Nagy érzelmi töltettel bíró epizód, varázslatos zenével, ami szépen támogatta a dramaturgiát. Sabine egyszerűen remek volt, ennyire emberinek még sosem láttuk, eddig mindig csak a kemény és korát meghazudtoló érettségről tanúságot tevő harcos szerepét játszotta, de most végre az volt, aki legbelül mindig is: egy méltánytalanul kitaszított és ennek súlyos terhét magában hordozó fiatal lány. És Kanannak köszönhető, hogy ezt végre ő maga is ki tudta mondani.
Kanan igazi mesterként viselkedett, ha kellett, szép szóval motivált, de ha az kellett, akkor provokált. Érdekes, hogy talán azért, mert Sabine nem Jedi, őt merte azzal kibillenteni az egyensúlyából, hogy felpiszkálta a dühét, és a lány ennek segítségével volt képes végül valódi ellenféllé válni, és megnyílni - ami egy minőségileg más egyensúlyt is jelent, olyat, amiben a lány már képes lesz felvállalni a szerepet, amit a karddal együtt kapott. Hajrá, én nagyon drukkolok neki!