Elrabolva 2
Őszintén szólva ismét mérges vagyok Hollywoodra… Egyszerűen képtelenek kilépni saját árnyékukból, képtelenek egy sikeres eső részt legalább megismételni –arról már rég letettem, hogy esetleg felülmúlni. Képtelenek egy normális forgatókönyvet írni, csupán állandóan ismétlik önmagukat.
A Taken2 ékes példája ennek. Annyira sablonos, kiszámítható, klisékre épülő képhalmaz, hogy az már elszomorító. Mintha az álomgyárban lenne egy nagy filmes LEGO doboz, s a kreativitásból most csak épp ezt tudták összerakni. A valóban üdítő első rész után ez kínos, Neeson karakterének varázsa totál elveszett, a történetet egy óvodás is írhatta volna. Nehéz spoilermentesen felháborodni, de már az első telefonáláskor összeomlott a légvár: aki megnézi, tudja, miről beszélek… Ennyire ócska szitut rég láttam, meg ennyire udvarias emberrablókat is. Aztán sorolhatnám. Luc Besson miatt a szokásos autótörős-üldözés nem maradhatott el, Bourne koppintásaként megint a tetőn futkosnak, bilincs helyett villanyszerelős gyorskötöző, rengeteg kiszámítható jelenet. De amin majdnem felröhögtem, az a nagykövetségnél volt… Anyám..
Egy dolog, ami igazán tetszett: ahogy a fogoly megtaláltatta magát. Abban volt valami eredeti. A többi egy kalap szart sem ért.
50 % Maximum.