Dzséjt

Jujj! Na jó, tényleg jöhetne már hétvége és a szabi, már összeszavalom a keverem. Természetesen "az eredeti nyelvet vagy a magyart" szóhasználat a helyes.

Semmit sem tudok, Foster elég csendes a témában. De valószínűleg igen, Shaw és David történetét ismerhetjük meg benne.

Azon kívül, amit leírtak (és megmutattak ), még talán azt, hogy könnyed sorozat. Még a legsötétebb pillanataiban is könnyed. Nem fogsz eret metszeni utána, hanem jókedved lesz. Ja, és azt nem tudom, hogy te az eredeti nyelvet vagy az angolt preferálod-e, de én az angolt javaslom. Volt szerencsém hallani magyarul, egyáltalán nem vészes, de Tom Ellis (Lucifer) orgánuma nagyon sokat ad a karakterhez, és ezt a magyar nem tudja megközelíteni.

Ez tényleg jó videó, jó beszélgetés, és sajnos - újságírói oldalról - van is benne igazság. Én személy szerint részint ezért is próbálok egyrészt keveset játszani, csak azzal, ami tetszik. Mert még én is érzem, hogy van, amikor jön a belefásulás. Általában ilyenkor vissza lépek kettőt, aztán elkezdek mondjuk olvasni, vagy filmet vagy sorozatot nézni. Persze, ha van kötelező teszt, akkor ez nehezebb, de én szerencsére csak heti egy tesztet szoktam kapni. Én inkább a hírekbe kezdek belefásulni, meg a kommentelők "énvagyokamindenttudófaszagyerek" kommentjeibe. Mert lehet, hogy mi dilettánsak vagyunk játékfejlesztés terén, de a kedves olvasó hozzánk képest még inkább az. És valahol ez is gond, ez a sok kis görcs miatt kell 30 fps-ről meg 700p-s felbontásról írnunk, mert ezekre verik a nyálukat, "hátmernem1080pezanextgendeszar". Meg a youtubehuszár kis g*cik, akik bambulják a tíz perces, kifejezetten a hibákra rámenő, ennek tükrében megvágott videót, aztán énatutimegmondom véleményt formálnak egy olyan játékról, amibe én meg 60 órát öltem. Én - mivel megvettem a játékot - csak magamat önigazolom, mert elk*rtam a pénzem, neki meg igaza van, mert ő megnézett már két videót is. És ez nem egy fantazmagória, ez egy a PGO-n lezajlott beszélgetés alig egy héttel ezelőttről a Mass Effect: Andromedával kapcsolatban. Én lehet, hogy tíz év múlva belefásulok, de ezek a f*szráncigáló kis görcsök már most ott járnak, ahol én tíz év múlva fogok. És akkor még a divatmajmolást bele sem vettem. EA = fos. Bug = fos. Bugos EA = falhozazegészbagázstakimegmegvetteazfaszúgykellneki. Sajnos itt minden oldalon lenne mit javítani. Újságírásnál is az a baj, hogy a yotubehuszárok kerülnek be közénk (mélységes tisztelet a kivételnek, mert volt szerencsém a PGO-ra levadászni két olyan embert, akik nem ilyenek), másrészt, bele is fásulnak a régiek, harmadrészt, erre van igény - mert sajnos erre van, videojátékos oldal vagyunk, mégis egy halálozási hír (a Pokemon GO miatt elütöttek valakit) döntött látogatottsági rekordot, mások gyalázása vonzza az embereket, a negatív a menő, az eladható. Csak egy érdekes példa, szintén friss, múlt heti. Brit eladási toplistát minden héten kiteszem a PGO-ra (ma írtam, ezen a héten is az ME:A az első), mert elég jó képet fest az európai eladásról (révén Nagy Britannia a legnagyobb videojáték fogyasztó, ők a mi ki Amerikánk, ha náluk sikeres egy játék, akkor átlagban egész Európában az). Szóval, lehozom a hírt ilyen címmel: Mass Effect: Andromeda – A brit eladási lista élén rajtolt. Pozitív megközelítés, az ME:A-val kapcsolatban minden hírben próbálok pozitív lenni, ellensúlyozandó azt a bődületes (szerintem indokolatlan) negativitást (amúgy általában mindennel szemben ezt teszem). Erre mit látok, mindenhol máshol a cím lényege ez: a Mass Effect: Andromeda alul teljesített a Mass Effect 2-3-hoz képest. WTF! Tény, így van, csak hát a cikkek fele nem veszi figyelembe azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a TrackChart nem foglalkozik a digitális eladásokkal, ugyanakkor a Mass Effect 3, de főleg a Mass Effect 2 óta nagyon eltolódtak az eladások a digitális irányba (szóval ilyen téren már baromira elavult a TrackChart listája). Az ME2-3 idején még több volt a dobozos eladás, mint most, 2017-ben (vagy 2016-ban), naná, hogy dobozosan alul teljesít az első héten. De mindenhol a negatív cím, és sajnos sok helyen nem írták le ezt a kis apróságot az eladásokkal. Hát ez a tendencia. Ezzel lehet eladni a hírt, ez a clickbait. Ami megint egy vicc, b*szogatnak engem az olvasók, mert clickbait címet írok (függetlenül attól, hogy mi áll a cikkben), de rendre a clickbait címek mennek, függetlenül arról, miről írok a cikkben. Mert a cikk sem lényeg már, a sok kis girnyó olvasni már nem tud. Újabb megtörtént eset a közelmúltból: A hír első mondatának első része: "Áprilisban megújul a GoG Galaxy" Az első komment a hírre: "Mondjuk jó lett volna olvasni arról, hogy mikortól várható." Belefásulok? IGEN! K*rvára! Belefásulok a negativitásba, és lassan ott járok, hogy már a legkisebb negatív megnyilvánulás kinyitja nálam a bicsakot, mert minden nap ez a sz*r folyik rám (is). Komplex dolog ez, na, bár írom én, aki magasról tojik az igényekre, a véleményekre (mondjuk ennek is meg lett a foganatja, szerkesztő valószínűleg többet nem leszek ). A teszteket is úgy írom a Guruba, mint szubjektív, mezei kis játékos. Nem megyek bele technikai részletekbe, pont azért, mert fingom sincs róla. Ha én írnék tesztet az ME:A-ról a lapba, a technikai bugok miatt lehúznám 80%-ra (azok nélkül 90-et adnék), de nem ecsetelném a technikai oldalt, egyszerűen leírnám ezt: "amikor az átvezető videó alatt zsinórban harmadszorra vág ki az asztalra azzal a hibával, hogy eltávolításra került a videókártyám, és kezdhetem emiatt negyedszerre újra az utolsó mentésről, az meglehetősen színes szófordulatokat vált ki belőlem". Vagy "amikor már ötödszörre kell kilépnem, mert beragadtam egy párbeszédbe, az picit lenyes a jókedvemből". És nem kezdek el belemászni a Frostbite motorba, mert úgysem tudom, mi a hézag. Ugyanezért nem szidom a (szerintem vállalható) mimikát. Eleve a régi játékoknak is volt érdekes része. Mert bármiről össze lehet ám szedni bugpoénokat: http://www.youtube.com/watch?v=O34nJGMe0iA Nekem teszteknél, kritikáknál egy szempont van: játékoskén/nézőként az, amit látok, tetszik-e. Tetszik-e úgy, mint régen, amikor leültem a Quake elé, vagy az LHX elé. Vagy a Jurassic Park elé. Hogy ezt semmitmondó kattogtatással vagy komplex stratégiai/logikai megoldásokkal, pixelgrafikával vagy Megakuva 19 motorral éri el, azt lecsokizom. Mindegy... Egy biztos, a kommentelők ujjait sok esetben nyiszálnám le, és azokról is megvan a véleményem, akik egy videó alapján ítélnek meg egy egész játékot. Ezek legfeljebb iránymutatók lehetnek - videó vagy írott szöveg (és minden médium esetében). A Bethesda lépése valahol érthető, valahol szemétség. Ez is komplex dolog. És igen, vannak vicces húzások. Diana Allers sem véletlen lett ám az IGN egyik újságírójáról mintázva (és a hangját is ő adta) a Mass Effect 3-ban, miközben a Bioware Emily Wongot akarta a Normandy-ra felrakni. Hát, szegény Emily végül, bár a Fellegváron dolgozott, a Földön meghalt (Kaszásnak ütközött), na, ez van. Ilyen ez a biznyisz. Diana Allers jobb ügynökkel dolgozott. Meh... Ez kicsit talán összefüggéstelenre sikerült, de úgy kijött belőlem. A lényeg, hogy sok igazság van ebben a videóban. De ha már Otherworld, a mai videóban az Andromedáról beszélnek, ebben is sok igazság van (12:54-től kezdődik): http://www.youtube.com/watch?v=fe1GzJpVqHY

Szívesen! Mindkettő ősszel jön. Pontos megjelenési dátum még nincs, bár valószínűleg a Celebrationon a Battlefronthoz már azt is közölnek, ott ugyanis teljes körű bemutatót kapunk.

Úgy tud ilyet állítani, hogy ismeri magát. Tudom, hogy a Witchert első sorban a világa miatt szeretem, és tudom, hogy a Mass Effect világát ezerszer jobban szeretem (már csak azért is, mert utóbbi sci-fi, ami szívügyem, a fantasy viszont nem áll közel hozzám). És a Mass Effectet még sok más okból is szeretem, sok olyan okból, amiben a Witcher számomra nem kiemelkedő (például a Witcher-sorozat karakterei nem fognak meg fele annyira sem, mint az ME karakterei). Vagyis egy Witcher vs Mass Effect mérkőzést csak úgy nyerhetne a Witcher, ha az aktuális új rész jobb, mint a Witcher 3, az aktuális ME meg rosszabb, mint az ME1 (nálam az a leggyengébb rész). Ezt tudom magamról! A Half-Life vagy az Alien meg sosem fog labdába rúgni az ME mellett a szememben, semmilyen szempontból. Őszintén szólva, momentán egyetlen olyan franchise van, amit jobban szeretek az ME-nél: Star Wars. De a DICE eddigi munkásságát figyelembe véve (és itt megint jön az, hogy ismerem magam és a szakmai tudásom) a Battlefront 2 nem fog felérni az ME:A-hoz. Örülhetünk, ha az eredeti Battlefront 2-höz felér. Szintén önismeretből tudom, hogy idén nem lesz már olyan játék, ami képes lesz überelni ezt, amit az ME:A adott. Tudom, mit szeretek ebben a játékban, és semmi nem kínál fel ilyet. Esetleg akkor módosítanám ezt a kijelentésemet, ha a Bioware még idén kihozna egy Star Wars RPG-t is. Vagy talán, ha kijönne a Visceral Star Wars játéka. De egyikre semmi, a másikra szinte semmi az esély. A többi játék meg csak szimplán nem érdekel, mert nincs bennük olyan, ami miatt én igazán beléjük szeretnék. Játszani fogok a South Park: The Fractured But Whole-lal, a Preyjel, az Outlast 2-vel, a Vampyrral, a Syberia 3-mal, stb. de ezek legfeljebb csak tetszeni fognak. Ennyi: tudom, miket kell teljesítenie egy játéknak, hogy azt mondjam, ez számomra az év játéka. Tavaly nem véletlen nem volt ilyen, pedig tavaly nagyon erős évünk volt. Idén sem látok mást. Persze az életnek jogában áll megcáfolnia, de szvsz ahhoz a CD Projekt RED-nek vagy a Bioware-nek kéne előállnia valamivel, ők meg nem fognak már idén semmi nagy durranást kihozni. A sztoriról: egy nagyobb dolog kezdete, de nem úgy, mint a Mass Effect, hanem mint az A New Hope. Az adott rész, ez esetben az ME:A sztorija, főszála lezárul, amiből a folytatás kinő, az történetesen mellékszál vagy háttérben húzódó rejtély. Vagyis inkább mellékszálak és rejtélyek. Ami a Shepard-trilógiához kapcsolódást illeti: Nem mi mondjuk, ti mondjátok. Mindig van valaki, aki érzi hogy idén kevés az igazán erős cím. De inkább úgy kéne mondani, hogy kevés az olyan erős cím, ami érdekel. Mert objektíven sok az erős cím, amikre már most rá vannak kattanva a népek és a sajtó: 1. South Park: The Fractured But Whole 2. Prey 3. Destiny 2 4. Red Dead Redemption 2 5. Sea of Thieves 6. Vampyr 7. Hellblade: Senua’s Sacrifice 8. Star Wars: Battlefront 2 9. Outlast 2 10. God of War 11. Kingdom Come: Deliverance 12. Syberia 3 13. Injustice 2 14. Friday the 13th: The Game 15. Tekken 7 16. Agony 17. Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr 18. Marvel vs. Capcom: Infinite 19. Call of Cthulhu 20. Crackdown 3 21. Dawn of War 3 22. State of Decay 2 23. Quake Champions 24. Need for Speed 25. Call of Duty 26. Metal Gear Survive 27. Guardians of the Galaxy: The Telltale Series 28. Arktika.1 29. Agents of Mayhem Az tény, hogy idén nincs GTA, de van helyette a Rockstartól egy Red Dead Redemption 2, ami a GTA vadnyugati változata.

Több ezer adatot kell kezelniük, és van egy tévedésük (ha csak egy lenne... ha ez lenne az első...). Szerintem azért nem rossz arány. Azért még ne bonts pezsgőt.

Ezt én meg teljesen lesz*rom. Ha idén jönne ki a Witcher 4, a Half-Life 3 vagy az Alien: Isolation 2, akkor sem vélekednék másképpen. Szóval baromira nem az idei év felhozatala alapján ítéltem meg (másnak sem így kéne egy játékot megítélnie...). Megjegyzem, a Witcher 3 óta nem éreztem ilyen erősnek egy játékot, és nekem ez jobban tetszett, mint a Wicther 3, pedig azt a valaha készült egyik legjobb játéknak tartom. Ennyire játék utoljára akkor tetszett, amikor kijátszottam a Mass Effect 3-at. Amúgy meg, azért nem rossz az idei felhozatal sem, a Resident Evil 7 és a Horizon: Zero Dawn is erős cím volt, nagyszerű játékok, és valószínűleg van, aki ezt mondja a Ghost Recon: Wildlandsról is (bár szvsz azt idén a nagyok közül eddig csak a For Honor tudta alulmúlni), és még csak április van. Ez az "idén nincs semmi erős cím" sláger úgy hat éve megy, de valószínűleg azok, akik régebb óta dolgoznak a játékújságírásban, még régebbre datálnák a kezdetét. Az E3 meg már rég nem az a show, ami régen volt (most komolyan, mit várunk egy olyan show-tól, amitől egyre több nagyágyú marad távol?). Tessék szépen a Gamescomra figyelni, a kiadók és a fejlesztők is arrafelé orientálódnak.

Na ki jön látogatóba?!

Mass Effect: Andromeda No, az Origin szerint kereken 100 órát játszottam a játékkal, bár azt hiszem, ebben benne vannak az olyan időszakok is, amikor csak állt a program, mert én meg valahol valami mást csináltam. A játék maga az utolsó mentésemre 92 órát, 01 percet és 59 másodpercet ír, szóval szerintem vehetjük úgy, hogy ez meg az effektív játékidő. 95%-ig jutottam, ebben benne van a teljes sztori, illetve a "vakon gyűjtögetős" (nincs megadva, hol lelhetem meg) mellékküldetéseket leszámítva mindegyik mellékszál. Illetve, még egy interjús, fontosabb mellékszál nincs befejezve, mert azt hiszem, ezt kicsit rosszul ütemeztem, és még Scottnak nem jutott rá ideje (nincs elbukva, csak vannak küldetések, amik bizonyos idő után válnak újra és újra elérhetővé). Egyelőre csak röviden az értékelés: Pro + Nagyszerű karakterek + Mass Effect hangulat + Remek sztori, előre nem látható fordulatokkal + Élményekben gazdag, változatos, izgalmas felfedezés + Remekül kiforrt akciók + Drack + A trilógia moralitás rendszerének kukázása + Hosszú játékidő + Nem gyerekes szex + Jópofa és/vagy remek kikacsintások a Shepard-trilógiára (a történet konkrétan részben kapcsolódik hozzá) + Bolygók és élőviláguk + Humor Kontra - Egy-két igen komoly technikai probléma (nem olyan súlyos, mint ahogy a neten túllihegik, de valóban akad pár, ami belerondít az ember játékába) - Sokkal-sokkal több testvéri interakciót vártam a Ryder ikrek részéről - A csapattársaknak csak a képességeit fejleszthetjük, a csata közben már nem parancsolhatunk nekik, a ruhájukat nem szabhatjuk meg - Nagyon kevés a bejárható hely a Nexusosn és a Hyperionon - Kevés új faj - A zene kicsit lapos, vannak jó számok, de az A Better Beginningen kívül nincs még egy olyan erős, mint a Mass Effect Theme (ezt amúgy hiányoltam a játékból), a The End Run vagy a Leaving Earth. Verdikt: a Mass Effect: Andromeda egy (csillagközi) Witcher Jr., vagy ha úgy tetszik, az első Mass Effect felnőtt, érett változata. A készítők nem hazudtak, mindent onnan emeltek át, sok tekintetben még a történetvezetést is. De ebben minden sokkal-sokkal jobb. Ugyan ugrott az interaktív mozi jelleg, de ezt őszintén szólva, nem bánom. A technikai bugokat remélhetőleg hamarosan leküzdik - de mint írtam, ez szerintem túl van lihegve. Bár akadt két tényleg idegesítő probléma, ami fölött én sem tudtam szemet hunyni (bár az egyik problémát végül meg tudtam oldani), őszintén szólva a minden idők legjobb RPG-jének kikiáltott Witcher 3-ban ennél sokkal több és sokkal komolyabb technikai gondokkal futottam össze (nem teljesíthető küldetés, a szemem előtt felépülő város, nem adagolt XP, patch ami tönkre vágta az optimalizáltságot). Megjegyzem, egyértelműen legalább két, ha nem három sztoriszál DLC-re lett előkészítve, de ezt nem érzem olyan pofátlanul behelyezettnek, mint a Lair of Shadow Broker és az Omega volt (ezekhez ugye kötődnek sehová sem vezető, alibi küldetések), és olyan masszív kivágott tartalom sem hiszem, hogy lesz, mint a From Ashes vagy a Leviathan. Szóval, idén szerintem nálam ennél jobb játék már nem lesz. Szerintem ma kimaxolom, aztán neki is állok újra, ezúttal Sara Ryderrel.

Azt a kujva!

Oké, Krennic a szabályt erősítő kivétel.

Ody, lazíts, ne vegyél már mindent komolyan.

Hayden Christensen? Volt erre precedens az ep3 idejét leszámítva? Ennek biztos van jelentősége. Remélem, hogy van. Nagy pontja lenne az ep8-nak, ha Anakin szelleme megjelenne Haydenként.

Ez azért van, mert a sci-fiben (minden sci-fiben) a sugárfegyverek ereje és pontossága egyenesen arányosan csökken a célba vett karakter fontosságának súlyával. A tézis szerint minél fontosabb a szereplő, annál nagyobb ívben kerülik el az egyre gyengébb sugarak. A tézis az ep7-ben igen szemléletesen nyomon követhető Chewie fegyverén. A rohamosztagosok egyetlen találattól tripla szaltót nyomva repülnek métereket, Kylo Ren viszont csak megrogyott tőle. Vagy hát itt is látható, a no name korvett pár találattól szétrobban, Kanan meg meg sem pörkölődik. Ezt nevezi a szaknyelv Plot Armornak.

Én meg azt várom, hogy ne készüljön több majomparádé.

:lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: Hadd ne vegyem ezt magamra... De olyan nehéz felfogni, hogy nyelvtanilag vagy tartalmilag semmi bajunk vele, csak egyszerűen nem tetszik a hangzása?

Mehetne, de nem odament, mert az itteni beszélgetésre reflektáltam. Sajnos Thrawn kudarcaira csak egy epizódból tudok példákat hozni.

Hét Keselyű volt, egész pontosan, a legismertebb (és az első) Adrian Toomes. Itt a szárnyai viszont chitauri technológiával készültek.

Nekem a hangzása. Hülyén hangzik.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, pb, jól összefoglaltad a karaktert. Thrawn nagyon elméleti figura, de a gyakorlati helyzetekben felmerülő váratlan eseményekkel, pláne, ha azok túlmutatnak a látókörén, nem tud mit kezdeni. Palpatine ezzel szemben elméleti és gyakorlati oldalon is jól teljesített - bár ő sem hibátlan, mert Thrawn, Constantine vagy Pryce, ezek az ő emberei. És azért nem kapitányokról van szó, hanem főadmirálisokról, admirálisokról és kormányzókról. Mondhatni, ezek Palpatine közvetlen beosztottjai (még ha ez nem is igaz teljesen, hiszen Pryce közvetlen főnöke Tarkin, Constantine-é meg az első két évadban Motti, aztán meg Thrawn). Ezeket az embereket ő nevezi ki, vagy legalábbis hagyja jóvá. De azt, hogy Palpatine milyen elcseszett módon alakította ki a Birodalmat, már régóta tudjuk. Thrawn viszont új oldaláról mutatta meg, hogyan működnek a dolgok, de ő sem tökéletes. Mondjuk szerintem abban a helyzetben, ahogy otthagyta a flottát, nyugodtan irányíthatott a földről. Elviekben akkor már nem volt esély arra, hogy a lázadók elmeneküljenek. Thrawn hitt abban, hogy ez a teljes lázadó űrflotta (ami esélyes, hogy igaz is), tehát erősítést nagyon nem kaphatnak. Olyat semmiképpen, ami elbánhat egy csillagromboló flottával (vagy egy csillagrombolóval). A felszálló hajókat meg az AT-AT-k le tudták volna lőni, az a kevés, ami meg feljut az űrbe, az interdictor miatt úgysem mehet sehová. Szó szerint úgy ment le, hogy az űrben már győztek, ezt már Ozzel sem cseszhette volna el. Itt tényleg az a gond, hogy Bendu olyan tényező volt, ami nem megváltoztatta a játékot, hanem lesöpört minden kártyát az asztalról. És számítani sem lehetett rá. S ha nincs a felszínen Thrawn, lehet, hogy minden birodalmi meghal odalent, és Benduról sosem hallanak. Így azért megmaradt a földi erő egy nagyobb hányada, és most már Benduról is tudnak, aminek szerintem Palpatine örülni fog. Szeret hallani az ilyen teremtményekről. Thrawn az űrben talán jobban tudta volna kezelni a mandikat, talán nem, ők is elég váratlan tényezőként jelentek meg, és láthattuk, hogy a váratlant nehezen kezeli. Akárhogy is, ezen a ponton még egy birodalmi sem számíthatott arra, hogy egy nép nyíltan a lázadás mellé áll. Tulajdonképpen az utolsó részben beteljesült az, amitől Tarkin az első évadban tartott, és amit Thrawn el akart hárítani: meglett az egységesség. Oké, Mandalore nem áll egységesen a lázadás mellett, de az első olyan bolygó a sorban, ami nyíltan a Birodalom ellen fordult. Ilyen tekintetben Thrawn kudarcot vallott, jobb hírszerzésre lenne szüksége - Sabine-t tovább kellett volna tanulmányoznia, és nem csak a művészetét. Ha például észrevette volna, hogy a mandalore-i polgárháború kirobbantója és egyik vezére a Wren klán, talán számolt volna a mandikkal, mint lehetséges lázadó erőforrás. Szóval ja, elméleti ember, viszont a gyakorlati megvalósításkor a váratlannal már nem tud mit kezdeni, vagy csak lassan, amíg át nem látja a helyzetet. De egy csatatéren nem biztos, hogy van idő elmélkedni. Az EU-ban azért nem láttuk az ep4-6-ban, mert ott Thrawn azokban az időkben még nem volt főadmirális. Csak az ep5-6 között lett az, nem sokkal azután meg elküldte az Ismeretlen Régióba. Amúgy poén, de a halála az EU-ban szintén egy váratlan helyzet miatt következett be: nem számolt a testőre árulásával.

A Steps into Shadow óta. Ott nevezte ki Sato. Ami még érdekes számomra ebben az epizódban, az Pryce viselkedése a végén. A kemény nő, aki már-már vallásos buzgalommal üldöztette a lázadókat, a végén mintha teljesen megtört volna. Vicces, de sokat mondó, amikor jelenteni akarják neki az interdictor pusztulását, erre ráordít a tisztre, hogy nem akarja hallani, csak foglalkozzanak vele. Bár a csata irányítását már elvesztette, de ezen a ponton fel is adta. A végén meg csendben nézi az elvonuló lázadókat, és olyan arcot vág, mint aki az egész életét újragondolja. Apropó, bár bebukta a csatát, de azért azt el kell ismerni, hogy még a menekülők közül is le tudott lövetni két hadihajót. Szóval azért egy utolsó döfést még be tudott vinni. Szépítő pontokat szerzett.

Nem vagy egyedül, nekem is fura. Mázli, hogy nem használom a magyar címeket, így megszoknom sem kell (inkább megszököm).

Ja, értem. Downey Jr. választása kézenfekvő, mivel ő az MCU arca, így nem csoda, hogy elsősorban őt dobják be. Technikailag ő az MCU főszereplője. Ő indította el, ő a legtöbb sorsfordító esemény katalizátora. Ráadásul a Marvel most már inkább olyan MCU-filmeket akar gyártani, amiben több hős van és nem csak egy karakterre fókuszál - még ha egy is lesz a főszereplő -, ezért került bele az egész Bosszúállók team a Civil Warba, lesz benne Strange és Hulk a Thor: Ragnarokban, Vasember a Spider-Man: Homekomingban. És naná, hogy Stark. Már csak azért is, mert én is szívesen átrendezném Rogers tökéletes fogsorát.

Láttad a Civil Wart, nem? Hát akkor mire a kérdés? Azért Stark is fejlődött, egy önimádó, a világot lecsokizó s*ggfejből egy önimádó, a világot bármi áron megóvni vágyó s*ggfej lett.