ér Drake Elena nélkül?

És még legalább 50 évig maradjon is így.

@Bomarr remek írásához én még hozzátennék egy másik aspektust is. A The Book of Boba Fett fő szála az, hogy Boba Fett egy komoly trauma után újra felépíti önmagát. A buckalakók között megtanul közösségben élni, és megtanul vezető lenni. Majd e közösség elvesztése után sajátot alkot, egy csoport, majd távlati céljai alapján egy egész bolygó élére próbál állni. Mindezt természetesen önként vállalta, még a buckalakók közé beilleszkedést is. És akkor itt van Din Djarin, aki afféle görbe tükörképe Bobának. Din komoly fejlődésen ment keresztül az első évadban. Bár egy közösség része volt, valahogy mégis kívülálló. Mintha csak azért tűrnék meg, mert a főnökasszony kedvence, de még azzal együtt is nekitámadnak az olyan alakok, mint Paz Vizsla, ami jól jelképezi ezt a kívülállóságot, ahogy az is, hogy különösebben nem szomorította el a klánja elpusztítása. Aztán Grogu segítségével szép lassan magára talált, ám a csöpséget elvesztette. A szülei halála óta először érte igazi veszteség. Bár nem olyan traumáról van szó, mint Fett esetében, ez is egyfajta érzelmi trauma, amit fel kell dolgoznia. Ám míg Boba új életet kezdett, saját közösség építésébe fogott, Djarin inkább visszatért a régi életéhez. Függetlenül attól, hogy mi célt szolgált, az tény, hogy újra fejvadászkodni kezdett. Lehet ez egyszeri alkalom, e rész tekintetében most lényegtelen, mert ebben a részben ez azt a célt szolgálta, hogy bemutassa, Din Grogu elvesztése után próbál visszatérni a régi életéhez. A konfortzónájába. Ezt a célt szolgálja az is, hogy visszament a mandikhoz, akik amúgy sosem fogadták igazán el valamiért. Ezt a célt szolgálja az is, hogy egy Razor Crestet akar és élből elutasítja a teljesen más jellegű, ezáltal másabb életet kínáló hajót. Sőt még az is ezt a célt szolgálja, hogy a régi szövegét hajtogatja. Boba tehát új életet kezdett, míg Din vissza akar térni a régibe. Miközben a kezében a sötétkard, ami szimbólikusan egy bolygó, egy közösség vezetőjévé tette, ám ő ezt megtagadja, és a kardot - amit jelenleg kezelni sem tud - a régi életébe próbálja beleszuszakolni, és holmi fejvadász fegyverré avanzsálja, amivel egyszerűbb lekapni valakinek a fejét. A kard persze meg is bosszúlja ezt, amikor Din véletlen kiszel a saját lábából egy darabot. Ahogy sok minden más is megbosszúlja azt, hogy görcsösen vissza akarja kapni a régi életmódját. Mert míg Boba Fett megragadta az alkalmat, elfogadta a változást és saját kezébe vette a saját élete alakulását, addig Din ezzel a múltba révedéssel elvesztette az irányítást. Ezt jelképezi, hogy még a régi munkáját is csak bajosan tudja intézni. A kardot képtelen rendesen használni, a pisztolyát "kiharapták" a kezéből. A mandi felszereléséről, amit oly lendületesen használt az előző évad nyitányában hasonló körülmények között, meg mintha totál elfeledkezett volna. És ezután is csak sodródik. A fejvadászat nem megy jól, aztán hiába próbál visszatérni a régi klánhoz, azok ezúttal ténylegesen kiteszik a szűrét. Már nem csak kivülálló a saját közösségében, ki lett onnan taszítva. És mindezeken túl kemény emlékeztetőt kap arról is, hogy a szabadsága is oda. Egy menetrendszerinti járattal kell utaznia, amire csak lefegyverezve szállhat fel. Ennek elfogadása pedig egy újabb komoly jelképe annak, hogy Djarint kivágták a mandalore-i közösségből. Csak emlékezzünk vissza, hogy mint egy mantra, úgy ismételgette az első évadban, hogy "a fegyverei a vallása része". Szóval, négy részen át azt láthattuk, hogy Boba Fett hogyan építi fel újra önmagát, hogyan alkot meg egy közösséget, válik vezetővé és szerzi meg az irányítást a saját élete fölött, amit klónjaként talán most birtokol először (hiszen eleve elrendeltett, hogy ő Jango Fett, a fejvadász utódja, 2.0-ás változata lesz, ezzel a céllal készült el). Aztán most ez a rész Din Djarinon keresztül megmutatta, milyen lett volna Boba, ha nem ezen az úton indul el, hanem megpróbál visszatérni a régi életéhez. Hogy mit okozhat az, ha makacsul ragaszkodunk ahhoz, ami már mögöttünk van és elutasítjuk azt, ami még előttünk áll. Fett sem járt volna jobban, mint Din. És most főleg arra gondolok, hogy ahelyett, hogy élnék az életüket a saját elképzeléseik szerint, csak sodródnának. Mert fejvadászként mindkettő csak sodródott. Mások kínjait-bajait oldotta meg, mások miatt vállaltak komoly kockázatokat, olyanok miatt, akik nem sokra becsülték őket. És a The Book of Boba Fett most megmutatta, hogy az egyik kiszakadva ebből a közegből új életet igyekszik élni, míg a másik vissza akar térni. Ám a rész végül Din számára is megnyitotta azt az utat, amelyen Boba az első részben elindult. Elfogadja a változást. Ezért fontos az a hosszú, technoblablával és humorral teli szerelős rész. Mert ez szól arról, amit Bobával kapcsolatban négy részen át figyeltünk: az újjászületésről. Az N1-es újjápítése Djarin újjászületésének szimbóluma. Hogy elfogad egy olyan hajót, ami nem tudja a régi életét biztosítani. Hogy valami régiből újat, jobbat alkotnak, ahogy Din a régi életére egy újabbat, jobbat alapozhat. Egyúttal visszanyeri a szabadságát, droidokkal építi újra azt a hajót, ami az életét szombolizálja (jól tudjuk, hogy régen még azt sem bírta, ha droid vezette a siklót). És elvisel egy olyan nőt, aki kissé azért idegesítő, ami szintén fontos, hiszen Din a Mandi elején képletesen és szó szerint is elszigetelte magát mindenkitől, és alapvetően antiszociális volt. Szóval a Bomarr által leírtakon túl szerintem ez is létjogosultságot adott annak, hogy ez az epizód a The Book of Boba Fett része legyen. Mert bár Djarinról szól, ő Fett görbe tükre, és ezáltal megismerhetjük, hogy milyen élete lehetett volna Bobának, ha dacol a változással és inkább ragaszkodik a régi, megszokott életéhez. Emellett a sorozat maszívan szól a változásról, ami ebben is benne van, hiszen végül Djarin és Fett élete párhuzamossá vált. Mindkettő a változás útjára lépett, és ez a párhuzam jó alapot szolgáltat arra, hogy bajtársiasságuk elméjüljön. Ami jól jöhet később, ha Boba feltűnik még a The Mandalorianben. És még egy aprócska előnye van annak, hogy ezt most és itt ismerhettük meg: a fő sorozat a harmadik évaddal kezdhet mindjárt a lényeggel. Nem kell epizódokat vesztegetni Din Grogu utáni lelki szenvedésének. És akkor egy kis érdekesség a végére. A droid, ami a menetrendszerinti utasszállítónál lefegyverzi Djaritn ugyanolyan droid, mint ami a Rebels-ben vezeti a menetrendszerinti utasszállítót: Az is jópofa, hogy míg a Glavison lévő droid csillog-villog, addig a Tatooine-on lévő "kollégája" ütött-kopott, koszos és beszédhibás. Ezzel az egyszerű, ellegáns húzással remekül érzékeltetik a két űrkikötő közti minőségbeli különbséget. Illetve egy másik apró jópofaság, hogy az Anakin által összetört kaput, ami lezárta a szervizutat, még mindig nem javították meg, a maradványok is ott hevernek.

Igen, ezzel lesz kevésbé kényelmes a munkája az N1-essel, de még mindig nem lehetetlen. Ez a lényeg: ezzel a hajóval még tud fejvadászkodni. Nem lesz olyan kényelmes a munka, mint a Razor Cresttel, de az olyan kijelentések akkor sem helyesek, minthogy "fejvadászoskodni meg aligha fog újra beállni, pláne ilyen hajóval" vagy "nem fejvadász kompatibilis hajó". Eleve hibás az is, hogy Djarin ténykedését rávetíted az egész fejvadász iparra, pedig Djarin maga pont nem általánosan dolgozik. A legtöbb fejvadász nem dolgozik egyszerre egynél több munkán (hiszen egy elvégzése is éppen elég kihívást jelenthet), nem furikázik szénfagyasztóval szerelt hajóval, sőt a legtöbb éppen a kisebb járműveket preferálja, amik gyorsak és kevésbé feltűnőek, így jobbak az üldözések során és nem szúrnak szemet annyira a hatóságoknak. Csakhogy semmilyen speciális fegyvert nem láttunk a Razor Cresten sem. Mezei puskák és pisztolyok voltak. Egyik-másik más SW művekben is megjelent. Azt a keveset, ami meg tényleg szükséges lehet, például egy új dezintegráló puska, szétszedve elteheti az N1-es tárolórekeszébe. ha Zam Wessell egy siklóban képes volt eltárolni a "kicsike" puskáját, nehogy már egy tuningolt, direkt Mando részére átalakított N1-es esetében legyen ez lehetetlen feladat. Arról nem is beszélve, hogy a Star Warsban a hajók pik-pak módosíthatóak. A Phantom II egy olyan hajóból lett kialakítva pár nap alatt, ami egyáltalán nem úgy épült, hogy bármihez is hozzákapcsolódjon. Erre a Lázadók úgy átalakították, hogy ha összekapcsolódik a Ghost-tal olyan, mintha a hajó gyári része lenn. A Falcont Han kézzel módosítgatta a szabadidejében, ebben a részben meg egy garázsban építettek űrhajót, és nem úgy tűnt, mintha hetekig szöszöltek volna. Szóval mennyi időbe is telne Djarinnak esetleg kibővíteni a csomagtartót vagy egy komplett utánfutót építettnie/építenie, ha kell? Néhány nap? Nem jött át. Itt nem az Erőhöz való köződés mértéke a lényeg, hanem, hogy a felhasználó fejben ott legyen. Ahogy Kanan és a kovács is mondta, ne harcoljon a karddal, hanem váljon eggyé vele. Mivel valamilyen szinten minden élőlény Erőérzékeny, így erre mindenki képes - ahogy azt sokszor láttuk is már, hiszen forgatott fénykardot Pre Vizsla, Sabine Wren, Gar Saxon, Cad Bane és Finn is, és ezek csak azok, akik kapásból eszembe jutottak. Gideon valószínűleg fejben sokkal fókuszáltabb volt, mint ebben a részben Mando, aki láthatóan máshol jár lélekben. Ha sikerülne túllépnie Grogu távozásán, szerintem neki is seperc alatt engedelmeskedne a kard, ahogy láthattuk azt Sabine esetében is. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbbször olyan nem Erőhasználók képesek a fénykard forgatására, akik katonai nevelésben vagy egyenesen katonának lettek nevelve. A harcos mandalore-ik, egy igen tehetséges (kissé szociopata) fejvadász, egy rohamosztagos, és persze az egykori birodalmi ISB ügynök. Mindegyik olyan nevelésbe részesült, ami megtanítja, hogy fejben jelen legyenek, fókuszáljanak.

Boldog születésnapot, Frenkie!

Amiből jószerivel egyet sem használt. Mutatós gyűjtemény volt, de teljesen felesleges plusz tehernek bizonyult. Minek egy fejvadásznak ötféle lézerpuska meg hatféle pisztoly? Pláne úgy, hogy a páncélzata tele van fegyverekkel, és amúgy mindenhová ugyanazt az egy pisztolyt és puskát vitte. Az meg, hogy egyszerre csak egyvalakit tud szállítani, hát nagy ügy. Biztos ezen áll vagy bukik a karrierje. Bobának nagy hajója volt, mégis megelégedett egy szem Han Solo falidísz szállításával, és mégis profitált belőle valahogy. A Razor Crest annyiból volt praktikusabb, hogy otthonként is szolgált. Ha marad az N1-esnél, akkor kénytelen lesz vagy hotelekben eltölteni az estéket, vagy szerezni valamelyik bolygón magának egy lakást. De ez sem példátlan az SW-ben. Szintén Cad Bane-t lehet említeni, aki például Coruscanton bérelt szobát a Sleeping Rose nevű hotelben a Holocron Heist című TCW-részben. De említhetnénk Rako Hardeent is, aki Obi-Wan "megölése" után a Trueping's nevű bár egyik hátsó szobáját bérelte (és legjobb tudomásunk szerint ő úgy volt fejvadász, hogy űrhajója sem volt). Szóval továbbra sincs semmi olyan, ami miatt az N1 ne szolgálhatná jól Djarint. Nyilván kevésbé lesz kényelmes, mint a szétesőfélben lévő Razor Crest, de ettől még ugyanúgy folytathatja a munkáját. És még mindig praktikusabb, mint kereskedelmi járatokkal menni egyik bolygóról a másikra, amikkel vajmi nehéz lehet például a csillagok közt üldözni a célszemélyt. Cad Bane esetében pedig úgy van, ahogy én mondom. Nem kell ide semmiféle ha.

Teszem azt Luke Skywalker. Már Ahsoka és (minő véletlen) ebben a részben a kovács is rávilágított arra, hogy a Jedik számára ártalmas a lehet a kötődés. Szóval az a forgatókönyv sem kizárt, hogy Luke vagy nem hagyja, hogy hősünk találkozzon Groguval, vagy az első alkalom után megkéri, hogy több alkalom nem legyen. Sőt Luke akár még arra is rávilágíthat, hogy ez a fajta túlzott kötődés Djarin számára is ártalmas lehet. Nem tudom, mi a gond ezzel a hajóval, amikor lényegében kétüléses. És nem is ő az első fejvadász, aki vadászgépet vezet. Cad Bane-nél ez miért nem volt gond? A TCW elején használt Xanadu Blood egy egyszemélyes Porax-38-as vadászgép, aztán azzal mégis képes volt valahogy Mustafarra importálni az Erőérzékeny gyerekeket. Meg felteszem más fejvadász melókat is véghez vitt vele. Vagy említhetnénk Riot Mart a The Mandalorian 5. fejezetéből, aki egy egyszemélyes géppel vadászott egyszerre Djarinra és Grogura. Szóval van itt pár példa arra, ami bizonyítja: Din Djairn egy N1-essel is fejvadászkodhat.

Talán mert szereti a kis zöld szörnyecskét, a klánja tagja és mindez miatt nagyon nehezen mond le róla? Nem tudom, csak egy tipp. Nem az a kérdés, minek jár el hozzá, hanem az, hogy minek ezt betenni egy The Book of Boba Fett epizódba. Ennek a helye valóban egy The Mandalorianben lenne. De azért még ne temessük az eseményeket előre, mert nem tudjuk, mi fog történni a következő részben. Ahogy a TBB-ben is értelmet nyert, miért kapott csak cameo szerepet a csapat egy epizód erejéig, úgy itt is értelmet nyerhet minden. Még bármi történhet. Jöhetnek a pyke-ok, megtorolni, hogy a javák lenyúlták a kipufogójukat. Váratlan támadás érheti Bobát, amiért Djarinnak vissza kell fordulnia. Vagy a kövi rész átugorja az egész találkozót, és majd csak a The Mandalorianben fogjuk látni flashback-ben. És, ha mégis itt kerül elő Grogu és csatlakozik Djarinhoz újra, ha jól lesz megvalósítva, akkor úgyis ódákat fogunk zengeni róla. Nem hiszem, hogy az alkotók azért vitték el ilyen irányba a sztorit, mert éppen ezt húzták ki a kalapból. Eddig elég tudatosan építkeztek, és kétlem, hogy most tértek át az ad-hoc történetírásra.

A legnagyobb baj ezzel a képpel, hogy még csak nem is hasonlít Kaba Baizra.

Amúgy ez már a Star Wars-ban sem új. Emlékezzünk csak vissza a nem is olyan régi Devil's Deal című The Bad Batch epizódra, amiben a címszereplők csak cameoztak, míg a rész inkább volt Rebels prequel Hera főszereplésével. Hát tényleg az volt. Szeretem, amikor ilyen dolgokhoz is úgy-ahogy igazodnak. Az esetek többségében sajnos vagy sem, nem így történik. Persze sokszor nem is feltétlen lehet. Itt van például Palpatine trónterme a Halálcsillag II-n. A Bolygók és helyszínekben elég egyértelmű, hogy nem lehet rejtett kamra ott, ahol az ep9-ben láttuk. Ez persze nem csoda, az a rajz talán egy évtizeddel azelőtt készült, hogy megálmodták az ep9-et. De itt van Jabba palotája. Érdekes, hogy a hangár majdnem teljesen ugyanott van, ahol az említett könyvben. Ellenben azon a rajzon nem vezet a trónteremből lépcső egyik toronyban sem. Sőt mivel a könyvben a palota iszonyú nagynak van ábrázolva (mérete a rajz alapján vetekszik a Jedi Templom méretével, amit mondjuk sose tudtam elfogadni - nagy épület, de nem ennyire), a trónterem marha távol esik a tornyoktól. Ebben az esetben például nagyon tetszik, hogy bár igyekeztek néhány részletet megtartani, azért racionalizálták is az épületet és kicsit összement. Itt viszont kifejezetten imádtam, hogy egy rahedli alkatrész, amit felsoroltak, tényleg szerepel a technikai könyvekben is, és a faroktöltés meg olyan jellegzetesség, ami már az ep1-ben is megfigyelhető. Ha megnézitek, a hajók farka a falakban lévő lyukakban vannak: A filmben ezt nyilván nem magyarázzák, de a könyvben már igen. Így töltik fel az N1-eseket. Nagyon apró és elhanyagolható részlet, de nagyon tetszett az ötlet, amikor az ep1 Fantasztikus gépezetekben olvastam, és végül átkerült ez a Bolygók és helyszínekbe is, aminek hála kánon maradt (ugye a Fantasztikus gépezetek sorozatot nem adták ki újra, így sok ottani infó még mindig Legendának számít). Szóval tök jó volt most "élőben" is látni. De ugyanígy kiderül a Bolygók és helyszínekből, hogy Mos Eisley relatív közel fekszik a fogatverseny pályájához (elég közel ahhoz, hogy egy ezerrel repesztő N1-essel Din percek alatt odaérjen), illetve az, hogy az ep1-ben a pálya az ep4-ben emlegetett Koldus-kanyonon vezet át, szintén e könyvnek hála vált kánonná. És baromi jó, hogy a készítők igazodnak ezekhez az apró részletekhez is.

Szerintem szimplán arról van szó, hogy a Birodalom támadása is ugyanúgy ostromnak számított, mint a klón háborús ostrom, mert valószínűleg a mandik ezúttal is védekeztek és nem adták olcsón a bőrüket.

Teljesen. Djarin nem ellopta Bobát a show-t, kirekesztette a saját sorozatából. Most már arra, hogy ezt nem játsszák el, nem vennék mérget. Három évvel ezelőtt a Solóba simán betették Mault úgy, hogy se a visszatérése, se a végső sorsa nem volt bemutatva filmekben, mindent két animációs sorozatból tudhattunk meg. Aki ezekről lemaradt, az bámulhatott kukán ott a moziban, mert se egy gyorstalpaló, se lehetőség a gyors utánajárásnak, se egy memo vagy egy fecni. Ott volt és el kellett fogadnia, hogy az a fickó, akit anno ketté vágtak, most valahogy mégis él. Ezzel szemben a The Mandaloriannek megvan az az előnye, hogy nem mozifilm, hanem sorozat. Az elejére lehet rakni egy "az előző részek tartalmából" és ott bemutathatják zanzásítva az itt történteket. Sőt, ha ügyesen csinálják, ezzel még ösztönözhetik is azokat, aki kihagyták, hogy pótolják a TBoBF-et, az megnézze. A streaming előnye, hogy pillanatok alatt át lehet váltani egyik sorozatról a másikra és akit érdeke, az valószínűleg meg is teszi.