Rys'waar.....
Niobe mindent megtett, hogy elvegyüljön a forgatagban. Vastag, kötött kámzsájának csuklyáját mélyen a homlokába húzta, egyrészt védve magát a völgyvégi várost ostromló hűvös légáramlatoktól, másrészt a kíváncsiskodó tekintetektől. A helybéliek minden bizonnyal felfigyeltek volna finom vonásaira, mely ép olyan ritka jellemző volt errefelé, mint a kellemesen meleg éghajlat. De ha nem ők, akkor a planétát bekebelező Galaktikus Birodalom mindenre elszánt erőit fémjelző rohamosztagosok, akik ott voltak mindenütt. A hapan infiltrator csak egy pillanatra kukucskált ki oldalra, amikor a tőle jobbra sorakozó landolóteraszok előterében néhány fehér testpáncélos alak bontakozott ki az ércszállító konténerszerelvény mögül. A kémkedésre és speciális szabotázsakciókra kiképzett fiatal nő nem is foglalatoskodott ennél hosszabb ideig a pár fős csoporttal, akik majd minden kikötői dokk bejáratában ott strázsáltak, akárcsak a meredek hegyoldalakra felkapaszkodó városi utcák kereszteződéseiben.
Az ő területükön járt, de a saját szabályai szerint.
Niobe -anélkül, hogy egy pillanatra is megtorpant volna-, tovább folytatta az útját a forgalomban, és igyekezett minél rövidebb útvonalat találni ahhoz a találkozási ponthoz, ahová társai talán ezekben a pillanatokban már meg is érkeztek. A többi alkalmat leszámítva, most nem egyedül dolgozott. Szükség volt társakra az eredményes munkához. Az eredményességen pedig nem csak az ő élete függött. A tét minden korábbinál nagyobb volt.
Mikor elérte a találkozási helynek megjelölt függőhíd déli végét, kiderült, ő volt az első aki a helyszínre megérkezett. A több száz méteres magasságban húzódó dúracél állványzat a féltucatnyi társával egyetemben a meredek, beépített sziklafalakat fogta össze, rövidebb utat biztosítva azoknak akik az egyik oldalról szerettek volna a másikhoz átjutni. Alapjába véve hasznos ötletnek tűnt, ám a keskeny hídon nem volt túl biztonságos az átkelés. Rys'waaron dúló szakadatlan szélviharok még a nyílt területektől messze is tudtak veszélyt okozni az óvatlanokban. A növények már az idő hajnalán, az emberek ideérkezése előtt megtanulták, hogy biztos menedék csak a hatalmas sziklaóriások töveiben létezhet. De ezek se nőttek túl azokon az alacsony párafellegeken melyek pirkadatkor és ilyenkor, a napnyugta közeledtével gomolyogva megülték a völgy alját. Néhány tucat emelettel feljebb már egészen más volt a helyzet. Ugyan éjszaka némileg csillapodott a szélvihar, de tökéletes biztonság nem létezett még akkor sem amikor az ember két kézzel kapaszkodott a híd korlátjaiba. Bármikor betörhetett egy-egy széllökés a csupasz síkságokról. Nem egyszer előfordult, hogy a raktérrel teletömött ércszállító hajók nem tudtak kiemelkedni a völgyből, mert a természet erői felülkerekedtek a műszaki teljesítőképességük határain. De még eme hatalmas ellenkezés a természet részéről sem tudta meggátolni abban a Galaktikus Birodalom mindenre elszánt gyarmatosítóit, hogy ne aknázzák ki a planéta kincseit.
Niobe visszapillantott a város zsúfoltabb sarkába, ahol a landolóplatformok mesterséges teraszt alkottak. Eme sík fölött, több szinten dúracél és dúrbeton épületek sorakoztak egymás hegyén hátán, alkalmasint toronyépületeket alkotva. Ezeknek a két oldalán ahol a sziklafal kinyújtóztatta meredek végtagjait, barlangüregek sokasága húzódott, mély, fekete sötétséget hirdetve a hatalmas nyílásaikból, melyekbe ki-be jártak a bányászgépek monstre góliátjai. Mindezeken túl, állandó, földöntúli morajlás terpeszkedett szét a tájon, fémjelezve a civilizáció természetromboló erejét.
A hapan nő mozgást érzékelt a szeme sarkából, olyat, melyet rögvest meg tudott különböztetni a környezetétől, amitől avatatlan, alul képzet személy bajosan tudott volna elkülöníteni. Példának okáért, őt se tudták kiszúrni, pedig jelentősen eltért a helyi közösség embereitől, igaz, képzése alapos volt az irányba, hogy hogyan is álcázza magát teljes körűen. Mint nő, alapjaiban véve nem rendelkezett olyan csontozattal és izomzattal, mint a helyi bányamű munkásai, vagy az őket kiszolgáló személyzet. Tény és való, népe közt voltak szép számmal alaposan kidolgozott nők is, de ha ők itt lettek volna akkor rájuk, Infiltratorokra semmi szükség se lett volna.
-Lynne. -szólította meg a melléje lépő alakot aki az e vidéken szokásos öltözéket viselte és így akár tükörképe is lehetett volna.
-Üdvözöllek nővérem.
A csuklya mozgása arról árulkodott, hogy a selymes női hanghoz tartozó fej meghajolt egy foknyival.
-Minden rendben? -kérdezte Niobe, elpillantva a másik válla fölött arrafelé merről érkezett. A forgalom kezdett megélénkülni ahogy a nap a vége felé közeledett. A műszakváltás felszínre hozta az embereket akik közül sokan még csak nem is itt születtek.
-Óvatos voltam. -felelte amaz, egy pillanatra felfedve szemeinek smaragdzöld ragyogását mely úgy tört utat magának a kámzsa mélyéről, mint izzó gázplazma a fegyver torkolatából. -Én készen állok.
-Hamarosan beteljesedik minden. -közölte szigorú tényszerűséggel Niobe, leutánozva Lynne elszánt hangtónusát.
-Trianna? Késik. -fordult amaz a híd távoli vége felé ahonnét jónéhányan közeledtek, szorosan összehúzva magukon a vastag kámzsáikat, leginkább szerzetesekhez hasonlítván magukat. Rohamosztagos itt nem lehetett látni.
-Nem. Én már látom. -jegyezte meg fellélegezve a hapan nő és a némileg megerősödött széllökések közepette a hunyorgó tekintette láthatatlan mosolyra fakadt.
Lynne ellépett attól a tartóoszloptól mely mellett eddig álltak, hogy jobb rálátást keressen, lehetőséget adva magának is, hogy kiszúrhassa a harmadik társukat.
-Nem látom. -rázta meg a fejét aztán. -De ezen nem is csodálkozom, hiszen Trianna a legprofibb közülünk.
-Ne légy kishitű magadhoz húgom. Ugyan te vagy a legifjabb közülünk, mégis jóval fiatalabban bekerültél az egységbe, mint én vagy akár Trianna. Ez pedig komoly érdem.
Érezni lehetett, hogy a sötét színű csuklya alatt Lynne zavarba jött, még ha ennek hangot nem is adott. Az apró mozdulatok elárulták őt, és ehhez még csak lorrdiainak sem kellett lenni, hogy ne vegye észre az ember.
-Palástold az érzelmeidet Lynne! -fedte meg mindazonáltal Niobe őt, majd tekintetét az új érkezőre fordította, aki elsőként üdvözölte őket.
-Mindenki készen áll? -kérdezte közvetlenül azután, hogy Niobe és Lynne viszonozta a köszönést. Óvatosan körbehordozta a tekintetét. Semmi se utalt arra, hogy különösebb mód felhívták volna magukra a figyelmet. Voltak másutt is kisebb, egy helyben álldogáló csoportok.
-Minden a terveknek megfelelően történt. -felelte Niobe, maga is figyelembe véve a gyalogos forgalmat.
-Nagyszerű. -vágta rá Trianna, kissé izgatottabbá téve mozdulatait, ami feltűnt Lynnenak. Megfordult a fejében, hogy rákérdezzen, történt e valami előre ki nem számított dolog Trianna küldetésével, de végül belátta, ilyesmire vajmi kevés esély lenne és csak magát teszi ki a nevetség tárgyának, hogy ilyen feltételezésekbe bocsátkozik. Betudta az egészet annak, hogy ez nem más mint a infiltratorok szokásos akció közbeni stressze, amin alkalmasint felülkerekednek, az alapos kondicionálásnak hála.
-Yve hamarosan itt lesz. -tette hozzá, miközben mindhárman közelebb húzódtak a híd nyugati korlátjához, mely mögött tökéletes rálátás nyílt a horizont szegélyét érintő napra. Trianna rögvest veszélyes mutatványba kezdett. Egyenesen áthajolt a mellvéden, lepillantva az alattuk tátongó mélységre......
?.és szinte abban a pillanatban vissza is húzta a fejét, magával rántva egy csúf, szögletes űrhajó látványát, mely dübörgő hajtóművekkel emelkedett a híd síkja fölé pár méterrel. Mindhárman felpillantottak a teherhajók osztályába besorolt járműre, mely elfordította tőlük egy különös piktogrammal díszített orrvégét, hogy aztán az egyik oldalsó zsilipkapuját közelítse feléjük.
-Itt az idő! -kiáltott fel Trianna, mit sem törődve azzal, hogy többen körülöttük ledermedve lesték a szokatlan manőverekbe kezdett teherhajót. Mindhármójuk a jobb ruhaujjuk alá nyúltak, egyenesen a csuklójukra rögzített speciális készülék irányába. A rá következő pillanatban elrugaszkodtak a felszínről és egy szökkenéssel először a korláton termettek, majd miközben a hátuk mögött élesen villant a légkör egy hatalmas szelete, átvetették magukat a zsilip és a híd közti mélység fölött, hogy aztán egy másodperccel később összegömbölyödve érkezzenek meg a teherhajó folyosójára.
-Üdv a fedélzeten hölgyeim! -csattant fel egy hang a fejük fölött valamelyik mennyezetbe épített hangszóró felől. Mindhárman összenéztek.
-...Jobb ha sietősre fogjátok szépségeim, és minél előbb belepréselitek bájos hátsóitokat a gyorsulási székekbe, mert piszkosul rakoncátlankodni kezd ez az ócska teknő és amint elnézem pár pillanat és nyakunkon a helyi flotta. Szóval kezeket a törzs mellé, fogakat összeszorítani mert itt még nem értek véget az izgalmak....
-Yve aztán fenemód ért a nagyszájúsághoz. -morogta a fogai között Trianna, miközben már a hajó központjában lévő társalgó kagylószerű üléseibe szíjazták magukat.
-Hallottam ám édesem! Tőled ezt bóknak veszem.
-De még egyszer sem okozott csalódást. -jegyezte meg Niobe és egy kacsintást mellékelt a szavaihoz.
-Ez így igaz drága nővérkém!
-Sok a szöveg Yve! Inkább húzz bele és vigyél ki innen minket! -förmedt a pislákoló világítótestek felé Trianna.
-Neked bármit kicsim.
És ebben a pillanatban mindannyiuk megtapasztalhatta a teherhajó túlméretezett hajtóműveinek erejét, mely olyan remegést vitt át a hajó gyomra felé, hogy az infiltratorok előtt szétszakadt a társalgó látványa. De ekkor már mindannyiuk szeme lecsukva volt.
Rys'waar bányamunkásainak egy jelentős része megdöbbenve igyekezett megosztani a figyelmét az egyik összekötőhíd felett, a hajtóműveit maximális terhelésre bíró teherhajó, és annak a robbanássorozatban felragyogó tűzgömbök látványán, mely beterítette a leszállóplatformokon sorakozó, vagy éppen onnan felemelkedő űrhajókat. És ha ez még nem lett volna elég nekik, hát akkor ott voltak a sziklafalak, melyeken irtózatos omlások keletkeztek, eredményül a hapanok akcióinak, melyek jelentős robbanóanyagot társítottak céljuk eléréséhez. Robbanóanyagból meg jutott mindenhová. Szállítóhajókra, tárnák mélyére, tartószerkezetek töveibe, mindenhová ahol a maximális pusztítást tudták kieszközölni. És ezt az egészet tették úgy, hogy kilétükre sose derülhessen fény. Hapan infiltratorok voltak. És eme névvel ők nem hibázhattak. Annak beláthatatlan következményei lettek volna.
