Ez egy remek epizód volt! Kicsit elmaradtam a sorozattal, de ez a rész egyből kárpótolt mindenért. Sajnáltam Sumart, de közben fel is merült bennem, hogy némileg túl magabiztossá váltak a helyi ellenállók azzal, hogy nem törődtek vele, mennyire szemet fog szúrni a sok selejt, vagy arra számítottak, hogy nem hozzák velük összefüggésbe. Vagyis azt hitték, hogy minden birodalmi hülye - mentségükre szóljon, hogy ez egyébként nem áll távol az igazságtól. A kormányzó határozott nő, és nem cicózik sokat, viszont ő sem rakta össze a dolgokat. Szóval úgy tűnik, egyedül Thrawn az, aki gondolkozik. Állati jó a karakter, a hangja továbbra is hátborzongató, na és róla végre el lehet hinni az eddigi szereplései alapján, hogy valódi veszélyt jelent, méltó ellenfél. Láthatólag külön figyelmet szentel a Főnix-osztagnak, és jól érti a motivációikat (lásd a Hera hősei részt is). Meg lesznek még ők rendesen szorongatva...
Sumaron kívül sajnálom Kallust is. Attól tartok, mire megszeretjük, bele is bukik majd a kémkedésbe. Thrawn biztosan gyanakszik rá, és amilyen okos, szerintem bele fogja kényszeríteni egy olyan helyzetbe, amit Kallus nem tud elkerülni és közben lelepleződik. Amúgy neki is isteni hangja van, olyan arisztokratikusan beszél, mint egy monarchista katonatiszt (még a pofaszakálla is olyan ). Nálam ő a legjobb orgánum az egész sorozatból.
A poénok enyhítették az epizód komor kezdését, Ezra, Kanan és Kallus párbeszédei igazi feszültségoldók. Na meg ahogy Ezráék kijutottak a gyárból, az is vicces volt.
Még egy dolog: a gyárba a plafonról lefelé függő birodalmi zászlókról nekem egyből a náci Németország horogkeresztes zászlói jutottak eszembe.