IndianaAndrisSolo

Igen, nos ez meglepő lenne, ha nem azt jelentené, hogy szerepel benne kedvenc szuszogó pacákunk. A trailer fantasztikus, a poszter mesés, de ami a legjobb hír a mai napra, hogy duplarésszel nyit az Ahsoka. Embertelen módon várom.

Nagyjából 2005 és a TCW óta ez az a látványvilág, fajokban, droidokban, űrhajókban, ami a legközelebb áll ahhoz, amit a Star Warsról gondolok. Pontosan egyik sorozat, film sem találta el azt azóta számomra. Inkább némileg én módosítottam a bennem élő SW-galaxis látványán. Legközelebb talán a Mando járt, meg furcsamód épp a Book of Boba Fett, de azoknál is volt számomra idegen hatás, talán épp a Bobában kevésbé, de annak könnyű dolga volt az ismerős helyszínnel. Amit viszont a Kenobiban már közel sem hoztak olyan otthonosan és ismerősen.

Szerintem ezt már feldolgozta. Tales of the Jedi-t kapott, és valami azt súgja, hogy az ő verzióját is látjuk majd még animációban (tippre TBB 3. évad). Vagy akár az Ahsoka sorozatban! Egy olyan flashbackben el tudom képzelni, ahol a TCW idejére ugrunk vissza, a fiatal színésznő nem olyan jelentős, mint Rosario, és az időbeli hitelesség végett Ashley szinkronizálja le. Emellett a Celebrationön egymás mellett osztották az autogramokat Rosarióval és lehetett csinálni velük dual photo-opot is. És így se nagyon lehetett eldönteni, melyikhez állnak többen, ráadásul még azt hiszem 10 fonttal drágább is volt Ashley autogramja! Összességében az volt az élményem, hogy isszonyú nagy kereslet mutatkozott az animációs szinkronszínészekre, ami engem meglepett. Pl. simán nagyobb mutatkozott, mint némely esetben szegény Mandós színészekre. Az azért durva, hogy Ashley vagy épp Matt Lanter autogramja drágább mint Anthony Danielsé, aki mégiscsak a sorozat egyik nagyöregje, legendája. Szerintem Ashley-t az elején a recast biztosan rosszul érintette, mára pedig biztosan nem, és abban bízom, hogy ez nem csak a megjátszás a kameráknak. Szóval azt gondolom, hogy Ashley legalább annyira ünnepelve van, mint előtte.

Szerintem annak az is az oka, hogy a Paramount azért messze nem olyan minőségben vett részt a filmben, ahogy a régiekben. A Lucasfilm a gyártó. De mondjuk régen is azért a Lucasfilm volt a fő gyártó, és előbb volt az LFL logó, utána jött a Paramounté. Lehet, hogy csak a disztribúciónál egyeztek meg a Paramounttal, és ezért már akkor rakták be a hegyet, amikor az LFL logó animációja és az áttűnés az ajtó zárjára már megvolt. Mindenesetre azért ott van az áttűnés, szerintem az a lényeg. Bár a hegy elsötétedését látva Krennic szavai juthatnak eszünkbe "we were on the verge of greatness..."

Az előzőben mai szemmel már kifejezetten nem tűnik öregnek nekem Ford, csak a haja ősz, ami már ősz volt neki a 90-es években is. Az ötödik rész pedig nem csinál úgy, mintha a hős olyan jól tartaná magát, mint fiatalkorában. Ez folyamatos reflexió tárgya, hogy megöregedett. Attól még szerethető Indy, sőt, így nekem még valahol szerethetőbb is, mint valaha. Én azon az állásponton vagyok, hogy ezerszer szívesebben nézek meg egy öreg Harrison Fordot, mint egy deepfake-et, amiről tudom, hogy nem ő, nem akkor lett felvéve, nem ugyanaz a feeling, stb. Ha a deepfake ennyire jó, hogy szívesebben elnézzük azt, akkor tényleg nincs szükség valódi színészekre, a valódi sármjukra, humorukra, mosolyukra. Mindarra, amitől ezek a szerepek, ezek a figurák unikálisak lettek a filmtörténetben. Hiába jó a CGI, nem hasonlít megszólalásig. Az hazudik, aki azt mondja, hogy "meg nem mondanám...", pontosabban önmagát is ámítja, maximum a film csodálatos képessége miatt tűnhet hibátlannak a CGI a fiatal Indy-n, mert az ember tökéletesnek szeretné látni, és a hatása alá kerül az élménynek. A nyitó jelenetsor ettől függetlenül rendezésben, ötletekben valóban nagyon hangulatosra sikerült. És ezerszer szívesebben nézek meg egy öregembert, mint egy másik, fiatal színésszel újraindított franchise-t. Na akkor meg én nem fogok rohanni a moziba, ha ez bekövetkezik. Egyébként rájöttem már, hogy ezeknek az öreg ikon még egy kaland és a stafétaátadás erejéig visszatér típusú filmeknek mi az origója. Tök evidens, nem is értem, hogy nem jutott eddig eszembe. A Gran Torino. (Meg a Nincs bocsánat)

Senki sem rohant a moziba, hogy megnézze, rajtam kívül? Én most már így másodjára láttam. Még tuti lesz egy IMAX magyar szinkronos 3. nézés. 15 barátommal néztem meg (rajtam igazán nem múlt a film sikere), és mindenki tök lelkes volt utána és tetszett nekik! A terem a legelső eredeti nyelvű, 19:20-as vetítés volt az Arénában, félház se volt, a 19:00-kor indult IMAX szinkronos az megtelt, de ez teljesen elmarad a Star Warsoktól, ahol a jegyelővétel napján azonnal termek teltek meg. Még a Solónál is tömött teremre emlékszem és tömegre. Persze lehet, hogy egy film nem az első napon hoz nagy érdeklődést és ír le úgy szép karriert, de én már az 500 millió bevételt rendkívül szép teljesítménynek gondolnám az Indytől. Szerintem azután, hogy a film negatívan kezdett a kritikusoknál, a közönségnél pont fordítva lesz, és a suttogó propaganda jól hat majd rá. Ezt a cikket írtam a Rebora: https://rebohu.blog.hu/2023/06/27/egy_muzeumban_lenne_a_helye Másodjára nekem sokkal jobban tetszett, mint elsőre, és látom már azokat a pontokat, ahol igazán Spielberges a film! Nekem a sorrend azért nem változik: 1. Crusade, 2. Raiders, 3. Temple=4. Kingdom, 5. Dial, amiről azt lehetne hinni, hogy nem jó, de ez csak azért van, mert a másik négy, beleértve a Kristálykoponyát nálam csak isszonyatosan magasan van. Ha azt kéne rangsorolnom, hogy az Indy 5-öt hova sorolom a Disney-éra Lucasfilmes mozis alkotásai közé, akkor már differenciáltabb a dolog: 1. The Last Jedi, 2. Rogue One, 3. Indiana Jones DoD, -- nagy ugrás -- 4. The Rise of Skywalker, 5. Solo, 6. The Force Awakens. És ha a sorozatokat is melléveszem, akkor is előkelő helyet foglal el.

Ne feledjük, hogy 2015-ig az volt elképzelhetetlen, hogy egy SW-film karácsonykor kerüljön bemutatásra. Mi több, az egyetlen SW-mozgókép, ami az ünnepi időszakra volt időzítve 2015 előtt, a legnagyobb szitokszónak számított.

Gondolom, minden ami Gunn-féle az marad. Egyébként igen zavarosnak tűnik ez az egész, és a Warner-Discovery összeolvadással sajnos szakmailag nehezen alátámasztható lépések tömkelegét hajtották végre. Úgy, hogy mindeközben már rájöttek, több Batman is megférhet egymás mellett, így totál érthetetlen, mire fel ez a sok univerzum-törölgetés, rebootolási láz. Már a Marvelnél is kicsit ez történt, amikor a szerintem nagyon alulértékelt The Amazing Spider-Man 2 után a Sony bedobta a törülközőt, mintha valami óriási veszteség érte volna, a Marvel gyorsan újracastingolta Pókembert, de azért a No Way Home-ra kiderült, hogy Garfieldnak sincs oka szégyenkeznie. Mindez persze ott jól sült el végül, mert a Sony is kibontakozott külön (főleg animációs fronton) és a közös összeröffenések is működtek. A DCEU pedig nagyon felemás, zavaros al-franchise volt, de mégis volt benne egy jól sikerült Wonder Woman- és Harley Quinn-casting. Én aztán nagyon nem voltam Snyder-párti, de ha már ennyiféle párhuzamos univerzum és sorozat fut, igazán mehetne tovább Snyder univerzuma is felőlem, és szinte biztos vagyok benne, hogy lenne rá igény.

Poénnak jó poén volt de egy kicsit erőltetett, mert összezavaró, és túl nagy súlya van a film végén. Annyiféle Joker van már, lehetne az új DC univerzum Jokere élőszereplősen is Mark Hamill! Szerintem nagyot szólna, és a The Batman Jokere és a Joaquin Phoenix-féle Joker mellett tökre elférne. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy nem most láttuk utoljára Keaton Batmanét, mivel kb. mindenki róla beszél. Viszont furcsa továbbra is egy nagyon nem Tim Burton-féle világban látni őt, kicsit értelmetlen is. Ha folytatják Keaton-nel, szerintem egy valag pénzt kéne adniuk Tim Burtonnek is, és vele is folytatni a dolgot. Ez a The Flash film szerintem nem rebootolt semmit. Az az érzésem, hogy a Superman Legacy-vel egy teljesen új történetet kezdenek el, a DCEU összességében felemás univerzuma pedig az Aquaman 2-vel végződik majd. Gondolom ezért is volt a főcím utáni jelenet.

A két figura nincs a másik nélkül, C-3PO és R2-D2 egy, és alapból az agyafúrt kicsi oldalán állunk, ahogy Tommal szemben Jerry pártján vagyunk és nevetünk a macskán. Azért mindenki kedvence R2, mert C-3PO-hoz képest ő ragyogni tud. Hasonló dinamika van a TESB-ben Han és C-3PO között. Hozzám éppen ezért mindig is sokkal közelebb állt C-3PO. És szerintem tényleg vicces, Anthony Daniels meg az egyik legnagyobb SW-legenda. Btw. C-3PO (programozásával ellentétben) igen önzetlenül R2-t javasolta a Bad Motivator R5-D4 helyett a saga egy sorsdöntő pontján. Hux 3 filmben szerepelt, szerintem abból az egyikben, a saga lezáró filmjében pont C-3PO sokkal nagyobb és fontosabb szerepet kap a cselekmény szempontjából is. A szemétzúzónál is ő szólt R2-nak, hogy kapcsolja le, a Birodalomban ő jött rá először a Falcon hibájára, a Jediben pedig lehet, hogy az Ewokokkal való találkozás is másképp sül el, ha nincs C-3PO, akit istennek néznek. Ha csak a szűk értelemben vett cselekményt nézzük, valóban számos figura van, aki kevésbé járult hozzá a dologhoz, mégis, ha kivennénk őket a filmekből, elmondhatatlanul kevesebbé válna a saga.

Eddig ezekben a szavazásokban nem aktívkodtam, de mindenképpen kellett egyet ikszelnem a saga egyik legikonikusabb figurájára, egyben az egyik kedvencemre.

Jó, de Anakin mégiscsak a Kiválasztott, és komoly kapcsolata volt mindhárom Jedivel, akik erőszellemmé váltak előtte.

Tegnap LA-ben is bemutatták az Indy 5-öt. A videókat elnézve megjelent mindenki, aki számít! George eléggé bicegett, féloldalasan tartotta magát és le van fogyva. Nem adott interjúkat, nem szólalt meg. Spielberg mondott egy rövid beszédet, amiben megköszönte George-nak, Fordnak és John Williams-nek a munkáját. Ekkor, kissé 40th Celebration Orlando-vibe-okat hordozva felgördült mögöttük egy függöny, és ott volt John Williams egy szimfonikus zenekarral. Egy olasz Indy-fan, aki volt a szicíliai forgatáson is, és Cannes-ban ismerkedtem meg vele, ott volt a LA-premieren, aminek örülök, mert Cannes-ban neki nem sikerült bejutnia a filmre, és nem is tudta megközelíteni akkor Fordot, pedig ott ő volt az egyetlen Indy-kosztümös rajongó.

Igen, 7 Force Ghost van: Qui-Gon, Obi-Wan, Yoda, Anakin, Luke, Leia és az eltűnése miatt sejthetően Ben. Nincs több, ne is legyen, max utánuk. Ne tűnjön fel Windu, Plo Koon vagy bárki más Force Ghostként. Az oké, ha valakinek van némi lenyomata, mint Kanannak a Loth-farkasok kapcsán. Kanant én inkább flashbackben tudnám elképzelni, vagy valami látomásféleségben Szerintem Freddie Prinze Jr. el tudná játszani, egyrészt mert ő ténylegesen filmszínész, másrészt pedig ősrégi találmány a smink és meg lehet csinálni könnyedén, hogy az arca jobban emlékeztessen Kananéra.

"wrong!" Klasszikusokat csak pontosan!

Szerintem full kamu egyébként, amit Hamill tol a nyilatkozataiban, hogy végzett Luke-kal. Szerintem tele lesz Luke-kal az Ahsoka.

Nehogy már egy SW mozifilm esetében költségvetési aspektusokat figyelembe kelljen venni... Az Indy 5ben a fiatal Indy közel 30 percen át szerepel, és a TBoBF-ben is legalább bruttó 15 percet jelen van Luke. Am Kennedy legutolsó nyilatkozatai szerint azt a nagyon heves recastos irányvonalat, amit a Solóban vittek, kerülni fogják, tehát nehéz elképzelni ezt az egész Alden-sztorit, őszintén szólva.

Fú, ennek én sem örülnék, nagyon nem, mi több, vörös vonal nekem ez. Alden a fiatal Han Solo. Bármikor befizetnék egy Solo 2-re, vagy sorozatos feltűnéseire. Még azt is el tudom fogadni, hogy idősebbként játssza el Solót, mint amennyi idős Harrison volt az ANH idején. Azt nem tudom elfogadni, befogadni, elképzelni, hogy Alden eljátsszon egy post-ANH Han Solót. Maximum akkor, ha mocap-pel játssza el. Egyébként a játéka is különbözött annyira Harrisonétól, hogy ezt az illúziót nagyon nehéz legyen megteremteni. Ott elfogadható volt, hiszen Han Solo egy másik életkorába engedett bepillantást, akkor még más személyiséggel bírt. Leia recast-ját is csak úgy tudnám elfogadni, ha mocappel csinálják, mint a RO-ban, de közben azért kialakult az a konszenzus is, hogy halott színészeknek nem lopkodjuk el az arcát a beleegyezésük nélkül. Ezért próbált meg JJ a TFA muszterekből főzni valamit. James Earl Jones már az áldását adta, hogy felhasználják a hangját a jövőben. Egyébként sajnos már megtörtént két esetben egy ilyen elem, amikor a fiatalabbat játszó színészt helyezték át az idősebb én feltűnése utáni időbe (lehet, hogy van több is, nekem ezek jutottak eszembe - a force ghost hangok szerintem nem számítanak, hiszen az időtlenebb, megfoghatatlanabb dolog): 1. Bib Fortuna. Talán nem kell mondanom, miért sokkal kevésbé aggályos a dolog. Matthew Wood játszotta el a TPM-ben Fortunát, a RotJ-ben pedig Michael Carter és Erik Bauersfeld játszotta. a Mando s02 fináléjában ismét Matthew Wood alakította. 2. Ez még nem teljesen történt meg, mert egyelőre az Ahsoka-trailerben láttuk csak, de Mon Mothma. Genevieve O'Reilly zseniálisan jó Mothmának, és sokan örültek neki az Ahsoka-trailerben is. Azért hadd jegyezzem meg, hogy nekem igencsak fura, hacsak nem az van, hogy a jelenete(i) a RotJ előtt játszódnak. Ugyanis a RotJ-ben a jóval idősebbnek tűnő Caroline Blakiston játszotta, és egészen máshogy néznek ki. Illetve náluk is az van, hogy ha azt kell elfogadnom, az egyik a fiatalabb énje a másiknak, akkor tényleg nagyon jó az illúzió, és azt mondom, Genevieve O'Reilly mintha a fiatal Blakiston lenne. A RO-ban és a Rebelsben segítette az illúziót, hogy gyakorlatilag ugyanazzal a hajjal, ruházattal láthatjuk, az Andorban pedig nem zavaró ez az eltérés, hiszen ekkor még jóval a RotJ előtt járunk. Itt az Ahsokában viszont kissé fura nekem, hogy a haja teljesen úgy áll, mint az Andorban, mintha csak átugrott volna annak a forgatásáról (ami nem elképzelhetetlen még úgy sem, hogy az Ahsoka LA-ben, az Andor Londonban forgott, elvégre az LA-ben forgó Kenobiban is Ian McDiarmid jeleneteit távforgatással vették fel, sejthetően Londonból). És összességében semmilyen szín alatt nem veszem be azt, hogy ez a Mothma idősebb, mint a RotJ-os Caroline Blakiston. Ez már egy keserű pirula lesz, amit le kell nyelni. És mindez fokozódik afelé haladva, hogy egy figura minél legendásabb és a színész is intaktabb része az ő legendájának. Azt tudom elfogadni, hogy úgy Han, mint Luke esetében a Mando-ban kikövezett utat járják, azaz mocap-pel játszatják el valakivel, és a dolgot hitelesíti az eredeti színész jelenléte. Erre már nincs mód Carrie Fisher esetében. Egyébként a fiatal Indy-t az 5. részben szintén Ford alakította motion capture-rel, tehát még csak dublőre sem volt úgy, mint Hamill-nek a Mandóban (nyilván az akciójeleneteket leszámítva).

Szerintem ezek nem képkockák. Ezek a forgatáson készülhettek inkább, mint Annie Leibowitz munkái. A fénykard tuti retcon? Ezránál volt, amikor elszálltak a purrgilekkel? Mondjuk utána lehet, hogy valahogy megtalálta a keresése közben Sabine, mint egy nyomot. Szerintetek Sabine Force Sensitive lesz? Már a Rebelsben is gyanús volt emlékeim szerint. Amúgy ez a jelenet tippre nem a Rebels végén látható jelenet, hanem egy másik időpont lehet, mivel ott Ahsokán fehér köpeny volt.

Igen, és a nemzetközi D+-ra az Ifjú Indy kalandjai is, akinek van VPN-je, az tudja nézni akár azt is. Extrák nincsenek, van viszont egy Dial of Destiny-s 3 perces special look is.

Nekem pedig jól esik, ha azt váltotta ki belőletek, amit szerettem volna, hogy egy kicsit ti is ott érezzétek magatokat a premieren!

Kedves rajongótársak, Életem legcsodálatosabb élményében részesültem május 18-án. Láttam. A filmet. Ott. A világpremieren. Cannes-ban. Igen, abban a mindössze 2200 fős moziteremben, ahol Harrison Ford is ült, és ahol a film előtt megkapta a tiszteletbeli Arany Pálmáját. És láttam Harrison Fordot. Mi több, két autogramot is szereztem tőle. És Mikkelsentől, Waller-Bridge-től, Boyd Holbrooktól. Válogatott képeket, anyagokat ezen a driveon találtok: Cannes Indiana Jones Premiere (ne haragudjatok, hogy néhol belekurjantok a videókba, de az élmény finoman szólva is eléggé euforikus). Spoilermentes a képi-videós anyag is, természetesen nem vettem fel semmit a filmből a film eleji logókon kívül. Szeretném nektek leírni élményanyagomat. Röviden visszaugornék egészen 3 éves koromig, ahol egy családi sítúra során nővéremmel az éjszakába nyúlóan egy osztrák tévécsatornán néztük A Jedi visszatért. 1997-et írtunk. Akkor estem szerelembe ezzel a mítosszal, amit mindannyian szeretünk. Később, amikor hajnalban mentünk síelni és hatalmas hóvihar volt, az elszálló hópelyhek olyan hatást keltettek, mintha a Falcon cockpitjében ülnék, és éppen fénysebességre kapcsolnánk. Nagyjából innentől datálódik a Star Wars, majd nem sokkal később az Indiana Jones és ezeket összekapcsolóan Harrison Ford iránti szenvedélyes rajongásom. Amikor a Blade Runner 2049-et itt forgatta, megtudtam, hogy melyik castingügynökség szervezi a statisztériát, és regisztráltam hozzájuk, hátha behívnak. Nem hívtak. Sajnos akkor még nem voltak olyan rajongói kapcsolataim, hogy megtudjam, Ford melyik hotelben szállt meg, pedig szívesen rostokoltam volna ezeken a helyeken. Egy ismerősöm hivatalos volt a Blade Runner wrap-partijára, én pedig kikönyörögtem nála, hogy vigye el a Peter Mayhew autogramomat (ami egy közös Chewie-Han kép a TFA “Chewie, we’re home” jelenetéből), hogy hátha sikerül neki aláírnia Forddal. Nem sikerült. Elmondása szerint ott volt Ford végig a buliban, beszéltek is, de bármikor elő akarta venni a képet, mindig megjelent egy biztonsági őr, és megkérte, hogy tegye el. Nagyon szomorú voltam, hogy itt van Ford ebben az országban, biciklizik, éttermekben fotózkodik, és nekem csak nem sikerül találkoznom vele. Gyakran, súlyosan irigykedve néztem végig 2017 óta az SWC Orlando 40. évfordulós panelt, amin ott volt Ford, Lucas, Williams. Hogy milyen mázlisták azok, akik láthatták ezeket az embereket, de különösképp... Különösképp Fordot, a hősömet, a példaképemet (igaz, Lucast egy szemernyivel sem szeretem kevésbé, és azért is megdöglenék, hogy vele találkozhassak). Azóta kétszer jutottam el John Williams koncertjére, mindkétszer a Wiener Musikvereinben volt (2020 januárjában és 2022 márciusában), másodjára egy nevetségesen olcsó, emlékeim szerint 8 eurós állójeggyel néztem. Fantasztikus volt, főleg a második koncertje, ahol az állójeggyel még jobban is láttam, mint korábban a drága ülőjeggyel. Williams esetében is hosszú böjt volt, mert amikor először jegyet vettünk egy bécsi koncertjére, azt a koncertet betegség miatt lemondta. Azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni őt. És aztán láttam kétszer is. Mindkétszer a koncert után ott álltam kint a nyomtatott fotókkal, elsőként, autogramra várva. Elment mellettem az autóval, nem állt meg, hajlott kora miatt érthető okokból. De már az is, hogy láthattam, maga a csoda volt. 2023. februárjában, három hónapja a Berlinalén voltam, és ott sikerült részt vennem Steven Spielberg életmű-Arany Medve átadóján. Egy készülő filmtervvel voltam a Berlinalén, és az egyetemem finanszírozta az akkreditációmat. A The Fabelmans ment le, de előtte volt egy fantasztikus díjátadója Steven Spielbergnek. Nagyon készültem az eseményre, viszont ami kicsi üröm volt az örömben, hogy Spielberget nem tudtam akkor megközelíteni, pedig nagyon szerettem volna tőle egy autogramot vagy közös képet. Viszont a jeggyel nem rendelkező, fan zone-ban álló tömegnek osztott autogramot Spielberg, és nem a terembe bejutó jegyeseknek. Húsz percig osztotta az autogramokat, baromi hosszan. Persze az este nagyon szép volt, és a film is baromira tetszett. Úgy gondoltam, ez a felvezetése az SW Celebration Europe-nak. Kicsi ugrás az időben: Star Wars Celebration Europe, London, idén. Hajnali fél 6-tól álltam a sorban, a sor legelején az ExCelnél. Az általunk lottery-n nyert három Lucasfilm-belépőt odaadtam a családtagjaimnak (nővéremnek, sógoromnak, unokaöcsémnek), úgy gondoltam, én bejutok a standby queue-n és együtt nézzük a Lucasfilm panelt. Egy dolog motivált engem igazán a panel megnézésére: az Indy 5 aktualitása miatt az esély, hogy ott lesz talán Harrison Ford is. Hiszen 2022-ben is ott volt, csak akkor még nem volt semmi, amit mutathattak volna a közönségnek. Nem volt ott, de bele is pusztultam volna, ha ott van, és én nem jutok be a panelra. Ugyanis a standby queue-ból hat óra várakozás után nem engedtek be senkit. Ezzel párhuzamosan olvastam az első pletykákat, miszerint az Indy 5-öt Cannes-ban mutatják be, és elkezdtem nézegetni, hogy működik az akkreditációs procedúra. Tudnotok kell, hogy két éve már voltam Cannes-ban a filmfesztiválon, ráadásul az egyik kategóriába bekerült rövidfilm társírójaként, így volt némi helyismeretem és tapasztalatom. De akkor az akkreditáció automatikusan járt a beválogatással. Most kiderült számomra, hogy Cannes-ba nem is olyan drága az alap badge, egy 25 eurós fee-t kell kifizetni, de filmszakmai profinak kell lennie az embernek, és angol CV-t kell küldenie, amit elbírálnak. Próba szerencse, gondoltam, és beadtam. Már másnapra elbírálták a dolgot, pozitívan, teljesen ledöbbentem azok után, hogy Berlinben 140 euró volt a badge, Tallinnban a Black Nights filmfesztiválon pedig 250 (csak ott sikerült lenyomnunk 50-re, mert ott is egy filmszakmai program keretében vettünk részt). Egy jóbarátomnak, aki szintén filmes, szóltam, hogy ő is adja be, és beadta. Neki is elbírálták villámgyorsan. Ekkor elkezdett körvonalazódni a Cannes-i utunk. Pár héten belül bejelentették, hogy az Indy 5 május 18-án debütál, és így ehhez igazodva foglaltunk szállást és repjegyet (Wizzair Nizzába+borzalmasan olcsó szállás Nizzában, és onnan terveztünk átvonatozni Cannes-ba). Emellett monitoroznom kellett, hogy is működik a jegyfoglalás a vetítésekre. A jegyek 4 nappal nyílnak meg az adott nap előtt, reggel 7-kor. Már a nyitógálás foglalással teszteltem a rendszert, hogy az Indy-foglalás napjára készen álljak. Akkor az simán ment, másnap viszont az első teljes nap jegyeladásakor összeomlott a rendszer azonnal, így nagyon nem adtam sok esélyt rá, hogy a fesztivál harmadik napjára sikerül foglalnom jegyet az Indy-re. Ugyanis amikor 06:59:59-ről 07:00:00-re fordul az óra, hiába frissítesz, mint egy őrült, a másodperc törtrésze alatt sold out az összes nagyobb vetítés. Nehéz nem valami csodának betudnom, hogy habár semmilyen másik nagyobb vetítésre, esti black tie event premierre nem tudtam foglalni (beleértve Scorsese Killers of the Flower Moon című filmjét), éppen egyes egyedül az Indy 5 premier vetítésére sikerült. Sajnos örömömet árnyalta, hogy jóbarátom is hoppon maradt, neki sem sikerült foglalnia, és a május 19-e reggeli vetítésre sem tudtunk foglalni neki másnap. A moziterem mindössze 2200 fős, amiből könnyen lehet, hogy akár 1500 stábtagoknak, Disney-dolgozóknak, prominenseknek és a pereputtynak volt lefoglalva, a fesztiválnak pedig egy évben több tízezer badgeholdere van. Előzetesen számtalan videót néztem meg arról, hogy hogyan is működik Cannes-ban a premiereken az autogramszerzés, fotózkodás. Tudtam, hogy ha jegyem van, akkor nekem a vetítés előtt 25 perccel legkésőbb oda kell érnem a beléptető kapuhoz. Általában a nagy sztárok utolsóként érkeznek meg, így ahogy Berlinben is, úgy itt is választanom kellett, hogy vagy bemegyek a filmre, vagy kint küzdök az autogramért, akár azt is kockáztatva, hogy hoppon maradok és a filmet se látom. Mivel láttam olyat az elmúlt éveket visszanézve, hogy egy sztár a film kezdése előtt egy órával korábban érkezett meg, és interjúkat adott, aláírásokat osztogatott, abban bíztam, itt is ez lesz. Hajnalban érkeztünk meg, az első vonattal Cannesba. Rögtön bele is botlottunk Marco-ba, egy olasz Indiana Jones cosplayerbe, akinek már van közös fotója Forddal, a film szicíliai forgatásának idejéről, amikor Ford olasz Indy-kkel fotózkodott, Indiana Jones-ruhájában. Marco-nak eredeti Herbert Johnson-féle Indy-kalapja volt, azt mondta, hogy 15 db. van neki ebből, aminek darabjának értéke 400 fonttól kezdődik. Elmesélte, hogy a közös képét Forddal egy 2023 elején szervezett szervezett aláírás keretében íratta alá (a Twin Cities Comics szervezte Amerikában), ahol 800 dollár volt Ford aláírása és még 800 dollár volt, ha névre szólóan akarta, márpedig Marco úgy akarta… Brutális. Nem egészen értettem, hogy mit is keresett akkor itt ezek után, de autogramot akart vadászni ő is, talán azért, hogy pénzénél legyen. Elkértem tőle a kalapot, és csináltam 1-2 képet a kalapban a Palais és a red carpet előtt. Az az útszakasz a vörös szőnyeggel szemben, ami előtt megállnak az autók, létrákkal volt telis-tele, és később realizáltam, hogy miért. Van egy Cannes-i autogramgyűjtő közösség, ami helyi lakosokból áll, és rozoga, rozsdás létrákkal foglalják a helyet előre, hogy a legjobb helyük legyen a sztárok érkezésekor, és fölé magasodhassanak a hírességeknek. Ez egy nagyon nagyon szürreális, röhejes társaság volt. Nagyon kinéztek minket és szemmel láthatóan nem örültek nekünk, hogy konkurenciájuk vagyunk. Ráadásul nem beszéltek angolul. A vezetőjük úgy nézett ki, mint egy csontsoványra fogyott Vito Corleone. Ő volt az, aki eldöntötte, melyik létrára ki állhat. A cannes-i létrás nyugdíjas maffia ura. Egyébként ezt az egész létra-dolgot nem értem. Ha egy lépést teszel Cannesban, 15-ször átnézik a táskádat a szekusok, de az nem zavar senkit, hogy rozoga létrákon, ön- és közveszélyesen tornyosul a színészek fölé ez a díszes társaság. A cannesi létrás Don Vito-nak is egy bombanő volt a barátnője, itt még a lúzerek is nagy királyok, itt még a mozi előtti útszakaszt létrákkal foglaló fazon is császár. Habár többen 13 órát vártunk itt ezzel az anyaszomorító társasággal, Vito a vörös szőnyeges bevonulás kezdetekor beengedte a saját haverjait mindenki elé, és ők álltak fel a “legjobb” létrákra. Én a szmoking alsómban, az elegáns cipőmben és fehér ingben vártam a tűző napon, hiszen arra készültem, hogy fél órával a vetítés kezdete előtt, akár jött addigra már Ford, akár nem, elhagyom ezt a részleget és bemegyek a jegyemmel a vetítésre (25 perccel a vetítés előtt el kell foglalnod a helyed). Próbáltam mindenkivel összehaverkodni, akivel csak lehetett, és volt egy szimpatikus cannes-i lány, aki beszélt angolul, és ő mondta nekem, hogy másnap reggel lesz a press conference, ami előtt a fesztivál badgeholdereinek a színészek, alkotók alá szoktak írni. Mivel erről ekkor hallottam először, nyilván nem adtam ennek sok esélyt, de azért elraktároztam magamban az infót. Ezzel párhuzamosan tudtam meg azt is a jól informált Indiana Jonestól, hogy Lucas és Spielberg nincs itt Cannes-ban (a film exec. producerei és Lucas a TFA premierjén is részt vett, így adtam ennek egy szemernyi esélyt). Williams sem volt ott. Habár szép lett volna látni őket egyszer utoljára együtt, szerintem távolmaradásuk annak is szólt, hogy nem akarták elvenni a reflektorfényt Fordról. A jóbarátom, akinek nem volt jegye a vetítésre, ott maradt az autogramvadászok között, és egy gigantikus Indy 5-poszterrel, kisebb képekkel próbált egy létrán egyensúlyozni, és autogramot, közös fotót szerezni. Fél 7-kor villámgyorsan magamra rántva a zakóm, a csokornyakkendőm rohantam be a vetítésre. A harmadik beengedési ponton nem tudták leolvasni a jegyem QR-kódját. Ennyi szenvedés után, izzadtan, fáradtan, nagyon ki voltam akadva. Végül megszántak, beengedtek. Már voltam premiereken a Grand Theatre Lumiere-ben, és eddig mindig helyre szólt a jegyem. Most persze kiderült, hogy egy hátsó szektorra, ahol helyfoglalás érkezési sorrendben volt… Egy magyar filmszakmai ismerős integetett nekem, “Andris, ülj le, ahova tudsz.” Az egyik leghátsó sorba tudtam csak leülni. Közben a teremben közvetítették a kinti eseményeket a vörös szőnyegről. Ford megérkezett, és egy intés után oda se bagózott a kint álló tömegre. Késésben is volt az egész program. Egyedül Mikkelsen osztott néhány autogramot. Szürreális volt látni bentről ezt a létrás Don Vitót a vásznon. A jóbarátom is hoppon maradt szegény… Annyira hátul ültem a teremben a balkonon, hogy csak a vásznat láttam, az alsó sorokat, ahol Fordék ültek eredetileg, nem. Basszus, úgy voltam vele, hogy oké, egy teremben vagyok vele, de a saját szememmel most sem látom. Thierry Frémaux, a fesztivál főszervezője köszöntötte a közönséget és Fordot. Ezután lement egy 8 perces videó Ford életművéről, ami engem könnyekig meghatott, akár csak Fordot. Force Theme, SW Main Title, Scherzo for Motorcycle and Orchestra (Indy 3-ból a fantasztikus menekülős dallam) minden volt benne, majd a végén a Raiders March. Filmekből American Graffiti, Blade Runner, The Witness, Fugitive stb. Még az Indy 4-ből, SW TFA-ból, Blade Runner 2049-ből is voltak bejátszások. Ezután kihívták a színpadra Fordot. Apró kis bolhaméretűen, de ekkor láttam először a hősöm. Arany Pálmát kapott. Beszédet mondott. Humora volt. Majd elkezdődött a film. A filmről pedig mindössze 15-20 kritika jelent meg eddig, a Cannes-i kritikusok mindig is sznobok és durvák voltak. Olvassátok el, mit mondott Scorsese róluk. Nézzétek meg majd a filmet magatok, és úgy döntsetek róla. Én megnézem majd még egyszer moziban. Mielőtt megnézem még tízszer. Szintén a moziban. A filmről: Vége a filmnek, az emberek tapsolnak, de azért sokan kiindulnak, van aki már közben is kiment, de nem is Cannes lenne, ha ezt nem teszik meg néhányan. Én oldalt leslisszolok a lépcsőn, egyre lejjebb jutok az alsó szinthez, és nincs őr, aki megállítson. Így lejutottam oldalt a balkon részről az alsó szektorokba, és sokkal közelebbről láthattam a stábot, akik közül ők voltak itt: Ford és Mangold, Mads Mikkelsen, Phoebe Waller-Bridge, Boyd Holbrook, Ethann Isidore (aki egy újabb Short Round-szerű karaktert játszik, Teddy-t), Shaunette Renée-Wilson, Kathleen Kennedy, Bob Iger (igen, ő is ott volt!), Frank Marshall. Calista Flockhart, Ford felesége is ott volt. Besz.rás. Hosszas taps, majd Mangold röviden beszédet mondott, Ford itt már nem beszélt, de ott állt mellette. Amikor kiindultak, elfelejtettem, hogy ott még akkor lett volna egy lehetőség közelről látni a kivonulásukat a vörös szőnyegre, de nem bántam. Hullafáradtan megkerestem barátomat, aki sebeit nyaldosta az egyik téren, mert lezúzta őt a megvadult autogramos nyugdíjas maffia, amikor Ford kiszállt az autójából. Lekéstük az utolsó vonatot, így más választásunk nem volt, Uberrel jutottunk vissza Nizzába. A fejemben volt az a félmondat, hogy a badgeholderek másnap a press conference előtt tudnak szerezni autogramot, közös képet. A barátom ekkor már a megfázás jeleit is mutatta, azt mondta, ő már ebben nem vesz részt, de én menjek nyugodtan. A press conference pontos dátuma nem volt meghatározva, csak a press badge-eseknek. Végül megvettem a vonatjegyem egy kora reggeli vonatra. Halottfáradtan ébredtem május 19-én, rohantam az állomásra szakadó esőben, 8:20-kor a Palais-nál voltam, és 8:30-kor a Palais nyitásakor be is engedtek. Felmentem a 3. emeletre, ahol a press conference room van. Itt találtam egy press badge-es fickót, aki nagyon segítőkész volt, és elmondta, az Indy 5 sajtókonferenciája 12:30-kor lesz. Enyhe gyomros volt nekem ez, hogy még 4 órát kell várnom. Egy lift előtt nem sokkal később észrevettem, hogy már hárman gyülekeznek. Megkérdeztem, ez az-e, aminek gondolom. Az egyik, aki tudott angolul, mondta, hogy igen. Az előző napi egész napos várakozás és a kevés alvás után ez valami kibírhatatlan 4 óra volt, ahol hol a nővéremet, hol egy kedves barátomat hívtam, hogy motiváljanak engem az ott maradásra. Egy délelőtti konferenciára megjött Sean Penn, aki rá se nézett az addigra már szépen összegyűlt, egymás veséjét minden további nélkül lerúgni szándékozó tömegre. Ekkor azt gondoltam, ha Sean Penn így megy el mellettünk, akkor Ford egyenesen szublimálni fog, vagy a szemben lévő falon mászik végig, olyan tölcsérrel a nyaka körül, ami a frissen műtött kutyáknak van, hogy egy pillantást se tudjon, még véletlenül se, ránk vetni. Őszintén mondom, 11-fél 12 körül az ájulás szélén voltam, WC-re se tudtam kimenni, itt leülni se lehetett a földre. Ráadásul a biztiőrök egyre inkább összetereltek, összepasszíroztak minket. Ebben már jó tapasztalatom volt a Star Wars Celebration Europe csirkekeltetőjéből. Az motivált, hogy legrosszabb esetben, ha el is megy mellettem Ford, még egyszer utoljára láthatom őt… Mellém újra és újra jöttek olyan arcok kényelmesen, kipihenten, akiket beengedett valami ismerős, ez is elég bosszantó volt. Az egyiket próbáltam megkérni, hogy ha esetleg csinál videós anyagot, azt küldje el, de nagyon nagyon ellenszenvesen viselkedett, és nem akarta. Volt viszont egy nagyon kedves berlini lány mellettem, akinek pár napja, amikor Fordék a vízparton kiállított Tuk Tukkal fotózkodtak, sikerült autogramot és közös képet szereznie. Irigykedve néztem szerzeményeit, elmondtam, előző nap 13 órát álltam Fordért. Ő még egy Han Solót szeretett volna szerezni Fordtól, de mondta, hogy nagyon szorít nekem. Aztán a biztiőrök mozgolódtak, és nem a liftből, hanem a mellette levő lépcsőházból megjelent Ford és utána a többiek. És Ford odament az emberekhez, és egyenként elkezdett mindenkinek aláírni. A berlini lány nekem szorítva azt kiáltozta “Harrison, sign the poster, please!” Ami tényleg nagyon jól esett. És Ford odaért elém. És aláírta a poszterem. A kavarodásban teljesen leblokkoltam, így a végig videózó telefonom nem fordítottam magam felé, így a közös kép nem jött össze, de annyi baj legyen. Utána jött Kennedy, Isidore, Renée-Wilson és Mangold, akik nem álltak meg aláírásért, hanem bementek a terembe. Viszont Phoebe, Mads és Boyd Holbrook igen. Boyd nagyon jófej volt, szerintem azért is, mert a tömeg nagy részével szemben (a tömeg nagyrészt ilyen mezei autogramvadászokból állt, nem Ford, az Indy, az SW, a Lucasfilm rajongóiból) én megismertem őt. Nem fogott a Sharpie tollam, elő kellett vennem egy újat, közben el is ejtettem a tollaim, Holbrook felvette és mondta, hogy “man, keep calm, take your time.” Mads-tól és Phoebe-től sikerült egy-egy kicsit bénácska-homályos szelfi is. És mind a négyen aláírták az Indy 5 poszterem. El voltam ájulva. Ez az egész nem volt több, mint 5 perc, és keresztülrobogott rajtam egy komplett Star Wars Celebration. Miután bementek a színészek a press conference room-ba, az emberek konkrétan gratuláltak nekem, még a biztiőr is mosolygott rám, fotózgattak, hogy milyen klassz szerzeményem lett, viszont az eufóriámban azért már rettenetesen kellett pisilnem, és el is rohantam. A berlini lányt már nem találtam magam körül, hogy megköszönjem neki a segítségét. Mire visszaértem, már mindenki felvette a végső pozícióját arra, ha Fordék kijönnek a press conference-ről. Itt már sokkal hátrébb tudtam csak megállni, eleve három irányban álltak az emberek, nem lehetett tudni, merre fognak elmenni a színészek. De már sokkal nagyobb eufóriában álltam, több energiám lett az élménytől, és gondoltam, ezt a kis időt már csak kibírom. Két lány válla közt áttartottam a Han Solo-képemet, amit még nagyon szerettem volna aláíratni. Kijöttek Fordék, és én elkezdtem skandálni, hogy “Harrison! Harrison!” Ezt a tömeg átvette. Nem saját ötlet volt, Spielbergnél láttam ezt a Berlinalén, hogy a kinti tömeg azt skandálta az érkezésekor, hogy "Steven! Steven", aminek Spielberg nem tudott ellenállni, és vagy 20 percig írt alá nekik. Ford és a többiek is, ahogy kijöttek a press conference-ről, mind a három irányban végigment a sorokon, majd hozzánk is odaért. Odajött, és elsőként vette el az általam nyújtott fotót a mi sorunkról. Pontosan leírom, mi történt. Forgatgatta, alaposan megnézte. Egy ritkán látott ANH-s Han Solo-kép ez, és úgy nézegette, mintha nem is ő lenne rajta, mintha csodálkozna, hogy volt ennyire fiatal. Összeráncolta a szemöldökét, rámutatott, gesztusai mintha azt mondanák, “ez én lennék?” Felnézett rám. Bevágta az ikonikus Harrison Ford-félmosolyát és aláírta. Ráadásul arra is figyelt, hogy Han fehér karjára írjon, hogy látható legyen. Majd visszaadta. Na EZ az, ami a legnagyobb élmény volt. A hab a tortán. Utána ment tovább, még aláírt párat, és hamarosan elhagyta a helyiséget. Később találkoztam egy kínai származású, Edinburgh-i lánnyal, aki látta rajtam az SWCE Han Solo-pólómat. Kiderült, ő is volt az SWCE-n. A barátaival percekig fotózgatták a szerzeményeimet. Ez az élmény mindenért kárpótolt. Utána már csak meg kellett oldanom, hogy a posztert hogyan viszem keresztül a Cannes-t eláztató szakadó esőn, és mentem vissza Nizzába, hogy vegyek gyógyszert a jóbarátomnak, és kipihenjem a halottfáradtságomat, emberi méretűvé zsugorítsam vissza elefántlábakhoz hasonlítóra dagadt lábaimat. Másnap, május 20-án volt a Killers of the Flower Moon vetítése, amire esélytelen volt bekerülni, mert az Indy-nél is kevesebb,még csak nem is kettő, hanem egy vetítése volt Cannesban, csak a red carpet premier. Egy gombostűt nem lehetett leejteni a Palais környékén. Viszont a Killers után volt, 22:30-tól a Natalie Portman-film, a May December premierje. Ahogy írtam, ezekre a filmekre már nem tudtam jegyet foglalni minden igyekezetem ellenére. Viszont, ha röviden is, de sikerült látnom Natalie-t is, a vörös szőnyegen. Gyönyörű fehér ruhában volt. Május 21-én lett volna a film press conference-e, és nálam volt Cannesban egy olyan RotS-poszter, ami alá volt íratva Haydennel és Ewan-nel. De aznap már mentünk haza, és mint kiderült, Portman Forddal ellentétben nem állt meg a press conference-nél sem aláírni senkinek. Szóval nem volt hiányérzetem, és nem akartam kísérteni a sorsot sem. Azóta kerestem a neten, közösségi médiában fellelhető képeket, videókat a press conference előtti aláírásokról, hátha van olyan anyag, amin rajta vagyok Forddal, oldalról. Sajnos nem nagyon találtam, pedig hivatalos kamerás is volt ott. Még azért nem adom fel. Három anyagot találtam. Egyet, amikor Mikkelsen aláírja a poszterem és háttal vagyok, egyet, amikor Ford aláírja a poszterem és szintén háttal vagyok, és egy nagyon jó minőségű fekete-fehér fotót a press conference utánról, amikor Ford pont az én Han Solo-fotóm dedikálja. Azt mondják, ne találkozz a példaképeiddel, mert csalódás lesz. Féltem Fordtól, mert azért az a nyilvános kép él róla az emberekben, hogy jófej, de utálja az egész hajcihőt, és ezért eléggé magának való tud lenni a rajongókkal szemben. Nyilván ő maga is euforikus állapotban volt a premier és az Arany Pálma miatt, és ez is segíthette, hogy most kifejezetten könnyedén, már-már élvezettel viselte ezt a részét is. Azt a mosolyt pedig nem felejtem el soha. Most itthon vagyok lázas betegen, borzalmas idő volt Cannesban, az eső is jól megvert, de nem érdekel. Mikor fogok eljutni egy Lucasfilmes premierre újra? Nem mondom, hogy soha, mert három hónapja sem volt, hogy Spielberget láttam a Berlinalén, és közte pedig volt egy SWCE is. Sok a jóból. De azért az ördögbe is, ilyen élmény nem lesz még egy, és én örökre elraktározom magamban, a nehezebb időkre.

Alapos szakmai megalapozottsággal állíthatom, hogy túlzás Filonit kezdőfilmesnek nevezni, mégha ez is lesz az első élőszereplős egész estés mozifilmje. Sokkal magabiztosabban lehet Sharmeen Obaid-Chinoy-t kezdőfilmesnek, vagy a megfelelő rendezői kreditekkel nem rendelkezőnek tekinteni, mivel az átütő szakmai sikerét egy rövid dokumentumfilmmel érte el, a Star Wars-filmekre való alkalmasságát pedig maximum néhány vendégrendezés a Ms. Marvel sorozatban bizonyítja. Filoni ezzel szemben 4 évadnyi, mozgóképes költségvetésnek megfelelő mennyiségű élőszereplős sorozat fő kreátora volt, 4 SW sorozatepizódot rendezett, kulcsrészeket, pilotot, backdoor pilotot például. Emellett nem élőszereplős fronton embertelen nagy tapasztalata van. A nagy trió-vitáról (de aztán én tleg nem akartam ezt ennyire eszkalálni): Habár nem akarok úgy tenni, dzséjt, mintha nem láttam volna azokat a Star Trek TNG-s mémeket, bennem ez már régóta motoszkál, motoszkált, és ha jól emlékszem, adtam is ennek hangot ezen a fórumon. Már azon a napon felötlött bennem, amikor először láttam a TFA-t. És azon a napon is, amikor meghalt Carrie Fisher. Igen, baromira szeretem a TLJ-t, az egyik kedvenc filmem, ha nem A kedvencem. De mondom, számtalan módja lehetett volna a találkozásnak. Egyébként egyetértek azzal, hogy a Han-Leia találkozó nem sikerült annyira erősnek, ennek az is az oka, hogy szvsz Abrams igen gyengére rendezte Carrie-t, akinek az alakítása ég és föld a TFA és a TLJ között, az utóbbi javára. Egyébként fogalmam sincs, hogy sikerült a Star Trek és simán lehet, h az eredmény röhejes lett, nem láttam a dolgot, és mérsékelten ismerem a Star Trek-univerzumot. Összességében azért sem tudott összejönni a nagy trió találkozása, amit érteni vélek, mert az újabb filmek már az újabb hősökre fókuszálnak. De egyébként éppen ez a szándékolt, és kissé a nézőre erőltetett figyelem-átirányítás az, ami szerintem sokak számára megnehezítette az új trilógia karaktereinek befogadását, megszeretését. Szemben mondjuk azokkal a figurákkal, akik szintén új karakterek, de nem a várva várt OT-figurák elől vonják el a reflektorfényt (pl. Zsivány Egyes karakterei, a The Mandalorian karakterei). Ez ugyanaz a probléma, mint hogy a nagy trió nem jött össze, csak egy olyan fénytörésben, aminek a jelensége azért igencsak jelen volt az elmúlt években, sajnos. Emellett azt is hozzá kell tennem, hogy azok nyilvánvalóan kevésbé igénylik a nagy trió találkozását, akiknek eleve kevesebbet jelent a nagy trió vagy úgy általában az OT. Ebben nincs mit szégyellni, ugyanakkor azok is érezhetik a figuráknak a kulturális jelentőségét, hasonlóan ahhoz, hogy valaki mondjuk éppen nem PT-fan, de mégis érti, miért olyan nagy szám Obi-Wan és Darth Vader újabb találkozója (bár ez ugye az OT-vel is át van itatva, mivel azok a figurák onnan erednek).

Ennyi erővel minden fanservice, a Star Wars-logótól kezdve a felúszó szövegen át a fénykardokig. Az egy letisztult és jogos vágya volt a VII. rész kapcsán minden embernek, hogy a csapat valahogy újra összejöjjön. Ahogy Mark Hamill fogalmazott, nem gondolta volna, hogy csak az ebédszünetekben merül ki a közös munkája Fordékkal. Talán akkor ennek a felismerését sokakban agyonnyomta a tudat, hogy újabb SW-film van a moziban, így utólag már látszik, meg főleg Carrie Fisher egy évvel későbbi halálával vált nyilvánvalóvá az, hogy a trió összehozására csak a VII. részben lett volna lehetőség. Számtalan módja lett volna annak, hogy megtartsák a történetet, de egy ilyen pontot is beépítsenek a filmbe. Nyilván nem csak annyinak kellett volna lennie, hogy találkoznak és néznek ki a fejükből. Ez egy érzelmi csúcspont lehetett volna. Hiszen gondolom az is megérint, amikor Luke és Leia találkoznak, vagy Han és Leia találkoznak, mivel ezek erős jelenetek. És ugyanígy az Obi-Wan Kenobiban a Kenobi-Vader találkozás szintén nem több, mint egy fan service reunion. Ahogy nyilván az Ahsoka kapcsán is többen remélik, reméljük, hogy a Ghost crew összeáll, vagy épp azt, hogy Rex feltűnik benne. Na mindegy, ez nem ennek a topicnak a témája. Összességében mindig jó látni az OT-öregeket de szerintem csak úgy van értelme, ha valamiképp biztosítva van a folytonosság az eredeti színészek legalább minimális bevonásával. Ez Carrie esetén nem történhet már meg. Amúgy a fanservice fogalmát egy kicsit át kéne értékelnie minden rajongónak. Van az a szint, ami totál öncélú, de könyörgöm, végső soron Star Wars-ot nézünk... Egy Obi-Wan Kenobi-sorozatot azért kritizálni, mert szerepel benne az Obi-Wan Kenobi (és "miért nem szakadunk már el a Skywalkerektől???"), egy kicsit szürreálisnak tartom. A legújabb Batman-nél nem olvastam ilyet, hogy miért szerepel benne Batman. És reménykedem benne, az Indy 5-nél sem az lesz a legfőbb kritika, hogy Harrison Ford játssza a főszerepet, csattogtat néha az ostorával és Indiana Jonesnak hívják. Ez nyilván nem itt hangzott el, meg inkább kritikusok írtak ilyeneket, csak rá akarok világítani ennek az abszurditására.