Dzséjt

Hm... hát ez egy hülye elmélet.

Attól félek én. No, tegnap megtartottuk a könyvbemutatóval egybekötött dedikálást. Alá nem sokat kellett írni, de marha jól kibeszéltük az MU világot, közölté, hogy jó lenne, ha februárig elkészülne a regényem, végül pedig elvonultunk megünnepelni a sikerünket. Nos... Éééérdekeees este volt.

Másnál is betámad a "Nahát, hiszen őt ismerem" topicban a google veszélyesség figyelmeztető oldal? Elölnézetnél és CTRL+F5-nél jött elő.

Tom Hardy első komolyabb szerepében, mint Shinzon prétor a Star Trek X: Nemesis főgonoszaként. És tíz évvel később Bane-ként a The Dark Knighte Rises)-ban, újfent főgonoszként. Szépen megnőtt, nem mondom. De haja nem lett több azóta sem.

Én is így érzem, hogy Nolan inkább már nyűgnek tartotta Batmant (de akkor meg minek vállalta el?). Persze, ha csak ennyire lett volna összecsapott mondjuk a Prometheus, akkor elmondhatnám, hogy az Aliens óta nem készült ilyen jó film ebben az univerzumban. És minden kis és nagy hibájától függetlenül nekem is tetszik, sőt, miután angolul hallottam, még jobban bejött például Bane karaktere is... ... szóval tetszik. Ahogy írtam is "nagyszerű film, de nem zseniális", pedig lehetett volna, ha odafigyelnek rá. Ahogy az első kettőre, azok szerintem zseniálisak!

Nem szinkronosan néztem - isten mentsen meg tőle, elég volt végigszenvedni a moziban (lehet ez is rányomta a bélyeget? ) -, de a feliratban sem szerepelt. Megjegyzem, baromi szutyok mindhárom filmnél a felirat, néha homlokegyenest mást mondanak a szereplők, mint amit leírnak... De amúgy sem tűnt fel, mentségemre, három ilyen komoly filmet egy szuszra megnézni azért fárasztó, így a végén már az angol szövegre kevéssé figyeltem. Szóval nekem itt a végén kellemetlenül sok esetben van az az érzésem, hogy a dráma miatt az ízlésemnek túlságosan nagy jóindulattal nyúlnak a "valóság kreatív elferdítése" nevű írói fogással vagy csak szimplán összecsapták, a néző meg vagy lenyeli, vagy nem. Sajna az én torkomon egy ilyen széria epikus befejezésénél ez megakadt. Elmenne az Avengersben, de annak a trilógiának a legvégén, ami a képregények világát valóságosabb alapokra helyezte, nekem sok(k).

Boldog születésnapot, Helytartó úr!

Mert olyan sokan mászkáltak az utcákon a főszereplőkön kívül, hogy ihaj, nem is tudom, hogy azt a tömeget hogy sikerült kikerülnie a harcoló feleknek. Frenkie: Én megvettem Blu-ray-en, díszdobozban, a megjelenés napján. Ennél jobban azt hiszem, nem fejezhetem ki, hogy mi a véleményem a filmről, a készítőiről. Te mit is tettél? Letöltötted? Szóval ne merj kioktatni arról, hogyan és mi módon élvezhetek egy filmet, mert ez esetben megfoghatod a jobb kezeddel a bal csuklódat, és elvezetheted magad oda, ahová gondolom! De azért jó, hogy tisztáztuk, mit gondolsz azokról, akik nem értenek egyet veled. Ez elgondolkodtató...

Ha nem tetszik, nem kell elolvasni. Bár amit első megtekintésre a pofámba üvölt, azt nem nevezném különösebb keresgélésnek. Eddig ugyanis kétszer láttam, egyszer moziban, meg öt perce most. Biztos sokat keresgéltem azt a bizonyos kákát a csomón. Éppen elég baj, hogy most ennyitől feltűnnek és zavarnak, ez jelzi számomra, hogy baj van a filmmel. Sajnos második megtekintésre sem javult az első benyomásom a filmről: kapkodós, sok logikai bukfenccel, és bár önmagában nagyon jó film lenne, ez egy trilógia záró akkordja, aminek legalább olyan jól kellett volna sikerülnie, mint az első kettőnek, ha nem jobban. Meg sem közelíti felépítésében és karaktereiben azt a két filmet, és nagyjából Gotham megszállásától kezdve a színvonal drasztikusan süllyed. Nem keresem a hibákat, ezért baj, hogy így is megtalálom őket. Ha keresném, már az elsőnél fennakadtam volna, aminek még a sztorija is ostoba, ennek ellenére tartom zseniális filmnek és a kedvencem a szériából. Szóval ez így egymás után megtekintve nagyon lejött. Kár, mert amúgy a TDKR is nagyszerű film, de nem zseniális, fasorban sincs az első kettővel.

Teljes mértékben egyetértek, az a jelenet iszonyú! Simán indulhatna a legbénább epikusnak szánt jelenet címéért.

"Így ért korai véget a brutális Sith merénylő." Vagy mégsem?

A fenti kép Aria flottáját jelzi a galaxistérképen. Kipörgetve, de mivel tegnap egykor fejeztem be, így már nem írtam róla. Három-három és fél órás, hosszabb, mint a LotSB. És nagyon jó, remek pályákkal, baromi látványos. Az adjutáns cerb-reap jó kis geci ellenfél, bár nem futunk velük össze sokat, de mivel erőben egy brute-tal megegyező, csak ez lőni is tud rád (ráadásul egy elég kellemetlen fegyverrel), ha sokan vannak, igen izzasztóak. Hál' istennek, a teleportáló képességüket kivették (ezek szerint ezt a technikai problémát nem sikerült leküzdeni), helyette kurva nagyot ugranak, akár a fél pályát átrepülik, ha kell. Aria és Nyreen jó kis karakterek, baromi erősek (erősebbek, mint bárki, aki eddig Shep mellé szegődött), és egész megkedveltem mindkettőt, bár Ariat amúgy is csíptem. Vannak döntések is, bár ezeknek jó Mass Effectes szokáshoz híven nincsen súlya, csak a jó öreg "merre forduljak 360 fokot" metódus, és nagyon hasonlít az Arrivalhoz, vagyis mentsünk meg arctalan tömegeket, vagy sem. Itt legalább sikerül, ha jól döntünk, de nem úgy vettem észre, hogy ez számít a végjátékban. Szóval, semmi újítás a választások terén. Viszont, nincs benne egy normális zene. Végig két-három totál egyszerű mjúzik szól, vagy az sem, így az eposzi jelenetek nem lesznek emelkedettek. Ez - főleg az előzetes után - nekem csalódás, mert reméltem, hogy Omega kap egy jó kis számot. A Leviathanban amikor megjelenik Levi, az Arrivalban az Alfa relé pusztulásakor, a LotSB-ben, amikor belépnek a brókerhez, az Overlordban, amikor Shep megtalálja Davidet, ezekben szólnak nagyon jó muzsikák, és valami ilyet reméltem Aria lelkesítő beszédénél, vagy a végén. Hát ilyen nincsen, ez kicsit csalódás, pláne a sok nagyjelenet tükrében. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett, azt sem bánom, hogy a társaink ezúttal nincsenek velünk, bár azért kíváncsi lettem volna, mit szólna Nyreenhoz Garrus. Lenne adok-kapok, azt hiszem, ha ott lenne. Viszont Mordint megemlítette Aria, amikor újra bekeverünk a járvány sújtotta szakaszra. Illetve az is kiderült, hogy az ME3-ban miért nem botlunk úton-útfélen a Kék Napok, Véres Falka és Fogyatkozás zsoldosaiba: Shepard az ME2-ben annyira megverte őket, hogy alig maradtak és a Talon jól föléjük keveredett. No, összességében jó kis DLC, hosszú, látványos, jó karakterekkel, és nem csak sity-suty mód foglaljuk vissza Omegát. Bár ezzel is úgy vagyok, mint a LotSB-rel: már az alapjátékban kellett volna szerepelnie. Mindkettő szándékosan hátrahagyott, feltűnő lyuk a történetben. Viszont ez most már be van foltozva. Most már csak a Fellegvár történetét kéne befoltozniuk, és akkor tökéletes lesz az ME3. Remélem arra is sort kerítenek.

Igen, nekem is tetszene, ha más metrók is előkerülnének. Viszont a háborúról ne sok minden derüljön ki, pont a misztikussága miatt.

Igyekszem. Jó lenne, ha korán érkezne, akkor egy nap alatt végig tudnám nézni. Kíváncsi vagyok milyen egyben ez a három film.

Na ja, ha már megvan külön az első kettő, akkor fölösleges is lenne a trilógia doboz. Én anno azért nem vettem meg azokat, mert erre vártam. Bár tavaly karácsonykor majdnem elcsábultam, amikor a Mediaban potom háromezer forintért osztogatták. Mázli, hogy nem volt nálam pénz. Ma kicsit Mass Effectezem, holnap meg jöhet Batman. Remélem a futár nem megint a melóhelyemre viszi, mert akkor csak délután kapom meg...

The Dark Knight Trilogy (5 BD) csomagolás alatt. Remélem holnapra meg is érkezik.

Ejj, de irigyellek! Azok a régi szép idők, amikor még napokat játszhattam végig. Hiányoznak! De ma: Take Omega Back!

Gratula!

Reggel jött le. Előtte még újra kijátszottam más játékokat (Dead Space 1-2, Bulletstorm), de holnap telepítem. Míg várok a Mass Effect 3: Omegára, addig ellövöm vele az időt.

Köhi! A szinkront passzolom, bár a 3D-n az volt, igyekeztem magamban az angolt felidézni. Jobban ment, mint most felidézni a magyart. De oda valóban kívánkozott egy idézőjel.

Vizet? Nem bort?

No akkor, Padmé és Anakin szerelme. Sokszor sokfelől megkapja a rajongó, hogy az ep2 nyálas, meg erőltetett a szerelmi szál, meg nem életszerű, ecetera citera. Nos, ebben természetesen van valami, mi több, nem kevés igazság. Ám akik ezt állítják, egyvalami súlyosan benéztek: ez kérem a Star Wars, nem a Rómeó és Júlia, vagy valamelyik bárgyú amerikai romantik múvi, se nem pszichológiai elemzés a szerelemről, mely érzés amúgy is képes az embert furcsa, életszerűtlen helyzetekbe keverni. A lényeg a lényeg, a Star Warsról van szó, és bár sokan nem értik ezt meg, de a Star Wars egy mese. Minden, ami a történetében van, a jellemek, a csaták, a mondanivaló, és a szerelmi szál is csak annyira bonyolult, mint - kis túlzással élve - a Juliska és a farkasban, a Süsü a sárkányban vagy a Magyar népmesékben. Persze komolyabb megvalósítással! Szóval kár a szerelmi szálra a realitás szemüvegén át nézni, mert akkor a film már az űrben úszkáló feliratoknál megbukik, hiszen az űrben nem úsznak arany feliratok. Marad tehát még ellenérvként a nyálasság. Hát... Őszintén szólva, tapasztalataim szerint ezt legtöbbször mácsó korombeliek vagy nálam is fiatalabbak mondják, akik szerint ciki az érzelmek kimutatása, a romantika vagy mifene, közben meg rinyálnak, mert nem működik és/vagy mert nincs egyáltalán kapcsolatuk. További komment azt hiszem, nem szükséges. Persze van kivétel, de az meg már ízlés kérdése. Szóval, ha képesek vagyunk úgy nézni erre, ahogy a legkisebb parasztfiúra és a sárkánytól megmentett királylányra, valamint levetkőzzük ellenérzésünket a szerelem érzése ellen, akkor igen értékes szálat kapunk. Kezdődik az egész az ep1-gyel. Anakin itt kilenc éves, Padmé tizennégy. A korkülönbség a nő, azaz, itt még lány javára öt év, ami elég meredek első blikkre, másodikra még inkább. Lucas jól szőtte a karakterek jellemét, Padmé korából és pozíciójából adódóan is érettebb, ráadásul nincs is túl sok lehetősége komolytalankodni. Erre beszalad egy kisfiú az életébe. Ez alapjáraton nem okozna szívritmuszavart senkinél, elvégre, egy kilenc éves kisfiú mit mozdítana meg egy tizennégy éves tini leányzó életében? Semmit! Ám Padmé helyzete nem akármilyen, mert nemcsak egy tini, hanem felelős királynő, jóval érettebb a koránál, akinek a népét ráadásul éppen leigázta egy pénzéhes banda. Aztán meg segítségkérés helyett a Galaxis hónaljában kellett landolniuk. Szóval a helyzete elég bizarr és komor, erre itt ez a kis srác, ücsörög pulton és első hozzá intézett szava egyben kérdése: "Te angyal vagy?" Hoppácska! Nagyon fontos mondat. Valószínűleg Padmé életében először kapott komoly bókot. A fene sem tudja (film szerint), hogy mennyi ideje királynő, de erős a gyanúm, hogy királynőként a tonnányi ruha és kilónyi smink alatt, és hát azért sem, mert királynő. Azt meg nem szokás csak úgy "szia szívi" mód leinteni, legalábbis ha nem korelliai csempészkapitány vagy egy ezeréves hajón. De hát Amidala körül akkoriban kik mozogtak: politikusok, testőrök, Panaka... A legtöbb az apja és anyja lehetne, a maradék a nagyszülei. Korabelivel pedig ha találkozott is, az akkor is megtartotta tőle a két lépés távolságot. (Megjegyzem, azért kicsit nekem sok, hogy Naboon egy tizennégy éves csajszit királynővé választanak, ráadásul tejhatalmú királynő, és nem ő volt a legfiatalabb! Padmé mikor kezdte a politikai karrierjét, hét évesen? És a Naboo népe milyen kitekert logika alapján választ gyerekeket uralkodónak? Ez még Star Wars szinten is kicsit túlzásnak érzem, de a témához annyira nem kötődik, szóval tovalépve.) Erre itt ez a kis "parasztcsávó" és egyből leangyalozza. És ettől egyből mosolyra derül. Mosolyra! Ezekben a komor időkben egy ilyen komoly nőt képes valaki megmosolyogtatni. Amidala tragédiája, hogy nagyon fiatal kora ellenére nem tud mosolyogni, hisz nincs is oka rá. Kivétel, ha Anakin mellette van! Érdemes megnézni, hogy a három rész alatt egyetlen alkalmat leszámítva Padmé csak Anakin közelében képes derülni. A kivétel az első találkozása Jar Jarral, de ez nem meglepő, Jar Jaron még R2 is nevet, pedig neki semmi humorérzéke. Szóval már is áll az első kapcsolat: Amidala, mint nő megkapja élete első bókját egy felettébb őszinte fiúcskától, aki képes még a legsötétebb órákban is mosolyt csalni az arcára. Anakint pedig nyilván elkápráztatja a tatooine-i megszokottól elütő szépsége a nőnek (később fontos tényező egy bizonyos kínosnak aposztrofált párbeszédnél). Később persze egyéb erények is felszínre törnek, amik főleg a Star Wars mesei jellegét erősítik. Anakin a "legkisebb" parasztfiú megmenti őket, tehetséges pilóta, vele van az Erő. Ez utóbbi ráadásul automatikusan afféle hercegi státuszba emeli, ami a film végén teljesedik ki, amikor Anakin leveti a parasztruhát és fizimiskát és már teljes pompájában viseli a "hercegi palástos és kardot". De Anakin számára is egyre csak nőhet a Tatooine-on túli lány álomszerű alakja. Fényes űrhajón jár, királynő, és egy olyan bolygóról származik, ami az ő világának szöges ellentéte. És itt érdemes elgondolkodni ezen: Amidala, mint egy álomkép jelent meg Anakin előtt. Az ifjú Skywalker álomvilágban éli mindennapjait, már ekkor is. A Jedik a nagy megváltók, akiket nem lehet legyőzni, Padméban pedig az angyalt látja, hisz tatooine-i szemei ilyen tüneményt aligha láthatta. Ez a "képzelgés" szeretteti meg vele a lányt, de részben ez okozza kapcsolatuk vesztét is. Anakin ezt az álomképet üldözi, óvja és sajnos birtokolja, és amikor kicsúszni látszik a kezéből, amikor kezd átmenni realitásba, akkor foggal-körömmel kap utána, és a végén szinte beleőrül, már csak az angyalt látja, nem Padmét. Így ajánlj fel neki valami olyat, amit Padmé sosem fogadhat el, hiszen ellentétben áll mindazzal, amiben ő hisz. De Anakin fejében az angyala mindenhová követi, és sajnos pont Padmé az egyik, aki megsemmisíti ezt a képet. De ez ekkor még csak ártatlan csodálkozás, kisfiús szerelem, ami megszépíti a világot. Kifaragja a medált (hol teremnek ezek a fák azon a bolygón? ), kisfiús félénkséggel vall "szerelmet", és Padmé is kifejezi, hogy fontos számára, bár valószínűleg ekkor még csak a "kis barátot" látja benne, nem számol vele úgy, mint egy baráttal. De a mag el lett vetve, Padmé még a Naboo felszabadításának ünnepségén is csak akkor mosolyog, amikor Anakinra tekint. Ekkor jön az ep2 és eltelik tíz év. Nagy idő, sok mindenen mentek keresztül hőseink. Megismerkedésük körülménye miatt, jelesül, hogy mindegyik más-más korban ismerkedett meg a másikkal, máshogy élték meg az elmúlt tíz évet és kapcsolatukat. Anaking még mindig szerelmes belé, de ekkor már szó szerint egy álomképbe. Padmé pedig elfoglaltsága és jóval érettebb kora miatt pedig valószínűleg tényleg elfelejtette Anakint, emlékeiben csak a "tatooine-i kisfiú" élt. És ez bizony az első találkozáskor ki is ütközik. Anakin bután bókol, Padmé meg megrökönyödik. És Anakin meg is kezdi a Sötét Oldal felé vezető önmarcangolást, észre sem véve, hogy Padmét megint megmosolyogtatta. Még akkor sem reagál erre, amikor Jar Jar közli, hogy nem volt ilyen boldog már egy ideje. Persze, már az ep1-ben láthattuk, hogy Amidala azon kívül, amikor vele van, igen búskomor. Ez azóta sem változhatott, hiszen ott folytatta a dolgokat, ahol abbahagyta, királynő maradt, majd beesett a Szenátusba, ami talán még a Szövetség inváziójánál is rosszabb. Nem sok oka lehet mosolyogni, míg Anakin be nem toppan az életébe. Szóval Anakinnak itt az álomkép, immár valós. Bókjai suták, buták, de valószínűleg most is ő az egyetlen, aki ilyen módon közeledik Padmé felé. Amidalának meg lassan fel kell dolgoznia, hogy az a "tatooine-i kisfiú" bizony felnőtt és jóképű fickó lett belőle. Na, most aztán hova tova, mert a fiú ostromolja, ő meg mit kezdhetne ezzel. Nem sokan udvarolhatnak neki, szóval nyilván tetszik neki a dolog, és még mosolyra is deríti, korábban már megmentette nem csak őt, de a népét is, most is óvja őt. Utána meg együtt mennek egy romantikus helyre, ahol jól érzik magukat, nincs se gond, se baj, nem dúl a csillagok háborúja Itt lép képbe az a furcsa beszélgetés, amikor Anakin a homokról beszél. A homok csak egy példa, mögöttes tartalma a lényeg. Itt lényegében vázolja, hogy anno miért egy angyalt látott Padméban, és ez az álomkép miért él még mindig ilyen szilárdan benne. A Naboo a Tatooine-hoz képest maga a mennyország, hisz itt nincs pokoli hőség, sok a víz, a zöld, békés az állatvilág (Anakin ugye sosem találkozott a vízi szörnyekkel), békések a helyi lakók. Még az őslakosokról is Jar Jar alakított ki képet benne. De valószínűleg az embereket is teljesen máshogy látta. Ahogy a homok, úgy a helyiek, így Padmé bőre is sima, lágy, míg a Tatooine-on valószínűleg a durva, cserzett bőr a "divat", de a habitus is más, hisz a csillaghomokozóban már azért lőnek, ha sandán nézel, Naboon meg mindenki barátságos. Padmé pedig Naboo két lábon járó megtestesítője, minden, ami abban a bolygóban pozitívum, az ott lakozik Amidalában, kívül, belül. Hát nem csoda, hogy ezt a tatooine-i kisfiú egy angyal képében látta meg, majd élt így benne tovább tíz éven keresztül, és amikor újra találkoznak, immár Palpatine tanai, a Jedik kötöttsége és a Galaxis mocska után (valószínűleg Jediként látott egyet s mást, amihez képest egy bizonyos dug jól szituált úriember), még inkább erőre kap. És voltaképpen ez így is van, Padmé egy angyali teremtés, a baj ott kezdődik, amikor Anakin eme képzete túlnő Padmén. De az még odébb van. Most a Naboon ezek még tudatalatti dolgok, amik lassan osonnak a felszínre. Itt béke van és nyugalom. És ebben a mindkettejük számára biztonságos környezetben Anakin először megcsókolja, másodszor meg jól szerelmet vall Padménak. Na bumm, ezt dolgozza fel szegény korán érett lelke. Nem tudja, persze, minden idegszálával menekül a dolog elől, bújik a "te Jedi vagy én szenátor" kifogás mögé. Anakin persze nem érti meg, miért is tenné, ahogy Padmé is utal rá: álomvilágban él. Vissza kéne térnie a valóságba, de hogyan, amikor talán sosem járt ott? Elő is jön a legelrugaszkodottabb ötlettel: tartsák titokban. Puff, az egyik szög a koporsóban. Bár Anakin valószínűleg utolsó lehetőségként dobta be, de tudat alatt ott motoszkálhat, hogy így Padmét megtarthatja magának. Csak magának! A birtoklási vágy kezd feltörni. És akkor megindul a tragédiák sora, amik mételyezik Anakin lelkét: meghal az anyja, és ráébred: amije van, azt elveszítheti. Az angyalát is! Obi-Want elfogják. Szidja, amikor csak tudja, de akkor is a barátja, a mentora, bátyja helyett bátyja. És végül Amidalával együtt szembenéznek a halállal, egyben szerelmük végre felszínre törhet. Amidala is felszabadul, még a harc közben is vigyorog, mi több, viccel! Hányszor is hallottuk eddig Amidalát viccelni? Egy ujjamon meg tudom számolni. És sajnos még valami a felszínre tör: Anakin rettegése attól, hogy az ő angyala elvész. Amikor ez kis híján bekövetkezik, egy komplett Galaxist hajlandó lenne feláldozni. Hagyják Dookut a fenébe, dúlja fel háború az egész ismert világegyetemet, a franc essen bele, az a fő, hogy Anakin biztonságban tudja Padmét. Ez és az anyja halála óta érzett düh - amit a buckalakó falu kiirtásával sem tudott csillapítani - végül hozzájárult a háború kiteljesedéséhez, hiszen nekiment Dookunak, ellehetetlenítve egy közös akciót ellene. Kénytelenek voltak egyenként szembeszállni vele, így viszont esélyük sem volt. És jő az ep3, újabb három év, ami háborúban telt. Az esküvő annyira nem fontos pont, lényegében csak szentesíti a páros haláltusáját. Mert az ep3-ban szépen lassan megelevenedik, ami az ep2-ben egy zseniálisan felépített jelenet formájában már előre volt vetítve. Igen, a kandallós jelenet a fekete öltözékekkel, a vörös színnel, az Amidala nyakát körülölelő fekete "sállal", a lávamintás kanapéval, az ott kimondott szavakkal ("tönkremennénk belé", "szinte fojtogat"). Ebben a filmben manifesztálódik minden, amit abba a jelenetbe belesűrítettek. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint első találkozásuk. Sutyiban, az árnyékban, és Amidala nem mosolyog. Az ep1-2-vel ellentétben ebben az epizódban Amidala nem mosolyodik el, amikor meglátja Anakint. Még az örömhírt, hogy terhes, azt is komoran közli. Persze a következő jelenetben még visszakapjuk az önfeledt Padmét, ahogy az erkélyen tervezgeti a jövőjüket. Ott még egyszer utoljára láthatjuk néhány másodperc erejéig azt az Anakin-Padmé párost, akik eddig a képernyőn voltak. De már vannak gondok. Anakin már kijavítja Padmét, kapcsolatukat maga köré fonja. Nem azért vagy szép, mert szerelmes vagy belém, azért vagy szép, mert ÉN szerelmes vagyok beléd. Később ez a fajta kijavítás megismétlődik, amikor Padmé megígéri, hogy nem hal bele a szülésbe, és Anakin máris helyesbít: ÉN ígérem. A kapcsolatuk már ott az erkélyen Anakinról szól, és kivetíti azt, ahogy Padmét anno az ep1-ben látta: egy angyal, egy álomkép. Az ő álomképe, amihez ő ragaszkodik, oda nem furakodhat be Obi-Wan, de a szomorú az, hogy már Padmé sem. Nem őszinte a nőhöz, amikor az nem úgy reagál a dolgokra, ahogy azt ő elképzeli, kis híján megvádolja, hogy szeparatista. És csak nő-nő a baj, amit a jó Palpatine szépen meglovagol, de tulajdonképpen nincs nehéz dolga, Anakin önmagát hergeli. És Padmé már nem mosolyog, amikor Anakinnal találkozik. Kihuny a jókedv, Anakin maga öli meg magában azt, ami sötétségben szikraként jókedvet hozhatott Amidala komor életébe. Végül a találkozásuk rendre könnyekkel zárul. Sorsfordító pillanat a kapcsolatukban: Amidala sír Anakin közelében! És elérünk Mustafarra, amit már nem kell kielemezni. Anakin nem tagadja, mit tett, elutasítja Padmét, és amikor a lány önhibáján kívül összetöri Anakin álomképét, az rátámad az igazi Padméra, mert már nem ismeri fel. El sem jut a tudatáig, hogy ő maga semmisítette meg azt az angyalt. Nem a fojtogatással, hanem mindennel, amit addig tett. Végül Padméban a támadással az utolsó szikra is kihuny, de ez már az élet szikrája. Az élet adta kevés öröme is odalett, a világával együtt. Talán, ha elég időt tölthetett volna a gyerekeivel, visszakapta volna ezt a szikrát, de sajnos addigra erre már nem maradt ereje. Nem csoda, valószínűleg csak Anakin közelségében élt igazán, mivel az életét a rá szabott kötelezettség minden más módon elvette. Anakin pedig saját vágyai, kényszerképzetei rabszolgája lett, egy olyan ruhában, amin át nem láthatja, szagolhatja, tapinthatja, hallhatja a valóságot, csak annak gépekkel eltorzított álomképét.

Ugyan! A moszkvai metró a világ egyik, ha nem a leghosszabb metróhálózata, 182 állomással és majdnem háromszáz kilométeres vonalhosszúsággal, és ez csak a publikus vonal, nincsenek benne a mellékalagutak, szervizalagutak, stb. Ebből Artyom mennyit járt be? Tíz állomást, tizenötöt? Csak a barna és a vörös vonal egy részén mozgott. Szóval bőven lett volna még hová elkujtorogni. És mivel a könyv címe Metro, hát nem ártott volna inkább azzal foglalkozni. Nem is csoda, hogy a második játék már nem a könyvet veszi alapul (bár az első is csak nagyon nagy vonalakban követte a könyvet). Mindent összevetve, nekem az első sokkal jobban tetszett. Főleg, mert a folytatás egyáltalán nem tetszett.

Holnap sem fekszem korán! http://www.youtube.com/watch?v=cdSFu3RESXU