Tessa Gratton: Quest for Planet X

[Bence1997]

A 2. fázis következő MG regénye Tessa Grattontól - aki a Path of Deceit c. YA regény társírója volt Justina mellett. A borító és a szinopszis:

 

 

Egy kalandvágyó trió elindul, hogy megtalálja a legendás X-bolygót, és megmentse a galaxist, ahogy azt ők ismerik!

 

A Jedik és a Nyitott Kéz Ösvénye közötti konfliktusról szóló pletykák ellenére a Köztársaság két leghatalmasabb kutatócsaládja (a San Tekkák és a Graf család) versenyt hirdet az új hiperutak feltérképezésére.

 

A versenyhez való csatlakozás ürügyén Dass Leffbruk és Sky Graf beszervezik a Jedi-padawan Rooper Nitanit, hogy aztán felfedjék valódi tervüket: meg kell találniuk a titokzatos és legendás X-bolygót. A trió küldetése váratlan fordulatot vesz, amikor találkoznak a Nyitott Kéz Ösvényének tagjaival, és a hősök kénytelenek félretenni céljaikat, hogy segítsenek a Jediknek - és a galaxisnak - mielőtt túl késő lenne.

[kdani20]

Bevallom, az elején azt hittem, hogy önálló kötetként, esetleg a fázis első junior regényének folytatásaként kell kezelnem ezt a könyvet. Volt egy-két utalás a nagyobb egészre, de inkább önállóan futott. Voltak benne érdekes dolgok, amik közül nekem ez a Hiperűr Verseny tetszett a legjobban. Eddig ilyen hiperűrön keresztüli versenyzés nem nagyon volt még. Jól illik a regényhez.

Aztán a felénél valami nagyon megváltozott. Egyetlen fejezet alatt olyan átkötések kerültek be, hogy csak pislogtam. Nekem nagyon tetszett, ahogy az írónő összekötötte ezt és A megtévesztés útját. A hideg kirázott tőle. (Ezt a fejezetet 3x is elolvastam egymás után, annyira bejött.)

Az is meglepett, hogy nagyon komoly témák is megjelennek itt, például az elengedés fontossága. De olyan megfogalmazással vannak megírva, hogy némelyiken még felnőtt fejjel is csak pislogtam. 

A történet nem kifejezetten akciódús, de aki ilyet akar olvasni, annak ott a Kataklizma. 

 

Ami nem tetszett, de nagyon nem tetszett, az Sky Graf. És itt nem az volt a baj, hogy nem tudja, fiú vagy lány, hanem a karakter alapból nem tetszett. Ez a pökhendi, ki-ha-én-nem stílusa igencsak bicskanyitogató volt. Nem bántam volna, ha belőle kicsit kevesebbet kaptunk volna, de ez csak minimálisan vont le az élményből.

Bevallom, az elején azt hittem, hogy önálló kötetként, esetleg a fázis első junior regényének folytatásaként kell kezelnem ezt a könyvet. Volt egy-két utalás a nagyobb egészre, de inkább önállóan futott. Voltak benne érdekes dolgok, amik közül nekem ez a Hiperűr Verseny tetszett a legjobban. Eddig ilyen hiperűrön keresztüli versenyzés nem nagyon volt még. Jól illik a regényhez.
Aztán a felénél valami nagyon megváltozott. Egyetlen fejezet alatt olyan átkötések kerültek be, hogy csak pislogtam. Nekem nagyon tetszett, ahogy az írónő összekötötte ezt és A megtévesztés útját. A hideg kirázott tőle. (Ezt a fejezetet 3x is elolvastam egymás után, annyira bejött.)
Az is meglepett, hogy egy gyerekregényhez képest nagyon komoly témák is megjelennek itt, például az elengedés fontossága. De olyan megfogalmazással vannak megírva, hogy némelyiken még felnőtt fejjel is csak lestem. Elgondolkodtató.
A történet nem kifejezetten akciódús, de aki ilyet akar olvasni, annak ott a Kataklizma.
Az is tetszett, hogy mindenki más motiváció miatt indul útnak, hogy megtalálja ezt a névtelen világot.

 

Ami nem tetszett, de nagyon nem tetszett, az Sky Graf, mint karakter. Ez a pökhendi, ki-ha-én-nem stílusa igencsak bicskanyitogató volt. Nem bántam volna, ha belőle kicsit kevesebbet kaptunk volna, de szerencsére a regényben van karakterfejlődés. Még ha nem is kedveltem meg a végére, így csak minimálisan vont le az élményből.

Szerkesztve: Március 9. - kdani20