orki

Jöjjenek a képek. Növények, gombák. Nyálka gomba. Talán őzláb?? A szömörcsög Harangvirág Tájak, részletek Bükkös Egy kis szakadék A volt starnd öltözője.

Spoiler: Nem azért, hogy magunkat reklámozzam és a szerepjátékot, de az ötletet bátyó nem tőlünk lopták?! Lassan kezdem azt hinni, hogy a sitehknek csak ereklyéik voltak, minimum ezer évig élnek és halhatatlanok. Szerintem bizonyos emberek a lucas artsnál olvasnak fanfictionokat és szerepjátékokat, mert nem hiszem el, hogy mindenki egy kaptafára írja a regényeket. Sith ereklyék itt, titkos tanítványok ott, megáll az ész és ácsorog. Csak mi jobban megoldjuk illetve nem ilyen eröltetetten. Ha korona lesz az egyik sith ereklye, akkor beperelem őket plagizáláséert. Olvassatok CSB-t! Mi meg irjunk hozzá.

Nem úgy tünt!!!!!!!! Bár alacsony a vérnyomásom, ma mértem 67/102, ha lenne politikai topik biztos beállna a normális szintre, de NE! Nem akarom, hogy általam értelmesnek és kedvesnek tartott emberek sárdobáljanak, büdöskomcsizzák vagy rohadtnácizzák a másikat, mert ezek a topikok idáig fajulnak. Nem értünk meg rá, ill. a nemzet, hogy kulturáltan beszéljünk ilyen témákról. Ja kapkodós lett, mert felidegesdtem, mikor elolvastam az utolsó két oldalt. A képek jobbak lesznek, de azt majd holnap.

Bakker, megjövök és azt látom, hogy egymást ütitek baromságok miatt. Hagyjátok abba! Ne süllyedjünk le más fórumok szintjére! Nagyjából sejtjük, hogy ki hova mikor és miért, de nem ez alapján kell itélni, nézzük inkább az embert magát, főleg úgy, hogy többször találkoztunk már személyesen. Hehe, mondom én, akit le nácihungaristafasisztáztak, csak, mert rovásos pólóban mászkáltam. Irtam egy kis szösszenetet a múlt hetemről, de most olyan rossz szájizzel teszem be ide. Spoiler: Szösszenet a terepi munka előnyeiről, hátrányairól, s az elmulandott hét bújairól és vigadalmairól.A Mecske lankái közt terüle el a legfontosabb természetvédelmi kategóriát élvező területek egyike, a Köszegi-forrás erdőrezervátum. Legértékesebb területei a bükkös és a gyertyányos tölgyes részek, meyekhez hasonlóan idill tájak tán Tündérországban honolnak. Tehát itt terveztünk kutatásokat végezni én és még sokan, Gergő, oldalbordája Zsuzska, Márió, knek szülő városában a menza felér a pesti Gundel étterem vagy a Kárpátia kávéház konyhájával, Dani, akinek az albérletében a wc vörösre van festve és nem szarva és még sokan mások, akiket az igényesség és a a memória hiányában kihagyok a felsorolásból. Egy kora hajnali pénteki órában találkoztunk Zsuzskával és kibuszoztunk Árpád tetőre, onnét pedig cirka egyórás baktatás után megérkeztünk a rezervátum területére. Itt nem untatom az olvasókat olyan unalmas dolgokkal, mint az útközbeni reggeli, a gyors növény ismereti vizsgáztatás, melyen megbuktunk, a gumicukorkák közös imádata stb. Megérkezett Kata is, így elkezdtük a mintavételt a kijelölt és megtalált pontból, szépen haladtunk, mikor befutott Gergő és hatalmas gps készülékkel rohangáló barátja is. Itt nem volt kecmec, a következő öt órában magyarázás, a tanultak és a módszerek ismétlése zajlott. Néha halkan, néha olaszosan élénken. Gergő barátja, szegény elunta a dolgot és elaludt egy kidőlt fa tövében. Az ismétlés után, közben és alatt gyönyörűen befelhősödött, dörgött, de nekiálltunk a következő pontnak. Meglepődtünk a kidőlt, önmagát gémeskútnak képzelő fán, a hatalmas bükökön, majd a szakadó esőn. Hazafelé kocsival mentünk, illetve vittek minket. Anyira "dézsa vü" érzésem volt. Ugyanis jó féle cigányzenére drifteltünk a szerpentineken hazafelé, mintha otthon lettem volna. Tényleg jó banda latinos balkános zenét nyomtak igényesen. Másnap nem csak, hanem öt pontot csináltunk meg! Volt pár mókás dolog, illetve egy, a fákat alaktani kategóriák szerint osztályozzuk, nos volt egy bükk, aki sehogy sem illett A kis rebellis pofátlanul két sokak szerint mellekkre nagyon hasonlító dudorral rendelkezett,hosszas tanakodás után úgy döntött kompániánk, hogy a bögyös bükk alkategóriát nem vesszük bele a módszertanba. Hasonlóan Márió által kitalált egyenes, mint a ferde lófasz formakategóriához. Harmadnap is haladtunk, bár volt pár esemény, ami némi mulatsággal szolált, majd néhány melyek sirni valóak voltak. Lerobbant a kocsi, a mediterrán hangulatú viták ismét kitörtek, kétszer bevertem a fejem a busz kapaszkodóba sajnos. Viszont nekem sikerült a túrista útra kisdolgozni, egy pár túrista szeme láttára. Az úgy volt, hogy elhelyezkedtem egy terebélyes bökk mögé, ahol volt egy kis csapás, nem gondoltam volna hogy az az ösvény a túrista út. Szóval nekiálltam, majd láttam, hogy jön két ember, nos már késő volt abba hagyni, igy ők csodálkozó arccal, dermedten álltek. Dolgom végeztével visszasompolyogtam társamhoz, ki sikitós röhögésben tört ki mikor elmeséltem az eseményeket. Délután elindultunk Mánfára, ahol a megállóval szembeni kocsmában isteni föccsött lehet venni, inni, majd még egyet és igy tovább. Este a flekenben ettünk, Pécs legjobb étterme, remek a koszt, kis ár, nagy adag, szintén finom fröccs. Negyednap vagy ötöd, nem tudom összefolynak az emlékek......... Miután a fél Cataflan elmulasztotta a fájdalmaimat, amik rám törtek és félórát fetrengtem egy farönkön, utána hála a gyógyszernek, olyan pompás hangulatom kerekedett. Mintha spicces lettem volna, öröm igy dolgozni. Tehát az egyik legszebb környéken mértünk óriás bükkök, szakadék, kis patak, madár fütty stb. Találtunk egy havasi cincért, szigorúan védett, mértünk negyven-ötven méter magas, közel 300 éves fákat, csúszunk a szakadék sáros talaján, ráadásul a gatyám is kisakadt. Ráadásul haza felé beleestem a mocsárba. Úgy nézett ki nadrágom ülepe, mintha hasmenésem lett volna. Se baj szakadt gatyában, szarosnak tűnő fenékkel, ami sáros volt csak, mint egy vérbeli csöves, szimatszatyorral az oldalon, csurom vizesre izzadva érdemes átkelni a belváros egyetlen sétáló utcáján. Teltek múltak a napok, haladtunk a munkával, úgy, ahogy a magunk módján. Hajnalban keltünk, hulla fárdtan értünk haza és rogytunk az ágyba. Épp egy kómás hajnalon baktattunk az erő felé. Eme haldoklós hajnalokon szokásunkká vállt a zenehallgatás. Ez volt a baj, épp elmerültem A mámoros éjji vágta cimű számban, és nem vettem észre a mögöttem füttyögő bicajost. Tehát császkáltam az útközepén, majd kilptem oldalra és elütötem az épp engem kerülgető bringást. Kaptam egy heveny infarktust, szerintem ő is. Készültem, arra, hogyha kikászálódik a bokorból, minimum leorditja a hajamat vagy megkerget. Csodák csodája egyik sem történt. Megkérdezte, hogy kislány ugye nem esett bajod? Kerestem az állam, mert eddig nem ezt tapasztaltam, országunkban a normális ember ritka, mint a fehér holló vagy a fekete gólya. Beszéltünk pár szót, majd tovább tekert. Este tükörbe néztem és rájöttem, hogy tényleg hasonlitok harisnyás pippire csak military kiadásban. Lassan betöltöm a két iksz plusz egy vonást és még mindig tizenötnek néznek. Találkoztunk egy ritka jó fej gombásszal is. Elteltek a napok, jött a hétvége. Zsuzskával keztünk neki a 39 pontnak. Nem tördtünk azzal, hogy A. Szilárd szerint az évezred vihara közelit ehhez az aprócska medencéhez itt Európa szivében. Gyün az apokalipszis, jégvihar, rabló mongol istennyila fog zúgni felettünk. Haladtunk úgy ahogy, majd migrénem lett, akkor nem haladtunk még úgy se! Sőt mindent elfelejtettem, hülyeségeket mondtam. Ekkor születtet a nap beszólása is. Vagy három óra után nagyjából fél kettőkor Zsuzska megkérdezte, hogy ugye nincs még dél. Aztán leszakadt az ég, vagyis az eső. A fák recsegtek ropogtak, hajladoztak, mi meg menekültünk. Az erdőmelletti kulcsos házat kivettük arra az éjszakára. A legmozgalmasabb órák következtek. Találkoztunk egy nagy pelével, nevéhez mérten hatalmas állat. Fél hörcsögnyi, öklömnyi szemmekkel bizarr éjjeli manóra hasonlitó kis aranyos lény. Aztán aludtunk, majd megnéztük, hogy a szomszéd gyönyörű érett sárgabarckjaiból tudunk e lopni. Nem, mert szöges drót volt a kerités fölött. Elméletileg esti szalonna sütés volt tervbe véve, de az eső miatt elmaradt. Gond egy szál se, mivel a bent lévő elektromos grillt beizitottuk, Gergő nyársat faragott, szigorúan az amareikából betelepült invaziv akácfa ágaiból. Feltüzdeltük szallonnával, hagymával, kolbászkákkal, finom lett. Utána csináltunk fatányéros is, ilyen diszitést még a Hiltonban sem tesznek tányérra, képeket lásd. késöbb. Utána végtelen amőba csata kezdődött, Zsuzska második mondása itt hangzot el., megpróbálok igazságosan szemét lenni. Reggel korai kelés, haladás. Meg kell állapítsam, hogy ennek az erdőnek nagyon sok szép része van. Munka után rohanás Mánfára, közben bugyogóforrás nézés, átkelés a mocsáron. Kivételesen nem estem bele, bár minden páratlan napon szokásom volt. Utána fröccs, busz várás, majd este rohanás az utolsó ic vonathoz. Itt volt egy nagyon rossz élményem. A plázán keresztül baktattunk, mikor látjuk, hogy két indopannon allélokkal rendelkező srác megfog egy vöröskeresztes pénzes urnát és ellopja, a biztonságiak utána. A vonaton csicsika, majd megérkezés haza, ahol azzal fogadtak, hogy a 70 kiló barackból pálinka lesz. Kell ennél jobb hír?! Nagyon élveztem ezt a hetet, bár sokszor volt, mindjártmegőrülök pilanatom, az ok változó volt. Egyéb beszólások: Egyenes, mint a ferde lófasz. A lyme kóros kullancs csípése kokárdásodik, de nem piros fehér zöld. Ez a nyálka gomba olyan, mint a vattacukor. Nagyanyám szerint ez erdőben huligánok vannak. Az Árkád pláza egyetlen előnye a légkondi, amig átmegyek rajta lehülök. A természetes fájdalomra nem kell gyógyszer. Ez az odú olyan, mint egy pina. Szent ég, látszik, hogy egy ideje nincs barátnőd. Pozitiv dolgok Talált róka gomba és vargánya havasi cincér jó vacsi a flekkenben fröccs üde erdő nagy pele első osztályú társaság Negativ dolgok elütöt vakond sok szúnyog a legváratlanabb helyekre férkőző kullancsok meleg hideg Aki nem hiszi, annak utána járok! Képek a következőben. Visszaolvasva nem is lett az igazi.

Hogyne! Izelitőnek annyit, hogy sikerült a túrista út mellé kis dolgoznom, mikor jött egy csapat turista, mocsárba estem, elütöttem egy biciklist stb

Jó lett! Pihenek, aztán írok egy szösszenet erről a nehéz hétről.

Vagy ki osztották belőle a lapokat vagy elhasználódtak Másik jó film még a véres gyémánt is. Köszi anyám, már alig várom a kis kágyilókról a képet.

Köszönöm, inkább elfogadó és nem akadékoskodó, turániakat nem Galaxis uralomra író játékossal.

"-Mehetünk. Link Ferinára sandított aki bólintott, hogy minden rendben van. Átküldte a pontos koordinátákat és innentől nem volt más hátra mint közösen megpillantani, ahogy a csillagok előbb elnyúlnak körülöttük, majd átlépve a hipertérbe, magukba szívják annak látványát." A hypertér A nap vége, a hipertér mélységeiben érte útól a Skythdorról menekülőket. Mindannyian Calrissian kapitány hajóján -a Méregfogon-, tartózkodtak, fáradtan, kimerülten. Egyeseket ott ért el az álom ahol elsőként lerogytak, legyen az a fogadóterem valamelyik sarka, vagy éppen a teherhajók mélye. A monstre hajó legénységének ezzel ellentétben nem volt szüksége alvásra, így a folyosókon és a megfigyelő posztokon továbbra is a beléjük programozott utasításokat követték a droidok. Artu és Thripio is még javában serénykedtek, ám a magasabb, emberi külsőre formázó protokolldroid nem egyszer okozott fejfájást a legénység tagjainak. Killer tábornok -követve Calrissian kapitány utasítását-, csak tisztes távolból leste tevékenységüket, óvva őket attól, hogy valami bajuk legyen a hajón fellelhető, számukra ismeretlen dolgoktól, illetve fordítva. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor még időben közbeavatkozhat, ha például illetéktelen szektorokba, oldalfolyosókra tévednének. De ilyen nem történt, annál is inkább mert a két droid egy műszerektől hemzsegő szobába került, ahol Artut rákötötték egy elemző komputerre. A törzsére csatlakoztatott kábel másik végén sebesen villantak a különböző színű fények, ahogy a temérdek adatcsomag áramolni kezdett a feldolgozóegység felé. Artu olykor halk csipogással konstatálta amint egy-egy nagyobb mennyiségű adatcsomagtól megszabadult. Thripio eközben mint hű társ, ott ?őrködött? barátja mellett, néha igencsak csodálatra méltóztatva azt ami körbevette őket, de persze ez nem akadályoztatta meg őt abban, hogy a ?borúsabb? pillanatokban ne sóvárogjon egy jó nagy kád olajfürdőért. Főleg amikor végigpillantott magán. Néhány szinttel odébb, a téglalap alakú fogadóteremben, a félhomálytól övezve, hozzávetőleges csend uralkodott. Csupán Athes, vagy éppen Thorbjörn horkantásai zavarták fel az állóvizet, de a mindenkin eluralkodott fáradtság megakadályozta azt, hogy bárki is tartósan felriadjon az álmából. Még a közvetlen közelükben alvó Mattut se zavartatta a hang, mélyen aludt, elmerülve kínzó álmaiba, melyet az elmúlt órák eseményei és fordulatai keltettek életre. -Ne! -kiáltotta, miközben leugrott a minrasról. Körülötte halottak, elszenesedett épületek, felégetett földek csúfították az idilli tájat. Lerogyott egy elszenesedett gerendára. Bár ne tette volna. A füstölgő csonk takarásában megpillantotta azt, aminek turáni harcos, sőt a galaxis legtöbb élőlénye arra vágyna, hogy legyen elég ereje kivájnia saját szemét. A két holttestben, amikre az emberi formát csak nagy jóindulattal lehetett mondani, felismerte saját feleségét és kislányát. A harcos legszívesebben üvöltött volna mérhetetlen fájdalmában, de nem jött ki hang a torkán, csak ült némán és könnyeivel öntözte a hamut. Hibásnak érezte magát, pedig tudta, ha korábban érkeznek, akkor sem tudják megakadályozni a kalózok fosztogatását. A bolygó napja lassan a horizont fölé kúszott, aranyos mosolyával üdvözölte az apró falu lakóit. Ám az a hajnal más volt. Ezt a pirkadat is észrevette, hirtelen elkomorult és szürke felhőkkel takarta magát. Nem hitt szemének, a máskor oly dolgos lakók, kik hangyaként sürögtek, már akkor, mikor az első sugarak kezdték a harmatot fölszárítani a selymes fűről, hiányoztak. Hiányzott a tevékeny reggel, a megszokott hangok, a trágya és a széna illata, gyerekek zsivaja vagy a kutyák ugatása. Volt azonban más, amiért a felkelő nap homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg. Még több szürke felleget halmozott az égre. Az emberek a főtérnek nevezett üres placcon álldogáltak. Rémülten és tanácstalanul. Sokukat pirkadat előtt durva kezek és hangos szavak rángatták ki az ágyból, vagy fegyverrel terelték össze őket, mint az állatokat ősz végén. A gyerekek még pizsamában álmosan szemlélték a sugárvetőkkel hadonászó, ittas kalózokat. A bűnözők nem véletlenül ezt a kis eldugott helyet szemelték ki legújabb fosztogatásuk célpontjává. A mindig üde legelőknek és a friss forrás vizeknek, melyeknek állítólag gyógyhatásuk is volt hála, a csatában használt minrasok nagy része itt nevelkedett. Eme értékes és szemre való jószágokért a Külső Gyűrű és a Peremvidék piacain sok pénz adtak, néhol többet értek, mint egy kiló fűszer. Ezzel Fjedor is tisztában volt, számításai szerint a hajó rakterébe olyan száz állat fért el, mondjuk úgy hogy kényelmetlenül. Arra nem gondolt, hogy a fele az út végét sem fogja megérni, ráadásul némi táplálékra is szükségük lenne. Nem baj, a rátermettebb túléli. Ám rosszul választott, pechére a Turáni szárazföldi hadak vezetőjének méneseit akarta vásárra vinni. Az utolsó, még bujkáló embereket is a térre lökdösték társai. -Figyeljetek ide! -kétszer a levegőbe lőtt, mire a kolónia jámbor lakossága összerezzent. -Ha ma estig átadjátok az összes minrast, akkor senkinek nem esik baja. -majd hozzá tette, kétes vigyorral ? Ígérem. Halk morajlás futott végig a kényszerrel egybegyűlteken. A jámbor pásztorok és kézművesek közül végül kilépett egy fiatalasszony. Valószínűleg előkelőbb származású lehetett, mint a többiek, ugyanis gazdagon hímzett ruhát viselt, övén a veretek közt drága kövek ékeskedtek. -Rendben, megkapják az állatokat, de van egy kis baj! -mondta határozottan. Fjedor alaposan szemügyre vette, kiköpte a fűszert, amit épp rágott, majd hányavetin válaszolt. -Mi baj lenne, drága?! -Idő kell, hogy a pásztorok összetereljék a kért mennyiséget??- Mattu felesége igyekezet az időt húzni. Nem bízott ebben a kegyetlen kalózban. Sejtette, hogy amint megkapják, amit akarnak, azonnal dúlásba és mészárlásba kezdenek. Ha adnának egy kis időt, akkor értesíthetnék a flottát, a harcosaikat????talán. -Igen két nap kell! -mondta ellentmondást nem tűrően Fjedor szemébe nézve. -Kizárt! Akkor hozzatok annyit, amennyit tudtok, nyomás az istállókhoz! -Kétszer a levegőbe lőtt, hogy hangsúlyozza szavait. Bérencei pedig, szintén fegyverrel a kezükben elkezdték az embereket kísérgetni. A kalózok vezére, úgy döntött, hogy a nemes asszonyék istállójának tartalma elég izgalmakat rejthet számára, így csatlakozott embereihez, nehogy egy-két szemfülesebb társa elcsenjen ezt-azt. -Gyerünk! Elő azokkal a minrasokkal! -taszított nagyot a nőn, aki egyensúlyát meglelve egy gyilkos pillantással büntette. -Anyu! -susogta halkan a kislánya-, ugye apu már útban van?! -Persze kicsim, amint ránk támadtak vészjelzést küldtem a Csillag Flotttának. -Gyermekére mosolygott és megfogta a kezét. -Ne félj kincsem, a harcosok a csillagok ösvényéről hamarosan megérkeznek. Igyekezett megnyugtatni apróságát, de ő cseppet sem volt az. Mi van, ha nem kapták meg az üzenetet, ha túl messze vannak?! Butaság, ebbe belegondolni is rossz???? Lassan a házhoz értek. Itt az őket kísérő kalózok egy része leszakadt és módszeresen elkezdték feldúlni a békés otthont. -Úgy tudtam, hogy csak a hátasokat akarják. -jegyezte meg keserűen az egyik pásztor, aki már évtizedek óta a családnál dolgozott. -Kuss!- udvariaskodott az egyik ott maradt kísérő. A falucska többi lakója sem járt jobban, az ő házaikat is felforgatták, az állatokat a teherhajóra rakták. Fél óra múltán mindenütt hangos jajveszékelés, zokogás és káromkodások hangja zavarta meg a máskor csöndes délelőtti órákat. Mattu vagyonát is elérte a végzet. Fjedor az istállóból kiválasztotta a tíz legszebben kinézőt, köztük a kislány kedvencét is. -Ne őt, ne! -sírt a kicsi. Megpróbálta ellökdösni a rablókat, majd szabadon engedni az állásba kötött minrast. Valahogy kioldotta a kötőféket, majd igyekezett erősen rávágni az állat hátsójára. - Menj Keltike! Menekülj! A fakó kanca rémülten tekintgetett, hangosan tiltakozó kis gazdájára. Nem értette, hogy az, akitől általában cukrot vagy más finomságot kapott, most miért próbálja elijeszteni, elkergetni. Valamelyik fosztogató hurkot dobott Keltike nyakába és elkezdte kifelé rángatni. -Engedje el! Ám az ellenkezés hasztalan maradt, a vékony hangocskákat nem hallotta meg senki. Többször megpróbált rávágni a kötelét erősen markoló emberekre. Néha sikerrel járt, két kalózt csúnyán megsebesítettek az éles paták is, végül öt megtermett férfinak kellett a hajóra vonszolnia a tiltakozó lényt?.. Az emberek ismét a főtéren álltak összeverődve, a minrasokat a szállítóra zsúfolták. Ideges toporgásuk, nyerítésük kihallatszott a hajóból. Némelyik megpróbálta szétrúgni az őt kordában tartó acél falakat, ám a tompa puffanások hasztalan koppantak rajtuk. -Bepakoltatok? -kérdezte a vezér az egyik csatlósát. -Igen, uram, bár a hely szűke miatt???.- -És?! Bent van minden?.A többi meg kit érdekel?! -tette hozzá flegmán. Képzeletben a rylothi és más külső vidéki piacain és maffia vezéreinek színe előtt járt. Ábrándozott a busás jövedelemről, amit majd a jó minőségű áruért kaphat. ? Indítsátok be a hajtóműveket!- Parancsolta, majd az egybegyűltekre nézett. -Áh, majdnem kiment a fejemből a sok dolog közepette! -hanyagul intett, mire néhány kalóz megtöltötte és sorozatra állította a kezében tartott sugárvetőket. Egyszerre, mintha már ismert koreográfia alapján dolgoznának. Miért is ne, hiszen tényleg nem először használták ki a telepesek hiszékenységét. Ők nem hagynak hátra fölösleges életeket. A szemtanúk fölöslegesek, a nyomok úgyis árulkodnak, hogy ők jártak ott. A hírmondó fölösleges. A tömegre céloztak. -Egy se maradjon! Majdnem sikerült nekik, majdnem. Csak egy ember, a család pásztora maradt életben....addig, míg Mattunak elmesélhette a szörnyűséget.

Jó!

Kedves báty! Jogtalanul sürgetlek tudom, de holnap elhúzok két hétre a Mecsekbe nomádkodni és kutatni. Ha sikerült irni valamit akkor délelöttig küldd át és be teszem, ha nem, akkor meg két hét múlva leszek újra net közelben. Illetve, elméletileg a sétáló utcában wi-fi-s net de nem akarom még Bercit is cipelni a tonnányi cuccom mellé, vagy keresek egy net kv házat.

Jó film, ajánlom még a kellemetlen igazságot és a fahrenheit 911-et. Azok se piskóták. Nomrmálisak vagyunk egyébként, hogy ilyeneket nézünk és nem a Maunika showt vagy a viva tv-t? Emiatt néha különcnek érzem magam.

Megkaptam, majd a másikkal egyetemben teszem be. J

Legalább szép volt a Zengő? Van ez igy, hogy eltéved az ember, főleg, mert a legtöbb túrista út kakecul van kijelölve mind térképen, mind az erdőben. De izgalmak nélkül unalmas lenne az élet, talán.

Én is! Oldie nálatok nem hült az idő?

A Bükkben túráztam, heyettem beszéljenek a képek. Virány Horthy vadászkastélya Kis ország, kis vizesés, lilafüred Kápolna Művészkedős Az út, szerintem a legjobb

Drága bátyó ilyen híreket azért nem reklámoznak, egyéb fontos mellett, nehogy a búvár béka segge alatt lévő önbizalmunk egy aprót erősödjön. Ez nem újdonság, más honfoglaláskor leletekhez hasonló ábrákat és szinbolumokat is találtak, ha érdekel a Dunán ment az őstitkaink sorozat ott foglalkoztak vele. Más jó hírek, a Holland ifjúsági díjugrató bajnokságon a maygar fiatalok remek eredményeket értek el, második hely.

Együtt érzek itt van kert ahová kimehetek hűsölni legalább. Igyál forró teát, tényleg hatásos!

Igen, ha visszaemlékszek valamire akkor nem emlékszek mindenre, az idő megfakitja, bizonyos részletek élénkebbek, mások elvesznek. Kicsit eltévedtem, anno mondtad, hogy valami megbeszélés félté kéne rittyenteni Calrissian és a turániak közé vagy a turániak egymást közt beszélik meg a merre továbbot?

Ezek kész történetek akarnak lenni.

A piszok tüskék majdnem mindenhová álltak. Ráadásul a bal alkaromon olyan karmolások vannak, mintha egy kardfogú tigrissel verekedtem volna. Mielött elfelejtem írtam neked emailt. Új stilust alkalmazok a három szavas egyszerű mondatot.

Most ill. tegnap este érkeztem vissza egy túráról. Kipihenem magam, kiszedem a tüskéket szebbik felemből, mert rózsabokorba estem, osztán én is befejezem az aktuális szálat.

Mi a fene? Nem 3 volt eddig? A turáni események kb mennyi időt ölelnek át eddig, szerinted?

Köszi!

Tudtam! Én vonzom őket, mármint az állatokat. Minden féle értelemben. Délelött őt találtam, egy vakondot. Apám felszólított, hogy deportáljam, mert széttúrja a kertet, közben meg feleszi a káros lárvákat pondrókat, de ez mellékes. Átsétáltam vele a közelben lévő lakatlan telekre. Itt a kép Vakond úrról, olyan aranyos. Nem tudjátok, hogy a kiavakondos rajzfilmnek mi volt az eredeti cseh, szlovák, lengyel cime? Kicsit homályos, szegény ijedtében úgy kapart.