Ez a rész is nagyon pöpec lett. Valamivel jobban bejött az előzőnél.
Jó volt látni az akciókat, a homokjáró vezérlőjét, mandikánk önszervizelését, a röppentyű megreparálását, és a gyerkőc ténykedését. Főleg legutóbbit. Plusz jó volt közben a mjuzikokat hallgatni.
Mandi jawaöldöklése nem bejövős. Hidegen hagynak "utiniék" de mégis sajnáltam a lelődözötteket. Csak lestem a jelenet közben. Mondjuk a gyerkőc biztos jobban lesett a történtek láttán mint én.
A homokjáróra mászós rész nagyon frankó lett. Szegény fejvadász úr a végén csak megszívta. Nem gondoltam volna hogy azok a kis gyűjtögető-lopkodó mukik olyan rafkósak. No meg azt se hogy nem igazán becsülik egymást. Azt gondoltam hogy azt a nyamvadt tojást eladásra szánták. Erre zabálni kezdték mint Micimackó a csuprokból a mézet. Szinte összekomáztak spancijaik gyilkosával. Lehet hogy a jawák szívéhez a hasukon keresztül vezet az út. De a lényeg hogy meglettek a hőn áhított alkatrészek.
A "rinós" küzdelem állatira sikeredett. Mandi jó sokat kapott attól a rémtől. Mázlija volt hogy nagyon kemény páncélt hord. No meg azért is hogy magával vitte a gyerkőcöt. Nélküle talán kinyiffant volna. Nem volt semmi amit a kicsike bemutatott. Már az előző fejezet első meglesése óta szurkoltam azért hogy használja már az Erőt és össze is jött a dolog. Nem is akárhogy. Kár azért a behemótért.
Amúgy amikor odasattyogott a magát ellátó mandihoz én is arra gondoltam hogy gyógyítgatni akart.
A kisöreg megkedvelésének ügyében nagy haladást értem el. Eleinte nem igazán voltam odáig érte (bár jobban belegondolva akkor már kicsit szimpi lett) de az önzetlenségével sikerült elérnie hogy nagyon szimpinek tartsam.
Én szólottam.