Pildi

Örülök a pozitív véleményednek! Ezek szerint ezt a regényt érdemes lesz megvenni. Na majd hamarosan.

Az elmúlt napokban sikerült belemélyednem az új DM-albumba, és komolyan, mintha nem is az volna, amit először hallottam. Nagyon jó lemez, minden száma kiemelkedően különleges, csak arra várt, hogy felfedezzék. Nem adja könnyen magát, mint a slágerek, amiket az ember két hallás után már dúdol, de cserébe abszolút maradandó, és szerintem hosszabb távon klasszikussá váló dalokat kaptunk. Már alig várom, hogy a koncerten halljak belőlük minél többet.

Rajmesz, kitartás! Nem vagy könnyű helyzetben, de ilyen esetben is a legjobb az előre menekülés, bátran szembenézni a dolgokkal és kitartani, amíg jobbra nem fordulnak. Hinned kell benne, hogy ez meg fog történni. Anyukádnak jobbulást kívánok!

Ezt nagyon szépen leírtad. Thrawn szerintem olyan, mint egy üstökös, látványos, nagy port ver fel, de mulandó jelenség. Nem tudom, az EU-ban mi lett a sorsa, de biztos nem véletlenül nem láttuk az Ep4-5-6-ban.

Nekem nem is azzal van gondom, hogy Yoda odament és megpróbálta legyőzni Sidioust, hanem azzal a magabiztossággal, ahogy viselkedett, tisztára azt sugallva, hogy a legerősebb Jedinek le kell győznie a legerősebb Sith-et, nem lehet másként, mert ez a világ rendje. Ha már korábban felismerte, hogy nem a harc az ehhez vezető út, akkor ez kissé színpadias jelenetnek tűnhet, amiben saját maga sem hihet komolyan. Donát, pb: elfogadom, amit írtok, miszerint a jövő mindig mozgásban van, tehát mégis próbálkozni kell, valamint, hogy a múltbéli tapasztalatok szerint akár mégis legyőzhette volna Sidioust, tehát mindenképpen meg kellett próbálnia. A Jedi Rendnek pedig akkor már mindegy volt, hiszen gyakorlatilag megsemmisült addigra, itt tényleg már csak a mindent vagy semmit tétje maradt: vagy Sidious hal meg, vagy Yoda. De közben pluszban az jutott eszembe még, lehetséges, hogy ez az összecsapás nem attól lesz sikeres, hogy a másik fél halálával ér véget, hanem eleve már attól, hogy megtörténik. Lehet, hogy pont az összecsapás valós élménye kellett ahhoz neki, hogy véglegesen gyökeret verjen benne a gondolat, hogy a Sithek legyőzésének útja nem a harc, de legalábbis nem ott és nem akkor. A TCW-ben látomásokkal találkozott, ez pedig itt a valóság volt, sokkal intenzívebb formában. Úgy is mondhatnám, hogy kellett a gyakorlat az elmélet után. Azért jó lenne az ilyen jelentőségteljes momentumokra in universe megoldást, feloldást találni, én is ezen vagyok, és talán a fentiekkel sikerült is csökkenteni az ellentmondást a szememben. Ezzel együtt továbbra is igaz, hogy ez a jelenet mindenképpen veszített a jelentőségéből azzal, hogy a TCW-ben Yoda már találkozott ezzel a felismeréssel, hiszen az nem itt történik meg vele először.

De nem érzitek úgy, hogy itt ellentmondás van? Én azért érzem annak hatását, hogy előbb volt az Ep3, mint a TCW vége. Tudom, hogy nem elegáns erre hivatkozni, de a jelenet vége nehezen magyarázható azzal, hogy ugyan már tudta, mert már a TCW idején rájött, hogy így nem győzhetik le a Sitheket, de azért mégis megpróbálta. Valahogy nem ez jön le abból, ahogy bemegy Sidioushoz és falhoz vágja az őröket. Nekem ez a jelenet még mindig az sugallja, hogy Yoda akkor még őszintén hiszi, hogy győzhet, és csak akkor változik a meggyőződése, amikor harcolni kezd Sidiousszal (a könyv változatban egyértelműen le is van írva). Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy ez az ellentmondás létezik, mert egyébként az a Yoda-szál a 6. évadban nagyon nagyon szép lezárást ad a TCW-nek. Szerk: közben újra átnéztem, mit írtam anno ehhez a részhez a TCW topikban (újranézni sajnos nem volt most lehetőség), és eléggé össze vagyok most zavarodva Annyira szépen van ez kifejtve a Visions-ben, hogy nem lehet(ne) ellentmondás. De mégis, az Ep3 eme jelenete viszont kisebb jelentőségűvé vált így, nincs mit tenni.

Fantasztikus évadzáró volt! Nekem semmi hiányérzetem nem támadt attól, hogy Heráék megmenekültek, és külön öröm, hogy Kallus ugyan már az elején lebukott, de végül egy monoklival még ő is megúszta. Thrawn terve jól működött, egyetlen bökkenő az volt, hogy materiális oldalról közelítette meg problémát és a megoldást is, és Benduval nem tudott mit kezdeni. Hiába magasan intelligens és még a művészetet is értékeli, de nincs fogékonysága a spirituális dolgok iránt, és ez a Star Warsban komoly hátrány. Egyébként ha fogékony lenne, akkor talán nem a flottát vezetné, hanem ő lenne Sidious tanítványa, vagy talán pont nem, mert nem hiányozna Sidiousnak egy ilyen intelligens potenciális ellenfél. Az űrcsata izgalmas volt és piszok látványos, Hera pedig az a vezető, amely fajtából a lázadóknak jó sokra lenne szüksége. Nagyon szeretem a karaktert, mert mindig hideg fejjel képes dönteni, miközben pedig egy jószívű, és a saját embereiért mindenre képes főnök, egy nő, akinél az ész, a szív, és a lélekjelenlét kart karba öltve sétálnak. Abszolút tekintély, nem csoda, hogy Thrawn őt tekinti a valódi ellenfélnek. Ez az évad összességében is nagyon tetszett, már most várom a következőt!

Nagyon köszi mindent feliratot az évadban, és reméljük jövőre is!

Szerintem a találkozása Jyn-nel volt ebben a meghatározó, ahogy Donát írja. Ha akart volna még élni és harcolni, na akkor biztosan küzdött volna azért, hogy elmenekülhessen, mert nem volt az a fajta, aki feladja. Hogy mégsem ment el, az valószínűleg azért lehetett, mert immár céltalannak tűnhetett az élete. A Halálcsillag önmagában kevés lett volna ehhez, én úgy érzem.

Szerintem is egyértelmű. Tipikusan az a helyzet, amikor el kell veszíteni a csatát, hogy később megnyerhessék a háborút a Sith-ek ellen, ami ebben a pillanatban nem lehetséges. Az is teljesen igaz, hogy Yoda magát is hibáztatja mindezért, hogy idáig jutottak. Nagy pofon volt ez a jó öreg Jedi mester számára.

Hát, kb. én is a DM-re nőttem fel, zeneileg nagyon meghatározó volt számomra ez a banda a 80-as években. De mégis, vagy tán pont emiatt nem tudok TOP listákat gyártani. Minden nagylemezüket ismerem, és sokkal egyszerűbb lenne összegyűjteni, mely dalaikat kedvelem kevésbé, mint hogy melyeket a többinél jobban. Az ifjúkori emlékek miatt nagyon szeretem a régi lemezeiket, főleg a Black Celebrationt, de minden lemezük tetszik és mindegyiken vannak kedvenceim. A Spirittel még barátkozom, és egyelőre nem tudok kedvencet mondani, mert még nem tudtam igazán elmerülni benne, bár azért vannak dalok, amelyekre már most felfigyeltem: Going backwards, Cover me, Worst crime, So much love. De a Delta Machine annyira az én albumom volt, hogy egyelőre nálam még mindig az van a csúcson az utóbbi 10 évből.

Akkor csak egy utolsó OFF: OK, közben én is láttam most este, hogy mi a helyzet. Eddig nem merült fel bennem, hogy csak az eredeti írásnak lehet hinni, de jogos, hogy érdemes mindig a forrást is megnézni, ha az elérhető, mert a legjobb szándék mellett is lehetnek félreértések.

Én is tuti néző vagyok, mert magyarul is tetszik.

Donát: szép volt. Őszintén örülök, hogy a Kiválasztott kérdése tisztázódott. Jobb ez így, hogy egyértelmű. És az pedig, hogy Obi-wan mást gondol és ezért nyilatkozik így, teljesen beleillik abba, amilyen helyzetben a karakter van, és ahogy akkor láthatja a dolgokat, vagyis a saját szemszögéből. RacerX: köszi az infókat, ez nagyon érdekes írás. Nagyon szépen leírja, miért lett olyan a párbaj, amilyen, és noha eddig is teljesen hitelesnek éreztem, most már pontosan érthető, hogy nem is lehetett volna másmilyen.

Bocs, erre nem gondoltam... Azért hihetetlen, hogy Mohácson nincs semmilyen más csomagküldő szolgáltató. Azért nem a világ végén van... Pécs vagy Szekszárd sincs messze, és mindkettő megyeszékhely. Valamelyikből elláthatnák a környező településeket is.

A kép világ nekem is nagyon tetszett. A Tatooine még sosem volt ennyire regényesen kietlen, mint most. Szerintem volt Obi részéről sajnálat, vagy még inkább könyörületnek nevezném, pont azért, mert dacára annak, hogy Maul ellenség volt, de egyben nagyon szánalmas roncs is így a végén. Én nem éreztem Obi részéről a tiszteletet a magával egyenrangú ellenféllel szemben, mert nem volt ott ilyen ellenfél. De a többivel egyetértek, nagyon tetszik, amit Obi-wanról írtál. e

Nagyszerű hír!

Dzséjtnek a regény alapjainak kapcsán, miszerint nem volt tétje és ez elvesz az értékéből, alapvetően igaza van, de maga a regény szerintem is egy jó olvasmány volt, remek akciókkal. Az viszont engem is zavart, hogy a könyv címe abszolút nem fedi a történetet, mert a két Sith is csupán kettő a néhány karakter közül, akik körül bonyolódnak az események, pl. semmivel sem jelentősebb szereplők, mint Cham vagy Belkor.

Szerintem is itt most nem az eddigi hivatalos Lucas-i álláspont újragondolásáról van szó, hiszen egyértelmű, hogy Anakin lépett, de Luke kellett hozzá, vagyis ketten együtt teljesítették be a próféciát, bár a tett érdeme azért Anakint illeti, és hát ő volt abban a helyzetben, hogy ezt ténylegesen meg tudta tenni. Én inkább azt gondolom, hogy csupán hangsúly eltolódásról van szó. Anakin története lezárult, Luke-é viszont még nem, és mivel jelentős szereplő az új trilógiában, igyekeznek az ő szerepét is hangsúlyozni ebben az egészben.

Köszi szépen!

Boldog szülinapot, Merr-Sonn!

Végighallgattam a kvízt, nekem nem sok esélyem lett volna. De élvezet volt végigmenni az egészen, főleg így utólag, mert nagyon ötletes kérdések voltak. Látszik, Donát, hogy otthon vagy a társasjátékokban.

Nagyon szép epizód volt, évad finálénak is beillett volna. Nekem pont elég volt ennyi Kenobival, egy cameo-nál több, de épp csak egy elegáns felvillanás, ami Obi-wan jellemét, ahová az a Tatooinon eltöltött évek alatt fejlődött, mégis híven megmutatta. Igazi bölcs Jedi mester, aki megbékélt a világgal, amelyben él, a feladatával, ami miatt elrejtőzött, és azzal is, hogy Maul bosszút akar állni rajta. Ahogy a haldokló Mault a karjaiban tartja, és aztán lezárja a szemeit, azzal megadja az egykori Sith-tanítványnak azt a békességet, amelyben annak az életében talán sosem volt része. Harcra és bosszúra nevelték, végül sehová sem jutott el Sith-mértékkel mérve, mégis, boldogabbnak és elégedettebbnek tűnt halála pillanatában, mint addig bármikor. Mintha maga sem tudta volna, de azért üldözte és akarta megtalálni Kenobit, mert erre a békére vágyott, de ezt még maga sem tudta. Vagyis én úgy látom, ez a rész tulajdonképpen Maulról szólt, az ő hattyúdala. Sosem kedveltem igazán a karaktert, még az Ep1-ben sem, erőltetettnek éreztem a visszajövetelét a TCW-ben, amely véleményemet aztán a fordulatos története nagyjából megváltoztatta, de igazán itt a Rebelsben kedveltem meg, ahol ezzé a szánandó figurává változott. Ezrának szerintem segített épp azzal ,hogy sokszor becsapta, és így gyakorlatilag Kanan mellett ő lett Ezra másik tanítója. A rész végén Ezra le is szűrte - remélhetőleg véglegesen - a tanulságot, hogy az ő helye a csapat mellett van. És végül én is szeretném kiemelni, hogy milyen szívet melengető érzés volt látni, ahogy Obi-wan nézi a cseperedő Luke-ot a távolból, miközben az ismerős Erő-téma hallatszik. Ez így tökéletes volt. Valóban úgy tűnik, mintha Luke lenne az igazi kiválasztott, akire mindennél jobban kell vigyázni, hogy ne kerüljön idő előtt szem elé, de hajlok arra, amit Donát ír, hogy ez csak Obi-wan (és előtte Yoda) szemszögéből nézve igaz elsősorban ,akik emiatt nem is igen hittek Anakin visszatérésének lehetőségében. És ami még nagyon tetszett, az Obi-wan hangja, ami nagyon szépen megidézte Sir Alec Guinesst.

Azt is megtehették volna, hogy kiírják, többet nem foglalkoznak ilyesmivel, mert nem éri meg nekik a régi áron (gondolom). Ehelyett teljesen korrekt módon megemelték a szolgáltatás árát, és ezzel érik el azt, hogy ilyen igényeddel máshová fordulj.

Egy második körnek én is nagyon örülnék. Nagyon ritkán van programom hétvégén esténként, így van esély rá, hogy legközelebb nem jönne közbe semmi. Most majd utólag végignézem/hallgatom.