Dzséjt

Boldog születésnapot!

Grogu előtt meg az nem érdekelte, hogy kit és kinek szállít le, ahogy a gyereknevelés sem foglalkoztatta különösebben a látottak alapján. Mégis elég jól megírták ezt a szakaszt is. Eddig nem érdekelte a trón, mert nem is volt rá oka ezen elgondolkodni, plusz éppen más dolga is volt. Elvégre, amikor a sötétkard a mancsába került, még nem gondolta, hogy 30 perc múlva becsoszog egy Jedi lovag egy spádéval és némi humbuggal, aztán magával viszi Grogut. Szerintem legoptimistább gondolataiban sem szerepelt, hogy a kölyökkel kapcsolatos küldetés még aznap letudja. De ez bekövetkezett, és innentől kezdve már gondolkodhat más dolgokon is. Ráadásul, sok minden változott azért nála. Eddig nem volt se oka, se lehetősége vezetni, most már lehetősége van, az okot meg talán megtalálja abban, hogy mandalore-ibb a legtöbb mandalore-inál. Eddig csak a saját fajtáját ismerte, akik láthatóan máshogy gondolkodtak a mandalore-i népről, mint az átlag mandi, és magáról a bolygóról is úgy tűnik, az az elképzelésük volt, hogy élhetetlen, a nép meg jószerivel kihalt. Most már tudja, hogy ez nem igaz, a bolygó visszaszerezhető, és megismert másfajta manikat is. Eddig nem voltak szövetségesei, most már azok is vannak. Igazából, a karakternek is ez az egy logikus útja van. Felhagyott a fejvadászkodással, levette a sisakot, odaveszett a Razor Crest, kezében a sötétkard, látszólag harc nélkül feloldhatatlanul szembekerült Bo-Katannal, akinek amúgy megígérte, hogy átgondolja az ügyükhöz való csatlakozást, ha Groguval kapcsolatos feladatát letudta, amit véghez vitt. Ezután elég durva visszalépés lenne nem ebbe az irányba elindulni, hanem visszatérni a kiindulópontra és újra fejvadásszá tenni Djarint. Amúgy már a Bo-Katannak tett ígérete jelzi, hogy nem hagyja hidegen Mandalore és a népe sorsa.

Ejnye, na, pedig már az Alien is bizonyította, hogy az a szlogen nem jó, mert igenis hallani az űrben a sikolyt: Vakuumban van az idegen, mégis visít, mint egy kismalac.

A Metro: Exodus című videojátékban egy sivatagos pálya után az egyik szereplő ezt mondja, miközben a fegyvereket tisztítja: "I don't like sand. It's coarse and rough and irritating and it gets everywhere."

Van egy cirkálója, egy Lambda kompja, pár TIE vadásza és jelenleg ő Mandalore ura és parancsolója. Vajon merre lehetne innen tovább menni? A) Betámadja a Mos Eisley-i kocsmát és elkártyázza az egészet Dr. Mandible és Peli Motto örömére. B) Összefogja a Mandalore népét és visszafoglalja azt a viharvert bolygót. C) Eladja ingóságait és letelepszik a Sorganon, ahol elveszi Omerát és élete végéig krill-tenyésztésből fog élni. Én az A-ra tippelek, az első két évad és megannyi Star Wars produkció alapján szerintem az a legreálisabb, de talán a C is játszhat. A B szerintem nonszensz.

Szerintem ilyen téren nagyon beszédes az, ahogy megismertük a karaktert és ahogy elbúcsúztunk tőle. Az első rész nyitánya, egyedül, sisakban, egy viharvert páncélban. Az utolsó rész zárása, a fényes páncélú lovag, sisak nélkül, s bár éppen elviszik a "gyermekét", még sincs egyedül: (Azt meg már csak csendben jegyzem meg, hogy Dint csak nők veszik körbe. Na... Irigylésre méltó helyzet. Mondjuk nem meglepő, macsó, titokzatos, bebizonyította, hogy jó apa és megvédi a szeretteit, jól kereső állása van, és még jóképű is. Hát csoda, hogy vonzza a nőket, mint a Skywalker família a bajt? )

Jajj de kis optimista valaki. Örülhetsz, ha az unokáid életében kijön a második része teaser trailerének a beharangozója.

[Epizódkritika] WandaVision – Ez lesz az év legbizarrabb sorozata

Mivel a széria az Assassin's Creed 2 trilógia után engem elvesztett, így nem tudom, hogy bejött-e volna vagy sem, mert odáig már nem jutottam el (megvan, ahogy az összes Origins előtti AC, csak sosem játszottam vele... majd talán egyszer). Az AC3-at már nem játszottam ki, abba nagyon gyorsan beleuntam (már az AC2 trilógia utolsó részét sem toltam ki végig), a következő AC meg az Origins volt, amivel játszottam, de a kezdeti lelkesedésem ott is hamar unalomba fulladt. Pedig az az addigi AC-khez képest megújult.

Az enyémet annyira nem, bár még nem is csináltak olyan open world játékot, ami igazán érdekelne. Az utóbbi talán tíz évben a Far Cry 3 volt az utolsó általuk készített nyílt világú játék, ami végig lekötött és nem csak egyszer, de többszőr is újra tudtam játszani. Az összes többi szerintem nagyon gyorsan nagyon unalmassá tudott válni - de ez valószínűleg azért is van, mert tényleg nem érdekeltek a játékaik. Talán az SW más lesz, de én azért optimistább lennék egy Obsidian hallatán. Eleve, a Ubit még nem láttam több bolygós nyílt világú játékot készíteni. Egy dolog előre generált tartalommal megtölteni egy várost vagy egy X méretű tájat, de más azt nem unalmasan megcsinálni mondjuk 5-6 bolygón. Mert azért ez lesz a minimum egy SW-játéknál: ne egy bolygón/területen játszódjon. Alsó hangon is úgy kell majd kinéznie a programnak, mint a Mass Effect: Andromedának. Ráadásul nem lenne rossz elkerülni a Hoth SOK.0-t, a Tatooine SOK.0-t és az Endor SOK.0-t... Bár szinte biztos, hogy ezek lesznek, megkockáztatom, maga a Tatooine benne lesz (oké, nem vetném meg, ha sétálgathatnék Mos Eisley-ben vagy Mos Espában, esetleg motorozhatnék a Dűne tengeren és ellátogathatnék Jabba palotájába).

Ami semmivel sem jobb, mert a The Divisionök is a kaptafa részei. Ugyanaz a játékmenet, csak felrázva, nem keverve és másik pohárba öntve. Ugyanaz dirigál nekik, akik az AC-k és az FC-k fejlesztőinek is. Ettől függetlenül szerintem sem lesz rossz játék, a legrosszabb esetben is jó iparosmunka játékmenet, bokafosatós látvány terén, jó sztori oldalról. Csak azért a Ubisoftnál el tudok képzelni kreatívabb stúdiót is. Bár tény, hogy a Ubi is mutatja a fejlődés jeleit, és a tavalyi tisztogatás talán a hasznára válik. Remélem az Obsidian (Outer Worlds) is megkapja a Star Wars RPG-re az engedélyt, és egy MachineGames-féle (Wolfenstein: The New Order) FPS-t is szívesen látnék. Mindkét stúdió jelezte már az elmúlt években néhányszor, hogy szívesen dolgoznának Star Wars programon. Meg, ha valaki csinálna egy modern Racert, az is odabatyna. Amúgy szerintem jó ötlet volt elvenni az EA-től az exkluzivitás jogát. Elég egyértelművé tették, hogy csak az ő kezükben nincs jó helyen az IP. Bár lényegében mindegyik SW-játékuk sikeres lett anyagi oldalról, csak négyet tudtak villantani, abból eggyel nagyon elégedetlenek a rajongók, egy a botrányaival vonult be a videojátékok történelmébe, a Squadrons pontosan ott végezte, ahová az EA szánta, a "ja, ilyen is volt" kategória győztese. Egyedül a Jedi: Fallen Order aratott osztatlan sikert.

Na, Ody beelőzött, és olyan választ adott, amit kár ragozni, szóval én sem teszem. Ott van az ő posztjában minden, amit válaszolni akartam, csak nem olyan cinikus a válasz, mint amit én adtam volna. De azért ezt még itt hagyom: Ok, akkor majd visszatérünk erre az ep12 után.

Ha ez az ára, hogy jó legyen, ám legyen.

Én vagyok tévedésben, miközben te hangoztatod, hogy csak zenei motívumokban, egy mellékszereplő túltolásában és egy gagyi CGI állatban látod a PT problémáit. Azért ennél sokkal több gond van a PT-vel. Te is és én is. You are happy, I'm happy. Happy-happy-happy. Nem véletlen az az egyik kedvenc mondásom, hogy "az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét". Szinte mindenki elveszti a gyermeki énjét a felnőtté válás útján, szerencsésnek tartom azt a keveset, aki nem. Minden változott, te is. Ne hidd, hogy ugyanaz vagy, aki 16 évvel ezelőtt. És persze a filmkészítés és mesélés metódusa is változott. Az ep3 még egy hexalógia zárásaként készült el, az ep9 egy hatalmas, folyton változó univerzum részenként, aminek nincs vége. Már ez önmagában sokat változtat a dolgokon. Ahogy te is, 16 éve egy teljesen más ember voltál, mint most, és tetszik vagy sem, ez befolyásolja azt, hogyan ítélsz meg dolgokat. Szóval de, feltétlenül változtál. Én igazából beérném azzal, ha beírnád: "megváltoztam az évek során, és az új részekre már nem tekintek ugyanúgy, mint a régiekre, így nehezebben bocsátom meg neki meg azokat a hibákat, amiket gyermeki szemmel elnéztem bármelyik korábbi résznek." Ezzel - amennyiben őszinte - feloldanád bennem azt az érzést, hogy kettős mércét alkalmazol az ep1-6 és az ep7-9 között, ami tagadhatatlanul ott lebeg a levegőben, és ezt nem csak én érzem. Még ezzel sem lenne gondom, csak ismerjük el, hogy van kettős mérce. Nem baj ám, az ember elnézőbb a kedvenceivel. Az nem bűn.

Igazából az emberiség java az űrbe sem jutott el soha, nemhogy a kolóniákra. Szóval nem mindegy?

Na de anno ugyanezt elmondhattuk azokra, akikkel annyit vitáztunk a starwars.hu-n. És nem a Quarron és Moon féle extrém őrültekre gondolok, hanem azokra, akik jogos dolgokat állítottak. Nem mondhatjuk, hogy nekik nem volt igazuk valamiben vagy mindenben. A PT-nek, de az OT-nek is vannak hiányosságai. És azért az is egyfajta kettős mérce, ha a PT hibáit felrovó emberekre anno fújtunk, de most ugyanazt játsszuk mi magunk az ST-vel szemben. Nem az a lényeg, hogy jogos vagy sem, hanem, hogy olyanná válunk, akiket anno hátrahagytunk, akikkel "harcoltunk". Ismétlem, nem Quarronkra és Moonokra gondolok, de elítéltünk olyanokat is, akik joggal szóltak fel a PT egyes elemei ellen. Pl. Zed Zero vagy Zééé (náluk sem volt minden jogos, de mondtak jogos dolgokat). Ami a rugózást illeti, sokadik napja bizonygatod nekem, hogy miért nem ugyanolyan ez a hiba, mint bármelyik másik hiba korábban. Ha ez nem rugózás, nem tudom, mi az. És igazándiból ez is eléggé khm... Bizonygatod, hogy az ST-ben valami rossz. A PT idején velem vállvetve és az én stílusommal vetekedve csaptál le azokra, akik szerint a PT-ben volt valami rossz. Változik a világ, na. Szerintem, ha van is limitáció, az nagyon távoli. A fantázia határtalan, és most már a tévésorozatok is eljutottak oda, hogy bármi megvalósítható, akár egy fiatal Luke Skywalker vagy egy Rosario Dawson által játszott Ahsoka is. És ez még semmi, ha azt vesszük, hogy az MCU-ban a mozisztárok főszereplésével készülnek sorozatok. A tévésorozatok pedig távolról sem limitáltak annyira, mint a filmek, vagyis tökéletes táptalajt adnak a toldozgatás-foltozgatásra. Már nincsenek technikai határok, és jelenleg úgy tűnik, pénzügyiek sem. Ha szerepeltetni akarják Palpatine klónját, Ian McDiarmid eljátszhatja. Ha Obi-Wan Kenobi kell, Ewan McGregor kell. Ha a fiatal Luke, Mark Hamill jelenik meg fiatalon. Ha a Cassianba Tarkin kell, ő sem marad távol. Amennyiben a készítők merik is használni ezt a médiumot - márpedig az eddigiek alapján nagyon is merik -, akkor a korlátok feszegetése nélkül foltozhatják be az ST megmaradt lyukait. Nem lepődnék meg azon, ha a The Mandalorianban vagy egy későbbi sorozatban még Snoke-ot is viszontlátnánk.

Beszabehu! Mondjuk magának a Ubofosnak Ubisoftnak nem örülök. Tény 1: tudnak jó játékokat csinálni. Tény 2: mind ugyanarra az egy (elsőre sem túl izgalmas, sokadszorra embert próbálóan unalmas) kaptafára készül el. És fogalmam sincs, hogy ez a kaptafa hogy működne a messzi-messzi Galaxisban.

És erről a COVID-ot is tájékoztatták? Már a WandaVision és a Loki is behozza azokat, ezek kapcsolódnak is a Doctor Strange in the Multiverse of Madness-hez. Wanda szerepel is majd a filmben.

Egészen addig, amíg nem jönnek a köpetzombik és nem kap pár aszteroidát a Föld, én benne vagyok.

Én szintén így vagyok. Azért egy fix hely, ami, ha mást nem, azt biztosítja, hogy a vállalkozói járadékokat ki tudd fizetni minden hónapban, nem árt. Amúgy például most a videojáték-ipar frontján esport újságírókból van nagy hiány hazánkban. (Olyannyira, hogy lehet, én is azzá válok, ami a sors egy olyan különös iróniája lenne, hogy nem tudom, sírjak vagy nevessek rajta. ) Az ágazat felemelkedőben van, de szakmai újságíróink nincsenek. Itt jön a szabadúszás előnye. Ha a hajót megtorpedózzák, te a kis csónakodon odébb úszhatsz.

Igen, a PT helyett a TCW-t akartam írni. Mea culpa.

Ha vannak kapcsolataid, nem nehéz. Ha nincsenek, k*rva nehéz.

Én úgy tudom, hogy beteszed az X360-as lemezt a játék igényléséhez, és eztán a Series X lehúzza annak digitális változatát.

Ez szerintem is szóljon csak a Saga filmekről. Aztán majd a spin-offoknak később kitalálunk valami mást, ha látjuk, hogyan alakul a sorsuk.

Palpatine az első trailerben hallatja a hangját, szóval onnantól tudtuk, hogy valamilyen formában visszatér. De ez lényegtelen, ahogy az is, hogy kapcsolt műben volt már Grievous. Most pusztán a filmek a lényeg, hogy azokban milyen információk hangzanak el és abból mire lehet következtetni. Grievousnak az ep3 előtt és után semmi nyoma sincs. Pont. Itt tévedsz, ez a diskurzus arról szól, hogy a filmek alapján mi a helyzet. Én ezt az egészet úgy értelmeztem, hogy az öregnek baromira nehezére esik egy gyereknek elmondani, mi történt az apjával és azt is bevallja, hogy ebben neki része volt, és rávilágít arra is, hogy azok az emberek, akik csecsemőkora óta nevelik Luke-ot, szemtelenül hazudtak neki egész életében. Szóval Obi-Wan szimplán csak küzd az érzelmeivel és próbálja megválogatni a szavait. Mert a fentiek minderre ugyanúgy igazak: - Szünet és kivárás: elgondolkodik azon, hogyan tálalhatná mindezt. Az igazsággal akkor nem könnyeb előállni, ha egy gyereknek kell bevallani, hogy az apjáról minden, amit tudott, hazugság, és a vallomástevő tanítványa gyilkolta meg. Az igazsággal nem mindig könnyebb előállni, hiába regélnek erről mesék és a szüleink. - Félrenézés: a hazugságban való részvétel miatti bűnbánat és a felelősség okán nem bír Luke szemébe nézni. - Zavar: épp bevallja, hogy Owenék és részint ő is hazudott Luke-nak az apjával kapcsolatban, és mellesleg az ő tanítványa gyilkolta meg Luke apját, vagyis az ő kudarca okán halt meg a fater. Amit én be is vallottam az epikus kritikámban és máskor is. Csak nem látom okát, hogy ezt mi miért ne tehetnénk jobbá, mint megannyi más "nem a legjobban megoldott" dolgot. Pusztán azért, mert ez az utolsó rész volt és most Palpatine-ról van szó? Inkább ragaszkodsz ahhoz, hogy ez nem túl jó, és ezen rágódsz, minthogy megpróbáld jobbá tenni magadnak a szórakozást? Érdekes felfogás.