IndianaAndrisSolo

Eddig ezekben a szavazásokban nem aktívkodtam, de mindenképpen kellett egyet ikszelnem a saga egyik legikonikusabb figurájára, egyben az egyik kedvencemre.

Jó, de Anakin mégiscsak a Kiválasztott, és komoly kapcsolata volt mindhárom Jedivel, akik erőszellemmé váltak előtte.

Tegnap LA-ben is bemutatták az Indy 5-öt. A videókat elnézve megjelent mindenki, aki számít! George eléggé bicegett, féloldalasan tartotta magát és le van fogyva. Nem adott interjúkat, nem szólalt meg. Spielberg mondott egy rövid beszédet, amiben megköszönte George-nak, Fordnak és John Williams-nek a munkáját. Ekkor, kissé 40th Celebration Orlando-vibe-okat hordozva felgördült mögöttük egy függöny, és ott volt John Williams egy szimfonikus zenekarral. Egy olasz Indy-fan, aki volt a szicíliai forgatáson is, és Cannes-ban ismerkedtem meg vele, ott volt a LA-premieren, aminek örülök, mert Cannes-ban neki nem sikerült bejutnia a filmre, és nem is tudta megközelíteni akkor Fordot, pedig ott ő volt az egyetlen Indy-kosztümös rajongó.

Igen, 7 Force Ghost van: Qui-Gon, Obi-Wan, Yoda, Anakin, Luke, Leia és az eltűnése miatt sejthetően Ben. Nincs több, ne is legyen, max utánuk. Ne tűnjön fel Windu, Plo Koon vagy bárki más Force Ghostként. Az oké, ha valakinek van némi lenyomata, mint Kanannak a Loth-farkasok kapcsán. Kanant én inkább flashbackben tudnám elképzelni, vagy valami látomásféleségben Szerintem Freddie Prinze Jr. el tudná játszani, egyrészt mert ő ténylegesen filmszínész, másrészt pedig ősrégi találmány a smink és meg lehet csinálni könnyedén, hogy az arca jobban emlékeztessen Kananéra.

"wrong!" Klasszikusokat csak pontosan!

Szerintem full kamu egyébként, amit Hamill tol a nyilatkozataiban, hogy végzett Luke-kal. Szerintem tele lesz Luke-kal az Ahsoka.

Nehogy már egy SW mozifilm esetében költségvetési aspektusokat figyelembe kelljen venni... Az Indy 5ben a fiatal Indy közel 30 percen át szerepel, és a TBoBF-ben is legalább bruttó 15 percet jelen van Luke. Am Kennedy legutolsó nyilatkozatai szerint azt a nagyon heves recastos irányvonalat, amit a Solóban vittek, kerülni fogják, tehát nehéz elképzelni ezt az egész Alden-sztorit, őszintén szólva.

Fú, ennek én sem örülnék, nagyon nem, mi több, vörös vonal nekem ez. Alden a fiatal Han Solo. Bármikor befizetnék egy Solo 2-re, vagy sorozatos feltűnéseire. Még azt is el tudom fogadni, hogy idősebbként játssza el Solót, mint amennyi idős Harrison volt az ANH idején. Azt nem tudom elfogadni, befogadni, elképzelni, hogy Alden eljátsszon egy post-ANH Han Solót. Maximum akkor, ha mocap-pel játssza el. Egyébként a játéka is különbözött annyira Harrisonétól, hogy ezt az illúziót nagyon nehéz legyen megteremteni. Ott elfogadható volt, hiszen Han Solo egy másik életkorába engedett bepillantást, akkor még más személyiséggel bírt. Leia recast-ját is csak úgy tudnám elfogadni, ha mocappel csinálják, mint a RO-ban, de közben azért kialakult az a konszenzus is, hogy halott színészeknek nem lopkodjuk el az arcát a beleegyezésük nélkül. Ezért próbált meg JJ a TFA muszterekből főzni valamit. James Earl Jones már az áldását adta, hogy felhasználják a hangját a jövőben. Egyébként sajnos már megtörtént két esetben egy ilyen elem, amikor a fiatalabbat játszó színészt helyezték át az idősebb én feltűnése utáni időbe (lehet, hogy van több is, nekem ezek jutottak eszembe - a force ghost hangok szerintem nem számítanak, hiszen az időtlenebb, megfoghatatlanabb dolog): 1. Bib Fortuna. Talán nem kell mondanom, miért sokkal kevésbé aggályos a dolog. Matthew Wood játszotta el a TPM-ben Fortunát, a RotJ-ben pedig Michael Carter és Erik Bauersfeld játszotta. a Mando s02 fináléjában ismét Matthew Wood alakította. 2. Ez még nem teljesen történt meg, mert egyelőre az Ahsoka-trailerben láttuk csak, de Mon Mothma. Genevieve O'Reilly zseniálisan jó Mothmának, és sokan örültek neki az Ahsoka-trailerben is. Azért hadd jegyezzem meg, hogy nekem igencsak fura, hacsak nem az van, hogy a jelenete(i) a RotJ előtt játszódnak. Ugyanis a RotJ-ben a jóval idősebbnek tűnő Caroline Blakiston játszotta, és egészen máshogy néznek ki. Illetve náluk is az van, hogy ha azt kell elfogadnom, az egyik a fiatalabb énje a másiknak, akkor tényleg nagyon jó az illúzió, és azt mondom, Genevieve O'Reilly mintha a fiatal Blakiston lenne. A RO-ban és a Rebelsben segítette az illúziót, hogy gyakorlatilag ugyanazzal a hajjal, ruházattal láthatjuk, az Andorban pedig nem zavaró ez az eltérés, hiszen ekkor még jóval a RotJ előtt járunk. Itt az Ahsokában viszont kissé fura nekem, hogy a haja teljesen úgy áll, mint az Andorban, mintha csak átugrott volna annak a forgatásáról (ami nem elképzelhetetlen még úgy sem, hogy az Ahsoka LA-ben, az Andor Londonban forgott, elvégre az LA-ben forgó Kenobiban is Ian McDiarmid jeleneteit távforgatással vették fel, sejthetően Londonból). És összességében semmilyen szín alatt nem veszem be azt, hogy ez a Mothma idősebb, mint a RotJ-os Caroline Blakiston. Ez már egy keserű pirula lesz, amit le kell nyelni. És mindez fokozódik afelé haladva, hogy egy figura minél legendásabb és a színész is intaktabb része az ő legendájának. Azt tudom elfogadni, hogy úgy Han, mint Luke esetében a Mando-ban kikövezett utat járják, azaz mocap-pel játszatják el valakivel, és a dolgot hitelesíti az eredeti színész jelenléte. Erre már nincs mód Carrie Fisher esetében. Egyébként a fiatal Indy-t az 5. részben szintén Ford alakította motion capture-rel, tehát még csak dublőre sem volt úgy, mint Hamill-nek a Mandóban (nyilván az akciójeleneteket leszámítva).

Szerintem ezek nem képkockák. Ezek a forgatáson készülhettek inkább, mint Annie Leibowitz munkái. A fénykard tuti retcon? Ezránál volt, amikor elszálltak a purrgilekkel? Mondjuk utána lehet, hogy valahogy megtalálta a keresése közben Sabine, mint egy nyomot. Szerintetek Sabine Force Sensitive lesz? Már a Rebelsben is gyanús volt emlékeim szerint. Amúgy ez a jelenet tippre nem a Rebels végén látható jelenet, hanem egy másik időpont lehet, mivel ott Ahsokán fehér köpeny volt.

Igen, és a nemzetközi D+-ra az Ifjú Indy kalandjai is, akinek van VPN-je, az tudja nézni akár azt is. Extrák nincsenek, van viszont egy Dial of Destiny-s 3 perces special look is.

Nekem pedig jól esik, ha azt váltotta ki belőletek, amit szerettem volna, hogy egy kicsit ti is ott érezzétek magatokat a premieren!

Kedves rajongótársak, Életem legcsodálatosabb élményében részesültem május 18-án. Láttam. A filmet. Ott. A világpremieren. Cannes-ban. Igen, abban a mindössze 2200 fős moziteremben, ahol Harrison Ford is ült, és ahol a film előtt megkapta a tiszteletbeli Arany Pálmáját. És láttam Harrison Fordot. Mi több, két autogramot is szereztem tőle. És Mikkelsentől, Waller-Bridge-től, Boyd Holbrooktól. Válogatott képeket, anyagokat ezen a driveon találtok: Cannes Indiana Jones Premiere (ne haragudjatok, hogy néhol belekurjantok a videókba, de az élmény finoman szólva is eléggé euforikus). Spoilermentes a képi-videós anyag is, természetesen nem vettem fel semmit a filmből a film eleji logókon kívül. Szeretném nektek leírni élményanyagomat. Röviden visszaugornék egészen 3 éves koromig, ahol egy családi sítúra során nővéremmel az éjszakába nyúlóan egy osztrák tévécsatornán néztük A Jedi visszatért. 1997-et írtunk. Akkor estem szerelembe ezzel a mítosszal, amit mindannyian szeretünk. Később, amikor hajnalban mentünk síelni és hatalmas hóvihar volt, az elszálló hópelyhek olyan hatást keltettek, mintha a Falcon cockpitjében ülnék, és éppen fénysebességre kapcsolnánk. Nagyjából innentől datálódik a Star Wars, majd nem sokkal később az Indiana Jones és ezeket összekapcsolóan Harrison Ford iránti szenvedélyes rajongásom. Amikor a Blade Runner 2049-et itt forgatta, megtudtam, hogy melyik castingügynökség szervezi a statisztériát, és regisztráltam hozzájuk, hátha behívnak. Nem hívtak. Sajnos akkor még nem voltak olyan rajongói kapcsolataim, hogy megtudjam, Ford melyik hotelben szállt meg, pedig szívesen rostokoltam volna ezeken a helyeken. Egy ismerősöm hivatalos volt a Blade Runner wrap-partijára, én pedig kikönyörögtem nála, hogy vigye el a Peter Mayhew autogramomat (ami egy közös Chewie-Han kép a TFA “Chewie, we’re home” jelenetéből), hogy hátha sikerül neki aláírnia Forddal. Nem sikerült. Elmondása szerint ott volt Ford végig a buliban, beszéltek is, de bármikor elő akarta venni a képet, mindig megjelent egy biztonsági őr, és megkérte, hogy tegye el. Nagyon szomorú voltam, hogy itt van Ford ebben az országban, biciklizik, éttermekben fotózkodik, és nekem csak nem sikerül találkoznom vele. Gyakran, súlyosan irigykedve néztem végig 2017 óta az SWC Orlando 40. évfordulós panelt, amin ott volt Ford, Lucas, Williams. Hogy milyen mázlisták azok, akik láthatták ezeket az embereket, de különösképp... Különösképp Fordot, a hősömet, a példaképemet (igaz, Lucast egy szemernyivel sem szeretem kevésbé, és azért is megdöglenék, hogy vele találkozhassak). Azóta kétszer jutottam el John Williams koncertjére, mindkétszer a Wiener Musikvereinben volt (2020 januárjában és 2022 márciusában), másodjára egy nevetségesen olcsó, emlékeim szerint 8 eurós állójeggyel néztem. Fantasztikus volt, főleg a második koncertje, ahol az állójeggyel még jobban is láttam, mint korábban a drága ülőjeggyel. Williams esetében is hosszú böjt volt, mert amikor először jegyet vettünk egy bécsi koncertjére, azt a koncertet betegség miatt lemondta. Azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni őt. És aztán láttam kétszer is. Mindkétszer a koncert után ott álltam kint a nyomtatott fotókkal, elsőként, autogramra várva. Elment mellettem az autóval, nem állt meg, hajlott kora miatt érthető okokból. De már az is, hogy láthattam, maga a csoda volt. 2023. februárjában, három hónapja a Berlinalén voltam, és ott sikerült részt vennem Steven Spielberg életmű-Arany Medve átadóján. Egy készülő filmtervvel voltam a Berlinalén, és az egyetemem finanszírozta az akkreditációmat. A The Fabelmans ment le, de előtte volt egy fantasztikus díjátadója Steven Spielbergnek. Nagyon készültem az eseményre, viszont ami kicsi üröm volt az örömben, hogy Spielberget nem tudtam akkor megközelíteni, pedig nagyon szerettem volna tőle egy autogramot vagy közös képet. Viszont a jeggyel nem rendelkező, fan zone-ban álló tömegnek osztott autogramot Spielberg, és nem a terembe bejutó jegyeseknek. Húsz percig osztotta az autogramokat, baromi hosszan. Persze az este nagyon szép volt, és a film is baromira tetszett. Úgy gondoltam, ez a felvezetése az SW Celebration Europe-nak. Kicsi ugrás az időben: Star Wars Celebration Europe, London, idén. Hajnali fél 6-tól álltam a sorban, a sor legelején az ExCelnél. Az általunk lottery-n nyert három Lucasfilm-belépőt odaadtam a családtagjaimnak (nővéremnek, sógoromnak, unokaöcsémnek), úgy gondoltam, én bejutok a standby queue-n és együtt nézzük a Lucasfilm panelt. Egy dolog motivált engem igazán a panel megnézésére: az Indy 5 aktualitása miatt az esély, hogy ott lesz talán Harrison Ford is. Hiszen 2022-ben is ott volt, csak akkor még nem volt semmi, amit mutathattak volna a közönségnek. Nem volt ott, de bele is pusztultam volna, ha ott van, és én nem jutok be a panelra. Ugyanis a standby queue-ból hat óra várakozás után nem engedtek be senkit. Ezzel párhuzamosan olvastam az első pletykákat, miszerint az Indy 5-öt Cannes-ban mutatják be, és elkezdtem nézegetni, hogy működik az akkreditációs procedúra. Tudnotok kell, hogy két éve már voltam Cannes-ban a filmfesztiválon, ráadásul az egyik kategóriába bekerült rövidfilm társírójaként, így volt némi helyismeretem és tapasztalatom. De akkor az akkreditáció automatikusan járt a beválogatással. Most kiderült számomra, hogy Cannes-ba nem is olyan drága az alap badge, egy 25 eurós fee-t kell kifizetni, de filmszakmai profinak kell lennie az embernek, és angol CV-t kell küldenie, amit elbírálnak. Próba szerencse, gondoltam, és beadtam. Már másnapra elbírálták a dolgot, pozitívan, teljesen ledöbbentem azok után, hogy Berlinben 140 euró volt a badge, Tallinnban a Black Nights filmfesztiválon pedig 250 (csak ott sikerült lenyomnunk 50-re, mert ott is egy filmszakmai program keretében vettünk részt). Egy jóbarátomnak, aki szintén filmes, szóltam, hogy ő is adja be, és beadta. Neki is elbírálták villámgyorsan. Ekkor elkezdett körvonalazódni a Cannes-i utunk. Pár héten belül bejelentették, hogy az Indy 5 május 18-án debütál, és így ehhez igazodva foglaltunk szállást és repjegyet (Wizzair Nizzába+borzalmasan olcsó szállás Nizzában, és onnan terveztünk átvonatozni Cannes-ba). Emellett monitoroznom kellett, hogy is működik a jegyfoglalás a vetítésekre. A jegyek 4 nappal nyílnak meg az adott nap előtt, reggel 7-kor. Már a nyitógálás foglalással teszteltem a rendszert, hogy az Indy-foglalás napjára készen álljak. Akkor az simán ment, másnap viszont az első teljes nap jegyeladásakor összeomlott a rendszer azonnal, így nagyon nem adtam sok esélyt rá, hogy a fesztivál harmadik napjára sikerül foglalnom jegyet az Indy-re. Ugyanis amikor 06:59:59-ről 07:00:00-re fordul az óra, hiába frissítesz, mint egy őrült, a másodperc törtrésze alatt sold out az összes nagyobb vetítés. Nehéz nem valami csodának betudnom, hogy habár semmilyen másik nagyobb vetítésre, esti black tie event premierre nem tudtam foglalni (beleértve Scorsese Killers of the Flower Moon című filmjét), éppen egyes egyedül az Indy 5 premier vetítésére sikerült. Sajnos örömömet árnyalta, hogy jóbarátom is hoppon maradt, neki sem sikerült foglalnia, és a május 19-e reggeli vetítésre sem tudtunk foglalni neki másnap. A moziterem mindössze 2200 fős, amiből könnyen lehet, hogy akár 1500 stábtagoknak, Disney-dolgozóknak, prominenseknek és a pereputtynak volt lefoglalva, a fesztiválnak pedig egy évben több tízezer badgeholdere van. Előzetesen számtalan videót néztem meg arról, hogy hogyan is működik Cannes-ban a premiereken az autogramszerzés, fotózkodás. Tudtam, hogy ha jegyem van, akkor nekem a vetítés előtt 25 perccel legkésőbb oda kell érnem a beléptető kapuhoz. Általában a nagy sztárok utolsóként érkeznek meg, így ahogy Berlinben is, úgy itt is választanom kellett, hogy vagy bemegyek a filmre, vagy kint küzdök az autogramért, akár azt is kockáztatva, hogy hoppon maradok és a filmet se látom. Mivel láttam olyat az elmúlt éveket visszanézve, hogy egy sztár a film kezdése előtt egy órával korábban érkezett meg, és interjúkat adott, aláírásokat osztogatott, abban bíztam, itt is ez lesz. Hajnalban érkeztünk meg, az első vonattal Cannesba. Rögtön bele is botlottunk Marco-ba, egy olasz Indiana Jones cosplayerbe, akinek már van közös fotója Forddal, a film szicíliai forgatásának idejéről, amikor Ford olasz Indy-kkel fotózkodott, Indiana Jones-ruhájában. Marco-nak eredeti Herbert Johnson-féle Indy-kalapja volt, azt mondta, hogy 15 db. van neki ebből, aminek darabjának értéke 400 fonttól kezdődik. Elmesélte, hogy a közös képét Forddal egy 2023 elején szervezett szervezett aláírás keretében íratta alá (a Twin Cities Comics szervezte Amerikában), ahol 800 dollár volt Ford aláírása és még 800 dollár volt, ha névre szólóan akarta, márpedig Marco úgy akarta… Brutális. Nem egészen értettem, hogy mit is keresett akkor itt ezek után, de autogramot akart vadászni ő is, talán azért, hogy pénzénél legyen. Elkértem tőle a kalapot, és csináltam 1-2 képet a kalapban a Palais és a red carpet előtt. Az az útszakasz a vörös szőnyeggel szemben, ami előtt megállnak az autók, létrákkal volt telis-tele, és később realizáltam, hogy miért. Van egy Cannes-i autogramgyűjtő közösség, ami helyi lakosokból áll, és rozoga, rozsdás létrákkal foglalják a helyet előre, hogy a legjobb helyük legyen a sztárok érkezésekor, és fölé magasodhassanak a hírességeknek. Ez egy nagyon nagyon szürreális, röhejes társaság volt. Nagyon kinéztek minket és szemmel láthatóan nem örültek nekünk, hogy konkurenciájuk vagyunk. Ráadásul nem beszéltek angolul. A vezetőjük úgy nézett ki, mint egy csontsoványra fogyott Vito Corleone. Ő volt az, aki eldöntötte, melyik létrára ki állhat. A cannes-i létrás nyugdíjas maffia ura. Egyébként ezt az egész létra-dolgot nem értem. Ha egy lépést teszel Cannesban, 15-ször átnézik a táskádat a szekusok, de az nem zavar senkit, hogy rozoga létrákon, ön- és közveszélyesen tornyosul a színészek fölé ez a díszes társaság. A cannesi létrás Don Vito-nak is egy bombanő volt a barátnője, itt még a lúzerek is nagy királyok, itt még a mozi előtti útszakaszt létrákkal foglaló fazon is császár. Habár többen 13 órát vártunk itt ezzel az anyaszomorító társasággal, Vito a vörös szőnyeges bevonulás kezdetekor beengedte a saját haverjait mindenki elé, és ők álltak fel a “legjobb” létrákra. Én a szmoking alsómban, az elegáns cipőmben és fehér ingben vártam a tűző napon, hiszen arra készültem, hogy fél órával a vetítés kezdete előtt, akár jött addigra már Ford, akár nem, elhagyom ezt a részleget és bemegyek a jegyemmel a vetítésre (25 perccel a vetítés előtt el kell foglalnod a helyed). Próbáltam mindenkivel összehaverkodni, akivel csak lehetett, és volt egy szimpatikus cannes-i lány, aki beszélt angolul, és ő mondta nekem, hogy másnap reggel lesz a press conference, ami előtt a fesztivál badgeholdereinek a színészek, alkotók alá szoktak írni. Mivel erről ekkor hallottam először, nyilván nem adtam ennek sok esélyt, de azért elraktároztam magamban az infót. Ezzel párhuzamosan tudtam meg azt is a jól informált Indiana Jonestól, hogy Lucas és Spielberg nincs itt Cannes-ban (a film exec. producerei és Lucas a TFA premierjén is részt vett, így adtam ennek egy szemernyi esélyt). Williams sem volt ott. Habár szép lett volna látni őket egyszer utoljára együtt, szerintem távolmaradásuk annak is szólt, hogy nem akarták elvenni a reflektorfényt Fordról. A jóbarátom, akinek nem volt jegye a vetítésre, ott maradt az autogramvadászok között, és egy gigantikus Indy 5-poszterrel, kisebb képekkel próbált egy létrán egyensúlyozni, és autogramot, közös fotót szerezni. Fél 7-kor villámgyorsan magamra rántva a zakóm, a csokornyakkendőm rohantam be a vetítésre. A harmadik beengedési ponton nem tudták leolvasni a jegyem QR-kódját. Ennyi szenvedés után, izzadtan, fáradtan, nagyon ki voltam akadva. Végül megszántak, beengedtek. Már voltam premiereken a Grand Theatre Lumiere-ben, és eddig mindig helyre szólt a jegyem. Most persze kiderült, hogy egy hátsó szektorra, ahol helyfoglalás érkezési sorrendben volt… Egy magyar filmszakmai ismerős integetett nekem, “Andris, ülj le, ahova tudsz.” Az egyik leghátsó sorba tudtam csak leülni. Közben a teremben közvetítették a kinti eseményeket a vörös szőnyegről. Ford megérkezett, és egy intés után oda se bagózott a kint álló tömegre. Késésben is volt az egész program. Egyedül Mikkelsen osztott néhány autogramot. Szürreális volt látni bentről ezt a létrás Don Vitót a vásznon. A jóbarátom is hoppon maradt szegény… Annyira hátul ültem a teremben a balkonon, hogy csak a vásznat láttam, az alsó sorokat, ahol Fordék ültek eredetileg, nem. Basszus, úgy voltam vele, hogy oké, egy teremben vagyok vele, de a saját szememmel most sem látom. Thierry Frémaux, a fesztivál főszervezője köszöntötte a közönséget és Fordot. Ezután lement egy 8 perces videó Ford életművéről, ami engem könnyekig meghatott, akár csak Fordot. Force Theme, SW Main Title, Scherzo for Motorcycle and Orchestra (Indy 3-ból a fantasztikus menekülős dallam) minden volt benne, majd a végén a Raiders March. Filmekből American Graffiti, Blade Runner, The Witness, Fugitive stb. Még az Indy 4-ből, SW TFA-ból, Blade Runner 2049-ből is voltak bejátszások. Ezután kihívták a színpadra Fordot. Apró kis bolhaméretűen, de ekkor láttam először a hősöm. Arany Pálmát kapott. Beszédet mondott. Humora volt. Majd elkezdődött a film. A filmről pedig mindössze 15-20 kritika jelent meg eddig, a Cannes-i kritikusok mindig is sznobok és durvák voltak. Olvassátok el, mit mondott Scorsese róluk. Nézzétek meg majd a filmet magatok, és úgy döntsetek róla. Én megnézem majd még egyszer moziban. Mielőtt megnézem még tízszer. Szintén a moziban. A filmről: Vége a filmnek, az emberek tapsolnak, de azért sokan kiindulnak, van aki már közben is kiment, de nem is Cannes lenne, ha ezt nem teszik meg néhányan. Én oldalt leslisszolok a lépcsőn, egyre lejjebb jutok az alsó szinthez, és nincs őr, aki megállítson. Így lejutottam oldalt a balkon részről az alsó szektorokba, és sokkal közelebbről láthattam a stábot, akik közül ők voltak itt: Ford és Mangold, Mads Mikkelsen, Phoebe Waller-Bridge, Boyd Holbrook, Ethann Isidore (aki egy újabb Short Round-szerű karaktert játszik, Teddy-t), Shaunette Renée-Wilson, Kathleen Kennedy, Bob Iger (igen, ő is ott volt!), Frank Marshall. Calista Flockhart, Ford felesége is ott volt. Besz.rás. Hosszas taps, majd Mangold röviden beszédet mondott, Ford itt már nem beszélt, de ott állt mellette. Amikor kiindultak, elfelejtettem, hogy ott még akkor lett volna egy lehetőség közelről látni a kivonulásukat a vörös szőnyegre, de nem bántam. Hullafáradtan megkerestem barátomat, aki sebeit nyaldosta az egyik téren, mert lezúzta őt a megvadult autogramos nyugdíjas maffia, amikor Ford kiszállt az autójából. Lekéstük az utolsó vonatot, így más választásunk nem volt, Uberrel jutottunk vissza Nizzába. A fejemben volt az a félmondat, hogy a badgeholderek másnap a press conference előtt tudnak szerezni autogramot, közös képet. A barátom ekkor már a megfázás jeleit is mutatta, azt mondta, ő már ebben nem vesz részt, de én menjek nyugodtan. A press conference pontos dátuma nem volt meghatározva, csak a press badge-eseknek. Végül megvettem a vonatjegyem egy kora reggeli vonatra. Halottfáradtan ébredtem május 19-én, rohantam az állomásra szakadó esőben, 8:20-kor a Palais-nál voltam, és 8:30-kor a Palais nyitásakor be is engedtek. Felmentem a 3. emeletre, ahol a press conference room van. Itt találtam egy press badge-es fickót, aki nagyon segítőkész volt, és elmondta, az Indy 5 sajtókonferenciája 12:30-kor lesz. Enyhe gyomros volt nekem ez, hogy még 4 órát kell várnom. Egy lift előtt nem sokkal később észrevettem, hogy már hárman gyülekeznek. Megkérdeztem, ez az-e, aminek gondolom. Az egyik, aki tudott angolul, mondta, hogy igen. Az előző napi egész napos várakozás és a kevés alvás után ez valami kibírhatatlan 4 óra volt, ahol hol a nővéremet, hol egy kedves barátomat hívtam, hogy motiváljanak engem az ott maradásra. Egy délelőtti konferenciára megjött Sean Penn, aki rá se nézett az addigra már szépen összegyűlt, egymás veséjét minden további nélkül lerúgni szándékozó tömegre. Ekkor azt gondoltam, ha Sean Penn így megy el mellettünk, akkor Ford egyenesen szublimálni fog, vagy a szemben lévő falon mászik végig, olyan tölcsérrel a nyaka körül, ami a frissen műtött kutyáknak van, hogy egy pillantást se tudjon, még véletlenül se, ránk vetni. Őszintén mondom, 11-fél 12 körül az ájulás szélén voltam, WC-re se tudtam kimenni, itt leülni se lehetett a földre. Ráadásul a biztiőrök egyre inkább összetereltek, összepasszíroztak minket. Ebben már jó tapasztalatom volt a Star Wars Celebration Europe csirkekeltetőjéből. Az motivált, hogy legrosszabb esetben, ha el is megy mellettem Ford, még egyszer utoljára láthatom őt… Mellém újra és újra jöttek olyan arcok kényelmesen, kipihenten, akiket beengedett valami ismerős, ez is elég bosszantó volt. Az egyiket próbáltam megkérni, hogy ha esetleg csinál videós anyagot, azt küldje el, de nagyon nagyon ellenszenvesen viselkedett, és nem akarta. Volt viszont egy nagyon kedves berlini lány mellettem, akinek pár napja, amikor Fordék a vízparton kiállított Tuk Tukkal fotózkodtak, sikerült autogramot és közös képet szereznie. Irigykedve néztem szerzeményeit, elmondtam, előző nap 13 órát álltam Fordért. Ő még egy Han Solót szeretett volna szerezni Fordtól, de mondta, hogy nagyon szorít nekem. Aztán a biztiőrök mozgolódtak, és nem a liftből, hanem a mellette levő lépcsőházból megjelent Ford és utána a többiek. És Ford odament az emberekhez, és egyenként elkezdett mindenkinek aláírni. A berlini lány nekem szorítva azt kiáltozta “Harrison, sign the poster, please!” Ami tényleg nagyon jól esett. És Ford odaért elém. És aláírta a poszterem. A kavarodásban teljesen leblokkoltam, így a végig videózó telefonom nem fordítottam magam felé, így a közös kép nem jött össze, de annyi baj legyen. Utána jött Kennedy, Isidore, Renée-Wilson és Mangold, akik nem álltak meg aláírásért, hanem bementek a terembe. Viszont Phoebe, Mads és Boyd Holbrook igen. Boyd nagyon jófej volt, szerintem azért is, mert a tömeg nagy részével szemben (a tömeg nagyrészt ilyen mezei autogramvadászokból állt, nem Ford, az Indy, az SW, a Lucasfilm rajongóiból) én megismertem őt. Nem fogott a Sharpie tollam, elő kellett vennem egy újat, közben el is ejtettem a tollaim, Holbrook felvette és mondta, hogy “man, keep calm, take your time.” Mads-tól és Phoebe-től sikerült egy-egy kicsit bénácska-homályos szelfi is. És mind a négyen aláírták az Indy 5 poszterem. El voltam ájulva. Ez az egész nem volt több, mint 5 perc, és keresztülrobogott rajtam egy komplett Star Wars Celebration. Miután bementek a színészek a press conference room-ba, az emberek konkrétan gratuláltak nekem, még a biztiőr is mosolygott rám, fotózgattak, hogy milyen klassz szerzeményem lett, viszont az eufóriámban azért már rettenetesen kellett pisilnem, és el is rohantam. A berlini lányt már nem találtam magam körül, hogy megköszönjem neki a segítségét. Mire visszaértem, már mindenki felvette a végső pozícióját arra, ha Fordék kijönnek a press conference-ről. Itt már sokkal hátrébb tudtam csak megállni, eleve három irányban álltak az emberek, nem lehetett tudni, merre fognak elmenni a színészek. De már sokkal nagyobb eufóriában álltam, több energiám lett az élménytől, és gondoltam, ezt a kis időt már csak kibírom. Két lány válla közt áttartottam a Han Solo-képemet, amit még nagyon szerettem volna aláíratni. Kijöttek Fordék, és én elkezdtem skandálni, hogy “Harrison! Harrison!” Ezt a tömeg átvette. Nem saját ötlet volt, Spielbergnél láttam ezt a Berlinalén, hogy a kinti tömeg azt skandálta az érkezésekor, hogy "Steven! Steven", aminek Spielberg nem tudott ellenállni, és vagy 20 percig írt alá nekik. Ford és a többiek is, ahogy kijöttek a press conference-ről, mind a három irányban végigment a sorokon, majd hozzánk is odaért. Odajött, és elsőként vette el az általam nyújtott fotót a mi sorunkról. Pontosan leírom, mi történt. Forgatgatta, alaposan megnézte. Egy ritkán látott ANH-s Han Solo-kép ez, és úgy nézegette, mintha nem is ő lenne rajta, mintha csodálkozna, hogy volt ennyire fiatal. Összeráncolta a szemöldökét, rámutatott, gesztusai mintha azt mondanák, “ez én lennék?” Felnézett rám. Bevágta az ikonikus Harrison Ford-félmosolyát és aláírta. Ráadásul arra is figyelt, hogy Han fehér karjára írjon, hogy látható legyen. Majd visszaadta. Na EZ az, ami a legnagyobb élmény volt. A hab a tortán. Utána ment tovább, még aláírt párat, és hamarosan elhagyta a helyiséget. Később találkoztam egy kínai származású, Edinburgh-i lánnyal, aki látta rajtam az SWCE Han Solo-pólómat. Kiderült, ő is volt az SWCE-n. A barátaival percekig fotózgatták a szerzeményeimet. Ez az élmény mindenért kárpótolt. Utána már csak meg kellett oldanom, hogy a posztert hogyan viszem keresztül a Cannes-t eláztató szakadó esőn, és mentem vissza Nizzába, hogy vegyek gyógyszert a jóbarátomnak, és kipihenjem a halottfáradtságomat, emberi méretűvé zsugorítsam vissza elefántlábakhoz hasonlítóra dagadt lábaimat. Másnap, május 20-án volt a Killers of the Flower Moon vetítése, amire esélytelen volt bekerülni, mert az Indy-nél is kevesebb,még csak nem is kettő, hanem egy vetítése volt Cannesban, csak a red carpet premier. Egy gombostűt nem lehetett leejteni a Palais környékén. Viszont a Killers után volt, 22:30-tól a Natalie Portman-film, a May December premierje. Ahogy írtam, ezekre a filmekre már nem tudtam jegyet foglalni minden igyekezetem ellenére. Viszont, ha röviden is, de sikerült látnom Natalie-t is, a vörös szőnyegen. Gyönyörű fehér ruhában volt. Május 21-én lett volna a film press conference-e, és nálam volt Cannesban egy olyan RotS-poszter, ami alá volt íratva Haydennel és Ewan-nel. De aznap már mentünk haza, és mint kiderült, Portman Forddal ellentétben nem állt meg a press conference-nél sem aláírni senkinek. Szóval nem volt hiányérzetem, és nem akartam kísérteni a sorsot sem. Azóta kerestem a neten, közösségi médiában fellelhető képeket, videókat a press conference előtti aláírásokról, hátha van olyan anyag, amin rajta vagyok Forddal, oldalról. Sajnos nem nagyon találtam, pedig hivatalos kamerás is volt ott. Még azért nem adom fel. Három anyagot találtam. Egyet, amikor Mikkelsen aláírja a poszterem és háttal vagyok, egyet, amikor Ford aláírja a poszterem és szintén háttal vagyok, és egy nagyon jó minőségű fekete-fehér fotót a press conference utánról, amikor Ford pont az én Han Solo-fotóm dedikálja. Azt mondják, ne találkozz a példaképeiddel, mert csalódás lesz. Féltem Fordtól, mert azért az a nyilvános kép él róla az emberekben, hogy jófej, de utálja az egész hajcihőt, és ezért eléggé magának való tud lenni a rajongókkal szemben. Nyilván ő maga is euforikus állapotban volt a premier és az Arany Pálma miatt, és ez is segíthette, hogy most kifejezetten könnyedén, már-már élvezettel viselte ezt a részét is. Azt a mosolyt pedig nem felejtem el soha. Most itthon vagyok lázas betegen, borzalmas idő volt Cannesban, az eső is jól megvert, de nem érdekel. Mikor fogok eljutni egy Lucasfilmes premierre újra? Nem mondom, hogy soha, mert három hónapja sem volt, hogy Spielberget láttam a Berlinalén, és közte pedig volt egy SWCE is. Sok a jóból. De azért az ördögbe is, ilyen élmény nem lesz még egy, és én örökre elraktározom magamban, a nehezebb időkre.

Alapos szakmai megalapozottsággal állíthatom, hogy túlzás Filonit kezdőfilmesnek nevezni, mégha ez is lesz az első élőszereplős egész estés mozifilmje. Sokkal magabiztosabban lehet Sharmeen Obaid-Chinoy-t kezdőfilmesnek, vagy a megfelelő rendezői kreditekkel nem rendelkezőnek tekinteni, mivel az átütő szakmai sikerét egy rövid dokumentumfilmmel érte el, a Star Wars-filmekre való alkalmasságát pedig maximum néhány vendégrendezés a Ms. Marvel sorozatban bizonyítja. Filoni ezzel szemben 4 évadnyi, mozgóképes költségvetésnek megfelelő mennyiségű élőszereplős sorozat fő kreátora volt, 4 SW sorozatepizódot rendezett, kulcsrészeket, pilotot, backdoor pilotot például. Emellett nem élőszereplős fronton embertelen nagy tapasztalata van. A nagy trió-vitáról (de aztán én tleg nem akartam ezt ennyire eszkalálni): Habár nem akarok úgy tenni, dzséjt, mintha nem láttam volna azokat a Star Trek TNG-s mémeket, bennem ez már régóta motoszkál, motoszkált, és ha jól emlékszem, adtam is ennek hangot ezen a fórumon. Már azon a napon felötlött bennem, amikor először láttam a TFA-t. És azon a napon is, amikor meghalt Carrie Fisher. Igen, baromira szeretem a TLJ-t, az egyik kedvenc filmem, ha nem A kedvencem. De mondom, számtalan módja lehetett volna a találkozásnak. Egyébként egyetértek azzal, hogy a Han-Leia találkozó nem sikerült annyira erősnek, ennek az is az oka, hogy szvsz Abrams igen gyengére rendezte Carrie-t, akinek az alakítása ég és föld a TFA és a TLJ között, az utóbbi javára. Egyébként fogalmam sincs, hogy sikerült a Star Trek és simán lehet, h az eredmény röhejes lett, nem láttam a dolgot, és mérsékelten ismerem a Star Trek-univerzumot. Összességében azért sem tudott összejönni a nagy trió találkozása, amit érteni vélek, mert az újabb filmek már az újabb hősökre fókuszálnak. De egyébként éppen ez a szándékolt, és kissé a nézőre erőltetett figyelem-átirányítás az, ami szerintem sokak számára megnehezítette az új trilógia karaktereinek befogadását, megszeretését. Szemben mondjuk azokkal a figurákkal, akik szintén új karakterek, de nem a várva várt OT-figurák elől vonják el a reflektorfényt (pl. Zsivány Egyes karakterei, a The Mandalorian karakterei). Ez ugyanaz a probléma, mint hogy a nagy trió nem jött össze, csak egy olyan fénytörésben, aminek a jelensége azért igencsak jelen volt az elmúlt években, sajnos. Emellett azt is hozzá kell tennem, hogy azok nyilvánvalóan kevésbé igénylik a nagy trió találkozását, akiknek eleve kevesebbet jelent a nagy trió vagy úgy általában az OT. Ebben nincs mit szégyellni, ugyanakkor azok is érezhetik a figuráknak a kulturális jelentőségét, hasonlóan ahhoz, hogy valaki mondjuk éppen nem PT-fan, de mégis érti, miért olyan nagy szám Obi-Wan és Darth Vader újabb találkozója (bár ez ugye az OT-vel is át van itatva, mivel azok a figurák onnan erednek).

Ennyi erővel minden fanservice, a Star Wars-logótól kezdve a felúszó szövegen át a fénykardokig. Az egy letisztult és jogos vágya volt a VII. rész kapcsán minden embernek, hogy a csapat valahogy újra összejöjjön. Ahogy Mark Hamill fogalmazott, nem gondolta volna, hogy csak az ebédszünetekben merül ki a közös munkája Fordékkal. Talán akkor ennek a felismerését sokakban agyonnyomta a tudat, hogy újabb SW-film van a moziban, így utólag már látszik, meg főleg Carrie Fisher egy évvel későbbi halálával vált nyilvánvalóvá az, hogy a trió összehozására csak a VII. részben lett volna lehetőség. Számtalan módja lett volna annak, hogy megtartsák a történetet, de egy ilyen pontot is beépítsenek a filmbe. Nyilván nem csak annyinak kellett volna lennie, hogy találkoznak és néznek ki a fejükből. Ez egy érzelmi csúcspont lehetett volna. Hiszen gondolom az is megérint, amikor Luke és Leia találkoznak, vagy Han és Leia találkoznak, mivel ezek erős jelenetek. És ugyanígy az Obi-Wan Kenobiban a Kenobi-Vader találkozás szintén nem több, mint egy fan service reunion. Ahogy nyilván az Ahsoka kapcsán is többen remélik, reméljük, hogy a Ghost crew összeáll, vagy épp azt, hogy Rex feltűnik benne. Na mindegy, ez nem ennek a topicnak a témája. Összességében mindig jó látni az OT-öregeket de szerintem csak úgy van értelme, ha valamiképp biztosítva van a folytonosság az eredeti színészek legalább minimális bevonásával. Ez Carrie esetén nem történhet már meg. Amúgy a fanservice fogalmát egy kicsit át kéne értékelnie minden rajongónak. Van az a szint, ami totál öncélú, de könyörgöm, végső soron Star Wars-ot nézünk... Egy Obi-Wan Kenobi-sorozatot azért kritizálni, mert szerepel benne az Obi-Wan Kenobi (és "miért nem szakadunk már el a Skywalkerektől???"), egy kicsit szürreálisnak tartom. A legújabb Batman-nél nem olvastam ilyet, hogy miért szerepel benne Batman. És reménykedem benne, az Indy 5-nél sem az lesz a legfőbb kritika, hogy Harrison Ford játssza a főszerepet, csattogtat néha az ostorával és Indiana Jonesnak hívják. Ez nyilván nem itt hangzott el, meg inkább kritikusok írtak ilyeneket, csak rá akarok világítani ennek az abszurditására.

Egyébként mennyire vagyunk biztosak benne, hogy ez a film tényleges lezárásként fog szolgálni? Egyáltalán egy film lesz, és nem egy többrészes valami, mint a Végtelen háború-Végjáték? Nem lennék meglepődve, ha a címe valamelyik Timothy Zahn-regény címét venné kölcsön. Most azért az nagyon nem tiszta, hogy a Skeleton Crew után mi jön. A Mando átmenetileg lezárult, gondolom az Ahsoka fog nyitva hagyni dolgokat, és még azt sem tudjuk pontosan, a Skeleton Crew mennyire fog kapcsolódni a Mandoversehez, és mely karakter térhet vissza a közös Mandoverse-es összeröffenésre. Amúgy szerintem Boba vagy Mando vagy mindkettejük sztoriját szerintem ez a film(sorozat) fogja lezárni, ahogy gondolom Thrawnét is, de Grogu és Ahsoka szerintem továbbmegy, és én nagyon örülnék, ha végre összekötődne a sztorijuk a sequelekkel, és a New Jedi Order-filmben, vagy a folytatásaiban már ők is tiszteletüket teszik. Elméletileg elhagytuk már 2019-ben. Ehhez képest Luke a Mandoverseben tűnik fel, emellett Obi-Wan és Vader egy olyan sorozatban ugrál főszereplőként, ami a fő karakterek szereplését tekintve lehetne a Skywalker Saga 3.5. része is. Nem igazán akarja a Star Wars elengedni a Skywalkereket, de szerintem nincs is ezzel gond. Azért egy komoly hiányossága van a sequeleknek, főleg a TFA-nak, hogy a nagy triót nem sikerült összehozni legalább egy megindító jelenetre. Ez megbocsáthatatlan hiba, ezer és egy AT-AT-rom, gyakorlógömb és egyéb easter egg helyett ezt az egyet kellett volna lehetővé tenniük. A történelmi pillanatot elmulasztották, most már jóvátehetetlen a dolog Carrie Fisher halálával, mert három CGI figura számomra nem fogja kifejezni, hogy ők visszatértek, hogy ők együtt vannak, mégha a kép, a hang teljesen valósághű is. Persze ezt legalább Hamill és Ford jelenlétével lehetne némileg hitelesíteni (amit szerintem sikerült Luke Mandoverse-es szereplései kapcsán). De ha készülne egy meghökkentően jó animáció arról, hogy együtt zenél a The Beatles (mondjuk napjainkban), senki sem fogja azt gondolni, hogy ténylegesen összeállt. Én egyébként azt favorizálom, hogy ne CGI-t használjanak, hanem ha valamennyi időt is ugranának, akkor Fordot és Hamillt klasszikus módon lesminkelhetnék, és játszhatnának normálisan. Persze az is kérdés, mennyire akarnak egy sokadik "még egyszer, utoljárá"-ra visszatérni.

Könnyen lehe,t hogy az a 4. évad, amire gondol, valójában nekünk ez a 3. évad. Ugyanis a 2. évad előtt mind úgy tudtuk, hogy forog serényen a 3. évad és várhatóan egy év múlva be is mutatják. Csakhogy az a 2. évad utolsó résszel derült ki, hogy a Book of Boba Fett az. Emellett nem elképzelhetetlen, hogy Esposito számára elérhetők voltak már akkor rövidebb szinopszisok, treatmentek, amik a további évadok várható cselekményét érintik. Persze ez egészen változhat addig, amíg egy adott évadot be nem mutatnak, még az utómunka fázisában is, és simán lehet, hogy aztán a közönségreakciókat is figyelve, és sok-sok minden más változót, korrigálnak a dolgokon egy későbbi évadban, elhagynak bizonyos szálakat és hozzátoldanak újakat. Így nyilván az, hogy Espositónak volt valami elképzelése arról a 2. évad előtt, hogy mi lesz a 4. évadban, lehet, hogy köszönő viszonyban sincs azzal, hogy később mi került bemutatásra.

Őszintén bevallom, hogy nem. Családdal voltam kint, nővéremmel, a 10 hónapos kislányával, sógorommal, a 14 éves unokaöcsémmel és egy kedves barátommal. Rengeteg eltervezett programunk volt (abból több meg is hiúsult), és úgy repült el a 4 nap így is, mint a pinty. Talán legközelebb, akár egy magyar rendezvényen!

Egyértelműen Hayden belépője volt a legütősebb az egész idei Celebrationön! Még Ewannél is epicebb volt.

Ez nem megvehető volt, vagy bármi prémium dolog. Nem Jedi Master. Csak egy lehetőség volt előzetes időpontfoglalásra, amit jó előre meghirdettek.

Lightspeed-del, vagy simában? A Lightspeed-et speciel megtarthatták volna a panelokra is, akkor nem lett volna ez a 2 órát tartó campelése 5000 embernek a Jedi panelra.

Végülis igen, én amikor az első napon nem kerültem be a Lucasfilm panelre, a live stagehez vettem az irányt, mert abban bíztam, ha esetleg ott lesz Harrison a rendezvényen, akkor talán kijön a panel után a Live Stage-re. Végül kiderült 13:00 előtt pár perccel, hogy Ford nincs ott, ami nagy felüdülés volt, mert ha ott lett volna és én nem látom őt a Lucasfilm panelon, az sokkal rosszabbul érintett volna, így pedig nem bántam már annyira a dolgot, és a Live Stage helyett is inkább más teendők felé vettem az irányt, kissé felszabadultabban. De összességében az is embertelen, hogy valaki egy egész álló napot ácsorog a Live Stage-nél. Alig lehetett kijutni, ha feladtad a helyed, oda már vissza nem jutottál. Max az úgy működhet, ha az ember barátokkal tolja, és felváltják egymást. És akkor az ember nem lát gyakorlatilag semmi mást a rendezvényből, csak azután, ha véget ér a Live közvetítés 5 után. (Én most az idein elég sok autogramot, közös fotót csináltattam, de a következő Celebrationön már jóval kevesebbet fogok, mert most begyűjtöttem mindenkitől, akitől igazán szerettem volna. Azzal sem harmonizál túl jól sem a Live Stage, sem a panelok kezdési időpontja. Az de jó lenne, ha egyszer az életben Hamill még SW Celebrationök tájára vetődne és aláírna...) Ami flottul ment, az a Lightspeed Lane reservation a Celebration Storeba, azzal tényleg egy pillanat alatt bejutottál. A Funkóba 10-15 perc sorállás után be lehetett jutni. A fenébe is, a 2027-es 50. évfordulós Celebrationre el kellene menni, akárhol is lesz! (Úgyis Amerikában.)

Én rengeteg embert ismerek, akiknek a Rebels az abszolút kedvenc SW-produktuma. És meg tudom érteni őket. Tényleg baromijó. Nálam nem előzi a TCW-t, de ott van a nyomában. Az Ahsoka számomra a legjobban várt SW-tartalom a bejelentése és az Ahsokás Mando-epizód óta (na jó, a Boba Fettet és a Kenobit is vártam közel annyira). Ez lehet az a sorozat, ami összeköt mindent, de nem csak egy-egy cameo, utalás szintjén, hanem narratívan is. PT, TCW, OT, Rebels, Mandoverse. A Kenobi számomra ebben részben és tkp. egészben kudarcot vallott (de ez csak az én véleményem). Baromijó(k) az előzetes(ek) bakker! A poszter, a logo, Rosario, Mikkelsen, minden a helyén van. És persze Filoni. A Star Wars új csúcspontja, katartikus pontja lehet.

És volt, akinek ez volt az utolsó Celebrationje. Ha lenne is felvételem, akkor se kockáztatnám meg, még utólagosan sem, a büntetést.

Kedves rajongótársak, örömmel olvasom, hogy jól sikerült nektek is az utatok Londonba, illetve nem is oda, hanem egyenesen a messzi-messzi galaxisba. Felejthetetlen élmény a Celebration és már most hiányzik. Majd írok én is bővebb élménybeszámolót. Az egész szervezéséről szeretném leírni, hogy a rendezvény közben nem volt felhőtlen az örömöm, mert rengeteget küzdöttem, hogy bejussak a két nagy panelra, ami nem jött össze, pedig pénteken egészen konkrétan elsőként engedtek be a generál queue-ból a rendezvényre (hajnali fél 6-tól álltam sorban), szombaton pedig szintén az első 10-20 ember között voltam. Egymás veséjét kiütve, egymás sarkát taposva tülekedett be a tömeg, ami szintén nem normális, nem értem, hogy miért nem lehet egész egyszerűen egy sorszámhúzással megoldani a dolgot. Egyik alkalommal sem volt végül standby queue (pedig mondták, hogy lesz), ami kicsit unfair, és mindezt az utolsó pillanatokban mondták meg, 11-kor, amikor a rendezvény egy órája tartott már. Szerintem az ok az volt, hogy elbénázták az időt és el kellett kezdeni a panelt, ami eleve hosszabb volt, mint a másfél órás time slot, amit előzetesen adtak neki. Bent a Celebration stage-en pedig üres sorok, blokkok, soha el nem foglalt reserved seat-ek. Ezt onnan tudom, hogy a családomnak volt 3, lottery-n elnyert jegye a Lucasfilm-panelre (én azt gondoltam, bejutok a standby queuen és együtt nézzük). A panel után átadták nekem és a jóbarátomnak a karszalagjaikat, így a délutáni Mando-vetítést már mi tudtuk megnézni, ami azért szuper vigaszdíj volt!!! Itt is azért szomorúan konstatáltam, hogy a Celebration stage-nél a széksorok között elhajigált, gyűrött Mando-poszterek voltak... Azok a Mando 3. évados poszterek, amit a Lucasfilm panel lottery győztesei kaptak, és amik ma már 30000 Ft fölötti áron mennek el ebayen. Ha csak ennyi marad a nehézségekből, ezt készséggel elfelejtettem volna, hiszen az első nap egy igen magas szinten lett így befejezve, de több ismerősöm, köztük ez a barátom is, akivel előző nap együtt néztük a Mandót, 3 egész órán át várt Hayden Christensenre a Live stage-en szombaton, és nem jött. Három óra várakozás után legalább a Jedi visszatér panelt nem akarták elmulasztani, amin én már ott ültem akkor egy háromnegyed órája a sorban (hogy jó helyet foglaljak mindannyiunknak), étlen-szomjan Jedi-ruhában, a Celebration stage queue koszos padlóján. Egy órával a kezdés előtt ők is elindultak a Jedi 40th panelre. Hozzátenném, a szervezők hivatalos javaslata a sorbanállás megkezdésére 40 perccel a panel kezdete előttre szólt) Csakhogy a sort egy órával a kezdés előtt lezárták a biztiőrök, megtelt, így két szék között a pad alá estek mindazok, akik Haydenre vártak eredménytelenül, majd megpróbáltak bemenni a Jedi-panelre. Később kiderült, hogy egész nap nem jött Christensen a Live Stage-re, ami nyilván nem rajta múlt, viszont a Live Stage hostjai kommunikálhatták volna ezt a tömeg felé, ehelyett nem hogy nem ezt tették, hanem Cameron Matthews "Camactor" mindig úgy konferálta fel a következő vendéget, hogy igen aljasan, a mikrofont eltartva Hayden Christensent tátogta, azt sugallva a tömeg felé, hogy mindjárt ő jön. A Live Stage-nél vasárnap Ewan McGregorra várók helyében azzal sem lennék teljesen kibékülve, hogy Ewan mindössze 2 percre jelent meg a színpadon. Összességében is azt gondolom, több embert engedtek be a rendezvényre (több jegyet adtak el), mint kellett volna, így a nap nagy része sorbanállásokkal telt, ami igaz volt 2016-ra is, de akkor még kifizetődő volt, mert akkor tényleg különösebb erőfeszítések nélkül minden panelre bejutottam, amire csak szerettem volna. Most az összes boltba, a kajáldákhoz, a WC-khez is tülekedés és végtelen kígyózó sor volt. A hétfői tömeg emlékeztetett egyedül a 2016-osra. Méltatlan volt, ahogy a csirkekeltetőben összetereltek mindenkit reggel 8-tól 10-ig, méltatlan volt az is, hogy reggel 8 előtt a security checknél kint, egy nagy piros, rettenetesen büdös konténer mellett állíttatták a tömeget. És őszintén ez semmivel sem volt jobb, sem indokoltabb, mint a 2017 előtti overnight queue-zás, sem covid, sem más egészségügyi okokból kifolyólag, ugyanis akkor legalább kényelmesen ültek az emberek, külön készültek az éjszakázásra, most viszont két órát kellett ácsorogni tényleg csirkekeltetőket idéző körülmények között, WC és minden egyéb nélkül (a sorok elején állók el tudtak menni WC-re, de a hátul állóknak esélytelen volt), egymás szájába lihegve. Internet alig, rossz a wifi, rossz a 4G, még sima mobilhálózat is alig van, ha pedig elhagysz valakit, igen nehezen találod már meg. Hasonlóan brutális tömeg volt a Live Stage-nél is, amire szerintem nem is számítottak, a tavalyi anaheimi live közvetítéseket visszanézve még akkor sem voltak ennyien, mint idén ennél a színpadnál. Voltam már rengeteg nyári fesztiválon, Szigeten és a többin, de ilyen összenyomott tömegeket alig-alig láttam azokon a helyeken, mint a mostani Celebrationön. Úgy éreztem, a szervezők kicsit visszaélnek azzal, hogy a Star Wars ennyi rajongónak olyannyira fontos, hogy akár a fizikai határaikig, tűrőképességük határáig is hajlandóak elmenni a Star Warsért. Holott azért igen sok pénzt fizettünk azért, hogy itt legyünk, és nem kellett volna ilyen embertelen körülményeket előidézni. Apróság, de olyan jó lett volna ezeket a végtelen sorokat úgy kiállni, hogy közben Star Wars-zenék szólnak, nem pedig a DJ baromságai. Nem lett volna snassz John Williamset hallani, és nem 70-es évekbeli szintipop zenéket. 2016-ban, amikor 10-kor megnyílt a rendezvény, a kapuk úgy nyíltak fel a tömeg előtt, hogy a main theme kezdett el bömbölni! Mennyire epic volt már! Csak hogy pozitívat is mondjak, a hölggyel, aki sejtésem szerint az egész rendezvény egyik fő lebonyolítója volt, és aki első reggel azt mondta nekünk, hogy a mi sorunkat engedik először, mi vagyunk a "numero uno", az utolsó nap végén szembetalálkoztam, amikor badge-eket (a jegyek fizikai nyakbalógató-verziója, amire egy-egy figura van nagyon szép design-nal felfestve) hajkurásztunk zárás után. Elmeséltem röviden a rossz élményem a standby queue-val, egyetértett a dologban, majd elrohant, és amikor visszajött, hozott két Funko Pop-ot, két Celebration gyűjthető pint (kitűzőt) nekem és az unokaöcsémnek, és egy Ahsokás Staffos badge-et. Ez tényleg csodálatos volt tőle, és bearanyozta a napunkat! Egyben visszaadta a Celebrationbe vetett hitemet. 2016-ban úgy éreztem, hogy akárki is kritizálja a Lucasfilmet, azt nem lehet mondani a stúdióra, hogy nem a rajongók az elsők, és ezt nekem a 2016-os Star Wars Celebration bizonyította be. Most ez egy kicsit nem volt ennyire egyértelmű az idei rendezvény láttán, de a végén azért azt éreztem, hogy maradt remény. És nem akarok sz.rrágóskodni, mert nyilván elképesztő élmények tömkelege ért ott engem, de sosem tud fejlődni a dolog, ha nem látjuk meg a problémákat is. Gondolkozom, hogy leírom ezt a véleményemet néhány főbb szervezőnek is angolul, hátha meghallják, akár csak egyikük is, Chris Argyropoulos, DJ Elliot, stb. 2016-ban egyébként úgy működtek a panelok, hogy egy embernek egy napra csak két karszalagot lehetett felvenni (a karszalagok a nagy Celebration stage panelokra vonatkoztak), és reggel 6-tól kezdték el osztani a karszalagokat. Mivel nem állt 5000 ember sorban az overnight queue-ban, csak néhány száz, 7-kor még simán lehetett szerezni wristbandet. És ha már nem szereztél mondjuk a Rogue One-ra, akkor még mindig lehetett a Hamill-re, vagy valami más Celebration stage-es előadásra, mert maradt, mivel mindenki csak kettőt vehetett fel. Így nagyjából mindenki bejuthatott valami nagyobb panelra az adott napon, és ha csalódott is volt, elég volt másnap korábban kelnie. Most pedig a lottery-nél ez nem volt igaz, egyesek irreálisan túlnyerték magukat, mások (a többség) pedig semmit sem nyert. Az is fairebb lenne, ha mondjuk 100-200 helyet meghagynának minden esetben a standby queue-nak, és nem minden egyes széket sorsolnának ki. Ha pedig 201.-ként nem kerül be valaki, az nem mondhat semmit, mert 200-an voltak, akik korábban keltek, akik többet álltak a sorban, akik jobban be akartak kerülni a nagy panelra. A reserved seat-eknél pedig bevezethetnék, hogy 10 perccel a kezdés előtt át kell venni ezeket a helyeket, így aki nem teszi meg, annak a helyére odaültethetik a standby queue-sokat. Ez így csak 10 perc lenne az egyik ember életéből, de egy másik nem várna érdemtelenül 5-6 órákat sorban. Főleg, hogy a reserved seat-eket nem a Celebration fizető vendégeinek tartják fenn, hanem a szervezők sleppjének. Az idei rendezvény után az volt a konklúziónk, hogy ezért nem túl drága a Jedi Master VIP, mert nagyságrendekkel flottabb élményt kapnak, és úgy ezt az egész sanyargatást nem kell végigcsinálni. Illetve ha már a szervezés ilyen is, be lehetne vezetni egy olyan szokást a rajongók körében, hogy ha egy rajongó bejut a Lucasfilm panelra, és ott az az ajándék, hogy a panel közönsége megnézhet délután egy vagy több részt valamelyik sorozatból, akkor a panel délutáni részére a bekerült rajongók átadhatnák a jegyüket valaki másnak, így lehetőséget adva arra, hogy azok is megtapasztalhassanak valamit a dologból. Jó lenne, ha nem az exkluzivitás, hanem az inkluzivitás lenne a jelszó. Összességében azért elképesztő volt a Mando s03e07-et premieren látni, Jon Favreau-t, Filonit (ismét), Famuyiwát, Katee Sackhoffot, Emily Swallow-t, Giancarlo Espositót, Carl Weathers-t! Azt is tudom, hogy sokaknak még ez az élmény sem adódott, és mondom, nem szeretnék hálátlannak tűnni.