Remek rész volt, nagy öröm volt látni Rex-et és társait, akik méltóképpen öregedtek meg, nincs mit szégyellniük az alkatukon, és most sokkal kevésbé tűntek klónnak, mint anno, az egyéniségük a katona fegyelem lazulásával, parancsok híján és gondolom a napi kötelező feladatok megfogyatkozásával szabadabban kibontakozhatott, mint aktív éveikben, és ez jól áll nekik nagyon. Nekem mindig Rex volt a kedvenc klónom, örülök, hogy a többiek mellett őt hozták vissza a sorozatba.
Ezra és Kanan kapcsolatában az a szép, hogy mindkettőjüket erősíti a másik hatása, mindketten nyitnak a világ felé, csak máshogy. : Ezra egyre magabiztosabb és jó döntéseket hoz, mert támogatják és bátorítják (nem mindig Kanan személy szerint, de az egész csapaton keresztül azért ő is), mert végre nincs egyedül, és azért néhány dolgot arról, mit jelent Jedinek lenni, Kanan mutatott meg neki. Ezra nagyon fiatal még és könnyen alkalmazkodik, és a legjobb helyen van most.
Kanan este nehezebb, mert ő pont hasonlóan fiatal korában kemény traumán ment keresztül, nehezen tette túl magát a 66-os parancson és a Jedik lemészárlásán (talán nem is sikerült neki igazán), ebben a tudatban lett felnőtt, így érthető a bizalmatlansága ezzel kapcsolatban (no és ott van még az is, hogy a saját csapatán kívül bárki mással szemben gondjai vannak a bizalommal úgy általában). Az ő kihívása az, hogy ezen felülemelkedjen, Ezra pozitív gondolkodásán keresztül ő is le tudja győzni a maga félelmeit, és így igazi Jedivé válhasson maga is.