Magam is arra tenném a voksom, hogy nagyon jól sikerült epizódot láttunk, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt TCW-s hangulatú. Viszont visszaköszönt benne a Sci-fi műfajtól nem idegen reménytelenség, üresség, a "nem tudom, merre tartsak" érzése, amitől valóban nagyon hangulatos lett, mégha nem is vitte a küldetést nagyon előre. Ez a mesterséges intelligencia vs. szerves intelligencia felvetés ugyan le lett szűkítve a "hogyan találjunk lakott területet" kérdésre, de azért szépen kijött belőle, hogy adott esetben egy gép is lehet pont olyan jó ötletgazda, és nem csak navigátor, mint egy értelmes lény, sőt, kitartásban simán kenterbe is verheti a szerveseket. Vicces kontrasztként Gascon ama szövegére, hogy mennyivel többet ér a kiképzés, mint a programozás, R2 szépen fogta a múlt részben megszerzett adathordozót és vitte tovább, folytatta a küldetést, pedig ő "csak egy egyszerű astromech" (persze sem Gascon, sem WAC nem ismeri őt, úgy mint mi ). Még WAC is több profizmust mutatott, mint Gascon, bár nála a kitűnni vágyás, az előrébb jutás a legfőbb motiváció (ez pont emberi benne, de nagyon, szemben R2 önzetlenségével), ez tiszta sor, a sikeres küldetés csak a második a sorban. Az ezredes meg nagyon könnyen összeomlott a megpróbáltatások alatt, látszott, hogy kiképzés ide vagy oda, nincsenek tapasztalatai vészhelyzetek esetére. Visszatérve R2 önzetlenségére: nem is tudom, láttuk mi a kis droidot valaha saját önös érdekből cselekedni? nem emlékszem ilyenre, pedig ha létezik emberszámba vett droid, akinek még humora is van, akkor az ő.
A bolygó nagyon érdekes, először azt hittem, valami hőfödte helyre jutottak, a hajójuk szinte mintha feltörte volna jeget, de az csak a fehér talaj volt, mint kiderült. Tényleg egy nihil, még annyi változatosság sem volt, mint a Tatuinon. Az is érdekes, hogy mitől van meleg, ha a napot nem látni. De ez még kiderülhet.