Spartacus: Vér és Homok
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Ott, hogy elsőre piszkosul szokatlan a szinkron, vagy, hogy a végére már piszkosul megszoktam és nagy általánosságban tetszik. Tény, hogy egy szinkron nem akkor jó, ha a hangtónus az eredetivel megegyező, hanem, hogy el tudja hitetni az emberrel, hogy ez is tökéletesen illik hozzá. Látszik, hogy a HBO a minőségre dolgozik és profi szinkronszínészeket használ, bááár a bizonytalanság mint minden új film kezdeti munkálatainál azért érződik. Biztosra veszem, hogy egy-két rész alatt azért még gördülékenyebben fog hangzani az egész. Szóval voltak azért részemről szemöldökráncolások, de alapjaiban tetszetős a szinkron, bár még Crixust ugye nem lehetett hallani, akinél azért nem mindegy a megszólalás. Batiatus is valami hasonló karakter, de Cseke Péter szerintem a maga módján ügyesen megoldotta, még ha a hangja egy csöppet sem hasonlít John Hannahéra. Aki igazán bejött az Ilithya volt. Ugyan nekem az eredeti, nyafogós nyávogása is bejött, de ez a számító hanghordozás is jól áll neki.
Egy szó mint száz, elsőre bejött a szinkronmunka ( plusz pont jár azért, hogy a HBO sz*rik az ORTT-re és bezony a káromkodások megmaradtak ) , de némi javulást még elvárok.
No és persze vehetem elő megint az oxigénpalackokat