Az egész rész számomra nem volt kiemelkedő, de azért voltak jó pillanatai.
Rögtön az elején, nagyon tetszett az "Új Mandalore" üdvözlése, nagyon szép jelenet lett.
A moogaiak kinézete számomra valamiért nem volt SW-os, viszont a gotalok újbóli feltűnésének nagyon örültem, mert már az előző részben is megtetszett ez a faj(főleg a beszédjük, bár ebben a részben ilyen sajnos nem volt).
Habár a moogaiak nem, a hajójuk annál inkább tetszett. A landolása, hogy a leszálló talpai rögtön lábakká alakulnak remek ötlet volt, maga a gép nekem H.G. Wells űrjárműit juttatta eszembe.
A mandalore-i tanács jeleneténél szerintem kissé nevetségessé sikeredett a vita, mikor mindenki egyszerre állt fel és a mellette lévővel kezdett el hirtelen vitatkozni. Satine és Padmé hozták a formájukat, Satine a határozottságát mutatta meg megint, míg Padmé az ésszerű tárgyaló, de emellett harcos oldalát. Almec nekem ebben a részben is olyannak tűnt, mint a 2. évadban: egy tehetetlen politikusnak, aki azért próbál a népéért tenni.
A teahigítással, és annak következményeivel nekem semmi bajom nem volt, ez megmutatta mennyi bajt okozhat pár csempész haszonszerzési kísérlete.
A rész végén a raktár-harcos-raktár-égetős jelenetek feldobták az eddigi akciómentes cselekményt.
Összességében nem volt rossz rész, de az előző négy remek rész után nekem valahogy kevés volt. Minden ellenérzésem ellenére azonban vitathatatlan, hogy Mandalore sorsának szempontjából igen jelentős volt ez a rész, ezt a következő rész topicjában ki is fejtem majd.
Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy a mostani részének semmi köze a címhez, a Klónok háborújához, csak azt mondanám, hogy pl a Prison Break című sorozat második és negydik évadjában sem láttunk sok börtönt, abból való szökést meg pláne, mégse voltak rosszak, mert a sorozat szereplőinek sorsáról szóltak. Szerintem ez a helyzet most a TCW-vel is.