Ghadea, Dynia Loraney és Den O'Harmen otthona.....
-Nem. Ebben az állapotodban nem engedhetlek csak úgy el.
-Den....
-Ott van Asyle, hogy.....Ne nézz így rám, kérlek!
Dynia tett egy lépést felém, félbehagyva azon adattömbök és más apróságok pakolgatását a táskájába, melyekkel a hívás óta foglalatoskodott.
-Nem lesz semmi bajom Den. -szavalta, minden egyes szót külön nyomatékkal, egyensúlyozva a lelkében támadt idegesség és a külvilág felé sugárzó magabiztosság mezsgyéjén.
-Tudom. -feleltem tökéletes természetességgel és ez kissé elbizonytalanított.
-Tudtuk, hogy el fog jönni ez az idő. -előrenyújtotta a karját, némán kényszerítve rá, hogy átöleljem. -Vigyázz Willrielre! Jó?
-Persze, persze.
Lassan eltolt magától és a közénk furakodó Willrielhez hajolt.
-Anya, vigyázz rá, oké?
Dynia követte a kislány tekintetét, mely a domborodó hasára rögzült.
-És persze magadra is.
-Hát persze, édesem. -forrón átölelte. -Te meg tartsd szemmel apádat. Rendben?
-Úgy lesz, megnyugodhatsz.
Apró ujjacskái a tenyerembe simultak, miközben szorosan mellém állt.
Két perc múlva már a hivatali terepsikló mögött felkavargó por nyomvonalát követtük a tekintetünkkel a verandáról.
-Nem árulta el. -hallatszott Willriel felől a némiképp csalódottságát tükröző megállapítás.
-Hogy?! -pillantottam le rá.
Megvonta a vállait.
-Hát hogy öcsikém lesz vagy húgom.
-Hm, igazad van. De tudod mit?
Kíváncsian hunyorgott felfelé én pedig elmosolyodtam.
-Ha hazajön megkérdezzük tőle.
Ghadea, valahol a elraani hegység fölött....
-Nexu Hetes készenlétben.
-Jól van Adin. A séma ugyan az. -recsegte a sisakba épített fejhallgató, mire a fiú vetett egy pillantást az alattuk elterülő tájra. A bolygó északi féltekéjének sarki területére siklottak ahol már nyoma sem volt a dimbes-dombos, lagúnákkal szabdalt tájnak, hanem itt hatalmas csipkézett, hótakaróval fedett hegycsúcsok magasodtak az ég felé.
-Tegnap már rekordot döntöttél. A lehetőség ismét adott. -tette hozzá a hang, mire Adin Hove ajkain mosoly jelent meg.
-Vettem Vezér. Megkezdem a levállást.
A fiú szorosabbra markolta a gázadagoló kart és már épp kilendíteni igyekezett volna a térdei közt lévő botkormányt, amikor hirtelenjébe a századparancsnok hangja ebben megakadályozta.
-Negatív Nexu Hetes! Gyakorlat lefújva! Ismétlem, gyakorlat lefújva!
Adin zavarodottan forgatta körbe a magas légköri, Talon könnyű vadászának átlátszó fülketetője alatt a fejét.
-Nem értem Nexu Vezér. Mi történt? -kérdezte csalódottan. Kissé dühítette a dolog, mert reggel óta -sőt, egész kiképzés óta- ezekre a napokra vágyott, amikor is tehetségének hála, bizonyíthatta a repülési tudását.
-Maradj kötelékben Nexu Hetes! A légi irányítás leadott egy üzenetet, hogy egy rajnyi idegen hajó lép a légkörbe.
Adin hunyorogva pislogott felfelé.
-Nem látok semmit.......azaz várjunk csak! -kapta feljebb a hangját izgatottan. Egy sötét foltot pillantott meg néhány tovaúszó, fehéren csillámló felhő között. -Pont fölöttünk uram.
A sötét folt egyre több helyet foglalt el magának a látható égbolt kékjéből. Sőt mi több, immár nem is foltnak tűnt, hanem.......
-De hisz......-szólalt meg ismét a fiú, de a hangja megbicsaklott. -Ez egy birodalmi csillagromboló!
Ghadea, orbitális pálya, Perceptor csillagromboló....
-Letapogattuk a szektort kapitány. Nem észleltünk számottevő katonai erőt se a planétán, se a holdak körzetében.
Lasard kapitány egy jóváhagyást kifejező biccentéssel bocsájtotta el a jelentést tevő hadnagyot, majd a ?fontos utasára? pillantott.
-Csalódottnak tűnik Grimson.
Az alak tetetett zavartsággal kapta el a tekintetét, melyet eddig a sor acélüveg mögött szétterpeszkedő planétán pihentetett.
-Oh, csöppet sem, kapitány. Csupán meglepett kissé a hír melyet a hadnagy osztott meg önnel.
Lasard érdeklődést színlelve lépett a férfi mellé.
-Tudja, -folytatta amaz- míg Skythdoron tartózkodtam, betekintésem nyílt a környező népek történelmébe. Ha a feljegyzések helyesek akkor itt néhány évtizede még súlyos konfliktusok uralkodtak. És ezek nem csak a politikai finomabbik területére korlátozódtak, ha érti mire célzok.
A csillagromboló kapitánya összepréselte az ajkait és ez szemmel láthatóan elegendőnek bizonyult a másiknak.
-Úgy van. Itt igen jelentős űrhadviselés folyt kapitány. Most pedig......-zavart mosollyal tárta szét a karjait-, sehol egy szem hadihajó.
-Le is szerelhették őket. -vetette fel Lasard, anélkül, hogy kifejezné mennyire minimális aggálya van ehhez az egészhez. Elvégre akkora hadi potenciál felett uralkodik az egy szem csillagrombolójával, hogy azzal akár egy óra alatt fel is perzselhetné az egész planétát.
-Meglehet. -Grimson összekulcsolta a kezeit a háta mögött. -De valljuk be kapitány, hogy manapság igen nagy luxus kihajítani egy egész flottát.
-Úgy tűnik nem sikerül önt megnyugtatni, megbízó. De nézzen csak le. -Lasard tett egy lépést előre, alig tartva távol az orrhegyét az egyik háromszögletű üvegacél táblától. -Ez itt alattunk egy kész üdülő paradicsom. Nyoma sincs olyan tevékenységnek mely csak feltételezhetné, hogy kiterjedt katonai bázisok lennének odalent.
-Valóban. -Grimson tekintette nem követte Lasardét, hanem valahová pár foknyival a bolygó horizontja fölé emelkedett, egyenesen Ghadea egyik égi kísérőjére, úgy, hogy abból a kapitány nem észlelt semmit. -Valóban kevés az esélye annak, hogy ilyet feltételezzünk.
-De ha óhajtja, akkor leküldök előre egy teljes detektoros különítményt....-ajánlkozott volna fel a kapitány, mire Grimson, egy intéssel félbeszakította őt.
-Felesleges kapitány. Ne adjunk okot a bolygó vezetőinek, hogy paranoiásnak tarthassanak minket.
...Csak magát, megbízó. -tette hozzá magában Lasard.
-Akkor máris utasítom a komp legénységét az indulásra.
-Tegye meg a szükséges lépéseket kapitány. -mosolygott újfent rá a megbízó fejet hajtván, és elkezdte elővenni a zsebeiből a kedvenc, fekete kesztyűit. -Két perc és a hangárban leszek.
