Pildi

Nem a kora volt a gond szerintem, hanem hogy nagyon jó volt az előző Doki, utána bárkinek iszonyú nehéz dolga lett volna, Capaldinak is az volt. Plusz Clara karaktere még annyira sem volt az igazi Amy után, és hát a történetek sem voltak olyan emlékezetesek. Vagyis ahogy így most összeszedtem, ebből még pont Capaldival volt a legkevesebb gond.

Köszi szépen Nagyon jó a Szépség és a Szörnyeteg előzetese, azt is köszi. Szép mese lesz ez a film.

Boldog névnapot, MissKarrde!

Nem a matek itt a lényeg, hanem az egyebek.

Ahogy én látom, ez egyértelmű:

Utazók/Passengers Előzetesen kicsit elvették a kedvemet az olvasott és hallott kritikák, de örülök, hogy láttam, mert nekem nagyon tetszett. Szép történetnek tartom, ami sokkal inkább emberi dráma, mintsem sci-fi, az csak a körítés hozzá, de nagyon látványos körítés, az biztos. A látvány pompázatos volt! Az alapdilemmával kapcsolatban: Szóval nálam ez simán 8/10.

Baromság, és hozzáteszem, hogy teljesen elképzelhetetlen. A Birodalom második leghatalmasabb emberének megtámadása csak végső kétségbeesés esetén jöhetne szóba, mert ekkor nem számítana a józan ész. Ennek pedig nyoma sem volt.

Bomarr, köszi a Arrival könyvről írtakat, nagyon tetszett. Érdemes lesz a könyvet is elolvasni.

Köszi. Nagyon szeretem ezt a részt.

Isten éltessen sokáig, Frenkie!

Gratulálok! Viszont én nem versenyzek. Számomra már az is hihetetlen, hogy 8000 fölé kerültem.

Hera már nagyban gondolkozik, egy galaxis méretű lázadásban és ahhoz harcosok kellenek. Szerintem érthető, hogy ezt felveti, teljesen őszintén, nem köntörfalazva, ahogy az összeszokott csapatban ez szokás. Kanan mondja ki, hogy nem kötelező, de ahogy ő maga is közösséget vállal Hera kérésével azáltal, hogy úgy fejezi ki magát, hogy "Meg kell kérnünk rá", ebben az is benne van, hogy közösségvállalás viszont is igaz: Hera is egyetért azzal, hogy ez nem kötelező. Így mindegy, hogy épp ki mit mond. Ha nem lenne köztük olyan bizalmas és bensőséges kapcsolat, ami olyan, mint egy jó családban, ez nem is merülne fel. Hera megkérdezi, mert meg kell kérdeznie, de semmi nem fog változni akkor se, ha Sabine nem vállalja.

Én is elolvastam ezt a könyvet, és magam is közepesnek értékelem. A történet eléggé elnagyolt, és én is úgy érzem, hogy a klisék, valamint az, hogy Ahsokán kívül senki nincs rendesen kibontva, bemutatva, még az ellenség sem, így feleannyira sem félelmetes a szituáció, amibe Ahsoka és azok akik kapcsolatban állnak vele, kerültek. Pozitívum, hogy Ahsoka karaktere szépen kirajzolódik, az ő motivációi tiszták, és miatta volt egyedül érdemes végigolvasni az egyébként annyira nem érdekfeszítő történetet, aminek igazából csak a vége, ahogy Fulcrum lett belőle, lett egész jó. Kicsit olyan ez a könyv, mintha egy kezdő író írta volna. Aki kedveli Ahsoka karakterét, annak egyszer érdemes lehet elolvasni, de ő sokkal jobb regényt érdemelt volna. Ha folytatni szeretnék, remélhetőleg jobb írókat kérnek fel a továbbiakban.

Köszi a feliratot

Valóban, apró nyelvbotlás.

A Last Jedi számomra is inkább baljós hangulatú cím, mint optimista, és ezt a vörös Star Wars felirat bőven alá is támasztja. Plusz illik arra mintára, hogy a trilógiák középső részében a végére mindig a sötétség képviselői kerülnek előnybe. Tetszik SimonZ azon gondolata, hogy Luke az utolsó Jedi, és Rey-t talán valami mássá képezi ki, még ha egyelőre nehéz is elképzelni, ugyan mivé. De ahogyan a Sithek helyét is átvette valami más, a Rey lovagok (szerk: akarom mondani Ren lovagok ), úgy az is lehet, hogy ellenük másként kell majd harcolnia annak, aki a békét és igazságot akarja visszaállítani. Eléggé eretnek gondolat ez most még, belátom, de egy lehetőség valami újra.

Nagy érzelmi töltettel bíró epizód, varázslatos zenével, ami szépen támogatta a dramaturgiát. Sabine egyszerűen remek volt, ennyire emberinek még sosem láttuk, eddig mindig csak a kemény és korát meghazudtoló érettségről tanúságot tevő harcos szerepét játszotta, de most végre az volt, aki legbelül mindig is: egy méltánytalanul kitaszított és ennek súlyos terhét magában hordozó fiatal lány. És Kanannak köszönhető, hogy ezt végre ő maga is ki tudta mondani. Kanan igazi mesterként viselkedett, ha kellett, szép szóval motivált, de ha az kellett, akkor provokált. Érdekes, hogy talán azért, mert Sabine nem Jedi, őt merte azzal kibillenteni az egyensúlyából, hogy felpiszkálta a dühét, és a lány ennek segítségével volt képes végül valódi ellenféllé válni, és megnyílni - ami egy minőségileg más egyensúlyt is jelent, olyat, amiben a lány már képes lesz felvállalni a szerepet, amit a karddal együtt kapott. Hajrá, én nagyon drukkolok neki!

Igen, nagyon jó a hangulata. Egy SW maratonhoz pl. kiváló kedvcsináló.

Boldog szülinapot, Rajmesz!

Boldog szülinapot, Lenci és Luke!

Lehet, hogy a végén az is kiderül, hogy Thrawn-nak tudomása van ezekről az adásokról, csak az adó személyében nem biztos, ezért is kell a csapda.

Boldog szülinapot, Jake!

Köszi!

Vader igazán a saját embereit csak az Ep5-ben kezdi irtani (legalábbis amit mi látunk), amikor fokozódnak a tétek: a Hoth-i lázadóbázis sikertelen meglepetésszerű támadásakor és amikor Luke-ot üldözi keresztül a galaxison. Normál esetben, ha csak úgy cirkálgatott az űrben (már ha volt ilyen egyáltalán ), vagy kisebb jelentőségű ügyeknél csak nem ölt meg mindenkit, aki hibázott. Igen, eleinte az RO-s Vadert vetettük össze az Ep4-essel (én továbbra is úgy gondolom, hogy a végét leszámítva kevésbé félelmetes az RO-ban), de aztán Donát felvetette, hogy igazán különbség az Ep4-es és az Ep5- ös Vader között van, és aztán erről ment a beszélgetés tovább. Vagyis mindkét összehasonlítás téma volt.

Zeb nagyon jó arc, de tény, hogy a rész elején valóban nem használta az eszét. Ha Kallus nem szól, az egész bázis oda lett volna, mire a Szellem visszatér. Az teljesen igaz, hogy miután bevitték magukhoz a beszivárgót, már sok egyéb lehetőség nem volt, mint visszaküldeni a feladóhoz, így ezzel a megoldással a lehető legjobban jöttek ki végül ebből a helyzetből - rövid távon. A vége a már szokásos Thrawn jelenettel, amikor a lázadók megint megnyertek egy csatát, de az admirális közben csak mosolyog, mert tudja, hogy szorul a hurok, az kimondottan jól sikerült. Az, hogy Kallus ott szolgál épp mellette, egyszerre áldás és átok: közel van a tűzhöz, így igazán hasznos információkat tud kiszivárogtatni, viszont a lebukás veszélye is magas. Nekem az az érzésem, hogy ha Thrawn sejti, hogy Kallus az ügynök, akkor most pontosan azt várja, hogy Kallus figyelmeztetni fogja a lázadókat a veszélyre, és akkor lecsap rá.