Viccen kívül.
Először én is paráztam annak a gondolatától hogy megműtsék a szememet, mert én is úgy vagyok vele hogy a szemembe ne nyúlkáljanak. Még kontaklencsézni is nehezen akartam aztán mégis meglett de nem bírtam sokáig használni mert kellemetlen volt a szememnek.
Végül ezévben kitalálta a muter hogy műttessük meg amiről hallani sem akartam de addig nyösztetett hogy mégis belementem.
Szétnéztünk a neten hogy hol foglalkoznak ilyennel és Pesten találtunk is egyet. Az jó is volt mert közelebbit nem leltünk.
Időpontot kértünk ami igaz pár hónappal későbbre szólt aztán elmentünk. Meg is nézték a szemeimet vagy négyféle módon de ezek közül egyik sem volt olyan kellemetlen.
Volt olyan hogy bele kellett nézni egy szerkentyűbe amiben világító fekete és fehér karikák közepén egy piros fényt kellett tágra nyitott szemmel.nézni miközben hirtelen vakuztak pár másodpercet. Ezt mindkét szemre külön megcsinálták igaz nálam előfordult hogy az egyik szememre többször is ismétlés kellett mert nem lett jó a kép ami egyfajta hőfényképre hasonlított.
Aztán jött egy másik belenézős kütyü amiben egy vitorlást lehetett látni amit élesítgettek meg homályosítgattak.
Ezután valami kis vékony papírt tettek az alsó szemhélyaim alá amik kis ideig ott voltak, ezt találtam a legkellemetlenebbnek.
Amikor ezzel is végeztünk cseppentettek a szemeimbe valamit hogy kitáguljanak a pupilláim. Emmiatt a szemeim vagy két hétig érzékenyek voltak a fényre ezért jó ha van kéznél napszemüveg mikor az emberke eljön a vizsgálatok után.
Ezután egy másik vizsgálóban előbb az egyik aztán a másik tágra nyitott szemem előtt jobbra-balra húzgált a műtétért felelős dokinő egy élesen világító kis lámpát.
Ezután meg jött a betűs-számos tábla meg a lencsecserélős szemüveg és asszem több vizsgálat nem is volt.
Felvilágosítottak a lehetőségekről és javasoltak egy eljárást amit az én esetemben a legcélszerűbbnek tartottak és a LASIK-módszer mellett döntöttek ami után gyors és fájdalommentes a gyógyulás.
Ezután kaptunk egy időpontot amire ha jól emlékszem kábé másfél hónap múlva sor került.
Operáció előtt megint elvégezték az előző teszteket, adtak érzéstelenítő szemcseppet meg egy szem Xanaxot aztán már csak várni kellett a soromra mert másokat is műtöttek.
A műtő előtti kis öltözőben köpenyt, sapkát, papucsot és arra egy akármit kellett felvenni.
Odabent fel kellett feküdni az asztalra, alápóckolták a térdeimet az egyik szememre meg először egy ragadós valamit raktak ami felhüzta a szemhélyaimat aztán egy terpesztővel szétfeszítették őket. Eztán beleöntöttek valami öblítőt és csináltak egy hártyát a szememen amit felhajtottak és az azalatti részbe lézereztek. Azalatt meg csak egy piros pöttyöt kellett figyelni. Közben még öblítgettek párszor a végén meg visszahajtották a hártyát a helyére.
Ez elég durván hangzik de én semmit sem éreztem belőle a csepp miatt és az egész olyan volt mintha egy üveglap felett nyúlkáltak volna. Ez az egész kábé 5-10 percig tarthatott és aztán ugyanez következett a másik szememre.
Az opi után a dokinő megnézte a szemeimet az oda-vissza húzgálós élesen világító kütyüvel és aztán megint a tábláról kellett a számokat meg a betűket olvasni. Már akkor jobban láttam de még persze nem volt tökéletes. Adtak napszemüveget meg egy védőszemüveget éjszakára, felírtak néhány szemcseppet amit naponta többször hetekig használni kellett.
Opi után rögtön eljöhettünk de másnap vissza kellett menni ellenőrzésre ezért jó ha van Pesten valami ismerős ahol éjszakázni lehet. Ajánlottak egy panziót de az olcsóbb megoldás csak jobb.
Főleg ha egy szem 150-be került.
Kövi héten megint vissza kellett menni kontrollra, aztán egy, három, és hat hónap után.
A hathónapos után azt mondták hogy jobb lett az eredmény mint amire számítottak, már majdnem 100%-os a látásom. Ahhoz képest ez szerintem ezerszer jobb hogy hét éves korom óta hordtam szemüveget és csak kábé 15 centire az orrom előtt levő szöveget tudtam nélküle elolvasni.
A hártya miatt a szem teljes regenerálódása eltarthat egy évig is de attól nyugodtan lehet bármit csinálni csak vigyázni kell hogy ne érje ütés a szemet mert akkor az súlyosan is károsodhat.. Talán ez az egy rizikós hátránya van ennek a módszernek, de azt mindenkinek magának kell eldönteni hogy vállalja-e ezt a rizikót vagy egy hosszabb ideig tartó és fájdalmasabb gyógyulást ígérő eljárást választ. A dokik meg úgyis tudják melyiket lehet ajánlani és melyiket nem, mert elég sok eljárás van..
Opi után még jó ideig érzékeny volt, de azt mondták hogy ha nem erőltetem meg akkor még számítógépezhetek is. Igaz csak módjával mert igazság szerint egy hétig nem lenne szabad de az emberek szervezete különbözően reagál erre az egész cécóra.
Szóval nekem így zajlott a lézeres szemopi.
