Quara, Quara City....
-Ez lesz az utolsó. -nyögött fel Niobe, mikor az alkatrészekkel teli dobozt felemelte a nyitott utasterű terepsikló platójára. Mögötte a telep üzemeltetője már javában dörzsölgette a hat keze közül a legfelső kettőt. Apró fejének elülső részén lévő szempárja pedig elégedettségtől és a mohóságtól csillogott.
Trianna éppen ezüst krediteket számolt le a markába. Lynne és Yve a platón rendezgették, rögzítették a dobozokat, hogy visszafelé a kikötőbe tartó út folyamán nehogy a platón csúszkáljanak. Úgy tűnt mindenki jól járt az üzlettel. A hapan infiltratorok birtokosai lehettek a szükséges kiegészítőknek, míg az eladó pénzbeni haszonszerzésre tett szert.
-Jöjjenek legközelebb is. -ajánlkozott fel a távozó vásárlóinak, akik már az utastérbe kászálódtak befelé. -Még meg se mutattam a legfrissebb szerzeményemet. Itt áll az udvar hátsó sarkában, direkt....
-Köszönjük. -utasította el fagyosan a felajánlást Trianna, majd előretolta a gázkart. A jármű oldalából kinyújtózó turbinák búgása felerősödött, majd felgyorsították a siklót, mely a telep széles kijárata felé kanyarodva eltűnt a színről, biztosítva az eladót, hogy az új érdeklődők kényére-kedvére tehessen.
-Mennyi idő mire ezeket beszereled, Yve? -kérdezte az anyósülésen lévő társát Trianna.
-A két R2-es droiddal együtt talán egy órán belül végezhetek.
-Rendben. -bólintott. -Annyi még belefér.
Yve Triannára pillantott. Valami nem volt rendjén a hangjában és amint tovább figyelte őt, rájött, hogy Trianna a kelleténél többször pillant a nyomkövető monitorra.
-Csak nincs valami baj? -hátrafordult, hogy Lynne és Niobe közt kipillantson. Amazok ketten is feszültebbé váltak.
-Mi az Trianna?
-Nem tudom, de mintha egy pillanatra láttam volna azt a légirobogóst aki a telephez is követett minket.
-Követett?! És ezt miért nem mondtad?
-Nyugalom Niobe. Szerintem csak megfigyelnek minket.
-De hogy a fenébe nem vettük észre? -csattant fel vészjóslóan Yve hangja.
-Ez ugye ő lesz? Bone.
Lynne közbevetését pillanatnyi csend fogadta, majd miközben Trianna élesen befordult jobbra, egy árkádsort követően, higgadtan csak ennyit mondott.
-Ezt fogjuk hamarosan kideríteni. Yve.
-Mi az?
-Vedd át a kormányt és irány a hajó. Ha húsz percen belül nem vagyok ott induljatok el nélkülem.
-Na-na-na-na, azt nem esszük olyan forrón....
-Csináld! -förmedt rá Trianna, majd felállva a mozgó járműben, kiugrott egy járda fölé ívelő árnyékolóra. Mielőtt még kettőt pisloghattak volna a többiek, Triannának hűlt nyomát se találták.
Pethy Bone elbizonytalanodott, de csak egy pillanatra. Kiszúrták. Ezzel akkor szembesült amikor a terepsikló lekanyarodott a főútról. Semmi más sem indokolta a manővert, mint az, hogy bármely óvatossága ellenére is, nem tudott tovább rejtőzködve maradni. Az út mentes volt a sűrű forgalomtól, mely egyetlen egy rendkívüli okot adhatott volna arra, hogy az infiltratorok ne közvetlenül a kikötőbe tartsanak. Annak meg igen csekély eshetősége volt, hogy máshová igyekezzenek. De eme rossz hír mellett azért volt egy jó is. Az űrhajó-alkatrésztelep óta pontosan tudta immár, hogy kikkel is áll szembe és, hogy is reagáljon ebben a helyzetben. Ugyan személyesen csak két infiltratort ismert fel, de tisztában volt vele, hogy a másik kettőt se hagyhatja ki a számításaiból. Nagyjából ötven méter választotta őt el attól a mellékúttól, melyre lefordultak a kiszemeltjei. Ahelyett, hogy növelte volna a sebességét és kivágott volna az előtte haladó mögül, inkább a járda mellé sodródott. Mielőtt azonban leszállt volna a robogójáról, az alkarjára erősített komlinkjét a szájához emelte.
-Itt Bone. Tartsátok szemmel a kikötőt. A beszivárgók nők. Egy platós terepsiklóval vannak, csomó alkatrészt szállítva.
-Rendben. Készen állunk. -recsegte a durva férfihang a készülékből.
A hapan nő lefejtette magáról a bőrsapkáját és a védőszemüvegét, majd bevetette magát a gyalogos forgalomba, hogy aztán eltűnjön egy szűk sikátor mélyén.
-Fenébe is Yve! Nem hagyhatjuk itt Triannát!
-Fogd be Lynne! -üvöltötte túl a terepsikló turbináinak a hangját, melyek engedelmeskedve az akaratának, most dupla sebességgel repítették őket mint korábban. Persze ennek legkevésbé az utca forgalma örült a legjobban. Helyi bandatagok, kirekesztett szerencsevadászok, baljós külsővel megáldott fajzatok spricceltek szét a megtáltosodott jármű útjából, hogy aztán hol az ökleit, hol pedig más végtagjaikat rázzák a távolodók után.
-Tudom mit csinálok. -tette hozzá felbőszülten, majd keményen oldalra rántotta a kormányszarvat, mert hirtelen bekúszott eléjük keresztbe egy ővéikhez hasonló terepsikló. -Félre onnan te átkozott!
-Yve, lassabban az ég szerelmére! -kapaszkodott meg erősen Niobe, miközben minduntalan a hátukat figyelte. -Már nem látom sehol azt a robogóst. És egyáltalán hová a fenébe vezetsz? A kikötő arra van. -mutatott a nyugati irányba, de csak azután, hogy előremászott Yve mellé.
-Van egy tervem. -mondta amaz és élesen bevágott egy rombusz alakú teherszállító elé, nem kevés izgalmakat okozva ezzel a jármű aprócska utasfülkéjében lévő sofőrnek.
Csökkentette a tempót és a két ülés közti tárolórekeszből előhúzott egy apró képernyős, négyszög alakú szerkezetet.
-Az meg micsoda? -kérdezte érdeklődve Lynne a két ülés közt előrehajolva.
-Doryne távirányítója.
Yve az ölében hagyta a készüléket, és a figyelmének java részét továbbra is a forgalomra szentelte.
-Áhá, szóval eszedben sincs visszamenni a kikötőbe. -biccentett az állával Niobe, miközben egy sugárvetőt húzott elő.
-Még fentről láttam egy tisztást a várostól északra. Elegendő arra, hogy oda hívjam a hajónkat. Mondjuk jobban örültem volna ha nem inaktiváltam volna a droidokat. Nem lesz könnyű így fel is szállni Doryneval és át is repíteni őt a fél városon.
-Végül is igazad van. Ha Bone az, akkor tuti már szemmel tartják az egész kikötőt.- jegyezte meg Niobe, az út forgalmát lesve, mely itt a külvárosban már nem volt annyira jelentős. Az elégedetlenkedők száma legalábbis megcsappant, de lehet, hogy csak azért, mert Yve normalizálta, illetve elviselhetőbbé tette a tempót. -Amint megérkeztünk és lepakoltunk és visszamegyek.
-Én is veled tartok. -közölte Lynne elszántan.
-Szó se lehet róla. -hűtötte le őt nyomban Yve. -Meglehet, hogy jó beszivárgó vagy, de itt egy másik infiltratorról van szó aki magasan jártas a harci taktikákban.
-Megfelelően ki vagyok képezve. El tudok hárítani bármilyen táma....
-Csönd legyen húgicám. Itt amúgy is akinek szembe kéne néznie vele, az én vagyok.
-A családod, igaz? -Niobe tapintatosan állt hozzá a kérdéshez. -Bone volt az, aki....
-Igen, köze volt a halálukhoz. -rebegték láthatatlanul Yve ajkai, mialatt átsuhantak az utolsó épületek között. A hapan nő igyekezett uralkodni az érzelmein. A keserűség és a fájdalom csupán a szemében keltettek fátyolosságot.
Pethy Bone szorosan a falhoz simulva igyekezett mélyebbre a sikátorban, miközben tekintetével a tetőkiszögeléseket leste. Itt, Quaran nem voltak több évszázadra visszanyúló épületek. Az egy-, két szintes lakótömbök legtöbbike dúracélból készült és általában a már itt lévő romos agyagépítményekhez csatlakoztatták őket. Minden a praktikusság jegyében készült. Az évtizedek alatt idevándorló és leginkább az öntörvényeiknek élőknek semmi szűksége sem volt holmi nüanszokra melyekkel némi stílust gyakorolhattak volna, hogy ne mindent a funkcionalitás uraljon. Igazság szerint nem is lett volna értelme a díszítésnek, se a parkosításnak és minden olyan dologra, mely a galaxis civilizáltabb nagyvárosait uralta. Itt még a házfalak ?festését? is a korrózió javára írták. Minden karcos és legtöbbször foltos volt; a szürkeséget itt-ott vörösesbarna foltok tarkították. Eddig senki se emelte fel a szavát ezek miatt és igen nagy valószínűséggel soha nem is fogja.
A címétől és rangjától megfosztott egykori hapan amazon érezte, hogy közel jár. Talán a hatodik érzéke, vagy a kiképzés kondicionálása, de valamelyik számlájára biztosan felírta volna ezt a zsigerekig hatoló érzést. Valaki figyelte őt, valaki akit....
-Üdv, Bone.
?.Triannának hívtak.
