Pildi

Isten éltessen sokáig, Frenkie!

Gratulálok! Viszont én nem versenyzek. Számomra már az is hihetetlen, hogy 8000 fölé kerültem.

Hera már nagyban gondolkozik, egy galaxis méretű lázadásban és ahhoz harcosok kellenek. Szerintem érthető, hogy ezt felveti, teljesen őszintén, nem köntörfalazva, ahogy az összeszokott csapatban ez szokás. Kanan mondja ki, hogy nem kötelező, de ahogy ő maga is közösséget vállal Hera kérésével azáltal, hogy úgy fejezi ki magát, hogy "Meg kell kérnünk rá", ebben az is benne van, hogy közösségvállalás viszont is igaz: Hera is egyetért azzal, hogy ez nem kötelező. Így mindegy, hogy épp ki mit mond. Ha nem lenne köztük olyan bizalmas és bensőséges kapcsolat, ami olyan, mint egy jó családban, ez nem is merülne fel. Hera megkérdezi, mert meg kell kérdeznie, de semmi nem fog változni akkor se, ha Sabine nem vállalja.

Én is elolvastam ezt a könyvet, és magam is közepesnek értékelem. A történet eléggé elnagyolt, és én is úgy érzem, hogy a klisék, valamint az, hogy Ahsokán kívül senki nincs rendesen kibontva, bemutatva, még az ellenség sem, így feleannyira sem félelmetes a szituáció, amibe Ahsoka és azok akik kapcsolatban állnak vele, kerültek. Pozitívum, hogy Ahsoka karaktere szépen kirajzolódik, az ő motivációi tiszták, és miatta volt egyedül érdemes végigolvasni az egyébként annyira nem érdekfeszítő történetet, aminek igazából csak a vége, ahogy Fulcrum lett belőle, lett egész jó. Kicsit olyan ez a könyv, mintha egy kezdő író írta volna. Aki kedveli Ahsoka karakterét, annak egyszer érdemes lehet elolvasni, de ő sokkal jobb regényt érdemelt volna. Ha folytatni szeretnék, remélhetőleg jobb írókat kérnek fel a továbbiakban.

Köszi a feliratot

Valóban, apró nyelvbotlás.

A Last Jedi számomra is inkább baljós hangulatú cím, mint optimista, és ezt a vörös Star Wars felirat bőven alá is támasztja. Plusz illik arra mintára, hogy a trilógiák középső részében a végére mindig a sötétség képviselői kerülnek előnybe. Tetszik SimonZ azon gondolata, hogy Luke az utolsó Jedi, és Rey-t talán valami mássá képezi ki, még ha egyelőre nehéz is elképzelni, ugyan mivé. De ahogyan a Sithek helyét is átvette valami más, a Rey lovagok (szerk: akarom mondani Ren lovagok ), úgy az is lehet, hogy ellenük másként kell majd harcolnia annak, aki a békét és igazságot akarja visszaállítani. Eléggé eretnek gondolat ez most még, belátom, de egy lehetőség valami újra.

Nagy érzelmi töltettel bíró epizód, varázslatos zenével, ami szépen támogatta a dramaturgiát. Sabine egyszerűen remek volt, ennyire emberinek még sosem láttuk, eddig mindig csak a kemény és korát meghazudtoló érettségről tanúságot tevő harcos szerepét játszotta, de most végre az volt, aki legbelül mindig is: egy méltánytalanul kitaszított és ennek súlyos terhét magában hordozó fiatal lány. És Kanannak köszönhető, hogy ezt végre ő maga is ki tudta mondani. Kanan igazi mesterként viselkedett, ha kellett, szép szóval motivált, de ha az kellett, akkor provokált. Érdekes, hogy talán azért, mert Sabine nem Jedi, őt merte azzal kibillenteni az egyensúlyából, hogy felpiszkálta a dühét, és a lány ennek segítségével volt képes végül valódi ellenféllé válni, és megnyílni - ami egy minőségileg más egyensúlyt is jelent, olyat, amiben a lány már képes lesz felvállalni a szerepet, amit a karddal együtt kapott. Hajrá, én nagyon drukkolok neki!

Igen, nagyon jó a hangulata. Egy SW maratonhoz pl. kiváló kedvcsináló.

Boldog szülinapot, Rajmesz!

Boldog szülinapot, Lenci és Luke!

Lehet, hogy a végén az is kiderül, hogy Thrawn-nak tudomása van ezekről az adásokról, csak az adó személyében nem biztos, ezért is kell a csapda.

Boldog szülinapot, Jake!

Köszi!

Vader igazán a saját embereit csak az Ep5-ben kezdi irtani (legalábbis amit mi látunk), amikor fokozódnak a tétek: a Hoth-i lázadóbázis sikertelen meglepetésszerű támadásakor és amikor Luke-ot üldözi keresztül a galaxison. Normál esetben, ha csak úgy cirkálgatott az űrben (már ha volt ilyen egyáltalán ), vagy kisebb jelentőségű ügyeknél csak nem ölt meg mindenkit, aki hibázott. Igen, eleinte az RO-s Vadert vetettük össze az Ep4-essel (én továbbra is úgy gondolom, hogy a végét leszámítva kevésbé félelmetes az RO-ban), de aztán Donát felvetette, hogy igazán különbség az Ep4-es és az Ep5- ös Vader között van, és aztán erről ment a beszélgetés tovább. Vagyis mindkét összehasonlítás téma volt.

Zeb nagyon jó arc, de tény, hogy a rész elején valóban nem használta az eszét. Ha Kallus nem szól, az egész bázis oda lett volna, mire a Szellem visszatér. Az teljesen igaz, hogy miután bevitték magukhoz a beszivárgót, már sok egyéb lehetőség nem volt, mint visszaküldeni a feladóhoz, így ezzel a megoldással a lehető legjobban jöttek ki végül ebből a helyzetből - rövid távon. A vége a már szokásos Thrawn jelenettel, amikor a lázadók megint megnyertek egy csatát, de az admirális közben csak mosolyog, mert tudja, hogy szorul a hurok, az kimondottan jól sikerült. Az, hogy Kallus ott szolgál épp mellette, egyszerre áldás és átok: közel van a tűzhöz, így igazán hasznos információkat tud kiszivárogtatni, viszont a lebukás veszélye is magas. Nekem az az érzésem, hogy ha Thrawn sejti, hogy Kallus az ügynök, akkor most pontosan azt várja, hogy Kallus figyelmeztetni fogja a lázadókat a veszélyre, és akkor lecsap rá.

Így van, azt írtam lentebb, hogy számomra eltér. Én Vadert az Ep4-ben láttam először, és kirázott tőle a hideg. A Rogue One-ban nem rázott ki, amikor megláttam a Mustafaron, és már első nézésnél felfigyeltem arra, mennyire így van ezzel Krennic is, pont azért tűnt fel, mert ezen csodálkoztam is. Úgy tárgyal vele, ahogy én senkit nem láttam a Saga-ban. A végére megijed, az igaz, de ezt írtam is. Viszont Donát, jobban átgondolva mégis Veled értek egyet, hogy a Birodalom visszavágban még sokkal erősebb hatást gyakorol Vader a birodalmi tisztekre, mert az Ep4-ben a Halálcsillagon meglehetősen lazán beszélgetnek vele, vagyis ennek a rettegésnek az Új reményben még nincs nyoma igazán.

Egyértelmű, hogy sokkal jobb lett a végső verzió. Vader megjelenése egyébként nem volt igazán ijesztő a korábbi jelenetben, amikor láthattuk Krenniccel, mert ugyan a végén megszorongatta a fickót, de előtte Krennic nagyjából félelem nélkül ment oda hozzá, és az a jelenet úgy általában nem sugározta azt a hatalmat, amit Vader már az Új reményben képviselt. Kellett a filmbéli vérengzés ahhoz, hogy lássuk, ez ugyanaz a könyörtelen Vader, akitől még a saját emberei is rettegnek, plusz aki könyörtelenül kutat majd a két droid után.

Az eredettörténetnek én is örülnék, de érzésem szerint alapvetően nem ezek az ismert múltbéli fordulópontok lesznek benne, max. csak utalások formájában, mert valami újat fognak hozni, ami Han Solo-s de egy teljesen új történet. A humor az biztos, már csak a mértéke lehet kérdés. Azt nem hiszem, hogy a Guardians of the Galaxy stílusát kapnánk, de egy jó hangulatú, nagyon szórakoztató filmre számítok. Hogy a srác mennyire hasonlít arcra Harrison Fordra, szerintem másodlagos kérdés, a gesztusait és a stílusát kell jól eltalálni, és én el fogom hinni, hogy ő Han Solo.

Hagy idézzem magam a Monster-ral kapcsolatban: "Jaj, de nagyon jó volt ez! Ahogy Ventress próbára tette a „vadakat”, és ahogy Savage a szemünk láttára vált először hőssé és utána manipulált gólemként grandiózus eszközzé a boszorkák kezében, az hatalmas élmény, főleg, hogy ezt egy 20 perces epizód keretein belül sikerült ilyen jól bemutatni. " Ott az volt a bravúr, hogy 22 percben is jól működött a történet. Itt meg nem volt semmi bravúr, csupán nekem egy jó ritmusú sztori, amit végig érdekesnek találtam, üresjárat nélkül.

Én eddig is azt gondoltam, hogy elég ügyesek lehetnek, ha ott készültek a droidok, no meg amiatt, hogy onnan származott a Halálcsillag terve. A többit nem tudtam. Látod, kinek mi a lassú. Nekem pont nem volt ilyen érzésem.

Nekem is nagyon tetszett, és pont azért, mert szép kerek sztori lett belőle, pont két részre való, jó ritmussal, végig izgalmasan. Nekem nem volt annyira bajom Saw Gerrerával a TCW-ben (bár a nővére sokkal szimpatikusabb volt, sajnáltam is anno, hogy pont ő halt meg), de a Rogue One után jól jött az ismételt találkozás vele, hogy láthassuk, hogyan vált azzá az üldözési mániás szakadár lázadóvá, aminek ott láttuk. Nem volt szimpatikus, az tény, persze valahol érthető, mitől lett ilyen, de mégsem elfogadható, mert mások is keresztülmentek már hasonló megpróbáltatásokon, voltak veszteségeik, mégsem lettek terroristák, Dzséjt találó szóhasználatával élve. Pont ilyen Kanan és Ezra, de akár Hera és Zeb is, ők mégsem bosszúszomjasak egyáltalán. Klik-Klak egyébként valószínűleg véletlenül maradhatott életben, a szeparatista droidokat biztos nem neki hagyták ott, hanem ott maradtak, aztán ő megbütykölte, hogy még működjenek és megvédjék őt meg a tojást. Nem tudhatta, hogy Saw csapata és Kananék mit akarnak, azért is volt ellenséges - ami az előzmények ismeretében teljesen érthető. Kész szerencséje volt, hogy Saw nem tudta elkapni korábban. Mondjuk a műszaki rajz nem volt az erőssége.

Nálam még nem, de ezek szerint nagy valószínűséggel a végére már mindenkinek csak ezt fogja jelenteni. Elég fura felállás, hogy van egy félkész mű, amiből végigvittek egy teljes sorozatot... Ilyen formán óriási szerencse, hogy sorozat készült belőle, különben talán sosem tudnánk meg, mi a vége.

Ebben van igazság, de azért a méretek nem ugyanazok. Ha gengszterek elnyomják a bolygódat vagy az egész rendszert, akkor megteheted, hogy elmész egy másikba és ott próbálsz boldogulni. De ha csaknem az összes rendszert egy elnyomó Birodalom uralja, akkor nehéz máshová menni és próbálkozni, mert ezt csak törvényen kívüliként teheted meg. Én így értettem. Nyilván nem mindenki szenved egyformán az elnyomástól, és van, aki a hatalmi elit részévé válik és onnantól őt már ez nem zavarja. De azért sok embernek több kell annál, minthogy legyen mit ennie. Ha csak a megélhetésen meg jóléten múlt volna, akkor Bail Organa sosem fordult volna a Birodalom ellen. Ez jogos felvetés, majdnem le is írtam a gondolatom végére, hogy oké, hogy demokráciában fordulhatnak segítségért, de az is fontos, hogy meg is kapják. Itt az Új Köztársaság nem siet segíteni, de legalább felkarolhatja az ügyet egy szenátor, aki nyíltan vállalhatja is ezt (em úgy, mint a Birodalom idején, amikor az apjával látszólag diplomatákként járták a galaxist, titokban meg a lázadóknak segítettek). Azért ez nem mindegy. A kérdés inkább úgy merül fel, hogy egy ideális köztársasághoz képest (amiért harcoltak anno a lázadók) mennyivel rosszabb lett az Új Köztársaság. Ez csalódást okoz, és bizonyos veszélyeket magába foglal. Egyelőre kérdés, hogy ki alkotta a TFA idején a Hosnian Prime-on lévő szenátust. Az Első Rend szemben állt az Új Köztársasággal, vagyis akik a Birodalmat istenítették, már nem voltak ott érzésem szerint, különben nem lőtték volna szét az egészet. Sok év eltelt közben, a politikai viszonyok is megváltozhattak, így egyáltalán nem biztos, hogy az Új Köztársaság a TFA idején is ilyen döntésképtelen, széthúzó formáció lett volna.

Köszi!