R2-D2

BUÉK Mindenkinek!

Pi élete Először is: Cézár helyét az állat animáció trónján átvette Richard Parker. Ő volt a tigris. Másodszor: A National Geographic csatorna nélkül alapos ismereteket szereztem az óceánok élővilágáról Harmadszor: Nem, én Pi története után sem hiszek istenben. Ehhez ez nekem kevés. Ahhoz képest, hogy a film kétharmadában egy csónakot láttam egy kölökkel meg egy tigrissel, ahhoz képest szórakoztató volt. Helyenként humoros, helyenként izgalmas, többnyire hiteltelen és hihetetlen, de mindenekelőtt baromi látványos. Lehet szeretni a karaktert, lehet szeretni az egész filmet – viszont az a mögöttes tartalom, amit esetleg mögé kéne képzelni, az hiányzik. A mélység hiányzik. Az a mélység, amit a film első egyharmadának kellett volna megalapozni - de a vallási maszlag, amit próbáltak lenyomni a torkomon, nálam pont fordítva sült el… Nem tehetek róla, legtöbbször az Akela Nekik mond!! dala jutott eszembe… A vége meg, a kicsit erőltetettnek tűnő csavarral inkább rontott az összképen, mint segített volna. Összességében egy gyönyörű tengeri utazás, a csónak nem süllyed el, simán a felszínen marad. De csak ott marad és nem szárnyal…

Hááát, ha egyáltalán szállítanak Magyarországra, akkor igen. De ennek előbb nézz utána.

Revan Azt hiszem, mindent elárul a könyvről, hogy két nap alatt kiolvastam. Néhány éve különösen vonzódom a Régi Köztársaság időszakához, köszönhetően a játék három trailerének, úgyhogy hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam Revan történetébe. Előtte kicsit utánanéztem Darth Revannak, így egy jóval komplexebb sztorira számítottam, azonban ez csak gyakorlatilag egy történetszál Revan (Darth nélkül) kétségkívül változatos életéből… Kb 300 évvel járunk a Sith Birodalom Korribian elleni támadása előtt. Nincs még Malgus, Satele, csupán a Császár van. Meg a sötétség vele… Revan, miután a Jedi Tanács kitörölte emlékezetét, baljóslatú álmai nyomába ered, végzetes veszélyt szimatolva az Ismeretlen Régiók felől.. A könyv ennek az útnak a története, ahogy Revan újra bejárja múltjának helyszíneit, egyre több mindenre emlékezve, átélve a sötét idők élményeit. Revan iszonyat jó karakter, e könyv alapján leginkább Qui-Gon-hoz tudom hasonlítani, a Jedi, akinek a Tanács korlátok közé szorítaná a gondolkodását. Erős, e könyvben tiszta szívű figura, akit borzalmasan zavar múltjának sötétsége – de aki tanult is abból. A nyom, amit egy volt mandalori társával követ vérbeli SW feeling, új bolygókkal, karakterekkel, jelképekkel (Mandalore Maszkja, Nathema) A könyv másik, ugyanolyan fontos és érdekes szála a Dromund Kaason játszódik, ahol Scourge Nagyúr, egy tisztavérű sith próbál talpon maradni a Sötét Urak és Úrnők ármánykodásai közt. A harag, a gyűlölet erős, ámde korántsem legyőzhetetlen sith harcossá teszik, és sajnos bármennyire is furcsa, jó volt olvasni a mészárlásait, filmszerűen peregtek a képsorok a fejemben. A könyv végén pedig szövetsége a jedikkel már-már szerethető figurává is teszi – hogy aztán a Császár és Sötét Oldal helyre tegyen mindent. A Bane trilógia után Drew Karpyshyn egy újabb remekművet alkotott. Nagyszerű hangulatú, olvasmányos, izgalmas könyvet, ami nem zavar össze, viszonylag egyszerű nyelvezete van, de magában hordozza a SW FEELINGET. A SWTOR feelingjét, számomra a mű az Árulás szintjén van, a Végzetes Szövetségtől talán csak kevésbé összetett történetében marad el. Imádtam!

Akkor az olyan is lesz.

Ne értsd félre, én is kíváncsi vagyok, hisz együtt nőttem fel a SW-szal, de a lentebb is felvetett ötletek, elképzelések megvalósítása hazavágná az egészet. Lucas tuti nem forgathatta azt a fejében, hogy akár Palpatine visszatérjen - ugyanakkor szerintem jediknek nincs értelme sithek nélkül. Na mindegy, majd meglátjuk. Az Old Republic mozik meg kivárom - remélem, a Disney megcsinálja, akár animációs fomában is.

Igaz, csak ez most hatványozottabban fog jelentkezni...

Egyre inkább azt kívánom, inkább kezdenének egy új, SWTOR korszakbeni történetet - bármi lesz a tervezett folytatásban, úgysem lesz jó a többségnek. Ha kihagyják az EU-t, az a baj, ha beleteszik, az a baj. Ha visszatérnek a Sithek, az a baj, ha új ellenség lesz, az nem lesz méltó a Jedikhez. NAGYON remélem, Palpi nem fog feltámadni, mert akkor meg sem nézem - a TCW ötödik évadjára sem vágyom jelenleg Maul miatt. Amúgy meg, ha már sithek: a pirosfejű, állukról két lecsüngő nyúlványú lények a sithek (mint a Retun trailerben) - úgyhogy őket belekeverni valahogy nem is lenne olyan hülyeség.

Tulajdonképp megértelek. Ez ugyan jobb, mint a másik, de nem nélkülözhetetlen. Én is csak becsületből toltam végig. Mennyire más olvasi a Revant!!

Callista-trilógia Alkonybolygó A két előzmény után kissé félve vettem kezembe a trilógia záró darabját, hisz Barbara Hambly nehezen olvasható, zavaros első része, illetve Kevin J. Anderson bárgyúan önismétlő második könyve után sok jóra nem számítottam. Aztán jött a meglepetés: a három közül ez lett a legjobb… Úgy, hogy a legkevesebb Callistából van benn. Barbara Hambly nagyjából megtanult írni. Még ugyan vannak nehezen követhető gondolatai, csapongó látomásai, még mindig túl sok és megjegyezhetetlen idegen lénnyel és elemmel operál – de összességében sokkal jobb lett a könyv, mint a Jedik gyermekei volt. Egész jól bánt a négy, párhuzamosan futó szállal, egész jól egyesítette a végére a szereplőket, s ő legalább nem hivatkozik korábbi eseményekre, elég azokra egy félmondat is. Még így sem egyszerű könyv, de néhány pontja kifejezetten izgalmas és jó lett. No meg némely vonatkozásában kimondottan újszerű, mondhatnám vakmerő… A rövid sztori annyi, hogy Leiát elrabolják, s fogva tartják egy Nam Chorios nevű bolygón, ahol tőle függetlenül, ezzel egy időben Luke Callista nyomait keresi. A bolygó furcsa módon reagál az Erőre: annak használatakor pusztító vihar jelentkezik, több száz életet kioltva. A bolygó vezetői szövetkeznek a Birodalmiakkal, s az itt található kristályokból halálos fegyvereket gyártanak. Feltűnik még egy ex-Jedi Hutt!!!, valamint rengeteg bogárszerű élőlény, a drochok, amiknek fontos szerep jut a végkifejletben. A külön Luke és Leia vonal mellé kapunk egy R2/3PO szálat is, ahogy a két droid próbálja figyelmeztetni a Köztársaságot a veszélyre, valamint természetesen az elengedhetetlen Solo vonalat is. Az egész olyan, mint egy jól megírt krimi, mint egy kirakós, amikor is a végére áll csak össze a teljes kép. A finálé még tartogat egy nagy visszatérőt – úgy néz ki, karakterét senki nem merte megölni eddig -, nekem kicsit hiteltelen is volt a segítsége, de mindegy. Nem volt rossz ez a könyv, bár kétségtelen, hogy jóval tovább tartott, mint terveztem. Nem annyira olvasmányos, izgalmas, mint egy igazán jó SW könyv, a nem hivatalos Callista-trilógia lezárásának viszont pont megfelel. Úgy gondolom, hogy aki nem akkora fanatikus, hogy mindent el akar olvasni, ezt és előzményeit simán kihagyhatja .

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

A magad nézőpontjából totál igazad van, de ezzel ugyanaz lesz, mint a SW-szal... Nekem pl. a fiam ezt fogja először látni, s neki a sasok a Szövetségben lesznek ismétlések. Később pedig, ahogy fiatalodik a generáció, egyre inkább ez lesz. Sajnos öregszünk.

A Hobbit Két szóval tudom összefoglalni az egészet: Újra Középföldén. Az elmúlt hetekben elég mélyre ástam magam a Gyűrűk Ura mitológiában, így hatalmas plusz élményt nyújtottak bizonyos események kapcsolódásai az írásaimhoz. Helyszínek, események, személyek köszöntek vissza – a Hobbit egy tökéletes GYU univerzum kiterjesztés, ezáltal a tökéletes varázslat megismétlése P.J által. Iszonyat nagy feeling volt visszatérni Zsáklakba, nagyon jó volt pl. Frodo beemelése a sztoriba. Nem tudom, a fanyalgók mit láttak, de ez a sztori egy percre nem ül le, amikor nincs akció, akkor ott a látvány, a kiváló új figurák, no meg a régiek új tulajdonságokkal. Eszméletlen látvány, a kobold város, a film eleji csata Erebornnál, Völgyzugoly újra, de a kőóriások harca is. Az egészről sül az ÉRZÉS, ami nagyon kevés mozit hat így át. Gollam feltűnése meg szabályos borzongást idézett elő, végre újra hallottam a drágaszágos beszédét. Hatása kb. olyan volt, mint mikor Chuck Norris feltűnt az EX2-ben… Remek kapcsolódási pontok, a pillangó a sasokkal, a morgul tőr, a troll-szobrok, a wargok – mind-mind visszahozzák a GYU világát. A törphad legnagyobb baja, hogy nehéz megjegyezni őket, de mind kiváló figura. Thorin (Richard Armitage), akit a Válaszcsapásból ismerek már, nagyon jó, az egyik törp tisztára olyan, mint Asterix és itt van ugyebár Gimli apja Glóin is… Martin Freeman Bilbonak majdnem jobb, mint Ian Holm, Andy Serkins Gollamként meg jobb, mint Andy Serkins volt Gollamként. Egyszerűen nem találok benn hibát. Hobbit – egy váratlan utazásból egy varázslatos utazás lett.

A főcím alattira gondolsz? Mert azt a Szökevényekből. Abban lovagoltak rancorháton a Boszorkányok.

Oké, igaz, az elsők még jók, bár azok is tele vannak emékeztetőkkel - főleg a filmekre és a Thrawn-trilógiára. Csak ott még az új karakterek átlendítenek ezen.

A Callista–trilógia: Sötétkard Kedves Kevin J. Anderson! Jelentem, nem vagyok amnéziás! Nem kellene minden fejezetben a korábbi SW művek eseményeit elismételni, folyton emlékeztetni rá, ki kicsoda és mi tett eddig. Mert borzasztóan zavar az olvasásban. Pláne úgy, hogy az előző hónapokban olvastam az Ön korábbi műveit, meg e könyv közvetlen előzményét… Mondjuk az is igaz, hogy ha a sok ismétlést kivennénk az írásból, a fele eltűnne. Gyermeteg stílus, néhány hajmeresztő esemény és rengeteg ismétlés. Ami egyrészt önfényezésnek, másrészt seggnyalásnak tűnik. A sztori önmagában nem lenne rossz, legalábbis annak néhány szála. Daala és Palleon közös munkája, flottaegyesítése kimondottan jó húzás, a könyv legjobb fejezetei, azonban a többi szál jócskán hagy némi kivetnivalót maga után. A Han/Leia féle társaság szerepe ócska önismétlés, ráadásul egysíkú karakterekkel, a Luke loves Castilla számomra nehezen befogadható, Durga és a Sötétkard meg egy újabb rókabőr. Minden könyvben előkerül egy szuperfegyver, vagy mi??? Lemelisk sorozatos halála bárgyúan nevetséges, Madine szerepe - karakterének SW-ban betöltött szerepéhez képest - meg egyszerűen megalázó. A Yavin4 újabb űrcsatája kissé összecsapott, azzal meg nem is igazán foglakozom, hogy már megint honnan a francból került elő egy újabb szuper csillagromboló… A karakterek a megszokottak, sőt olyan az egész, mint egy olvasztótégely: mindenki itt van, aki volt már SW könyvben. Néhányan meghalnak, néhányan még SW léptékkel is hihetetlen dolgokat hajtanak végre (a 17 romboló Erővel áthelyezése egy másik naprendszerbe pl. ilyen)… Ráadásul Callista nem ismeri Yodát, amit nehéz elképzelni, ha egy másik könyvben meg harcolt a Klónháborúban… Na mindegy, ez nem e könyv hibája. Valamelyikőtök azt írta korábban, hogy az Endor utáni EU jó része szemét… Háát, ha ez így elsőre erős is, de az biztos, hogy ez az egész Jedi-Akadémiás, Callistás vonal elég gyengus. Azért folytatom. .

Egy barátom szeretne megválni néhány SW cuccától. Ha valakit érdekel, bátran keresse meg őt. Idézem: "Eszembe jutott, hogy vannak nekem cuccaim, amelyek talán más gyűjtőnek hiányoznak úgyhogy ezekről most lőttem is képeket. Elsősorban Jurassic Park-os cuccokra csereberélném őket, de el is adók, ha valaki nagyon szeretné megszerezni őket Nézzük is, mik vannak: - Cinema 97/4 (20 oldalas SW special) - használt, de nem rossz állapotban van - Blikk Star Wars magazin (valamikor 2005-ben adták ki, 30 oldalas) - Star Wars II. Rész - A Klónok támadása képregény (2002) - Star Wars II. Rész - A Klónok támadása matricás album (remek állapotban, nagyon kevés matricával) - Star Wars III. Rész - A Sith-ek bosszúja matricás album (remek állapotban, nagyon kevés matricával) - Star Wars III. Rész - A Sith-ek bosszúja Posztermagazin (10 poszter) - Star Wars III. Rész - A Sith-ek bosszúja francia kártya (kibontva, de nem használt) - Star Wars I. Rész - Baljós árnyak OST (CD) - Star Wars II. Rész - A Klónok támadása OST (MC) - Star Wars IV. Rész - Egy új remény OST (2 MC)" Címe:lordpicard@citromail.hu

Ha már népzenei beütés a metálban: Szerencsére népzenei techno nincsen...

Felhőatlasz Első gondolatom, mikor kijöttem a moziból: WTF??? Magyarul: ez mi a f@sz volt??? Az biztos, hogy valami, ami nem való mindenkinek. Valami, amiről filmberkekben sokat fognak beszélni, valami, ami szerintem anyagilag nem lesz siker. Valami, ami rengeteget próbál ígérni, de igazából nem sokat mutat. Az igazi katarzist nem hozza el, mert egyszerűen a hat történet összességében nem működik. Külön-külön igen, de a kohézió hiányzik közülük – a kapocs, a mindent összekötő érzelmi, történeti szál nincs benn a moziban. Végig vártam a nagy igazságot, aztán a végére csak pici részeredmények maradtak… a hiányérzettel meg a sok kérdőjellel a fejemben. Ugyanakkor a 160 perc egyáltalán nem unalmas. Minden történetben lehet kapaszkodót találni, vannak egészen jó, ugyanakkor egészen klisés események. Számomra a legjobb a két jövőbeli sztori (ez mondjuk nem meglepő), míg a jelen a legrosszabb. Ugyanazon színészek feltűnése a különböző szálakban, különböző nemekben kínos, jobb lett volna kicsit jobban széthúzni a castingot. A látvány ugyanakkor lenyűgöző, de ami végig ámultba ejtett, az a vágás. Az olyan zseniális, hogy tanítani kellene. Ahogy egymásba folynak az idősíkok, az Oscart érdemel. Csak ezért muszáj látni. Sőt, talán még megvenni is. Úgy vagyok vele, hogy filmrajongóknak ajánlatos megnézni, de szerintem az átlagember kerülje. 70%

Legnagyobb megdöbbenésemre az eheti Kultikus hajók újságba bekerült Darth Bane is.... Néhány gyengébb számtól eltekintve jó kis sorozat ez...