Tavaly nem írtam értékelést, mert mire oda jutottunk hogy kinyílt a topic, addigra már szinte teljesen elfelejtettem, hogy mi is volt az évad első felében - és valahogy késztetést sem éreztek az epizódok újbóli megtekintésére. Ez a helyzet idén nem állt fenn.
Általában a kronológiai sorrendet preferálom, csak rájöttem hogy az értékelésem így talán "keserű szájízt" hagyna maga után (azokban akik egyáltalán végigolvasnák), így inkább egy egyéni tetszési index alapján fogok haladni, kezdve az általam leggyengébbnek tekintett részekkel.
Így viszont rögtön az elsőnél bajban is vagyok, mivel nálam erre a korántsem megtisztelő címre 3 epizód (igazából 4, de az utolsó két rész az én szememben egynek tekintendő) pályázik. Hosszas mérlegelés után végülis sikerült eldöntenem, hogy a listám első helyére a Shadow Warrior kerül. Az a mértékű átgondolatlanság, logikátlanság és bárgyúság amit sikerült belesűríteni ebbe az epizódba már szinte képes feledtetni az egész kettévágós dolgot. Amit megkaptunk mint "egy kész epizód" legfeljebb egy nyers script szintjét éri el, és nem tudom hogy a rendező pontosan melyik Hupikék Törpikék rész megnézése után ült neki a munkának, de javasolnám neki, hogy gondolja át újra ezt a filmipari szakmát. A legfájóbb egészben, hogy a hős Tarpals tábornoknak ily fölöslegesen kellett feláldoznia az életét.
A lista második helyén a Massacre csücsül, nem sokkal lemaradva az előzőtől. Ennek a résznek a legfőbb hibája, hogy a megírásánál túl sok szabad kezet kaptak az írók, és még csak meg sem próbálták a SW keretein belül tartani az történéseket. Tipikusan olyan rész volt, amit ha egy utolsó EU könyvben olvasok akkor maximum legyintek egyet, és megyek tovább mintha mi sem történt volna, azonban a voodoozás és a zombik támadásánál valamily ilyesmi reakcióm volt. Egyetlen pozitívum az volt, hogy jó volt végre kedvenc droid tábornokunkat a győztes oldalon látni (ami valljuk be őszintén, sokkal kevesebbszer fordul elő a sorozatban, mint azt ahogy a RotS-ből gondolnánk).
Azt hiszem nem túl nagy meglepetésre, a 3. helyen a Brothers és a Revenge duó áll. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a LucasArts akkora anyagi nehézségekkel küzdene, hogy olyan eszközökhöz kell nyúlnia, mint egy kettévágott és "feneketlen szakadékba" lökött cool karakter visszahozása a biztos halálból. Könyörgöm, erre a király-csávó szerepre már van nekünk egy faszagyerekünk, aki ráadásul még pont a testvére is kettévágott barátunknak, minek kell ennyire erőltetni a dolgokat. Az egyetlen dolog ami megmentette ezt a szálat az abszolút mélyponttól az az utolsó 5-10 perc, ami végülis egész érdekesre sikeredett.
Most hogy túl vagyunk az abszolút mélypontokon jöjjön ismét egy duológia, ami egy bizonyos szemszögből nézve nem rossz, csak valahogy nagyon nem a magamfajta emberek szájízére lett készítve. Pontosan, Mercy Mission és Nomad Droids. Sok mindent nem tudnék róluk mondani, nekem már az előző évad ezen témájú része se nyerte el a tetszésemet, most hogy 2 epizódot is kaptak még rosszabb volt. Ha ilyesmit akarok nézni akkor ez egyik "szociális ellátóhelyen" lecsapok a régi Droids szériára, viszont a The Clone Wars cím alatt én inkább más tematikájú epizódokat részesítek előnyben.
A én szememben rosszul sikerült részek után, jöjjön egy rész aminek van egy kis magyar vonatkozása is. Igen, a Friend in Need következik kedvenc házi kedvencünkkel Vizslával. Én most eltérnék a rész Ahsokás részéről, mert ez valahogy hidegen hagyott, és rátérnék egy fontosabb elemre, név szerint a HalálŐrségre. Jó hogy megtudtuk, hogy Pre barátunk nem csak az ülepét mereszti duzzogva azon, ahogy Tyranus haverja jól felültette, viszont a módszer, amivel a bosszúra készül nagy csalódást okozott. Mi lett a Duchess of Mandaloreban látott szervezetten föl-alá masírozó sereggel? Ezek akarnak visszatérni a dicső múlthoz? Még egy motoros banda is hatásosabban terrorizálta volna a falut. Ennél azért többre számítottam. Csak remélem hogy Boba és a HalálŐrség útja keresztezni fogja egymást a jövő évadban, mert Vizsla mint vezető számomra megbukott.
A következő szál a listán a Mon Calamiari trilógia. Engem is meglep hogy ilyen korán következik, mivel sosem tartottam gyenge évadkezdésnek. Legfőbb bajom ezekkel a részekkel, hogy nem igazán sikerült megfogniuk. Voltak erősebb jelenetei, ahogy gyengébbek is. A tudat hogy most víz alatt vagyunk, se keltett bennem különösebb érzéseket, és szerintem feleslegesen túl lett húzva. Nem volt rossz trilógia, de számomra abszolút felejtős.
Az Kenobi-Hardeen szálat elég hullámzó teljesítmény jellemezte: a Deception egész jóra sikeredett (bár beletehették volna Boba és társai szökését is - mondjuk elszökhettek volna Bane-ékkel együtt, a végén egy másik hajót használva -, mert számomra kicsit zavaró az a tény, hogy egy zavargást kihasználva legalább két csoportnak sikerült megszöknie a Köztársaság legjobban őrzött börtönéből), sajnos ugyanez nem mondható el a Freinds and Enemies-szel kapcsolatban, ami önmaga folytonos ismétlésével vált saját maga paródiájává. A Boxot teljesen fölöslegesnek tartom, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy azt a kis karakterfejlődést is elfelejtették a következő részre. Viszont a Crisis on Naboo feledtette velem az előző két rész időhúzó természetét, pörgős volt, fordulatos volt, utalás is volt a mozifilmekre, egy szóval bejött. Talán még kedvezőbb helyet foglalhatna el ez a szál, ha mondjuk CIS sikerrel végződött volna, mert már kicsit sántít számomra, hogy a Szeparatista Tanács két legfontosabb alakja már lassan a háború 90%-t a sitten tölti.
A Bounty számomra egy kicsit kiugrik az évadzáró quadrológia többi részéből, és nem csak tetszésileg hanem tematikailag is. Már egy párszor hangot adtam nemtetszésemnek a TCW mágikus elemeivel kapcsolatban, és ilyen témájú részek között kisebb felüdülés volt egy fejvadászokkal foglakozó epizód. Viszont majdnem lecsúszott a dobogóról amiatt, hogy nekem Ventress szimpatikusabb volt (szinte) szívtelen gyilkosként, mint moralizáló fejvadászként.
Ugyan a ragszolga trilógia csak a második legjobb szál lett az évadban, egyáltalán nincs oka szégyenkeznie. Jó volt újra együtt látni a főszereplő "négyesfogatot", olyan elem volt ez, ami nem sokszor fordult elő idén. De volt itt nagyszerű történetvezetés, akció, látvány, morális kérdések, humor, dráma, kikacsintás a mozifilmekre... egy szóval minden amit az ember elvár a negyedik évadra. Csak így tovább. (Egyetlen negatívum a kirosiak alacsony száma... tudom, tudom, nagy munka leanimálni ennyi karaktert, viszont így kissé vesztett a drámaiságából a történetszál)
És akkor jöjjön a Number One, a Numero Uno, az évad és egyben az egész The Clone Wars legkiemelkedőbb szála, a nagybetűs részek, a Darkness on Umbera, a The General, a Plan of Dissent és végül a Carnage of Krell. A négyesfogatot leszámítva minden pozitívum megtalálható benne ami a rabszolga trilógiába, csak hatványozottan. Látvány: csillagos ötös (itt már néhány jelenet erejére sikerült nagy tömegeket is ábrázolni), akció: úgyszint, történetvezetés: tanítani való, morális kérdések: mi az hogy?, humor: bőven, dráma: példaértékű, kikacsintások: számos. Krell karaktere az egyik legjobban kibontottak között van (csodálom is hogy nem került be a Legjobb jedi kategóriába), a klónok őrlődése (de főleg Rexé) zseniálisan lett megoldva. Jót tett a történetnek hogy végre be merték vállalni a hús-vár ellenségeket, így jobban kiütközik a háború szörnyűsége. Egyetlen negatívum hogy ide már tényleg kijárt volna egy CIS győzelem, de azt az apróságot leszámítva le vagyok nyűgözve. Ez a 4 rész magában hordozza az egész Klón Háborúk lényegét. Egy szó mint száz: Bravo!