Orwell rendszer, Salvation csillagromboló....
-Kapitány. Semmi kétség, a Rys'warról kitörő teherhajó nyomai ide vezetnek.
-Köszönöm, főhadnagy. -biccentett Tasdar, miközben a híd hátulsó szekciójában felderengett annak a bolygónak a háromdimenziós képe, mely immár ott lebegett a csillagromboló hegyes orra előtt. Néhány pályagörbe rajzolódott ki továbbá a bolygó köré, melyek a jelenlegi hajóforgalmat hivatottak jelezni.
-Bemértük a jelenlegi tartózkodási helyét is. -folytatta a hajó másodtisztje. Lenyúlt a színes gombokkal tarkított konzolhoz. A következőkben a planéta északi féltekéje töltötte be a virtuális lát teret.. -A bolygó majdhogynem lakatlan a fejlett civilizációtól. Csupán egyetlen nagyobb település húzódik rajta. Az űrkikötő is itt helyezkedik el.
-Rendben főhadnagy, ezek szerint egyszerű dolgunk lesz.
-Értesítsem a gyalogságot, uram?
-Nem. Felesleges. -felelte szárazon. -Bolygó körüli pályára állunk és felégetjük a várost, hogy annak még csak nyoma se maradjon.
-Számos hajót észleltünk kapitány, mely felszálláshoz készülődik. -tette hozzá közlékenyen a vele szemben álló tiszt.
-Sajnos nincs kapacitásunk, hogy mindegyikkel foglalkozni tudjunk. -enyhe csalódott sóhaj szakadt fel Tasdar mellkasából. -Mindazonáltal tudatosíttatunk kell a söpredékkel, hogy nem packázhatnak a Galaktikus Birodalommal. Utasítsák a kísérő cirkálóinkat, hogy fedjék le a tűzerejükkel az összes menekülési pályát mely kiindul az űrkikötőből.
-Igenis, kapitány! -biccentett erőteljesen a főhadnagy, majd intett az egyik szárnysegédnek.
Orwell, Űrkikötő, 95-ös állás....
-Nyomás, nyomás, nyomás! Tűnjünk innen! -hadarta Niobe, ahogy fejét behúzva rohant keresztül a kecses SoroSuub csillagjacht zsilipjén. Tenyerével Lynne hátát nyomta folyamatosan. Mögötte, a rámpa alján, izzó fémrepeszek vetettek szikrákat. A legutolsó pillanatban úszták meg, hogy saját bőrükön érezzék a következő levegőbe emelkedő űrhajónak az enyészetét. Nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtuk amikor a vészzáró mechanizmus működésbe hozta a sarkuk mögött a zsilipajtókat.
Yve meg se állt a pilótafülkéig. Belehuppant a bal oldali ülésbe és megpöckölt néhány kapcsolót. Hátát nekivetette az ülésének és egy szuszra kifújta a tüdejébe rekedt levegőt.
-Oké, szíjazzátok be magatokat! Nincs idő arra, hogy optimális állapotba hozzam a kompenzáló egységet. -szólt hátra a válla fölött a nyomába érkezőkhöz. -Ne felejtsétek, hogy ez nem légűrvadász, hanem csupán egy nyavalyás csillagjacht.
Mielőtt túl késő lett volna, lepillantott a műszerfalra.
-No nem úgy gondoltam. -dörmögte az orra alatt sajnálkozóan.
-Szerintem elégé megszoktuk a rázós felszállásokat ahhoz, hogy ne aggódj értünk. -zuhant be mellé Trianna, míg Niobe és Lynne mögöttük foglaltak helyet.
-Gondolom nem veszed zokon, ha ezt megemlítem a legközelebbi panaszáradataitokkor. -vetette még oda foghegyről Yve, válaszreakciót nem várva, majd hátát megfeszítve, a mellkasa felé kezdte húzni a kormányművet. A hajó megrázkódott alattuk.
-Túl lassan pörögnek fel a meghajtórendszerek! -közölte Trianna, szemével követve az egyik kontrollmonitor diagrammjait.
-Hagyd a fenébe! Inkább irányíts át energiát a repulzorokra!
-Azt nézzétek! -mutatott előre kettőjük között Lynne, míg azok a kijelzőkkel foglalatoskodtak.
A hajójuk már elérte a dokkjukat körbeölelő falak magasságát és így, rálátásuk nyílhatott a szomszédságukban zajló eseményekre is. Velük szemben éppen egy ütött-kopott, vaskos teherhajó araszolt ki a starthelyéről, vészjósló imbolygással, mely hasonló problémákról árulkodott, mint ami az ő hajójukat illette. A túlterheléstől, a rozsdabarna felszínéről lepattogzódni látszott a festés. De nem ez lett a legnagyobb gondja. Miközben Yve igyekezett elkerülő emelkedési szögbe manőverezni, kék energiadárda csapott le a magasból, egyenesen rá a teherhajóra. Mennydörgő robbanás rázta meg a környéket, amikor a látvány vörösen gomolygó lángfelhőbe materializálódott.
A hapanok csillagjachtja meglódult hátrafelé, ahogy a lökéshullám belekapaszkodott a hajóba.
-Ó, hogy az a.....! -tört ki Yveből, miközben a megerőltetéstől fogait összeszorította. -Trianna! Kapcsolj le minden felesleges dolgot és nyomj rá mindent a főhajtóművekre!
-Biztos ezt akarod? -kérdezte kétségek közt a társa, de azért teljesítette amit Yve kért.. -Előbb még más volt a helyzet.
-Kijutni akarok innen nővérkém! -felelte zaklatottan.
-Rendben, rendben.
A jacht lassan újra az orra felé billent, amint az energiaellátó rendszerek átkapcsoltak, majd egész kiterjedésében remegve, az ég felé emelkedett, egyenesen a terjedelmes, sötét füstpamacsokkal tarkított zónába. Azon túl pedig ott volt az egyre növekvő birodalmi hadihajó acélszürke teste.
További energiasugarak villantak. Ezek némelyike újabb ózonfelhőt gerjesztett, míg mások üszkös krátereket vájtak a város épületeinek, dokkjainak helyén. És voltak olyanok is, melyek igen közel kerültek a hapanok hajójához. Talán túlságosan is közel.
A fülke oldalsó kontrollpaneljei közül az egyik felszikrázott, ezüstös felhővel burkolva be Niobe fejét. A fiatal nő felsikoltott a nem várt tüzes eső ellen ami a nyakát érte. Lynne aggódva pillantott társára, mire az a kezével intett, hogy nem történt súlyos baja.
-Mi volt az? -kérdezte Yve, figyelmét nem vonva el az előttük húzódó látványról.
-Találatot kapott a kommunikációs antenna. -közölte vele Niobe fél pillantást vetve a túlterhelt kapcsolótáblára, melyből vékony füstcsík szállt kifelé.
-Nem akartunk vendégeket hívni, igaz? De azért Trianna, jobb lenne ha adnál némi esélyt a pajzsok ellátására is. Nem szeretném ha átütnék a burkolatot. Most már lendületben vagyunk.
-Oké, visszakapcsolom az alrendszereket.
-Ti ott hátul pedig...-folytatta Yve-....Niobe, van néhány célállomás a navkomputerben. Töltsd be a legideálisabbat aminek az ugrási kezdőpontja elég közel van a bolygóhoz. Lynne, te pedig fordítsd a védelmi ágyúkat azokra a célpontokra amit majd megadok. Amint elnézzem nincs egyedül a csillagromboló.
Yve lepillantott a radarképre.
-Van itt két kisebb egység is, elfogópályán. Trianna, zavard a szenzorait!
-Rajta vagyok.
Újabb rázkódás futott végig a hajón, ezúttal jóval erősebb, mint az előbbi találatnál.
-A pajzsok hárították a lövést. -jelentette Trianna.
Odakint, az acélüvegen túl, igazi energiavihar tombolt. Még a légkörben jártak, de már olyan magasan, hogy látták amint a horizont meggörbült. A légellenállás itt már nem fejtett ki olyan erőket, mint a sűrűbb rétegekben és ezáltal tovább gyorsulhattak. Gyorsabbak voltak a legtöbb menekülő hajónál.
-Hogy ez mekkora! -dőlt előre szájtátva Lynne a két elől üllő társa válla közt kipillantva.
-Láttam jelentést azokról a hajókról melyek az otthonainkat támadják. -fordult félig felé Trianna. -Hidd el, ez azokhoz képest piskóta.
Lynne tovább leste a fejük fölé került monstrumot amit Yve igyekezett elkerülni. Nem sok sikerrel, mert hatalmas forgalomba és töménytelen mennyiségű törmelékfelhőbe kerültek ahogy megszaporodtak a birodalmi hadihajó áldozatainak a számai. Egy alkalommal, egyszerre több pörgő-forgó burkolati lemezdarabnak ütköztek. Előttük egy ubrikkiai kalózjacht bukdácsolt, megtépázva a Victory hadihajó tűzerejétől. Yve úgy számolt, hogy amíg kiérnek a romboló lőtávjából, a náluk kétszer nagyobb kalózhajó mögött húzódik meg, kihasználva annak jóval erősebb pajzsait. De elszámította magát. Az ubrikkiai hajó pajzsai egy végső felvillanás kíséretében megszűntek létezni és ezzel szabad utat biztosítottak a súlyos energianyaláboknak amiket rendíthetetlenül küldtek rájuk a birodalmi hajó tüzérei.
-Fenébe is! -kiáltott fel Yve, amikor narancsszín lángfelhőbe borult körülöttük minden. Megpörgette a hajót a hosszanti tengelye mentén és a szerteszét záporozó törmelékhalom alá süllyedt, hogy aztán a túloldalán felkapja a hajó orrát. A birodalmi hadihajó fő hangárja alá kerültek, olyan közel, hogy akár integethettek is volna a hangár kék erőtere mögött lévő bámészkodóknak.
-Hogy állunk az ugrással, Niobe?
-Egy perc és kész! -felelte a navkomputer billentyűzetét püfölő hapan nő.
-Az túl sok. Közeledünk a cirkálóikhoz! -adott hangot a soron következő aggodalmának a jachtot terelgető Yve. Felettük sorjában hagyták hátra a romboló hasából kidomborodó rektorgömböt, illetve azt a számos ütegállást mely megállás nélkül ontotta magából a halált hozó lángnyelveit. Aztán egyszer csak kijutottak a hajtóművek alatt és feltünedeztek előttük az űr sötétjébe merülő csillagok ezernyi szikrázó fénypontjai. De ez csupán átmeneti látomás volt, mert a bolygó síkja felett két nagyobb fénypont vállt láthatóvá. Túl idegenek voltak a háttér előtt, hogy létezésüket a természet erejével lehessen megmagyarázni. Őket másfajta gondoskodás teremtette.
Carrack osztályú cirkálók voltak és a jóval nagyobb társukat követték, hogy lecsapjanak mindazokra akiknek sikerül túlverekedniük magukat a romboló zárótüzén. A hapanok nem az egyetlenek voltak akik túlélték az első hullám pokoli viharát. Még vagy tucatnyi kisebb-nagyobb hajó sodródott mellettük a nyílt űr felé.
-Harminc másodperc. -közölte a ki nem mondott kérdésre Niobe, fél szemmel maga is szemrevételezve a növekvő fénypontokat.
-Lynne, az ágyúk állapota? -kérdezte Yve a legfiatalabbra fordítva a figyelmét.
Az ifjú infiltrator szemrevételezte a kijelzőit.
-Kész. Az 1-es és 2-es feltöltve!
-Állítsd rá a bal oldalira őket! Ott fogunk elhúzni.....remélhetőleg. -tette hozzá Niobera villantva a tekintetét.
Amaz lenyelte a célzást, és inkább visszafordult a komputer kijelzője felé.
Épp időben kapta el a tekintetét, mert a rá következő másodpercben vörös sugárnyalábok villantak, egyenesen szemből. A plasztacél rögtön tompította a fényerejüket, mielőtt azok legtöbbje éles villanással semlegesítődtek volna az elülső pajzsokon.
-Remek. -jegyezte meg epésen Yve. -Ennyit arról, hogy kimaradunk a lőtávolságukból.
-Tizenöt másodperc. -szavalta tovább az idő múlását Niobe izgatottan.
-Remélem nem az isten háta mögötti helyre viszel minket drágám. Jó lenne megjavítani a kommunikációs antennát, hogy kapcsolatba tudjunk lépni az otthoniakkal.
-Egyetértek. -tette hozzá Trianna. -Niobe?
-A legmegfelelőbb egy közeli rendszer volt. -közölte az alkalmi navigátoruk. -Pethy Bone. Öt másodperc.
-Hogy? -Niobe hangjából zavart értetlenség áradt. -Mit mondtál?
-A rendszer....amit betápláltam. Pethy Bone. -pislogott hasonló hangszín társaságában Niobe Yve tarkója felé.
-Te jó ég! -emelte fel amaz az alacsony plafon felé a tekintetét.
-Mi az? Te mondtad, hogy egy alkalmas rendszert tápláljak be ami könnyen elérhető.
-Pethy Bone nem rendszer Niobe. -fordult hátra Trianna, miközben Yve már a fejét rázta.
-Hanem? -kapkodta kettőjük közt a tekintetét magyarázatot várva. Kudarcként élte át a helyzetet, hogy ő kimaradt bizonyos szükséges információkból, melyek egy ilyen küldetés alkalmával nem biztos, hogy előnyévé válnak egy infiltratornak. Sőt! Mielőtt azonban választ kaphatott volna, a navkomputer felsípolt és a következő pillanatban Yve máris előrenyúlt, hogy hátrahúzza az egyik kart a középső konzolon. Odakint hirtelen eltűntek a záporzó lövedékek, a haláltusájukban vergődő hajók és a helyüket a csillagok szaggatott vonalai, majd fénycsíkjai, végül pedig a hipertér kék örvénylő szingularitása vette át. Biztonságba kerültek.
Niobe pedig egyenlőre válasz nélkül maradt. De csak egy átmeneti pillanatra. Trianna mély lélegzetet vett, majd ott folytatta, ahol előbb abbahagyta.
-Pethy Bone egy szakadár hapan nemesi ház utolsó sarja aki megúszta az Ereneda ítéletét. Egykoron maga is infiltrator képzést kapott, sőt, az élcsoportba tartozott.
Niobe hirtelen köpni, nyelni nem tudott. Tény és való, hogy nem volt tudatában a szakadár családok teljes történelmével de a képzés alatt kiváló eredményeket elért társak nevét évfolyamról évfolyamra megjegyezte. De ezek szerint tudása nem volt teljes.
-És ez most gondot okozhat? -kérdezte kissé megszeppenve.
-Ch, gondot? -szólalt meg Yve. -Egymagában nem, de tudva, hogy a Kyeteera klánnak a hadvezére melynek éppen borst törtünk az orra alá, talán jogos a nemtetszésünk az útiránnyal kapcsolatosan.
-A fenébe. -dőlt hátra Niobe megadóan.
-Hát igen. A fenébe is. -tette hozzá a saját álláspontját Yve felsóhajtva.
