"Egyrészt hiszem, hogy van egy felső hatalom, akit most nem akarok Istennek nevezni, mert szerintem teljesen mindegy, hogy hívjuk, a lényeg, hogy nem egyéni mozgatóerő, hanem olyasmi, ami az egész világot uralja. De nem olyan jóságos bácsikaféleségként, ahogy sokan pl. Istent képzelik, és hozzá fohászkodnak, hogy segítsen rajtuk balsorsukban, hanem inkább amolyan rendszerirányítóként, ami nem egyéni sorsokat, hanem a világmindenség dolgait intézi, és nincs köze erkölcshöz, jósághoz és igazsághoz, épp ezért nem is érdemes olyanokat kérdezni, hogyan hagyhatja pl. a háborúkat vagy a természeti katasztrófákat megtörténni."
Ezzel én is így vagyok, de vajon ér e annyit a létezése, hogy az emberek háborúkat robbantsanak ki érte, halomra gyilkolják egymást és vajon ha a teremtéshez ekkora hatalma volt, megbocsájtható e neki, hogy hagyja meghalni az ártatlanokat? Ha te lennél a helyében akkor miként kezelnéd a képességedet? Megelégszel annyival, hogy áldozatokat mutatnak be neked és hisznek a létezésedben vagy tennél is e valamit azokért akik önön akaratuk nélkül kerültek a pusztulás szélére miközben életük folyamán nem ártottak senkinek sem? Mit érhet az élet egy olyan szemében akinek létezését nem fenyegeti halandóság? Csupán legyint egyet, tudva az igazságot, hogy az emberi lét csak egy átmeneti állapot, kizárva magából azt, hogy a fájdalom mekkora szenvedést tud okozni egy olyan léleknek akit emberi alakban behatárolnak ismeretei és halandónak hiszi magát?