-Legközelebb vagy én vezetek, vagy életképes űrhajót lopjunk. -pillantott fel a szükséges szerelvényei eligazgatása közepette Niobe, kinek megjegyzése nem az első és nem is az utolsó volt a sorban, azok után, hogy landoltak Orwell egyetlen űrkikötőjében.
-Nos kicsim, mindenki tudja, hogy én vagyok a legjobb pilóta közülünk, máskülönben meg ?kölcsönvettük? és nem loptuk.
A hang Yveé volt aki lendületesen, egyszersmind felszabadultan libbent be a hajó központi helyiségébe ahol a többiek csoportosultak. A háttérben éppen elhalkultak a leállított hajtóművek duruzsolásai.
-Na persze, lehet, hogy jó vagy Yve, de valljuk be messze az élvezeti szint alatt teljesítesz.
A csípős megjegyzésnek Lynne adott hangot, aki ezzel párhuzamosan mérgesen igazgatott egy bőrszíjat a mellkasa előtt, mely átívelt a jobb válla fölött és a túlsó oldalt, a csípőjénél csatlakozott egy másikhoz, mely immár övként kerítette körbe a derekát. A három ujjnyi széles anyag igen rakoncátlannak bizonyult. Dühösen szisszent fel végül.
-Hja, -vágta dacosan csípőre az ökleit Yve- senki se mondta, hogy ez egy turistamenet lesz édesem. Máskülönben meg lőttek ránk.
-Csillapodjon most már mindenki. -szólalt meg utolsóként Trianna is, aki Lynne segítségére sietett és a háta mögé lépve elrendezte a társa öltözékét. -Yve, biztos, hogy nincs jelentős forgalom odakint a dokkban?
-Kétszer is ellenőriztem. -sóhajtott fel amaz mintha örökös nyúzásnak venné Trianna számonkéréseit. Talán így volt, talán nem. Ezt senki se tudhatta. Yve túlságosan gyorsan és túlságosan széles körben volt képes a hangulatát változtatni.
-De én nem szívesen várnám meg, míg a jogos tulajdonos személyesen kopogtat a külső zsilipkapun. Gondolom kissé feszült lehet, hogy eltűnt a hajója onnan ahová még tegnap leparkolta.
Már ha persze magához tért a khm......közös időtöltésünk óta.
-Yve, legalább ne csinálj úgy mint ha az otthoni szolgahímjeiddel való tevékenységeidről beszélnél. -fedte őt meg Niobe az egyik ülésbe lehuppanva, hogy bőrcsizmáját felhúzhassa. -Ismerjük jól az ízlésedet. Ezek a rücskös képű kalózfattyúk pedig nem tartoznak éppen bele a te általad protezsált ?szőke és csakis kék szemű!? ízlésvilágodba.
-Na jó. -vetette neki a hátát a társalgóból nyíló oldalfolyosó szegélyének miközben lebiggyesztette az alsó ajkát. -De egy szóval se mondtam, hogy pont ?azt? műveltem vele is. Csupán elég volt hagyni, hogy nyerjen a kikötői söntés ívóversenyén.
-Ejnye, hölgyeim. -adott hangot méltatlankodásának Trianna. -Bevetésen vagyunk, nem pedig teadélutánon. Az Ereneda és vele együtt a népünk számít a sikereinkre.
-Ugyan, egy kis lazulás még belefér. -vetette oda neki Yve.
Trianna tekintette felvillant ahogy pillantását rászegezte.
-Több tiszteletet.
Yve egy pillanatra megdermedt, majd ellökte magát a faltól, hanyagul szalutált, sarkon fordult és gúnyosan visszaszólt a válla fölött.
-Megyek, körbenézek a dokkban. Hátha mégis van odakint pár érdeklődő.
A társalgóra egy pillanatra néma csend borult. Niobe és Lynne összenéztek, majd mindketten egyszerre fordultak Trianna felé, aki megcsóválta a fejét.
-Forrófejű, mint mindig is. -mondta Niobe.
-Ez akkor is megengedhetetlen.
-Tudod jól, hogy min ment át. -lépett oda elé közvetlenül Niobe és tenyerét Trianna vállára fektette. -Ő nem az a fajta aki kimutatja a fájdalmát. Úgy nem, ahogy mi szoktuk.
-Egy fejmosást mindazonáltal megérdemelne. -morogta az orra alatt Trianna.
-Adj időt neki.
-Más lehetőségem úgy sincs. -bólogatott lassan maga elé meredve.
-Rendben. Most pedig menjünk mielőtt még tényleg szemet szúrunk valakinek. Lynne? -pillantott a háta mögé.
-Kész vagyok. Mehetünk. -indult el feléjük a legfiatalabb közülük. Melléjük érve végignézett magán és keserűen megjegyezte. -Ez a göncöt tényleg annyira fontos volt felvenni?
-Jól áll húgom. -jegyezte meg neki nem kis elismeréssel Niobe. -Ide pontosan ez illik. És ha majd te is elkezded begyűjteni a skalpjaidat, rájössz, hogy meg se akarsz szabadulni az ilyen holmiktól. Szolgáid odáig lesznek tőled.
Lynne még egyszer végigpillantott az igen szűkre szabott öltözékén, mely alapjaiban véve elégé kirívóvá tette nőiességét és ez igen zavarbaejtő gondolatokat szült a fejében.
-Jó, de egyenlőre túl szajhás. Nem?
-Áh, csöppet sem. -veregette meg célzatosan a kidomborodó hátsóját. -Én inkább dögösnek mondanám.
Orwell az írott történelemben mindig is a törvényesség és a törvénytelenség határán helyezkedett el. Még a csillagászati térképek is egy hajszálvékony vonal kellős közepére helyezték, pontosan oda, ahol a galaxis fejlett népeinek érdek-képviseleti szférája találkozott a lezüllött Peremvidékkel.
Általánosságban elmondható volt, hogy sokban hasonlított Tripoca Cityhez; megvolt itt is a népes illegalitásba vonuló tömeg, kik elmenekültek a Császár által foganatosított Új Rend elől, de hellyel-közzel állandó rendészeti felügyelet működött a bolygón, igaz, eme szervezett igen távol állt a biztonság betartatásának érzetétől. Rendszerint maguk kezdeményezték az összezördüléseket az ide tévedő csürhével, vagy példának okáért a néhány évvel ezelőtt, jelenlétüket kifejezni óhajtó szeparatista vagy éppen köztársasági erőkkel szemben. A galaxist bebéklyózó háború nyertes szervezete végül letett ama szándékáról, hogy egy ilyen söpredékekkel teli világot rabigájává hajtson; még csak értelmét se látta kiszipolyozni a rendszert. Itt nem termett meg semmi, csupán gyűjtőpont volt néhány illegális kereskedelmi úthálózat találkozásánál amit a hüllőforma Ryatalla Kyeteera oly annyira becsben tartott, hogy a zavaros idők hajnalán uralma alá vonta a szomszédos Rys'waar rendszerrel együtt. Ez utóbbit azonban pár éve kénytelen volt elhagyni, pedig jövedelmezőségi szempontból bevételeinek jelentős hányadát képezte a rendszer bányavilágának kitermelése és érceinek értékesítése. Másrészről pedig szülőhazája volt a fajának. Dupla fájdalom volt ez a számára, mely irgalmatlan bosszúszomjra késztette őt és népét a Galaktikus Birodalommal szemben, mely felrúgni igyekezett a ?megállapodást?.
-Hölgyeim, üdv a galaxis legmocskosabb fészkében. -örvendeztette meg a nem túl ígéretes köszöntésével a többieket Yve, amint elsőként lépte át a dokkoló gödör bejáratának küszöbét alkotó sínrendszert, melyen két pillanattal ezelőtt csusszantak vissza a tíz méter magas betonfalakba a dúracél ajtószárnyak. Az enyhe lejtőn felfelé kapaszkodva, mindannyiukat fintor fogta el. Nem mintha másra számítottak volna, csupán emlékeikben javában éltek azok a történetek melyeket még szüleik meséltek nekik gyermekkorukban az őseiket rabszolgasorsban tartó Lorell kalózokról. Most az egész elképzelt múlt egyszeriben alakot öltött előttük.
-Csöppet sem túloztad el. -morogta Niobe, hunyorogva vezetve körbe a tekintetét a szürkésbarna házfalakon, ponyvákkal védett teraszokon és mindezek előterében nyüzsgő tömegen, melyben vagy két tucatnyi fajt tudott megkülönböztetni embertől egészen a poros utcák felett lebegő toydarikig.
Trianna volt talán az egyetlen, mind közül a legtapasztaltabb akinek sikerült elvonatkoztatnia rekordgyorsaságú idő alatt a rémtörténetekben szereplő fajzatoktól és szigorú pillantással Yve felé fordult.
-Remélem nincs túlzottan messze innen a mi szállítóhajónk.
Yve lerázta magáról az undorát amit már egyszer átélt amikor pár napja elsőként járt a bolygón és megtette a szükséges lépéseket.
-A 95-ös állásban van. -elmutatott az egyik irányba, mely tőlük jobbra tárt fel egy szélesebb utat ami minden kétséget kizárólag az egész űrkikötőt megkerülte. -Arra.
Ám mielőtt még visszaengedhette volna a karját, megdermedt és a szája is nyitva maradt egy pillanatra.
-A francba!
-Mi az? -kérdezte Trianna, igyekezve követni Yve tekintetét, mely a népes tömeg kellős közepébe vezette.
Yve mielőtt válaszolt volna megperdült és mindhármójukat az ellenkező irányba kezdte terelni. Egy sor árkád közé jutottak, ahol portékáikat áruló árusok telepedtek le, lehetőség szerint mielőbb felhívva áruikra az űrkikötőbe érkezők figyelmét.
-Az a fickó akitől az indítókártyát loptam....-kezdett bele Yve, fél szemmel ki-kipillantva az alkalmi rejtekhelyükről-.....ott jön a társaival.
Trianna kihajolt Yve mellett és még Niobe is követte a mozdulatát, ellenben Lynne figyelmét elvonta az egyik árus kinek kámzsája alól hosszú ormány lengedezett a mellkasa felé.
-Ott van, az a rys-i. -bökött előre a fejével Yve, nyomatékosítva szavait. A hapan infiltratorok egy köpcös alakot pillanthattak meg, kinek hajfonatai úgy lengedeztek a koponyáján, mint quarren bajuszcsápjai beszéd közben. Szemmel láthatóan valami igencsak kihívhatta a fickó nemtetszését.
Trianna -követve Yve mozdulatait-, az oldalára csapott tarisznyájából óvatosan előhalászta különleges vizorját és visszaereszkedve az árkád árnyékában a fülére hajtotta annak érzékeny fejhallgatóját. Némi ráhangolás után a statikus zörejek elmúltával jól érthető beszédhangok kerültek a felszínre. Trianna még módosított a letapogató távérzékelőjén, hogy elkülönítse a rys hangját a többitől.
-.......mondtam, hogy láttam leszállni a hajómat! Megesküdnék rá Giratt.
-Tegnap még arra esküdtél meg, hogy a privát dokkodba parkoltad le. Ez nem fog tetszeni a főnöknek Porgge.
-Igen, ez ő lesz. -bólintott Yve, visszapillantva Triannára. Eközben a kis csoport még közelebb jutott ahhoz a dokkálláshoz amit maguk mögött hagytak.
-Hé! Tessék. Nézd csak meg saját magad. Mit mondtam?! Mawrek, Vrex, ti is látjátok.
-Mi a fene....? És még a dokk is nyitva....
-Nos, Giratt. Most már hiszel nekem?
-Akárki is lopta el és hozta vissza, nem lehet még túl messze.
-Jah, csak csípjem el a grabancát.
-Erősítést kell hívnunk és átkuta........
A fickónak nem nyílt alkalma befejezni a mondatát és így a hapanok se tudhatták meg, hogy miféle taktikai elképzelések születhettek meg a fejében az ő felkutatásukra, mert ebben a pillanatban erőteljes kürthang hasított a levegőbe. A rá következő másodpercekben pedig a nyüzsgő tömegből, fejveszetten rohangáló áradat lett. Nem kellett lángésznek lenni ahhoz, hogy felismerjék a galaxis szerte ismert jelzést, mely légiriadóként élt a köztudatban. Trianna és Yve villámgyorsan lefejtették magukról a készülékeiket, míg Niobe Lynne segítségére sietett aki nem csak az árus figyelmét vonta magára, hanem néhány kéjes vigyorral közeledő, emberi fajhoz tartozó alak tekintetét is, akiknek feltett szándékuk volt a fiatal infiltrator társaságának élvezete, pajzán időtöltés gyanánt. Végeredményben kénytelenek voltak beérni a hapan shi-ido harcművészet elegáns, ámde hatékony mozdulatainak megtapasztalásával, mely túl fájdalmas élményekkel jutalmazta őket ahhoz, hogy az elkövetkezőkben újfent hiú reményeket fűzhessenek a szebbik nem megkörnyékezésével.
-Gyerünk, tűnjünk innen! -intett a fejével Trianna, csupán egy másodpercnyi időt szentelve a földön fetrengő alakokra. Lynne megköszönte Niobenak a hathatós segítséget, majd ők is futásnak eredtek, maguk mögött hagyva a nyöszörgő delikvenseket.
-Milyen messze van a dokk, Yve? -kérdezte futás közben Trianna, anélkül, hogy bármiféle megerőltetés kiütközött volna rajta az iramtól.
-A következő sor balra! -kiáltotta oda neki, miközben vállával beleütközött egy tagbaszakadt fickóba aki éppen keresztben ügetett el előttük. Olykor meg hirtelen le kellett fékezniük amikor az orruk előtt terepsiklók suhantak el a mellékutcákból kivágódva. Érezni lehetett a levegőben az űrkikötő környékén eluralkodott fejveszettséget. Hamarosan meg is tapasztalhatták mit jelent az amikor tucatnyian igyekeznek elhagyni a talajba süllyesztett dokkoló állásokat. Az utca poros felszíne remegni kezdett a lábuk alatt, a levegőben fülsértő, dübörgő hangorkán támadt. Hamarosan mindkét oldalról űrhajók vaskos kontúrjai törtek utat maguknak az égbolt felé, mit sem törődve a légi irányítók figyelmeztetéseivel. Az infiltratorok már a saját hajójuknál jártak amikor iszonyatos erejű csattanás hallatszott a magasból. Felkapva a tekintetüket, gigászi, tovaterjedő, izzó tűzgomolyagot pillantottak meg, mely két összeütköző űrhajó alkotóelemeit repítette szét a szélrózsa minden irányába. Egy jókora törmelékfelhő egyenesen feléjük zuhant.
-Nyomás Yve! Nyisd ki azt az átkozott kaput! -sürgette meg izgatottan a társát Niobe, miközben mindannyian a dokkot körbeölelő falhoz simultak.
Yve, alsó ajkát beharapva húzta elő rozsdavörös dzsekijéből a tenyérnyi plasztiklapot, melyet végül becsúsztatott a falon lévő szerkezet vékony nyílásába. Gyorsan bepötyögött még néhány számot a billentyűzeten, majd a nyikorgó és egyben egymástól eltávolodó ajtószárnyak közti résbe ugrott. Nem sok kellett, hogy az utolsóként beviharzó Trianna otthagyja a fogát. Az izzó fémrepeszek a fal külső oldalába csapódtak, mély, fekete, becsapódási nyomokat hagyva maguk után.
Niobe visszanézett az összezáruló ajtószárnyakra, melynek túloldalán sikolyok támadtak fel.
-Ez forró helyzet volt lányok.
-Nem hinném. -közölte Lynne, aki egyenesen felfelé bámult, el a dokk közepén várakozó űrhajó orra előtt. -Azt nézzétek!
Mindannyian megemelték a tekintetüket. Az égbolt jelentős hányadát lassan egy komótos dárdahegyforma test kezdte betölteni elzárva nemcsak a menekülő hajók útvonalát, hanem a fény útját is.
