Mióta a Vérvonalról írtam, közben én is elolvastam egy-két könyvet, és nálam a sorrend a következő:
1. Vérvonal
2. Elveszett csillagok
3. Tarkin
4. Sith Nagyurak
5. Ahsoka
Az Elveszett csillagok volt az utolsó, azt nemrég fejeztem be én is. Nagyon tetszett, a két főszereplőt szépen életre keltette az írónő, és a könyvet szinte alig lehetett letenni. A legfőbb erénye, hogy megmutatta a birodalmi éra légkörét belülről és kívülről is, azt, hogyan és miért válhattak sokan lázadóvá, és milyen lehetett birodalmi tisztnek lenni úgy, hogy valaki tisztességes és egyenes ember is mellette. Ebben briliáns volt a történet. A két főhős kapcsolatát szépen bemutatta, és jó, hogy olyan igazságszerű módon, miszerint a szerelem sokszor nem elég a boldogsághoz, vannak azok a fránya körülmények, no de ennek ellenére mégis meg lehet őrizni, amit fontos magunkban és a másikban is. Nagyon jó volt volt, na.
A Vérvonal csak egy árnyalattal előzi meg, talán azért, mert a TFA előzménye, mert olyan szépen van benne árnyalva Leia karaktere, Ransolm Casterfo karaktere is kimondottan jól sikerült, és mert olyan jól bemutatja, miként jutott oda az Új Köztársaság, ahová. De mindkét könyv remek.
A Tarkin nekem sokat megmagyarázott a karakter hátteréről, motivációiról, a birodalmi elit kialakulásáról, végig érdekes volt. De a sztori lehetett volna ütőképesebb, abban a következő könyv sokkal jobb volt.
A Sith Nagyurakban maga a történet elmesélése tetszett, annak ellenére, hogy nem volt tétje az egész sztorinak. Ha olyan karakterekről és eseményekről szólt volna, aminél izgulhattunk is volna úgy igazán, akkor egy remek könyv lett volna, még a Tarkinnál is sokkal jobb.