NorbiLordi

Rejtélyes kóbor macska támadása miatt hajtott végre kényszerleszállást egy utasszállító gép

Nekem érdekes módon eddig egy karakter nincs aki unszimpatikus lenne (most a Nihilek kivételek, de az ő szemszögükből is élvezet olvasni a történetet). Én azt se bánnám most, ha mindennap jönne egy HR könyv

Mivel a haditengerészetünk 1 G-n tartja az edzéseit, ezért a gravitációból nincs előnyötök Holden meg szabadúszó és nekünk van a Rocinál modernebb fregatt is már

De az álca technika nálunk van

A https://mars.nasa.gov/participate/send-your-name/frequent oldalon meglehet nézni amúgy, hogy mennyi pontot értek az eddigi feliratkozások Így tudtam meg, hogy már több mint 3 éve Marsinak számítok: Úgyhogy üdvözlök mindenkit:

Jó de ezzel meg a fehér felsőbbrendűséget hirdeted, meg előtérbe helyezed a heterókat, hát mivan a diverzitással? Meg miért férfi a főszereplő, miért nem nő vagy LMBTQ karakter? Én bojkottot hirdetek!

Hát meg ha éppen nincsen egy feka aki tud hollandul akkor ne fordítsák le vagy hogyé van ez? Internetet is IQ alapján kellene osztani néha

Most nem hót mindegy ki fordítja? Jóhogynemmár belekötnek a grönlandi fordításba is, hogy miért nem egy fekete grönlandit találtak.

Lassan jöhetne az Into the Dark is

Korán jött a Karácsony

Majd ha a Wayland-Yutani is bekerül a sztoriba akkor elkezdhetünk aggódni

Nekem olyan tiszta sci-fi hangzása van ennek a Gateway űrállomásnak

Néha nehéz megállni csak napi 1-nél mikor olyanokat találok

Valami kell, hogy tartsa a lelket. Ezért hozok mindennap SW mémet

Én velük is eljátszottam ugyanezt, poén hogy egy városban lakunk de egyiküket se láttam azóta pedig eltelt 10 év

Utólag hiába sajnálják, ezek a dolgok azok amik nagyon sokáig benne tudnak maradni az emberben. Vagy pedig ha hajlamos rá mint én a depresszióra, akkor simán át tudják lökni a határon ahonnan nehezen van visszaút. Én is mindig ilyen voltam. Engem gimiben egyszer konkrétan azért röhögtek ki, mert egy akkor népszerű drognak a rövidítését nem tudtam. Szerintem gimiben amúgy kb. mindenkit a mainstreamtól eltérő dolgok érdeklik, csak ha a főkolomposok ezért valakit kipécéznek akkor a többi inkább kussol róla nehogy őt is. Néha kíváncsi lennék amúgy ki mire vitte, de én érettségi után rögtön másnap mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Mondhatni kijutottam, csak elég kemény áron. Anyuval ketten belerokkantunk lelkileg a dolgokba, ő azóta is nyugtatókon él mert neki másképp nem ment a megbírkózás. Én sose akartam nyugtatóval élni, valahogyan megoldottam fejben. Nagymamámat ez vitte szó szerint a sírba. Viszont megtanultam értékelni a dolgokat, meglátni a szépet mindenben. Ebből kifolyólag kezdtem el például a villamosokat fotózni, nekem van benne valami megnyugtató.

Együtt érzek veled, az a baj tanácsot nem nagyon tudok adni. 1-2 embert mindig találni azért akivel normálisan el lehet lenni. Mondanám menj te is a többiek után, de ha a természeted totál más ugysem fogod tudni ráerőszakolni magad a viselkedésükre. Amit tudok mondani, hogy ha továbbmész akkor talán jobb lesz. Most még muszájból vagytok együtt, ha továbbtanulsz akkor olyanokkal kerülsz össze akik oda akartak menni, másabb már a mentalitás kicsit. Nekem lett volna alkalmam egyszer úgymond példát statuálni, mikor egy bullying alkalmával tiszta erőböl arcon tudtam volna rúgni a széken ülő nyomorultat, csak mivel feje mögött volt a radiátor valószínűleg azon loccsantak volna szét a dolgok. Pedig pár másodpercre nagyon megkísértett a sötét oldal, hogy úgy mondjam. Alkoholisták az én rokona körömben is bőven vannak, szerintem nehezebben találnék józan embert mint azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Ami nálunk ment az sajnos már odáig eszkalálódott, hogy rendőrségi ügyet szerettem volna belőle csinálni, csak sajnos az áldozatok félelem miatt nem mentek bele a dologba. Ha viszont én vettem volna kézbe a dolgokat akkor most gyanítom a Csillagbörtönben haverkodnék. Bármit is mondanak, a magyar jogrendszer k*rvára tojik a családon belül történt akármilyen erőszakra.

Sajnálom... Nekem anyukám volt a visszatartó erő, hogy nem tudnám megtenni azt, hogy ekkora fájdalmat okozzak neki. Anélkül ki tudja már hol lennék. Nekem pont a fordítottja az írás segített, én így adtam ki magamból a dolgokat.

Pedig ilyen szempontból úgymond nagyon könnyű dolgunk van, hiszen az internetnek hála ugyanúgy tudunk kapcsolatot tartani. Akikkel sulin kívül nem nagyon beszéltél azokkal valószínűleg most sem fogsz nagyon. Akikkel eddig is jó volt a viszony és sokat beszéltél azokkal érdemes tartani. De néha én is vagyok pár így napig, hogy a fenével sincs kedvem beszélni, szerintem ez normális dolog. Én se kötődtem nagyon se az általános sulis, sem a gimis osztályomhoz, ők minden hülyeségért képesek voltak piszkálni az embert, én meg ennél érettebb voltam általában. OKJ-s osztályomat viszont imádtam, egyetemi társakkal is nagyon jól társaságok alakultak ki akikkel el lehet járni mindenhova. Ennyi idősen még ne várd hogy Obi-wan elhív egy kalandra, nem vagy lemadarva semmivel Ezért nem szabad most nagyon bújni a közösségi oldalakat, mert akaratlanul összehasonlítod, hogy másoknak de jobb. Kovács András Péternek van egy nagyon jó mondása, hogy mindenki a saját szintén nyomorog. Hogy nem Miami Beachen töltöd a karantént, attól még érezheted magad jól, hiszen van tető a fejed felett, van meleg víz, fűtés stb. Bármikor letudsz nyomni egy ewok huntot.. Családunkban elég sok probléma volt mindig is. Én felnőttem egy "rendszerben" amiről azt hittem hogy ez így normális, de legbelül már kb. 12 éves korom óta tudtam, hogy ez k*rvára nincsen így. De mivel nem tudtam mit tenni ellene, ezért önkéntelenül is az volt a megoldás, hogy szépen elnyomtam magamban mindent. Depresszióval gimis korom óta küzdöttem folyamatosan, csak ezt sose vallottam be magamnak, úgy voltam vele mint bármi mással és elnyomtam szépen magamban. Mikor lehetőségem volt rá direkt elköltöztem Budapestre munkára hivatkozva, hogy minél messzebb legyek a családtól. Belevetettem magam a munkába (ezért is tűntem el 1-2 évre a fórumról), csak hogy eltereljem a gondokat magamtól. De addigra már kb. mindegy volt, mert az elmúlt 10 év sulis bullyingjai, meg az otthoni folyamatos f*szágok annyira felgyűltek bennem, hogy már az öngyilkosságot fontolgattam. Nem tudom másképpen leírni, de mintha két világ csapott volna össze a fejemben. Az egyik oldalon a maradék józan eszem, a másikon pedig a sötét és mély depresszió. Nagyon sokáig az utóbbi volt a domináns, és mikor már fizikailag voltam rosszul akkor döntöttem el, hogy segítséget kérek mielőtt tönkre megyek teljesen. 2 évig jártam pszcihológushoz heti szinten mire azt lehetett mondani, hogy viszonylag helyrejöttem. De azóta is generalizált szorongásom van, csak nem napi szinten vagyok rosszul hanem "csak" néhány havonta.