Négy mozizás után most tekintettem meg ötödszörre a filmet teljes egészében (a letöltött anyagokból csak a kedvenc szakaszaimat néztem meg újra és újra és újra és újra...). A véleményem változott, még jobbnak találom ezt a filmet, mint azelőtt. Ritka az olyan alkotás, ami minden egyes nézéssel egyre jobb lesz. És a tény, hogy ez teljesen új, valamennyire még ki is emeli az ep1-6 közül. Nem elvéve azok értékéből azért benne van a pakliban, hogy azokat szinte képkockáról képkockára ismerem. Különösen az ep4-5-6-ot, amik ugye már lassan 27 éve velem vannak, de hát az ep1 is sebesen közelít a 20. életévéhez, ami azért durva. És már az ep3 is elmúlt 10, szóval ezt is láttam már párszor (minimum 10-szer, ha évi egy nézést számítunk, de ennél jócskán többször láttam, hiszen már ezt is négyszer láttam moziban). Az újdonság varázsa pedig nem kopik, a felfedezés öröme táplálja, hogy mindig új és új dolgokat veszek észre. És ez jó, mert ez az, amit rettenetesen szeretek a Star Warsban. Hiába láttam az ep1-et '99 óta a kutya tudja hányszor, még most, amikor pár napja megnéztem, is találtam benne újat. Az ep7-nél pedig nem új részletek, hanem egy egészen új film vár felfedezésre.
Ami most a BD megtekintése közben eszembe ötlött, hogy mennyire szép ez a film. Gyönyörű tájakon játszódik, nagyon idillikus környezetekben, s bár Jakku és a Csillagpusztító durva hely, még ezekben is van valami fura harmónia. Talán a szép fényképezés teszi, nem tudom. Megjegyzem, zseniális, ha mondhatom így, Lucasi képi megvalósításokkal bír a mozi, gondolok itt az olyan egyszerű, de nagyszerű húzásokra, mint Rey beléptetése. Egyedül a lány egy kihalt csillagrombolóban (az összetört Lambda-komp a hangárban megvan?), majd a sivatag a roncsokkal. Nem csak azt mutatja be egyetlen húzással, mennyire magányos Rey, mennyire sebezhető és mégis erős, de azt is belénk vési tudat alatt, hogy a Galaktikus Birodalomnak tényleg vége. Kész, az ep6-ban szétverték őket, nincs már Birodalom. A homokból kiálló csillagromboló a Birodalom sírfája, a hatalmas hangár a kriptája, Rey meg tulajdonképpen sírrabló. De hasonlóan remek, ahogy Rey otthona - egy döglött AT-AT (újabb utalás a Birodalom pusztulására, a Hoth félelmetes hadigépe egy guberáló otthona) - magányában, fejével a Lázadók sisakjával néz egy felszálló űrhajót. Egy nyikkanás, annyi nem hangzik el, a képek mégis felépítik Rey egész karakterét: elvágyódik, de mégsem megy el, ugyan ezt ekkor még nem tudhatjuk, miért. Szimpatizál a lázadókkal, ez egyértelműen átadja a sisak és a baba. És régóta ott van, amit a karcokból tudunk.
És ez az egyik olyan dolog, amiben Abrams újat mutatott Lucashoz, Kershnerhez vagy Marquandhoz képest. Abrams szavak nélkül, pusztán képekkel képes felépíteni a karaktereit. Mire Finn leveszi a sisakját, már rengeteg információt átad róla Abrams. Mozgása, mozdulatai, tettei, mind megmutatják, ki ő, mielőtt megszólalna vagy látnánk az arcát. Tudhatjuk, hogy egy fiatalember, csatában még nem járt, és nem volt arra felkészülve, amit ott talált. Finn már azelőtt szimpatikussá válik, hogy a sisakhoz kapna. És itt van a lihegése. Sokan nevetségesnek tartják, pedig legalábbis az elején ez jelzés értékű: az Első Rend és annak a páncélnak a fojtogatását jelenti, azt, ahogy Finnt a kezükben tartják. (Később meg csak annyit jelent, hogy szegény karakter elfárad abban a sok futkározásban, ami szerintem érthető.)
De a legzseniálisabb akkor is Rey, hiszen ő először akkor szólal meg, amikor találkozik BB-8-tel. Odáig mégis teljesen kibontják a karakter jellemét, mindössze képekkel. Nagyszerű és az SW-ben eleddig egyedi. Talán csak Darth Vader belépője ér fel ehhez, de Vaderről csak annyit tudunk meg abból a pillanatból, hogy gonosz és ő a góré. Ezt amúgy Abrams lazán megismételte Kylóval.
Sokszor vádolják azzal az ep7-et, hogy az ep4 másolata. Ez részben jogos és egyet is értek vele, csak én ezt nem tartom hibának. Anno az ep2 is az ep5 másolata volt, és ott is igen durva áthallások vannak. Akkor viszont ezek még párhuzam, nem másolás címén voltak emlegetve. És ezt én őszintén szólva, rohadtul sajnálom most. Akkoriban rácsodálkoztunk, és azt mondtuk: milyen mesteri párhuzam. Még topic is van, amiben összeszedtük. Most, már egy képi utalás pofátlan másolásnak van titulálva, elnézést a túlzásért.
Pedig az ep7 még csak nem is színtiszta másolás. Inkább az, ahogy a premieren Krande illette: remix. Cselekményvezetés szintjén valóban hasonlít az ep4-re, de csak annyira, amennyire az ep2 az ep5-re. Nagyjából félútig, de talán még addig sem. Sőt, addig sem, mert miután Finn megszökteti Poe-t, teljesen leválik az ep4-ről, és önálló útra lép. A végére pedig inkább az ep2 és ep5 vonalát követi. Ott állunk egy háború peremén (ep2), ahol bár úgy tűnik, hőseink győztek, valójában a Sötét Oldal leple borult reájuk és elkezdődött a háború az Első Rend ellen. És ott vannak bizonytalan sorsban hagyott hőseink, akik a záráskor külön utakra indultak (ep5). Az eleje és a közepe között viszont a film cselekménye saját útján halad, nem hasonlítható igazán semelyik epizódra sem, ugyanakkor egy-egy elemet átemel.
Ilyen jellegzetes átemelés Kanata kastélya, amit Cantina-koppintásnak titulálnak, és tény, az is. Ahogy az ep2-ben is az volt. Ott miért nem volt baj? Pedig Lucas maga mondta a dokufilmekben, hogy ő biza újra meg akarta csinálni a Cantinás jelenetet. Nem lett pontosan ugyanolyan, más a hangulata, a jelenetek felépítése, a hely célja. De ugyanez teljes mértékben igaz az ep7-re is. Maz kastélya az elejétől a végéig teljesen más, mint a Cantina, vagy éppen az Outlander klub.
Sarkalatos pont még a Csillagpusztító. Tény, ez is ep4 és ep6 copy, bár itt ugyanazt tudom feltenni kérdésnek: miért baj, ha Abrams az alapkoncepciótól a kivitelezésig az egészet megújítva másol, miközben Lucas lópikulát sem módosítva vetette elénk ugyanazt? Abrams legalább vette a fáradtságot, hogy teljesen megújítsa ezt, míg Lucas sz*rt bele, a két Halálcsillag között a legnagyobb különbség, hogy az egyik egy megrágott alma képét kelti.
Szerintem a Csillagpusztító elég új ahhoz, hogy csak kellemes visszautalás legyen a Halálcsillagokra, ne valódi másolat. Eleve, ez nem egy űrállomás, hanem egy bolygó egy bazi nagy ágyúval. A kinézete is igen más, össze sem lehet téveszteni a kettőt. Ez egy bolygó, és ezt minden téren az eszünkbe vésik (már csak az lenne a jó, ha a bolygó igazi nevét is tudnánk). Ugyan hóval borított, amivel kikiálthatjuk, hogy Hoth (bár szerintem ez is túlzás, mert eléggé elüt a Hoth-tól, és ezt most éreztem igazán, hogy alig egy nappal az ep7 előtt néztem meg az ep5-öt), de ez is kulcsfontosságú. Mert hát mi legyen egy bolygón, aminek nincs napja? Pálmafák és őserdők? Ez a bolygó megöli a napját, anélkül vajmi kevés esély van arra, hogy kellemesen meleg hely legyen.
De az igazán nagy váltás a koncepció szintjén van. A Halálcsillag elhibázott módon a terror eszköze lett volna. Felrobbant egy bolygót, aztán majd mindenki kushad. Szerintem ez mondjuk sosem működött volna, de ez más téma. A Halálcsillag II. egy baromi drága csapda volt, de nyilván, később ez is a terror eszközévé vált volna. De mi a Csillagpusztító? Egy helyesen használt eszköz: egy első csapásmérő tömegpusztító fegyver, amit végre úgy vetettek be, ahogy egy ilyen fegyvert kell. És még valami: a végső gonosz eszköze. Palpatine rárántott volna, ha meglátja ezt a cuccot. Kétségem se fér ahhoz, hogy az ő fejéből is kipattant ez az űrágyú (hiszen a háttérinfók szerint az Első Rend a Csillagpusztító terveit a Birodalom kutatásaira alapozta), de a megvalósításig már nem jutott el.
Snoke és bandája viszont igen. De miért a végső gonosz fegyvere ez? Mert ez a gép naprendszereket pusztít el. Nem csak azt, amelyiket becélozta. Azt is, amelyikben van. Hiszen az a naprendszer, aminek csillagát felzabálja, ugyanúgy elpusztul. Még ha a Star Warsban az űr nem is úgy működik, ahogy a mi valóságunkban, azért van, ami ott is áll: ha nincs nap, nincs élet. Képzeljük el, ahogy ez az izé megjelenik a rendszerünkben, és tudjuk, hogy nem mi vagyunk a célpont, hanem csak a mi napunkat szemelték ki etetésre. És akkor még ott a tény, hogy egyetlen lövéssel naprendszereket töröl el. Ehhez képest a Halálcsillag csak egy csillagközi légpuska.
Szóval, én nem tudok erre Halálcsillag 3.0-ként nézni. Viszont dicsérni tudom Abramst, amiért így megújította a koncepciót. Ráadásul, sok más apróság is segíti, hogy markáns különbségek legyenek. Nagyon lassan lehet elsütni, fával borított, stb. És míg a Halálcsillagokat pár lövéssel el lehetett pusztítani, miután végigrepültél az aknában/alagútban, itt azért eléggé meg kellett küzdeni. Az első bombázás alig karcolta meg. Aztán a felszíni csapatok szabotálása után nyílt egy bazi nagy lyuk az oldalán, de még ekkor is zökkenőmentesen működött. Végül be kellett repülni a hőoszcillátor belébe, ahol több torpedó kieresztése után már végre hajlandó volt megdögleni.
És még ragozhatnám, és valószínűleg a jövőben fogom is, de most lassan zárom soraimat, mert dolgoznom kéne - jellemzően, inkább az SW-vel foglalkozom. Igen, az ep7 sokat nyúlt az ep4-5-6-ból, bár inkább csak az ep4-5-ből. Ez több mint valószínű, hogy Abrams rajongásának tudható be, de ki ne tett volna így közülünk? Én teljesen megértem az ipsét. Viszont, ahogy Dumbledor mondta Harry-nek, amikor az azon aggódott, hogy túlságosan hasonlít Voldemortra: ne azt nézzük, miben hasonlít, hanem abban, hogy miben különbözik.
Márpedig érzésre azt mondom, az ep7 sokkal többen különbözik mind a hat filmtől, mint amennyiben hasonlít az ep4-5-re. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy Lucas sem találta fel újra önmagát. Az ep1-2-3 szerkezetében ugyanolyan, mint az ep4. Szoktuk mondani, hogy az ep1-2-3 és az ep4-5-6 között a legszembetűnőbb különbség a Galaxis tágabb megismerése. Ez így van, de ez nem azért van, mert Lucas máshogy mesélte el ezeket a filmeket. Nem. Sőt, az ep1 semmivel sem tágabb, mint az ep4. Ugyanúgy csak a perspektíva karaktereket szemén át látunk (ez esetben Qui-Gon, Sidious, Anakin és Padmé), mint az ep4-ben, és nem láthatunk bele olyan eseményekbe, amik kívül esnek eme szereplők láthatárán. Csak ezen szereplők nagyobb volumenű eseményekben vesznek részt, ezért tudhatunk meg többet. És ugyanez igaz az ep2-re és ep3-ra, csak ott Lucas több perspektíva karaktert használ (az ep2-ben Yoda, az ep3-ban Windu is felkerült a listára). És biza képi, szöveg-, történet- és cselekménybeli másolás utalás is nagyon-nagyon sok akad. De ettől válik koherens egésszé ez az immár hét részes Saga.