Oldfighter

Dzséjt, vigyázz, mert pengeélre kerülsz mint én a múltkor.

A Gamerből vajon lesz játékadaptáció? A Pandorum szerintem piszok ütős lesz. Lehet, hogy moziba nem fog kaszálni, de a Halálhajóhoz hasonlatosan kúlt film lelsz belőle.

Mindkét trailer nagyon jónak tűnik. CGI-t én is túlzónak találok egy Ninjás filmbe, igenis szépen meg lehet csinálni azok nélkül is. A thai filmek pl komputeres trükkök nélkül is maximállisan megállják a helyüket.

Donát, te is egyet mondj meg nekem, mert ez már csúcs amit műveltek. Szóval, mutass rá, hogy hol dőltem be én bárminek is. Hol fogadtam el cáfolatokat, hol mondtam, hogy ez és ez nem létezhet. Ha neked és másoknak az, hogy valakiben kételyek merülnek fel, már egyenlő azzal, hogy minden cáfolatot elfogad, akkor ott komoly baj van. Bár végülis az inkvizíció is erről szólt. Valaki megmondta mi a tuti és aki gyanakodott azt máglyára került. Csak kár, hogy minden dogma egyszer ledől De azért engedtessék már meg, hogy ne másnak higgyem el, hogy az ég kék, a fű meg zöld.

Ez eddig kimaradt

No egy előzetes már jól jönne Mondjuk, gondolom kész vannak jó pár résszel, szóval akár ez egy évadelőzetes is lehetne

No ebből jól nem látszik semmi.

Ody, te már túlbagatizálod az egészet. Sarkítod ahol tudod a szavaimat. De én nem fogom ezt a stílust felvenni.

Igen és azokat ki is használom.

Na, egy boldog ember! Helyes! Mellékesen megjegyzem, nehogy azt hidd, hogy más nem akar pozitív lenni. Csak t'od őket nem hagyják.

Hát nem tudom te mennyire vagy informált a cáfolatok világában, de ha elolvasol párat és picit belegondolsz, hogy abban még ha csak tíz százalék is igaznak bizonyulna a források alapján akkor tuti, hogy némileg gyanút ébreszt benned a Nasa állítása. Amúgy nyugi, még némi tájékozódás senkit se alakított vérnyúllá. Dzséjt is csak csodamókusokat látott.

Örülj ember, hogy neked minden megfelel.

Én ehhez hogy jövők képbe? Mintha kicsit elfogultnak látnál. Azért engedtessék már meg, hogy némi kétellyel fogadjak minden olyan dolgot, melyet nem személyesen tapasztalok. Azért mert valaki valamit mond, nem biztos, hogy az teljesen úgy is van. Pro és kontra.

A két dolog közt van összefüggés. De hogy megnyugtassalak, már az én koromban is pocsék volt a tananyag, bár akkor még több joguk volt a tanárokat. Noh, ebbe a témába eddig megyek bele és nem tovább.

Az, hogy te eljutottál eddig, az magadnak köszönhető szerintem és nem az oktatásnak, amiben tudjuk a diákok háromnegyede minimum nem tud olvasni vagy/és számolni.

Akkor már szerintem tök mindegy lenne nekik, hogy automatika vitte oda a tárgyakat vagy ember. A lényeg, hogy ők ott lehetnek!!!!

Mostanság már nem is vitatkoznak rajta. Csak úgye most, hogy volt az első holdraszállás negyvenedik évfordulója a media felkapta újre ezt az ellentmondást. Ennyi.

Hát neki ott voltak a fényképek melyeket elemzett. Arra persze senki se gondoljon, hogy az ő bizonyítéka, mindenki bizonyítéka lesz, de oda-vissza ugyanez a helyzet. Per pillanat annyi a biztos, hogy valami gubanc van a Nasa állításai körül. Érvek, ellenérvek mindig is lesznek, egyéni látásmód kérdése, hogy te melyiket fogadod el.

Dzséjt, szerinted a Nasa csináll olyan file-t valahol ahol a magát leleplező dolgokat tárollja? Másrészről az ürge oldalán van ezen kivűl jó pár bizonyíték. Látogasd meg Ja és a google a barátod.

Amúgy ha kól tudom itt a hivatalos magyarázat az volt, hogy a holdfelszín egyenetlensége miatt látszik úgy, hogy más irányítottságú az árnyék. Szóval alapvetően párhuzamosak voltak, csak másképp vetültek. Ezt az Arany Lacit nem tartom buta embernek, mégha olykor képes egy pacára rámondani, hogy az bizony egy excavator a Hold bányáiban, vagy egy Marsi űrhajóbaleset roncsait feltételezni gyanús kőalakzatok alapján, mert alapvetően képes utánajárni, kutakodni a dolgoknak. Egyre jobban úgy tűnik, hogy elég sok a gyanús jel bizonyos hamisításokkal, mind a Hold, mind a Mars esetében. Van min elgondolkodni.

Dzséjt, azért azt az árnyékolós magyarázatodat szerintem vedd ki a cikkedből, mert gyűn majd egy fizikus és meglehet, hogy elég rossz jelzőkkel fog illetni. Attól függetlenül, hogy mi igaz és mi nem a Holdraszállások körül, te nem picit mondtál ellent a fénytannak. Egy fényforrástól harminc centire lévő, attól igen tág foknyival elhelyezett két kontrolltárgy esete nehezen egyeztethető össze a Naptól kb 150 millió kilométerre lévő, egymástól pár méterre lévő emberi alakok árnyékvetülésével/elrendezésével.

Node olvasd csak tovább te "csodamókusozó".

Avatar fröcsöntött műtyürök Jake, szégyeld magad, nekem kell ilyeneket belinkelni.

Res Rigel, Premsus Citytől délre.... -Uram, célpont kilőve! -recsegte száraz hangon a tizedesi rangot viselő birodalmi rohamosztagos, mikor Klember hadnagy jelentést kért tőle. Ő pedig elismerően biccentett amivel nyugtázta a távolból felemelkedő por- és füstfellegeket. -Szép lövés volt katona. -Uram. -húzta ki magát miután a rakétavetőt a hátára visszaakasztotta. -Folytassa tizedes! A végtagok kissé ellazultak, de ugrásra készek maradtak bármely pillanatra. -Tequdar őrmester! -emelte fel az előzőeknél még egy foknyival a hangját a hadnagy, elpillantva a szakasza másik végébe. Tequdar siető léptei előtt -még a keskeny ősvény ellenére is-, kettős sorfal nyílt. -Küldjön fel néhány embert arra a kilátóra és szerezzenek annyi információt amennyit csak tudnak! -utasította az osztagvezetőjét, kinyújtva a karját a fél perccel ezelőtt bekövetkezett kataklizma irányába. -Értettem uram. -bólintott Taquard, majd nyomban intett a fejével néhány rohamosztagos felé. -Hallottad ezt, Zim? -pördültem meg a kaptató csúcspontjához közel. Még pár lépést hiányzott volna, hogy a soron következő egyenletlen felszínű emelkedőt letudjuk, amikor egy távolból érkező dörrenés, majd a nyomába szegődő morajlás megálljt parancsolt. Zim, hozzám hasonlóan megfordult és fülelni kezdett. A sziklafalak közt visszhangzó hangot nehéz lett volna nem figyelembe venni. -Valaki tűzet nyitott. -nyugtázta. -Méghozzá közülünk valaki egy rakétavetővel. -Igazad van. Deamler őrmester! -Uram. -vált ki a többiek közül az egyik osztagvezetőm. -Kérjen azonnal jelentést a szakaszainktól! Tudni akarom, hogy melyikük követte el ezt az ostobaságot. Miközben Deamler magához hívatta a híradóst, Zim felkapaszkodott mellém és az emelkedő tetőpontja felé fordult. -Van itt még valami százados. -közölte borúlátó hangon. Komor balsejtelem fogott el, miközben lehúztam a sisakomat. Ugyan a szabvány rohamosztagos sisak a legfejlettebb zajszűrő rendszerekkel volt felvértezve, az emberi hallás érzékenységével mégsem vetekedhetett még annak ellenére sem, hogy a Zim által észlelt furcsa neszek igen távolról érkeztek. De ezek nem is neszek voltak. Sokkal inkább határozott és nyomatékosított huhogások és csaholások ismeretlen keverékei. Wolfie torkából mély morgó hang tört elő. Az ő érzékszervei jóval érzékenyebbek voltak az emberénél és bármely technológiánál. -Rossz előérzetem van Zim. -jegyeztem meg az orrom alá dünnyögve. A távolból hallatszó hangok egyre csak szaporodtak és láthatóan egyre több embernek felkeltette az érdeklődését. -Ryffek. Talán egy egész falka. -mondta ki az igazságot. -Támadásra készülnek. Deamler ekkor tűnt fel ismét közöttünk. -Megvan a tettes uram. -közölte automatikusan. -Klember hadnagy szakasza belebotlott egy feltehetően rigeli őrposztba. Megsemmisítették, uram. -A szerencsétlenek! Egyelőre felderítést végzünk nem pedig nyílt offenzívát. Egy újabb szitkot elnyomva, némiképp józanabbul folytattam. -Szóljon nekik őrmester, hogy ryffek tartanak feléjük. Tűnjenek el onnan mielőtt azok a bestiák odaérnének. És még egyszer az engedélyem nélkül ne nyissanak tűzet senkire se! -Azonnal továbbítom a parancsát, uram. Ricel felköhintett. Aztán még egyszer. A szeme előtt kavargó forró porból a torkába, sőt, a tüdejébe is jutott temérdek. Nagy nehezen felemelte a fejét, hogy körbenézzen, hová is vetette a detonáció. Ekkor eszmélt fel arra, hogy Grebb és Lobo az ő arcát nyalogatja. A két ryff, érzékelve gazdájuk mocorgását a rájuk jellemező derűvel fogadták. A másik amit észrevett a farkukat csóváló ryffeken kívül az a térdébe nyilalló fájdalom volt. Fel is szisszent amikor azokra támaszkodva akart felállni. De nem csak ez vetett véget a mozdulatának, hanem egy hang is mely ugyan gyenge volt mint a hajnali harmat, de azért kellőképp figyelemfelkeltő volt. -Ricel......Ricel, maradj lent! Ricel hátrakapta a fejét. Herast pillantotta meg amint amaz a bokája felé nyújtózik. A férfi minden jel szerint súlyosan megsérülhetett, mert arcán a kín és a szenvedés jelei ütköztek ki. -Heras! Mit sem törődve az éles kövekkel, odakúszott a férfihoz. Rajta kívül mást nem látott. Vagy elpárologtak az ide felhozott tárgyakkal együtt, vagy a detonáció levetette őket a platóról, gondolta magában. Akármennyire is még a gyermekéveit taposta, Ricel pontosan tisztában volt az olyan dolgokkal melyek egy ilyen támadás folytán bekövetkezhetett. Egyelőre azonban a támadók kiléte izgatta a legkevésbé. -Heras, jól vagy? -pillantott végig aggódó tekintettel a férfin és már pontosan tudta, hogy milyen választ fog kapni. -Csak egy karcolás, kölyök. Kevesek ezek ahhoz, hogy kicsináljanak. Ricel lepillantott a férfi lábaira, már legalábbis arra ami maradt belőlük. -Ricel, idefigyelj! -ragadta meg az ingét, késztetve arra a fiút, hogy magára vonja a figyelmét. -El kell tűnőd innen! Érted? A fiú bólintott, pedig legszívesebben makacsul megrázta volna a fejét. Nem akarta egyáltalán egyedül hagyni a férfit. -Rohanj vissza a városba és figyelmeztesd a többieket. Nyomás! Gyerünk! -engedte el a fiú ruháját és vadul legyintett egyet a karjával. Eszelős pillantása elárulta őt. Egyszerre szenvedett a fájdalomtól és a Ricel iránti aggodalmától. A fiú még nézte őt egy darabig, amint Heras a talaj felé fordítja az arcát...minden bizonnyal nem akarta, hogy lássa a kínokat az arcán amiket átélt....majd a ryffek nyüszítő hangjára felfigyelve, sántikálva az ösvény felé kezdett iramodni. -Grebb, Lobo! Tűnjünk innen! -kiáltotta feléjük. A két ryff vakkantott egyet-egyet, majd gazdájuk után eredtek. Res Rigel, Premsus City.... A felfordulás leírhatatlan volt, mégis rendezett káoszt mutatott. A város barlanglakásaiból férfiak és nők özönlöttek elő és hol tanácstalan kiáltásokkal, hol pedig utasításokat üvöltve hívták fel magukra a figyelmet. A legszembetűnőbb mozgolódás a központi térséget övezte, ahol a számos légi- és felszíni jármű mellett kezdtek tolongani az emberek. Turbinák pörögtek fel, rámpák húzódtak vissza nyüszítve, vagy éppen az energiakábelek vonaglottak, pattogtak sercegve. Mindenki tisztában volt vele, hogy valahol a közelben elszabadult a pokol, az ellenség közeledik. -Clemer! Uram! -érkezett a lépcsőkön egy lihegő alak, aki a ruháján lévő rangjelzése alapján a premsusiak egyik egységparancsnoka lehetett. -Sirak! -gyorsította fel maga is a lépteit Clemer miután a többiekkel együtt kiözönlöttek a gyűlésterem előtti teraszra. -A felderítők azt mondják, hogy az egyik déli őrállásunkat elpusztították. A környező völgyek pedig tele vannak birodalmi rohamosztagosokkal. -Ricel. Róla van valami hír? -ragadta meg a hírhozó karjait Ryta, teljességgel átitatva félelemmel és aggodalommal. Sirak tétován rázta meg a fejét, minden jel szerint nem értette teljesen a dolgot. Clemer azonban kiolvasta a gondolatait. -Ryta fia valahol odakint van. Sétálni vitte a ryffeket. -S-sajnálom, de róla semmi hír sem érkezett. De az is lehet, hogy a közelben se volt. -keserűen pillanatot Rytára aki a tenyereibe temette az arcát. -Ő mindig szeretett a őrhelyekre benézni. Clemer átkarolta a zokogó nőt. -Ssshhh....nem lesz semmi baj. Ricel ügyes gyerek. -Ha őt is elveszítem, én...nem is tudom...... -Tudunk valamit segíteni? -lépett közelebb Ramoos, együtt érző pillantással nyugtázva Ryta vállainak remegését. -Nem, Ram. Nektek most minél előbb el kell tűnnötök innen. -figyelmeztette őket Clemer. -Gillen. Induljatok a hajóhoz, most! Csak ez az egyetlen esélyünk. -Hé, várjál csak! -mutatott rá Ramoos. -És veletek mi lesz? Nem fogunk itt hagyni benneteket. -Barátom. Ezt a helyet nálunk jobban senki se ismeri. Itt most csak hátráltatnátok. Sajnálom Ram, de a nehezebb feladat rátok hárul. -Ó, te..... -Induljatok. -A hajó a nyugati falakon túl van. -közölte Gillen, nem szívesen szakítva félbe a két férfi összefonódó tekintetváltását, melybe a barátság és a bajtársiság összes fellelhető vegyítése összesürűsödött. -Mennünk kell, ha időben el akarjuk érni. -Ne aggódj barátom. -mosolyodott el Clemer, látván, hogy Ramoos lábai a földbe gyökereztek. -Nekünk még sok közös csatánk lesz a Birodalommal. -Szavadon is foglak, ezt megígérhetem. -dünnyögte az orra alatt enyhe fenyegetettséggel a hangjában. Még egy néma percig csak nézték egymást, majd búcsút vettek. A terasz lassan kiürült, csupán Clemer, Ryta és még néhány vezető maradt, köztük az öreg Guttravval, aki sokat mondó tekintettel meredt a város alsó szintjéhez közeli barlangnyílásban eltűnt társaik felé. -Res kísérje őket szerencsével. -Mindörökké. -tette hozzá Clemer, majd lepillantott Rytára. -Menjünk, biztosítsunk nekik elég időt ahhoz, hogy kijussanak. Ryta elsöpörte a szemébe hulló hajtincseit és némán bólintott. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi is vár rájuk.

Jön Freddy "Rorschach" Krueger!