Pont most olvasom a Háromtest-trilógiát amiben kiderül hogy mégsem vagyunk egyedül és van az emberiségnek 400 éve felkészülni az idegen invázióra, idevágó részlet:
- A valódi univerzum éppilyen sötét. - Lui Ji intett kezével a sötétben, mintha bársonyt simogatna. - A világegyetem egy sötét erdő. Minden civilizáció egy fegyveres vadász, aki kísértetként oson a fák között, lágyan félresöpri az útjában lévő ágakat, és próbál hangtalanul haladni előre. Még levegőt is óvatosan vesz. A vadásznak óvatosnak kell lennie, mert hozzá hasonló vadászok lopakodnak szerte az erdőben. Ha más élőnényre akad - legyen az másik vadász, angyal vagy démon, törékeny csecsemő vagy csoszogó öregember, angyali fiatal lány vagy istenhez hasonló fiú-, csak egyvalamit tehet: tüzet nyit rá, és megsemmisíti. Ebben az erdőben a másik ember jelenti a pokolt, az örök fenyegetést. Minden olyan életformát, amely felfedi létezését, gyorsan eltörölnek. Ez a kozmikus civilizáció képe, ez a Fermi-paradoxon magyarázata. Ebben a sötét erdőben van azonban egy ostoba gyermek, az emberiség, aki tábortüzet rakott, és ott kiabálja mellette, hogy "Itt vagyok!, Itt vagyok!" - mondta Luo Ji
Még kifejtik kicsit a könyvben azt is, hogy van egy nagy kozmikus bizonytalanság, amikor egyik fél sem tudja a másikról hogy ha felvennék egymással a kapcsolatot akkor mi lenne: együttműködve a két civilizáció esetleg mégnagyobb fejlődést érne el, vagy megsemmisítik egymást?
Egyébként nekem ez a magyarázat ami nagyon tetszik, és kicsit parává is teszi hogy amikor felnézünk az éjszakai égboltra akkor ki tudja hogy éppen ki néz vissza ránk a billiónyi csillag közül.