Donát

Az én értékelésemmel megvártam a 2. nézést. Az Ébredő Erőnél minden egyes nézéssel jobb lett a film, kíváncsi voltam, hogy mi lesz a helyzet a Rogue One-nal. Jelentem, a második nézésre a film irama, gyorsasága a helyére került, és miközben az első alkalommal lélegzet visszafojtva figyeltem, hova jutunk el a film végén, addig másodszorra sokkal intenzívebben tudtam átélni a Zsiványok halálához kapcsolódó katartikus pillanatokat is. Különböző aspektusokat vennék sorra az elemzés során: hangulat, karakterek, történet, zene, látvány (ideértve: bolygók). Bár a film teljesen más célt szolgál, mint az Epizód VII, az elkészítésük időzítése mégis arra sarkallt, hogy kicsit egymáshoz mérjem a két alkotást, elismerve persze, hogy a kettőnek máshogy kell funkcionálnia. 1. Hangulat A filmnek nincs olyan erős, ikonikus hangulata, mint volt a TFA-nak, viszont egyértelműen becsempésztek egy jó adag OT érzést a díszletek és egyes színészek castingolásával, ami itt talán jobban illeszkedett a filmhez, mint az EpVII-nél, lévén valóban az OT korszakában járunk. Viszont a zene most sokkal kevésbé tudta formálni a film hangulatát, mint a korábbi SW filmekben (további részletek majd a 4. pontban), ugyanakkor a bevállalt feladat reménytelensége és a csapat hullása erős sötét érzést adnak a filmnek. A legerősebb hangulatépítő jelenetek talán azok, amikor a birodalmiak spontán szemétkedéseit láthatjuk az aszteroida bolygón, vagy amikor Jedhán járunk. Utóbbi bolygónak van talán a legerősebb hangulatformáló jelenléte a filmben. Összességében 4/5-öt adnék rá, miközben a TFA 5/5. 2. Karakterek Kicsit hasonlóan tudnám kezdeni, mint az 1-es pontot, karakterekben is veri a TFA a Rogue One-t, de ezzel együtt is árnyalt, élettel teli karaktereket kaptunk. Jynt mondjuk én erőteljesebb, dominánsabb karakternek vártam, még úgy is, hogy igazi erőről tesz tanúbizonyságot, mikor felszólal a Lázadó Tanács előtt, vagy amikor észreveszi, hogy ráférne egy kis biztatás a Zsivány legénységre, és motiválni próbálja őket. Még így is azonban, nálam Reytől nagyon messze van Jyn karaktere erőben, érdekességben. Számomra Rey A FŐSZEREPLŐ, így nagy betűkkel. Igazából nem bánom, hogy ebben a részben le is zárult Jyn története, számomra így volt kerek. A többiekkel kapcsolatban, Diego Luna nálam nagyon jól működött és ő illetve General Draven felelősek a lázadás árnyalásáért, ami messzemenőkig sikerül. Borult a fekete-fehér birodalmi-lázadó felállás, most már sokkal árnyaltabb az egész Szövetség, ahol az olyan köztársasági diplomaták, mint anno Padmé, akik elvből szembementek a "cél szentesíti az eszközt" gondolatmenettel, talán már nem is találnák a helyüket, mert a Birodalom nem fair, nem igazságos, nem kegyelmez, így a Lázadásnak minden eszközt meg kell ragadnia, még akkor is, ha az gyilkossággal, árulással, kémkedéssel jár. Számomra Cassian karaktere ezt testesíti meg, és remekül szuperál. A jó oldalon viszont így is számomra a legérdekesebb karakter Chirrut Imwe lett, aki valahol a mezei galaxis lakók és a Jedik között félúton helyezkedik el. Lehet, hogy valaha ő is egy átlagos galaxis polgár volt, de a Whill templom őrzésével töltött idő, illetve az Erő iránti alázat mégis valamilyen szintű "Erő-használóvá" tette. Kettősséget érzek az esetében, mert néha igencsak kisegíti őt a misztikus energiamező, amikor vakon simán lever mindenkit, vagy amikor átsétál a lézersugarak között, hogy átfordítsa a kapcsolót, máskor viszont egyértelműen inkább a "vak hit" dominál az esetében semmint a valódi Erő használat. Pl. amikor mantrázza az ajtó kinyílását. Dzséjt szavaival élve, hallgatja az Erő sugallatát, de nem tudja azt manipulálni a midi-chlorianok segítségével. Hallja, hogy hova kell lőnie, hol kell sétálnia, melyek azok a folyosók, amiket használhat a céljaira. Megérzi, ha valaki körül sötéten áramlik az Erő. Megérzi, ha valaki érdekes ember fekszik mellette a börtönben (a pilóta ugyebár), és így tovább. Rá van hangolódva az Erőre, élhet az Erő által kitárt ablakokkal, de ő maga nem tud kitárni semmilyen ablakot. Baze-zel jó páros alkotnak, saját zenét is kaptak, ami az egyik legjobb az OST-n, és működik köztük a kémia. Arról nem beszélve, hogy az összes halál közül számomra Chirruté, majd később Baze-é volt a legmegérintőbb, főleg, hogy mielőtt Baze meghalna, még jön egy kép a halott Chirrutról is, és szinte látom magam előtt, ahogy találkoznak újra az Erő honában. A jó oldalon mellékkarakterek között ott van még Saw Gerrera, akit alaposan leamortizáltak, nagy mélységet nem kapott a karaktere, rossz volt látni, hogy már-már inkább gép, mint ember lett. Így is persze üdvözölendő a beemelése, lévén ízig-vérig TCW karakter. K2-SO szerintem remekül sikerült karakter lett viszont. Kapott bőven lehetőséget a karakter megmutatására, hozta a humor vonalat, ráadásul tetszetős, ironikus formában. Az ő elvesztése is igen drámai jelenet lett a filmben. Ellenben Bodhi hozzám nem került nagyon közel, kissé érdektelen karakter lett, akárcsak Galen Erso, akitől kissé többet vártam, főleg Mikkelsen alakításában bízva. Nem kapott sok szerepet, amit kapott, azt szerintem jól megoldotta, de semmi extra. A beköszönő karakterek közül Bailt és Mothmát emelném ki, mindkettő rengeteget tett hozzá a filmhez a megjelenésével, hogy a kontinuitásról ne is beszéljünk. Bail első feltűnése nálam konkrétan a legjobb jelenete a filmnek. Jelenleg. A sötét oldalon Krennic egy hatalommániás, kisebbségi komplexustól szenvedő, a hierarchiát átugrani vágyó, ambiciózus gonosz karakter lett. Attól, hogy Tarkin és Vader behatárolta őt ebben a részben, nem értek egyet azokkal, akik szerint nem lett elég erős karakter. A birodalom itt önmagában jelenti a fenyegetést. Persze Vader ezentúl is egy komoly veszély, de Tarkin, Krennic, vagy Motti, vagy mondhatnék bármilyen birodalmi tisztet, nem feltétlenül önnön maguk kegyetlenségétől lesznek fenyegető, erős karakterek, (ez is kell hozzá, persze!), hanem mert a Birodalom hatalmas erőforrása felett kapnak már-már korlátlan hatalmat, és ezt használják saját kegyetlen céljaikra. Van az a mondás, hogy akkor derül ki egy ember igazi természete, amikor hatalomhoz jut: nos láthattuk, hogy hogyan reagált erre egy velejéig romlott, törtető ember, mint Krennic, és hogyan egy alázatos tudós, aki hatalmat szerezhetett volna az esze révén, de legszívesebben inkább meghátrált volna ettől (Galen). Összességében nálam Krennic ha nem is a legerősebb, de mindenképpen jól sikerült karakter lett, aki betölti a funkcióját a birodalmi láncban, és akiről a legtöbbet talán az az elkapkodott ideges parancskiadás árult el, amivel szétlövette a Szent Várost. És akkor a visszatérő karakterek: Tarkin... Elsőre nagyon ideges voltam miatta a premieren, hiszen bevállalták a CGI-t. Első nézésre sokszor láttam úgy, hogy kilóg a lóláb. Másodjára megnézve viszont már 90%-osan szuperált! (ugyanezt gondolom Leiáról is). Ráadásul külön érdekes, hogy akárcsak Tarkin, úgy Vader sem 100%-os "másolata" az EpIV-es verziójának, Vadernél leginkább a hang az, ami sokat változott, Tarkinnál pedig a digitális modell okoz változást, de mindkettő teljesen elegendő ahhoz, hogy elhiggyük, itt valóban Tarkin és valóban Vader van jelen. Utóbbinál számos jelenet, ami az előzetesekben benne volt, végül a vágóasztalon végezte, amit így látatlanban sajnálok, de az utolsó jelenete kárpótolt mindenért. Zseniális volt a féktelen düh, amit bemutatott. Ha esetleg a IV-V-VI rész alapján azt hihettük, hogy a páncél valamelyest korlátozza a hatalmában, azt most el is felejthetjük. Összességében nálam a karakterek 4/5, TFA-ban viszont egyértelműen a karakterek viszik a hátukon a filmet, így ott 5*/5. 3. Történet Nyilván itt kevesebb volt a mozgási lehetőség, mint az EpVII-nél, hiszen ott szinte bármerre vihették (volna) tovább a galaxis alakulását. Itt volt egy kezdőpont és volt egy végpont, mint adottság, és azokat kellett összekötni. Azt viszont bravúrosan megoldották a készítők! Tetszett az, ahogy elindultunk a különböző bolygókról, tetszett a Saw szál behozatala, mint közvetítő nemcsak a Lázadás és az áruló birodalmiak, de egyúttal Galen és a lánya között is. Tetszett az, ahogy összekötötték a PT-t az OT-vel, olyan apróságokra figyelve, mint Bail, vagy Mothma szerepeltetése. Sikerült évtizedes szálakat újraértelmezni - reaktor nyílás - hogy a Rebelsre, TCW-re történő kikacsintást (Mustafar, Ghost, Syndula, Saw) ne is említsem! Ez a film végképp meggyőzött arról, hogy Pablónál és csapatánál remek helyen vannak a koherenciával kapcsolatos feladatok, és megkockáztatom, hogy a film nagy elődökkel szembeni alázata sokszor ettől a csapattól, és az ő kiváló munkájukból származik. Az pedig külön öröm volt látni, hogy Tarkin kegyetlen, hideg karaktere tovább mélyülhetett a Krennic-kel való szembehelyezkedés illetve a film végi scariffi döntés által. A lázadók árnyalását pedig már említettem, ami szintén nagy erőssége a filmnek. Igencsak felvontam a szemöldökömet - pozitív értelemben! - amikor Cassian az elején lelőtte Saw közvetítő emberét. A TFA-tól eltérően szerintem a Rogue One-nál a történet az egyik nagy erőssége a sztorinak, ami alappillérként szolgál a film működéséhez, és amit remekül kiegészít a két trilógiához fűződő alázat, a régi karakterek kiváló használata és a sok-sok kikacsintás, ami miatt 100%-ig érezhető, hogy az SW galaxisában mozgunk. 5/5, TFA: 3.5/5 4. Zene Hát nem lettem volna Giacchino helyében itt. Egyrészt SW zenét szerezni, Williams után második emberként a földön, ha csak a nagy filmeket nézzük, hatalmas megtiszteltetés, de legalább akkora feladat is. Giacchino nem hasalt el ezen a vizsgán, de tény, hogy nem alkotott kimagasló soundtracket. Talán az idő, talán Williams zsenialitása hiányzott ehhez. Az igencsak idős JW sem erőltette már meg magát nagyon tavaly az Episode VII kapcsán, de kisujjból is kirázott egy olyan soundtracket, amit azóta is napi szinten hallgatok, mert olyan hangulatot épített a VII. rész köré, amilyet csak a legnagyobb zeneszerzők képesek. Az biztos, hogy az Episode I OST sokkal mélyebb zenei világot húzott fel az I. trilógia kezdetén, az Ep IV OST pedig megteremtett egy teljesen új zenei világot, amiben ikonikus dallamok törtek fel nem is egyszer anno, addig a 3. trilógia első részének OST-je "csak" annyit tud felmutatni, hogy hangulatot teremtett és messze menőkig SW kompatibilis lett, miközben bemutatott néhány új kiváló témát. Mint a mellékelt ábra mutatja ez a tett, ami bármelyik más filmben csillagos ötöst érdemelne, az SW-ben idézőjeles "csak" szóval illetendő, ami egyetlen dologból fakad: Williamsnél iszonyatosan magasan van a léc, akárcsak az SW-nél. És ez a léc most is magasan volt, csak ezúttal Giacchino előtt. Ha tételesen listáznám, azt mondanám: a) SW kompatibilitás: jeles b) hangulatteremtés: közepes c) ikonikus dallamok: közepes Összességben nálam eddig 3.5/5 azzal együtt, hogy meg kell hallgatnom párszor. Azt is megjegyezném, hogy nálam minden hibája ellenére a TFA 5/5, de azzal a kitétellel hogy ezen a skálán így pl. az Ep I-re vagy az EpV-re pl. 7/5-t kell, hogy adjak, mert azok a filmzene-szerzés non plusz ultrái. Én kedvelem Giacchinot, most is alkotott egy nagyon alázatos soundtracket, továbbá néhány kedvelhető dallamegyüttest is, pl. Krennic, Jyn, vagy a Whill őrzők témája, de azt érzem, hogy a 100 év közeli, visszafogott Williams karmesteri pálcájában több van, mint amit a karrierje csúcsán (?) lévő Giacchino fel tud mutatni, egészen egyszerűen azért, mert Williams a nagybetűs ZSENI. 3.5/5, TFA: 5/5 5. Látvány (és bolygók) Azt kell, hogy mondjam, hogy mind az új bolygók megteremtésében, mind pedig a CGI illetve makettek által életre hívott látványelemekben a Rogue One jelesre vizsgázott. A CGI Leia és Tarkin önmagában is kalaplengetést érdemel. Ezen túl a Halálcsillag és a régi járművek, díszletek újrateremtése sőt, azok kiegészítése is remekül sikerült, pl. az új AT-AT verzió, az AT-ST használata Jedhán, a Juggernaut bevetése, miközben megismertük az U szárnyúakat, vagy az új Birodalmi vadászokat a Scariffon. És ha már Scariff: az űr/légi csata nagyon jól sikerült, a pörölyös űrhajó pedig frissítő ötletességről tett tanúbizonyságot. A látvány nagy előnye a résznek, és itt még a bolygók vagy a fajok miatt sem lehet nagyon reklamálni, már ha valaki reklamált ezek kapcsán az EpVII-nél. TFA: 4.5/5, Rogue One: 5*/5. Megsüvegelendő munka! Ha mindent egybevetek, a 25-ös skálán a TFA 23/25 (és egy csillag), Rogue One: 21.5/25 (és egy csillag). A számok nagyjából jól mutatják a véleményemet: szerintem egy erős film született, amiért nagyon hálásak lehetünk. Alázatos, kiváló összekötő elem a két trilógia között, és hálás vagyok, amiért bevállalták, hogy megcsinálják, amíg még az összekötő színészek miatt ez lehetséges volt (bár Tarkinból kiindulva... akár később is az lenne). Ha ezen az úton halad tovább a Disney - Lucasfilm páros, amin az elmúlt 1 évben láttuk elindulni, nekem bizony egy szavam sem lesz majd!

Nehéz választani... talán az, amikor Bail először megjelenik a klasszikus OTs díszletek között, és nem szól egy szót sem... az a jelenet jelképezi a legjobban, milyen erős hidat is képez a Rogue One a 3. és a 4. epizód között.

Ahogy éreztem is az első nap alapján meglett a 150+! Remek hír! A worldwide szintén üdvözítő!

Rog írása alapján Raddusnak.

Nehéz összehasonlítani, mert azért a Star Wars franchise miatt a Rogue One-ra se sütném rá, hogy a full ismeretlenségből jött. Szerintem a 150 millió - ha annyi lesz - pláne decemberben, kiváló eredmény!

Attól függ, mit értünk itt spin-offok alatt. Az újak közül az Iron Man 3 170 körül nyitott, a Captain America - Civil War is, az Ant-man 58 millió környékén, a Thor 2 85 millióval. De egyiket sem Decemberben mutatták be, ami azért fontos tényező az összevetésben. A TFA-ig ez az időszak szinte tabunak számított a nagy filmek esetében.

Hát azért ez elég kiszámítható reakció volt. Ha egy vak fickó meglát egy kristályt, ami az illető ruházata alatt húzódik, és ezt hangosan a tudtára adja, akkor az indukált gondolatok 100%-ra illeszkedik az a mondat, hogy "Igen, hozzád beszélek".

Akkor meg lehet a 150-es nyitó hétvége!

100%-ig egyetértek!

Azt hiszem visszatérhetünk ehhez a témához. Hála az égnek, ahogy Dzséjt is írta a Rogue One topicban, valóban mindent vagy semmit harc volt az EpIV-ben a Yavin fölött. Mivel a Szövetség gyakorlatilag szétesett ilyen olyan okokból kifolyólag, így a Yavin holdon tömörült mindaz, ami még maradt. Így még ha a Rogue One előtt valóban csak egy főhadiszállás volt, ahol a Tanács ülésezett, és összehangolták a különböző sejtek tevékenységét, addig az EpIV-re már valóban az lett, ami a filmből is sugárzott 77 óta: a Lázadás központja, a bolygó, amit ha szétlőnek, gyakorlatilag porrá zúzzák a lázadókat. Tetszik!

Fent vannak most már youtube-on is, jó minőségben!

Pb, nem értékeled az új filmet a topikjában?

Landonál is nehezen tudom elképzelni az EpV-ös Threepio felé tanúsított viselkedése alapján.

Kb. Egyet-kettőt nagyon hiányolok, mert igencsak megkedveltem őket sajnos.

Az első trailerben volt (0:39-0:40): http://www.youtube.com/watch?v=frdj1zb9sMY Na, hát ezért megérte keresnem.

Ami nekem nagyon hiányzott még a filmből a spot alapján az a "Good! Good." helyeselés. Azt már a film előtt is többször felidéztem magamban.

Nem vagy egyedül! Nekem mindkettő nagyon bejön, a TFA a hangulata a Rey-Finn kémia és a zene miatt előrébb tart kicsivel.

Igen. Ez a rész csak még jobban kidomborította, hogy ha a Szenátus a feloszlatása előtt tudomást szerzett volna a HCS-ről, jóval nagyobb zavargások törtek volna ki galaxis szerte. Egyre jobban szeretném megnézni a fejeket, amikor az Uralkodó bejelentette a Szenátusnak, hogy pápá. Meg mondjuk Palpi fejét és megnéztem volna, amikor ezután közölték vele, hogy a HCS-nek lőttek. Nem, nem a Robot Chickenös verziót.

Pedig hányszor le lett írva, hogy dehogynem... a rajongók száma eltörpül a mindenható egyszeri moziba járókhoz képest.

Nagyon erős részt tettek le az asztalra! A bővebb értékelés előtt viszont mindenképp meg kell néznem újra.

Egy dolog egy mellékszereplőnél belenyúlni ebbe, akinek ráadásul pöccre ugyanúgy kell kinéznie, mint az EpIV-es verziója, és más egy főszereplő, aki előzményt kap x évvel korábbi önmagából. Ewan sem fog utólag CGI finomítást kapni, hogy hasonlítson jobban Guinessre, és nem hinném, hogy itt is komolyabban belenyúlnának a színész arckátékába stb, csak hogy jobban hasonlítson. Akkor felkérték volna Fordot, hogy visszafiatalítsák.

Ez egy hamvában holt ötlet volt...

Köszi!

Tavaly a TFA-nak vegyesebb volt sztem a megítélése a moziteremben, mint most a Rogue-nak. Még én is ambivalens érzésekkel álltam akkor fel.