Nektár és szerelem
Mint apró bogár,
Mely szemedben ül,
S az éji sötétben
Fejednek repül,
Mint cseppnyi remény,
Kit Istenek csepegtettek
Ambróziaként
A Halandók elé,
Mint fényes kékség,
S én néma szavaid
Iszom,
S minden ki-nem-mondott
Mondataid
Álomként csüngnek
Arcomon, s ajkadon,
S méz ízű a nap,
És Édes a Hold,
A nyári éjben minden madár
Csak nekünk dalol,
S nekem nem kell más,
Csak a dal, a halk,
Lágy búgású zene,
És még valaki hozzá:
Te, te, csakis: Te!