No, akkor, még a 6. évad amcsi premierje előtt abszolválom az 5. évad kritikáját, hogy tartozások nélkül indulhassak neki az utolsó felvonásnak.
Az évadnak egy nagy negatívuma van: beletették az a remek drodiszálat, ami persze nem baj. Oké, ez talán kicsit gubancosra sikerült. Magyarázat: a droid szál egy könnyed (Secret Weapons), itt-ott komoly elemekkel dúsított (Missing in Action), néhol brutálisan hangulatos (A Sunny Day in the Void) sztoriszál volt, amit szerintem kicsit túl is húztak, egy epizóddal kevesebbel jobban bejött volna. Ennek ellenére remekül működött, ebben van az egyik leghősiesebb momentum, Gregor halála, a leglátványosabb robbanás (Point of No Return), és talán a legnagyobb hülyeség is, vagyis az, hogy R2 helyrehozhatóan átvészelt egy akkora robbanást, amihez képest Nagasaci tábortűz volt. Ez nem éppen az erénye, de egye franyó, ennyi a legnagyobb baja.
Hogy szerintem mégis miért ez az évad egyetlen nagy negatívuma? Mert az egész évad képébe nem illik bele ez a mókás szál, bár nyilván azért tették ide, hogy oldja a szezon sötét komolyságát. De pont ezért is lóg ki. Kicsit olyan, mint R2 és C-3PO kalandozása az előző évadban, noha azt epizódszámban jobban eltalálták (ugyanakkor a D-Squad akciója sokkal emészthetőbb), és az évad összességéből kevésbé lógott ki – révén a negyedik évad nem olyan komor, mint az ötödik volt.
Mert biza ebben az ötödik évadban elszabadult a Sith-ek bosszúja. Érezhetően nagyon közeleg már a coruscanti csata, s nem csak azért, mert a Delta-7B-ket leváltották az Eta-2-esek, vagy mert megjelentek a kullancs droidok és a HMP droid gunshippek (amiknek mellesleg zseniális belépője volt, a droidekák óta a legfenyegetőbb harci droidok). Itt már nagyon eldurvult a háború, a Jedik egyre jobban kivetkőznek magukból (lázadást szerveznek, kirekesztik saját tagjaikat), érezhetően megnőtt a Köztársasági Nagy Hadsereg „civil” tisztjeinek befolyása a Köztársaságban (lásd: Tarkin), erőteljessé váltak a birodalmi díszletek. Szinte már várja az ember az epizódok végén, hogy bejelentik: a szeparatisták megtámadták a Coruscantot.
Már a kezdés is nagyon azt sugallja, hogy készülünk a Birodalom eljövetelére, hiszen pont az ellenfelüket, a későbbi Lázadókat kezdték megalapozni – még ha technikailag ez nem is a Lázadók Szövetsége alapkövének letétele. Mindazonáltal valahol már jelzi, hogyan indult el a lázadás, miből fejlődhetett ki, s kicsit talán abba is betekintést nyújt, mi várható a Rebelsben. Mert mit látunk az A War on Two Fronts, a Front Runners, a The Soft War és a Tipping Points című epizódok alkotta történetben? Egy maroknyi fiatal két Jedi és egy padawan iránymutatásával kisebb akciókat hajtanak végre a zsarnok Konföderáció ellen, gondosan ügyelve a békés polgárokra. Tetteik nyomán végül melléjük áll egy jelentős haderő, ezzel félkatonai szervezetté válnak, majd végül megejtik győzelmüket, amely folyamán az egész nép melléjük áll. És így indít majd a Rebels is, néhány lázadozó fiatal betársul egy Jedi (és padawanja) mellé, majd kisebb atrocitásokkal hergelik a Birodalmat. Végül valahogy eljutunk a Lázadók Szövetségéig, egy félkatonai szervezetig, amely… Nos, tudjuk, mit érnek el.
Az epizód ráadásul nem veszi félválról a dolgot, szépen bontja ki a báburalkodó és a valódi uralkodó közötti különbséget, miközben nem akarja lenyomni a torkunkon azt a butaságot, hogy csak a demokrácia a jó, az abszolút monarchia pedig csak rossz lehet. Ráadásul itt is megmutatkozik, hogy a Jedik kicsit kifordultak önmagukból, hiszen nemhogy terroristákat képeztek ki egy állam ellen, hanem a fegyvereket kalózoktól vásárolták meg. Bár ez a jót szolgálta, azért lássuk be, a Jedik fénykorukban valószínűleg nem így oldották volna meg a dolgot.
A folytatás egy újabb négy részes etap – másmilyen nem is volt –, amiben a Jedi növendékeket ismerhetjük meg, hogyan jutnak át életük egy fontos szakaszán. A The Gathering, az A Test of Strength, a Bound for Rescue és az A Necessary Bond amúgy szerintem egyben egy hiánypótló epizód is, hiszen eddig még soha, sehol nem láthattuk mozgóképes formában, hogyan is folyik az ifjoncok tanítása. Igaz, voltak ifjak az ep2-3-ban, az ep2-ben még egy rövid órára is beültünk, de a gyakorló fénykarddal való gyakorlatozás nem nagy szám, pláne, hogy ezt láttuk már az ep4-ben is – oké, Luke valódi fénykardot használt.
Itt végre belepillanthatunk a padawanok okításába, ami lelkünk mélyéről nézve, elég drasztikus. Én most olvasom a Végjáték (Ender’s Game) című könyvet, és nem kevés párhuzamot vélek felfedezni. Úgy értem, a Jedik bár barátságosabban bánnak „gyermekeikkel”, mint a könyvben szereplő flotta, ugyanúgy megfosztják, kiirtják belőlük a gyereket már tízéves koruk előtt, és valódi harcosokat nevelnek belőlük, főleg itt, a klón háborúk idején. A sztoriban szereplő gyerekek nincsenek tíz évesek, mégis szembe kell nézniük félelmeikkel, majd a Galaxis egyik legveszedelmesebb fegyverét kell megépíteniük, aztán megtanulják annak mesteri forgatását. És nem csak védekezni, ölni is megtanulnak vele. Elég csak végignézni ezt a négy epizódot: tízévesek hajtanak végre mentőakciót egy veszedelmes kalózbanda ellen (még ha a TCW el is veszi azért ennek a bandának az erejét kerge főnökükkel), majd kiállnak a szeparatistákkal is. Szóval na, valahol nagyon megvetendőek a Jedik azért, hogy így képeznek ki gyerekeket. Yoda olyan, mint Graff ezredes, csak kicsiben.
Ezután jött a D-Squad, de őket már feljebb kitárgyaltam, úgyhogy egy laza ugrással térjünk rá a legek-legjére, a TCW számomra legerőteljesebb sztoriszálára, a sorozat egészét legnagyobb mértékben átölelő történet(ek) lezárására: Ravival, Eminence, Shades of Reason, The Lawless. Ez a szakasza a TCW-nek valami csoda. Nem tudom, mennyi előretervezés volt benne, de ahogy összeállt minden egy egésszé, az nálam kimeríti a zseniális fogalmát.
Már az remek, ahogy összefogja a sorozat korábbi, egymástól addig független történetét egyetlen egésszé: 2x12 The Mandalore Plot, 2x13 Voyage of Temptation, 2x14 Duchess of Mandalore, 3x05 Corruption, 3x06 The Academy, 3x12 Nightsisters, 3x13 Monster, 3x14 Wiches of the Mist, 4x14 Friend In Need, 4x19 Massacre, 4x20 Bounty, 4x21 Brothers, 4x22 Revenge, 5x01 Revival, 5x14 Eminance, 5x15 Shades of Reason, 5x16 The Lawless. Tizenhét epizód, számos cselekményszál, rengeteg szereplő, egyetlen történetté gyúrva. Ki gondolta volna a The Mandalore Plotnál, hogy Vizslát Darth Maul fogja megölni? A The Academy-nél, hogy Almec egyszer még Mandalore miniszterelnöke lesz? A Monsternél, hogy Darth Mault majd Darth Sidious győzi le egy kardpárbajban? A Friend In Neednél, hogy az arctalan Bo-Katarn Satine testvére, és a Death Watch ellen fordul majd? Briliáns, ahogy az egymástól független történetek végül egy egésszé álltak össze és zárultak le egy eposzi, de legalább olyan tragikus összecsapásban. Mert ez a szál végül minden téren megmutatja: a Birodalom a küszöbön van.
Az olyan demokrácia-hívők és békepártiak, mint Satine meghalnak, a sötétség hatalmas teret nyer, a bűnözés és terrorizmus békés birodalmakat dönthet meg, a Köztársaság meg segítségként megszállhat egy bolygót (nagyon remélem, hogy Mandalore témája előjön a Rebelsben). A hősök itt elbuknak, a gonosz pedig még úgy is győz, hogy közben önmagával viaskodik. A kép, hogy Obi-Wan Kenobi megverten elhagyja a csatateret, miközben Sidious vihogva sütögeti egykori tanítványát, mindent visz.
S az ember azt gondolná, innét már nincs nagyobb sötétség, jöhet az ep3. Aztán a nagy büdös frászt. Van még egy kör (sőt, mivel végül lett hatodik évad, még több kör – sejtelmes vigyorokat kéretik elrejteni), van még hová süllyedni. Mert még van itt egy Jedi Rend, amiről már tudjuk egy ideje, hogy nem teljesen olyan, mint lennie kellene (haha, mily finoman fogalmazok), a készítők megfogták és olyan mélyre rántották a Rendet, hogy végül azt mondtam: ezek megérdemelték a sorsukat.
A Sabotage még csak felvezetés egy olyan történetnek, amely gyökereiben mérgezi meg a Jedi Rend felé irányuló szimpátiát. Itt még csak nem is sejti az ember, hogy mi fog következni. Merénylet a Templomban, oké, megrendítő, de végül kiderül: egy civil volt a felelős. Snassz… Kevésbé snassz a tüntetők sokaság a Templom előtt, és a nem kicsit megborzongató Jedi őrök. De még így is csak a felszínt kaparjuk. Aztán a következő részben, a The Jedi Who Knew Too Much már megmutatja, hogy itt még annyira sem működik hibátlanul a Rend, mint eddig hittük. Már az durva, hogy a merényletben meghalt Jedik temetésén ott van az Uralkodó és Tarkin kormányzó, ez a későbbi események ismeretében iszonyú durva kép. De a készítők ennél is kegyetlenebbek voltak. Ahogy pásztáz végig a kamera, mit látni? Palpatine mellett ki áll? Mace Windu. Tarkin mellett kit látni? Bail Organát. CSODÁLATOS képi beállítás! A gyilkosok és áldozataik. Az már csak külön gyönyör, hogy technikailag Tarkin jobb válla és ball válla mögött a Lázadás két feje, Bail és Mon Mothma áll, aminek szintén igen szimbolikus jelentése van.
Ám mindez csak a jéghegy csúcsa. Mert itt biza Tarkin már nyíltan beszélhet Jedi-ellenes nézeteiről a Jedi Templom folyosóin (és Darth Vader egyetértően bólogat), beleugathat a Jedik dolgába, valamint igen erőteljessé válnak a birodalmi díszletek – a katonai bázis vagy később a bíróság már teljesen olyan helyszínek, amik az ep4-5-6 közegébe illenek. Az olyan apró nüánszokról nem is beszélve, mint az elhunyt klónok nevét tartalmazó gigantikus emlékmű, vagy az óriási szobrok. Érdekes kérdést vet fel ez: vajon a klónok hogyan viszonyultak a Birodalomhoz egy ilyen fajta ajnározást követően? Mert láthatóan a Birodalom későbbi urai felmagasztalták őket, míg a Köztársaság klón-ellenes politikát diktált (ne készüljön több belőlük).
És még ezek is csak a háttérben meghúzódó érdekességek, csak most érkezünk el a fő cselekményhez: Ahsoka Tanót vádolják meg gyilkossággal és a merénylet kiterveléssel, mindezt igencsak megkérdőjelezhető bizonyítékokra apellálva. És mit tesz a Jedi Rend? Semmit! Politikai megítélésről dumálnak, miközben a kislány, aki az életét áldozta értük, akit kötelesek lennének megvédeni, zárkában van. És miután megszökik, ki az egyetlen, aki segít neki?
Asajj Ventress! Ezzel már rá is tértünk a To Catch a Jedira, amely remekül prezentálja, mennyire merészek és furfangosak a TCW írói és milyen nagyot változott a sorozat a mozifilm óta. Csak gondoljatok bele, hogy 2008-ban a The Clone Wars megtekintése után ott ülünk a Katicában, és valaki felveti, hogy a sorozat vége felé Anakin üldözni fogja Ahsokát hamis vádak alapján, és a padawan egyetlen szövetségese Asajj Ventress lesz, mit gondoltatok volna?
Pedig itt ez a helyzet, a Jedik a rosszfiúk, az egykori halálos ellenség a jófiú (lány), szegény Ahsoka meg két oldal között őrlődik. Persze a jó nem győzhet, ilyen közel az ep3-hoz már semmiképpen sem. Így az epizód végén Ahsoka elbukik…
De bukása semmi ahhoz a fiaskóhoz képest, amit a The Wrong Jediban a Tanács prezentál. A koncepciós tárgyalásuk rosszabb, mint amit Tarkin művel a birodalmi tárgyaláson. Elárulják, hátba döfik Ahsokát, és ezzel iszonyú mélységekbe süllyednek. A Jedi Rend már itt elpusztult, kész, vége, csak egy rothadó, bűzös döghús maradt belőle, amit pár hónap múlva Darth Vader és az 501-es légió szépen feltakarít. És az igazi vesztese a történetnek talán mégsem Ahsoka, hanem Anakin. Mert mit látott? A Jedi Tanács a megkérdezése nélkül, az érvei és véleménye ellenére, a cselekedeti dacára dönt az ő tanítványa sorsáról, akit ugye korábban ők testáltak rá, szintén a megkérdezése nélkül. Mit szűrhet le ebből Anakin: hogy baromira nem számít, még a saját padawanja fölött sem rendelkezhet, ha a Jedi Tanácsnak úgy kényelmes, félrelökik. És mit lát még? Hogy a Jedi Tanács már tehetetlen, nem védi meg a sajátjait, csak a saját politikai megítélésükkel foglalkoznak – ez később fontos tényező lehet az ep3-ban, amikor őt kezdik el politikai húzásokra használni, Palpatine pedig traktálja őt a Rend árulásával. S mindemellett Anakin elvesztette az egyik lelki támaszát, ami végzetes lépés a Sith-é válás felé.
Nos, így látom hát az ötödik évadot. Nagyszerű volt, briliáns, és ha itt ért volna véget a sorozat, engem az sem zavart volna. A történet Ahsoka belépésével kezdődött, és az ő távozásával zárult, így a sorozat rajta keresztül mesélte el azt, amit el kellett mesélnie: hogyan emészti föl a klón háborúk a Köztársaságot és még inkább, a Jedi Rendet.
