Méregfog, valahol a hipertérben....
-Hé! Oda csak úgy nem mehet be! -kiáltotta Toluc, tenyerét a sugárvetője fölé vezetve, bizalmatlanul kóstáltatva Ferinát és annak zümmögő fénykardját. Szemmel láthatóan inkább a döbbenet lett úrrá rajta, mintsem a cselekvőképesség. Vele szemben -a jedi túloldalán-, Ened reakciója ezt csak mégjobban tetézte. A turáni társa csak szájtátva leste Ferinát és a kardját, jobban mondva, levegőért kapkodott mindekőzben. A fegyverét ő se rántotta elő.
Ferina még csak oda se pillantott. Elhúzta a pengét a szétolvadt felülettől, majd egy kézmozdulattal széttárta az ajtószárnyakat. A füstölgő zár, visszacsusszant a falba, míg ő maga átlendült a küszöb fölött. Egy pillanat se kellett, máris észrevette Sobort, amint az a földön fekve remegett magatehetetlenűl, majd hirtelen mozdulatlanná dermedt.
A jedi gyorsan ott termett mellette miközben a két turáni is belépett a szobába, arcukon értetlenséggel és zavarodottsággal. Ellenséget kerestek akit felelőssé tehettek a mogur állapotáért. Ferina leguggolt Soborhoz és ujjaival először megérintette a halántékát, majd a nyakát, hogy kitapintsa a pulzusát.
-M..mi a fene történt itt? -kérdezte Ened motyogva, egy kisebb sokkon átesve, mígnem felfigyelt a szomszéd helyiségből áradó rikácsolásra. Óvatosan elindult a hang felé. Toluc eközben Ferina mellé lépett és lepillantott.
-Rendbe fog jönni. -közölte a jedi a ki nem mondott kérdésre válaszolva.
Toluc a homlokát ráncolta, majd a tekintete Ferinán állapodott meg.
-Mégis mi az Öregistenek pokla történt? Ki a fene maga? -fékezett vicsorgással lemutatott a Ferina övén himbálózó ezüstös fémhengerre. -Az az izé nem hinném, hogy egy csempész tartozéka lenne. Már ha nem ölte meg a jogos tulajdonosát.
Ferina higgadtan kiegyenesedett, bár figyelme még Soboron maradt.
-Ugyan nem tudom, hogy miféle szerzetek azok az Öregistenek, de megnyugtatom, hogy a csempészek nem vetemednek olyan aljas tettekre, melyeket csak a kalózok legerkölcstelenebb rétege vállal fel.
-Aha...-bólogatott nem túl meggyőzve az elhangzottaktól. -Azért azt csak ne vegye készpénznek, hogy ezt annyiban hagyom.
-Remek. -húzta ki magát Ferina. -Akkor talán kezdhetné azzal, hogy segít átvinni a mogurt a gyengélkedőre. Már ha persze fontos az egyik vezetőjük élete egy ártatlan, csempész kezekbe került fénykardnál.
Toluc nem erre számított igazán, de nem engedte, hogy kizökkentsék őt a felelősségteljes pozíciójából. Lehajolt és megragadta Sobor lábait, míg Ferina -vele egy ütemben-, a mogur karjai alatt emelte meg az elernyedt testet. Ezzel egy időben Enned visszatért, alkarján Askrammal. A madár gombnyi szemei riadtságról árulkodtak, de ahogy megpillantotta gazdáját, halk krákogásba kezdett. Enned óvatos mozdulatokkal a madár fejét simogatta, így nyugtatgatva tovább őt.
-Jól van, jól van. Nem lesz semmi baja a gazdádnak. -sietve követni kezdte a többieket; csak hogy minnél távolabb kerüljön ettől a kabintól. Mindvégig furcsa bizsergést érzett a tarkója környékén. Esze ágában sem volt tovább maradnia. Bárki vagy bármi is okozta ezt a mogurnál, már nem volt itt......vagyis nem látott senkit sem.
-Gyere Artu, ideje elfoglalnunk a helyünket. -intézte a szavait az alacsonyabb társának Thripio, miközben a rámpán csoszogott felfelé. Artu biztató fütyögések közepette követte őt.
-Igen, minden bizonyára Organa gazda örülni fog nekünk.
Némi borúlátóbb pityegés hagyta el Artut. Thripio megállt a rámpa tetején, majd megfordult és a mellé érkező Artu fölé hajolt.
-Nem, még nem döntöttem el, hogy megemlítsem e, hogy mindez te miattad van. Ha talán Dantuinon nem viselkedtél volna úgy, hogy.....
-Minden rendben srácok? -húzott el mellettük Link, aki már a pilótafülke felé igyekezett, hogy bemelegítse a motorokat. Thripio mögé érve, megpaskolta annak fémvállait. -Kissé mintha túl merev lennél Thripio. Lazíts! Egy-két nap és otthon lesztek.
-Merev?! Én?! -hökölt hátra a droid, mígnem Artu -Linkkel teljes egyetértésben- csipogva gördült a raktér mélye felé.
-Hé! -lengette meg a karját a protokolldroid a társa után. -Talán mégiscsak hagynom kellett volna, hogy Killer tábornok elvégezze rajtam azokat a változtatásokat amiket felajánlott. Most biztos nem lenne ilyen nagy a szád, ha harci szervóim lennének.
-Azt hiszem igazad volt lányom. Ideje, hogy hazatérjenek a tulajdonosukhoz. Nélkülük biztos nyugodtabb életetek lesz.
Inara elmosolyodott apja szavain, miközben a két droidot figyelve, megálltak a Firehawk rámpája előtt nem sokkal utánuk érve el a teherhajót.
-Azt hiszem már kezdtem megszokni őket. No és minden bizonyára Keynek is hiányozni fog a társaságuk, hiába tesz úgy mintha nem érdekelné az egész.
-Nos lányom, azt hiszem, hogy a droid lelkek ügyében évekre meglenne a közös témánk.
-Majd sort kerítünk rá ha visszatértünk.
Calrissian kapitány kitárta a karjait és átölelte Inarát.
-Jaj, lányom, már most hiányzol.
-Ugyan, apa. Nem örökre hagylak hátra.....a te kedvenc tábornokoddal.
Kadar hátrafordult, kiérezvén a lánya szavaiból az utalást, de mielőtt tekintete megakadt volna az IG-100-as droidparancsnokon, már hallotta is annak jellegzetes járását. Nehéz lett volna bármivel is összetévesztenie azokat a súlyos, döngő lépteket.
-Kapitány. -szólalt meg a mély, fémes hangján, vetve egy rövid pillantást Inarára is.
-Mondja csak tábornok. Csak a lányomtól köszöntem el éppen.
-Hamarosan kilépünk a hipertérből. Amint végeztünk a szektor szkennelésével, indulhatnak Miss Calrissian.
-Nos, én nem is tartalak fel akkor benneteket. -Inara egy csókot hagyott apja arcán, majd felvette a kezében eddig tartott bőrdzsekijét.
-Vigyázzatok magatokra lányom. -mosolygott rá az apja.
-Gondolom nem gond, hogy Ferina itt marad addig is.
-Jut eszembe tábornok -fordult a droid felé Kadar-, hogy van a mogur?
-Az orvosdroid szerint bármely percben magához térhet. A társa, Miss Calrissian mindvégig mellette maradt.
-Igen, tudom, tábornok. És most talán jobb is, ha nem tart velünk a Magrendszerekbe.
-Nem lesz gond lányom. Ferina kis takargatnivalója innen nem szivároghat ki.
-Rendben, apa. Tábornok.
-Miss Calrissian....
-Vigyázzon az apámra.
-Hát persze. -dörögte a droid kissé meglepetve.
-Ti is vigyázzatok magatokra lányom.
Inara küldött még egy csókot a tenyeréből az apjának, majd sarkon fordult és belépett a Firehawk hasa alá. Ám mielőtt még elérhette volna a rámpa peremét, Moryn tűnt fel hirtelen az egyik landolótalp árnyékából.
-Látom indulnak. -bökött felfelé az ujjával, miközben féloldalasan nekitámaszkodott az egyik burkolati szerelvénynek, mely a landolótalp üregét zárta le a felszállást követő állapotban.
-Csak nem maga is búcsúzkodni jött? -kérdezte szertelen félmosollyal, miközben fél szemmel látta, hogy apja épp visszafelé tart a gigantikus hangár végébe. Ennek most kifejezetten örült.
-Ha nem bánja.
-Tehet egy próbát.
Moryn kendőzetlenül is bizonytalannak mutatkozott. A pillantása legtöbbször, hol félrehordó volt, hol pedig Inara tekintetébe ivódó.
-Tiszta eget. -bökte ki egy néma másodperc után, az űrjárók hagyományos elköszönési formuláját választva.
-Csak ennyi? -kérdezte zavart vigyorgással, de felettébb jókedvűen.
-Egyelőre a többit nem kockáztatnám meg.
-Aha, szóval akkor van más is a tarsolyában. -indult meg háttal felfelé a rámpán. -Ez kíváncsivá tett.
-Akár ki is harcolhatja legközelebbi alkalomkor. -lökte el magát a hajótól, hogy tisztább rálátása legyen Inarára, amint az már a rámpa tetején tartott. A hajó tatja felől halk búgás jelezte, hogy a motorok éppen energiát szívnak el a főrendszertől.
-Ingyen nem adná? -Inara kénytelen volt megemelni a hangját, hogy szavai eljussanak Morynhoz akit úgy tűnt sikerült igazán zavarttá tennie. A csempész csak intett egyet utoljára, amit Inara nevetve fogadott. A rámpa megindult felfelé, vele együtt pedig eljött az idő, hogy visszavedeljen első-tisztté.
-Hát ez meg mi akart lenni? -a kétkedő hang a bambán bámuló Dozeré volt, aki a raktér fala mellett futó függőfolyosó korlátján könyökölve tanúja volt a jelenetnek.
Inara megragadta a fémlépcső kapaszkodóját és megindult Dozer felé.
-Egyszerű búcsúzkodás az üzlettársainktól. Miért, mire számítottál? -kérdezte kirívó tekintettel.
-Aha, hát elég közvetlen volt ahhoz képest. Eddig még nem tapasztaltam, hogy vigyorogva köszöntünk volna el bárkitől is.
-No mert aztán te arra hajlandó is lennél, mi?
Háttal nekidőlt ő is a mellvéd fémrúdjának és összefonta a karjait a mellkasa előtt.
-Mi a gond Doz? Már odakint a bepakolásnál is észrevettem, hogy le se vetted a szemed Morynról, főleg amikor velem volt. Link is furcsán viselkedett. Csak nem....? Á, kezdem érteni. Ez amolyan jó báty -féle törődés, mi?
Dozer kiegyenesedett és vett egy mély levegőt.
-Nem egészen. A kapitánynak tett ígéretünket tartjuk be.
-John? -Inara értetlenségnek adott hangot és egyben arckifejezést.
-Azt akarta, hogy ha vele valami baj történik akkor duplán is óvjunk tégedet. Ennyi. -Dozer ellépet Inara mellől és a híd felé fordult, hangja pedig hivatalossá vált. -A droidok már a helyükön vannak és az áru is rögzítve. Részemről indulhatunk.
Inara zavartan megrázta a fejét és hirtelenjébe ezernyi gondolat zúgott át a tudatán. Mondani akart volna valamit mindarra amit Dozer felvállalt előtte, de egész egyszerűen csak a tétlensége maradt meg. A padló lassan remegni kezdett a csizmája alatt, mígnem a kommunikátora felcsipogott.
-Igen? -szólt bele a készülékbe amit már az egyik fülén viselt. Link jelentkezett be.
-Apád szerint tiszta a környék. A hangárkapuk nyitva.
-Máris ott vagyok Link. Felszállunk.
-Vettem.
Talán jobb lesz, ha ezt az egészet az Alderaanig tartó út alatt jobban átgondolja. -futott át az agyán a gondolat, de a soron következő pillanatban már sietős léptekkel tartott a pilótafülke felé.