Skythdor.....
A Firehawk hosszú, kékes ragyogásban derengő ioncsóvát húzott maga után, ahogy minél feljebb fúrta magát a légkörben, utat törve magának a fagyos űr világába. Az éji égbolt látványát csupán a csillagok pislákolásai ékesítették, felhő nem volt az égen. Voltak viszont ellenséges vadászgépek és hadihajók, melyek bárhol megbújhattak, hisz ebből a távolságból ők se voltak többek mint apró, fényes pontok a galaxis csillagainak soraiban.
A bolygó gravitációjától szabadulni akaró teherhajó fedélzetét folytonos remegés járta át, ahogy a hajtóművek maximális teljesítménnyel üzemeltek. A turániak kissé mereven néztek össze a társalgó sarkában elhelyezett gyorsulási székeikben. Még Belénd és Athes is úgy pislogtak egymásra mintha a végítéletet mondták volna ki a fejük fölött. Nem volt vitás, mint tapasztalt űrjáróknak, ez még nekik is túl sok volt. A szomszédos konyharészlegből pohár-, edény- és tányércsörömpölésnek zajai szűrődtek ki, továbbá -tetézve a borzalmakat-, Thripio majd félpercenként bejelentette a kataklizma bekövetkeztét. Athes gondolt arra, hogy kicsatolja magát és lekapcsolja a droidot, de amilyen pályagörbén haladtak éppen, nem igazán volt kedve a plafonon kikötni. Így inkább, igyekezet kizárni a droid sopánkodásait a tudatából, lehunyta a szemeit és valamelyik bioszféra hajó hatalmas csarnokába képzelte magát, ahol kedvenc minrasán vágtat a lankák hegyén-hátán. Persze ezt aztán mégse volt olyan könnyen idillivé tenni, mert a tegnapi itókázás és a jelenleg őt ostromló erők hatására hányingere kezdett támadni. Pedig már azt hitte, hogy ezen ő már túl van. Tévedett.
A pilótafülkében se volt különb a helyzet. Link, minden erejét és tudását latba véve, próbálta kontrollálni a hajót, egy másodpercre se feledkezve meg arról a tényről, hogyha akár csak egy ívpercnyire is letérnek a jelenlegi pályájukról, akkor máris nagyobb esélyt adtak a Birodalomnak, hogy egy pillanat alatt elsöpörjék őket Skythdor égboltjáról.
-Inara, pontosabban nem tudnád meghatározni a helyzetüket? -pillantott félre, leellenőrizve, hogy vajon Inara biztos munkát végez e az előtte sorjázó műszerpult kapcsoló és fogantyúi között.
-Sajnálom, de úgy tűnik, hogy minden ami maradt az elülső szenzorokból az már idefent nem működik. -rázta meg a fejét csalódott tekintettel.
Link elhúzta a szája szélét, gondolhatott volna igazán erre a tényre, mielőtt kifakad Inarára. A Joxxy -féle landolásnak hála örülhettek ha az orr-részi burkolat még a helyén volt. Az a sok apró érzékelőantenna mely szerves részét képezné egy ilyen teherhajónak az most valahol a felszínen gazdagította a talaj érckészletét. Ami maradt belőlük az meg a kikényszerített startolásnak hála leszakadt a hajóról. De mindenféleképp, most igencsak szükség lett volna rájuk Nélkülök szinte teljesen vakok voltak. A vizuális repülés ilyen környezetben kész luxus volt, amit ők most nem engedhettek meg maguknak.
-Doz! -fordult hátra derékból. -Mi van a tűzkövető rendszerrel? Rá tudod állítani az előttünk lévő szektorra? De az se lenne baj, ha körbepásztáznál vele.
-Igazad van Link! Használhatjuk őket. -felelte fellelkesülve. A többiek úgy érezték, hogy az örök, morgós, elégedetlenkedő társuknak csak ennyi kellett. Míg odalent mindvégig komor hangulatban leledzett, addig itt, a pilótafülke rászabott sarkában, végre élet költözött bele. Mozdulatai már közel sem voltak kikényszerítettek, hanem, egyszersmind hasznosak voltak. Dozer végre otthon érezte magát, ez nem volt vitás. Az ő kis apró, élettel teli kis szigete itt volt, a fegyveroperátori konzol mögött.
-Oké, ráálltam. -közölte, miután teljesítette a feladatot. -Vadászok két óra irányból! Mögénk akarnak kerülni. Előttünk tiszta a terep még nyolc klikk távolságig. -olvasta le a kiíróernyő adatait, majd kisvártatva visszakapta a fejét. Egy fehér pont tűnt fel hirtelen, szinte a semmiből. -Nem, nem! Várj! Van itt még valami. Gyorsan közelít, egyenesen szemből.
Link értetlen arckifejezésre váltott, miközben hunyorogva lesett kifelé. Az ezernyi csillagon kívül nem látott mást.......vagyis....
-Várjunk csak. Ott mintha..... -hívta fel volna a társai figyelmét arra a fényes pontra melyet észrevett és olyan iramban zúgott alá, mint egy hullócsillag, ám ekkor vakító vörös energiadárdák villogtak el a pilótafülke körül.
-Birodalmi vadászok! -kiáltott fel Inara, amikor elsüvített az első fürge gép mellettük, aztán hirtelen meglódult az égbolt. Link kitérőmanőverbe kezdett.
-Kapaszkodjatok!
A Firehawk megpördült párszor a hossztengelye mentén, miközben pajzsai hárították az első lövéseket. Erejük kevésnek bizonyult ahhoz, hogy áttörjék azt. Egyenlőre.
-Ferina, mi van a komputerrel?
-A koordináták betáplálva. Húsz másodperc még mire kikerülünk Skythdor vonzásából.
-Csak jussunk is el addig. -vicsorogta Link, majd egy újabb elfordulást eszközölt. Épp jókor. A következő hullám lézersugár pont ott metszette volna a pályájukat ahonnét letért. Ám a következő pillanatban nem várt dolog történt. Miközben egy pillanatra megállapodott a csillagtenger felettük, újfent felragyogtak azok a fények, melyekre Link éppen felhívta volna a többiek figyelmét és a lézertornyok szenzorai is jelezték. Most azonban már jóval közelebbről látszódtak. Oly annyira, hogy kivehetővé vált az, hogy kettős fénypontról van szó és ezekhez egy csészealjforma test is társul.
-Mi a....? -húzta össze a szemöldökét Link, aztán egyszeribben döbbenten hátrahőkölt. A kettős, fehér fényforrás alól vaskos lézersugarak törtek elő és zúgtak el egyenesen a fejük felett. Link ösztönösen lehajtotta a fejét és már csak a vállai közül láthatta amint az azonosítatlan hajó elsuhan a pilótafülke fölött. Mielőtt azonban még Inarával tartalmasan összenézhettek volna, felreccsent a kommunikációs pult. Egy igen ismerős hang fúrta be magát a Firehawk fedélzetére. Ismerős és egyben felfűtött.
-Üdvözletem Firehawk! Itt Cypher kapitány beszél az Ezeréves Sólyomról. Tiszta a terep uraim.
A pilótafülkében hüledezve néztek össze. Eltelt néhány másodperc mire feleszméltek, a koréliai teherhajó pilótáinak boldog kacagásának közepette.
-Hm, remélem hallanak minket. -sercegett fel újra Cypher hangja, amint érezhetően másnak intézte a szavait. És ez így is volt, ugyanis rögtön Moryn jóval fiatalabb hangját hallhatták meg.
-Vagy talán éppen az állukat keresik a padlón.
Link hitetlenkedve megcsóválta a fejét, mialatt Inara mosolyogva nyomta le az adásváltó gombot.
-Ezeréves Sólyom, itt Inara Calrissian. Köszönjük a segítségüket. Megkérdezhetem, hogy hogyan találtak meg?
-Ó, azt hiszem erre most nincs időnk kisasszony. Ugyan a vadászgépeket elkergettük, de számos hadihajó tart felénk. Javaslom tűnjünk innen, mielőtt túl késő lesz.
-Igaza van Cypher kapitány. Küldjük a koordinátákat. A közelben itt van édesapám hajója, oda tartunk.
-Rendben kisasszony. Akkor odaát találkozunk.
-Vettem. És még egyszer köszönjük.
-Nincs mit. Örülünk hogy önöket még épségben találtuk. -Cypher hangjából némi keserűség szűrődött ki amit Inara egy pillanatra nem tudott hová tenni. Ám volt egy olyan sejtése, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy ő és nem John Maclaine fogadta a hívást és köszönte meg egyben a nem várt segítséget.
Kikapcsolta az adó-vevőt és Linkre pillantott.
-Mehetünk.
Link Ferinára sandított aki bólintott, hogy minden rendben van. Átküldte a pontos koordinátákat és innentől nem volt más hátra mint közösen megpillantani, ahogy a csillagok előbb elnyúlnak körülöttük, majd átlépve a hipertérbe, magukba szívják annak látványát.
Coruscant, Republica 500
Dervex óvatosan kisétált a télikerbe. Még mindig sajgott a sérülése, mit önmagától szenvedett el, kényszerű házi fogságra ítélve saját magát. Nem szerette a tétlenkedés és a semmit tevést, a holo-film nézést, zene hallgatást és olvasást is meg lehet unni. Cselekvésre vágyott. Olyanra, mellyel lelkének szomját csillapíthatta volna. Elmélkedni kezdett, sorsán, eddigi tettein, helyét a Birodalomban. Eme mélázások már akkor elkezdődtek, mikor a bachta-tartályban lebegett. Hetek múltán, belátta hibáit; már nem okolta magát, ám bosszúra és megtorlásra vágyott. Ő mindent megtett, képességei legjavát nyújtotta, mégis kudarcot vallott. Bár Palpatine oly mértékű keggyel illette meg, melyről álmodni sem mert, nem végeztette ki, miután kiderült, hogy az Árnykoronán kívül az ezüstös gömb is a turániaknál van. Inkább önként dőlt lándzsájába, rosszul tette. Az Uralkodó még a gyógykezeléséről is gondoskodott. A hibát nem a kegytárgy szem elől tévesztésekor, hanem a trónteremben vétette. Oldalához kapott, aggódóan megtapogatta a kötést. Néha, ha hirtelen vagy rosszul mozdult, a varratokon keresztül átvérzett. Megnyugodva, aprót sóhajtott, a friss kötés fehér volt, mint az első hó. Kis kannát vett elő és elkezdte öntözgetni a húsevővirág gyűjteményét. A bejáratot elfoglaló télikertben a négyzetméterre eső védett fajok száma egy botanikust is zavarba ejtett volna. A rendkívül drága és igen harapós növények a Galaxis számos sarkából származtak, esőerdők mélyéről, füves puszták tengeréből, kietlen sivatagok oázisaiból, onnét ahol megfordult a szolgálata során, onnét mindig hozott, eme élőlényekből. Szuvenír a távoli vidékekről. Kedvelte őket. Míg a bachta tartályos kezelése tartott, míg a hatalmas tartályban töltötte a kényszerpihenőt, remélte, hogy a droid gondját viseli felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének. Visszatette az öntözőkannát és egy doboznyi lisztkukacot vett elő. Elgondolkodva lóbálta az üvegcsét, majd egy csipesz segítségével adagolni kezdte a finom fehérjeforrást a kincseinek. Élvezettel nézte, amint az egyik lárva hatalmas kínnal küzd az életéért a növény emésztő enzimjeivel szemben. Épp az utolsókat osztotta szét, mikor diszkrét csengetés után nyílt az ajtó.
Dervex holtra váltan vetette magát fél térdre, hirtelen megfeledkezett a varratokról, virágról, világról, mindenről. Az Uralkodó állt előtte, kíséretéhez hozzá tartozó a jól ismert vörös őrök nélkül. Miért is hiányoztak, szükségtelenek voltak, hiszen Sidious épp az egyiküket jött ?meglátogatni?.
-Állj fel fiam, erre semmi szükség! -kérte a lesunyt fejjel, egyik kezében lisztkukacos üveget tartó őrnek. ?Hagyjuk a formaságokat. A hirtelen mozdulatok még hátráltatnák javulásod.
-Felséged igazán kegyes, mint mindig! -Dervex felemelkedett és igyekezett letenni az üvegcsét. Nagy nehezen két balkonláda közé préselte, majd beinvitálta a Galaxis mindenható urát.
-Örömömre szolgál, hogy vendégül láthatom szerény lakomban. -mutatta az utat, a ?szerény? lak tulajdonosa. Közel sem volt az. A Republica 500 legdrágább lakásai közé tartozott, külön landoló platformmal, személyi lifttel, a legjobb biztonsági szolgálattal. Mindazon javakkal melyek a kiváltságosok jogai voltak. A császári testőrök pedig közéjük tartoztak.
A császár épp átlépte volna a nappali és a téli kert küszöbét, mikoron egy bizalmatlan külsejű növény hirtelen a köpenye után kapott. A Sith Lord amúgy is gyanakodva szemlélte a kiszámíthatatlan szervezeteket, ellenszenvvel lépkedett köztük. Apró kézmozdulatára, azonban az orvul támadó, azon nyomban száradásnak indult, majd mikor Palpatine kényelembe helyezte magát egy hatalmas fotelben, teljesen elfonnyadt. Az Uralkodó undorral vette szemügyre a falon terpeszkedő modern műalkotásokat. Az egyik ?képen? világos barna hátteret, sötétbarna és fekete háromszögek tarkították. Csúcsaikból vékony nyúlványok eredtek és kapcsolták össze őket egymással, nem hasonlított semmire. Még, hogy a modern művészet értelmes, gondolta Sidious miközben a saját több ezer éves freskói jutottak eszébe. Azokat értő művészek készítették. Dervex félre értette az Uralkodót, lelkesen magyarázni kezdett.
-Elméletileg ezek az agyban lévő neuronokra hasonlítanak, sokak szerint?.
-Értem. -bólintott kedvtelenül. Tekintete a másik vörös korongokat és fehér pacákat ábrázoló műre tévedt. Testőre követte pillantását.
-Azok vörös vértestek, tudja Fenség azok a kis piros fánkok az érrendszerből??.
Ha nem lenne kiváló Császári Testőr, Kennede egyik legjobb tanítványa, már rég kivégeztettem volna Vader-rel. Jó, hogy Dervex nem tudott a gondolatokban olvasni.
Sidious megunta a különös tárlatvezetést és gyorsan a jövetele tárgyára tért.
-Új megbízást adok neked a turáni söpredékkel kapcsolatban!
Dervex rögtön elkergette zavarodottságát és szemében bosszú csillant. Végre, gondolta, minden idegszálával a császár szavaira figyelt.
-A Skythdor-i különítmény kudarcot vallott. A nyomukra kell lelned, fel kell kutatnod őket! -folytatta nyugodtan Sidious. -Tehát fölkutatod a Galaxis minden kvadrátját utánuk, elém hozod a vezetőiket és az Árnykoronát! -Palpatine olyan közönnyel mondta, mintha ez lenne a világegyetem egyik legrelevánsabb összefüggése. Biztos volt benne, hogy a bosszú és a düh remek ösztönzői és útitársai lesznek alattvalójának.
Dervex csak erre várt, szinte öröm mámorban úszott, ám igyekezett titkolni. Alig várta, hogy útra keljen. Még a nehezen gyógyuló sérülései is, mintha megtáltosodtak volna. Érezte, amint a hegek elkezdenek összébb húzódni, a varratok mentén regenerálódni a dicsőséges feladat hallatára??.
-Igenis Fenség!- Rebegte a vörös köpenyes.
-Van még valami amiről tudnod kell. -emelte fel a görbe, karvalyokéhoz hasonló ujját. -Egy kalóz.....áruló a soraikból, ?.fog elvezetni hozzájuk. Kövesd az ő nyomát és rálelsz ellenségeinkre.
-Értem Fenség. -ereszkedett ismét féltérdre a testőr. -Nem fog csalódni bennem.
Palpatine felemelkedett a fotelből és alattvalójához lépett. Elégedetten somolygott a csuklya alatt. Minden úgy lesz, ahogyan előre eltervezte.
-Tudom fiam, tudom.
