Pildi

Tiszteletben tartva a véleményedet, azért annyit hagy mondjak, hogy a könyveket olvasva talán mást gondolnál. Könyvolvasás nélkül én sem kezdtem volna bele, de mivel a könyvek nagyon jók, a harmadik kötet felénél rámjött, hogy ezt látni kéne képernyőn is előlről újra. Nem hiszem, hogy olyan lenne, mint a Spartacus.

Skyfall: nekem is tetszett, bár sok összehasonlítási alapom nincs, nálam ez volt az első Bond film moziban, és talán a második összességében. A korábbi bájolgós Bondokat nem nagyon bírtam, s bár Daniel Graig már a plakátokon is sokkal jobbnak tűnt az elődeinél, most jutottam el odáig, hogy meg akarjak nézni egy Bond filmet moziban. Tényleg jó volt, nekem pont elég volt az akció is, csak azon csodálkoztam a végén, hogy kudar: Silva halála

Nem lehet, hogy ez inkább 2-3 évente 1 film? Mert mintha az első hírben még így szerepelt volna... Szerk: most látom, hogy Bomarr is erre tippelt.

Én meg épp most fejeztem be, és ez a legjobb könyv eddig a háromból, tele nem várt fordulattal, szóval már én is nagyon lelkes vagyok. Biztos, hogy iszonyú jó évadot tudnak belőle készíteni, ahogy elnézem, milyen lett az első évad TV-ben.

Én is az SW-hangulatra, mint legfontosabb momentumra várok, de nagyon jó gondolat, hogy legyen emellett friss és pezsgő, az újdonság varázsával, de tele apró utalásokkal és laza kapcsolódásokkal a régi történethez. Ennél konkrétabbat nem szeretnék írni, nem is gondolkozom rajta, mert minél több konkrétum szerepel az elképzeléseinkben, annál nagyobb az esélye, hogy csalódni fogunk ebből a szempontból. Nos, én nem szeretnék csalódni.

Persze, nem is így értettem, hanem inkább úgy, hogy ez ismét az életnek egy furcsa fintora. Qui-Gon kapcsán meg tényleg egyéni, hogy kinek ki szimpatikus avagy sem. Nekem az. Ahogy egyébként Obi-wan is az, viszont mindketten hoztak Anakin kapcsán rossz döntéseket, és nem biztos, hogy Qui-Goné nagyobb hiba volt.

Én nem értem a konzulenst: látszik, nem volt gyerekszobája, lásd lentebb. Tanulságos. Sajnos sokszor nem csak az apáknak, hanem az anyáknak is kevés az idejük játszani, pedig ennél fontosabb kevés dolog van egy gyerek számára.

Ennél drámaibb fordulat nem is lehetne. Épp az előbb gondoltam végig, milyen jó lesz látni, hogy mennek végig az ifjak a tanulás útján csak ezen a szinten, de mit érhet ebben bármilyen eredmény, ha utána úgyis csak a pusztulás vár rájuk, és épp annak mesterétől, akitől ők csak a legjobbakat tanulhatják... Szerk: bár most belegondoltam, hogy Qui-Gonn is milyen nagyszerű Jedi volt, noha Dooku volt a mestere...

Ezt azért nem vártam volna Hondo-tól…. Tudom, hogy kalóz, de eddig ennél szimpatikusabb arcát láttatta – igaz, első találkozásunkkor, a Bounty Hunters-ben épp ugyanilyen gátlástalan figura volt, csak utána kezdték árnyalni róla a képet. Hát most jött a kiigazítás, nehogy nagyon a szívünkhöz nőjön. A rész egyébként nagyon tetszett! Végre láthatjuk, hogyan is lesznek az ifjakból padawanok, mi a dolog rendes menete, ami azért nagyon jó, mert az SW-ből eddig hiányzott ez a téma (az EU-t nem tekintve, amit egyébként nem ismerek), hiszen az általunk ismert két jeles ifjú, akinek a Jedivé válását végigkísértük, rendhagyó módon vált azzá: Anakin és Luke koruknál fogva egyből padawanok lettek, a próbáknak ez a korai szakasza náluk és így nálunk is teljesen kimaradt. A négyrészes történet eddig szépen követi a próbaidőszak feladatait: előző részben le kellett győzniük önmagukat, hogy megszerezzék a kristályokat, most pedig le kellett győzniük, ki kellett cselezniük az ellenséget, hogy megtarthassák azokat. Ahsoka és Huyang professzor segítsége nélkül persze nem mentek volna semmire, de próbának önmagában már az is megfelelt, hogy pánik nélkül tudtak engedelmeskedni. Persze Petro megint kilógott közülük (ez borítékolható volt), megerősítést nyert, hogy nála nem bátorság, hanem önfegyelem és belátás kell majd a végén. Ahsoka megint kitett magáért, mint mindig, látszik, hogy maga is remek mester lesz/lehetne. Az itt szereplő ifjak annyival éretlenebbnek és egyébként fiatalabbnak is tűnnek annál, mint amilyen a lány volt, amikor Anakin tanítványa lett. Ahsoka nem akárki , ez már az első pillanatban látszott, amióta feltűnt a TCW-ben, és ezt azóta már sok cselekedete igazolja. Biztos, hogy ez a kvadrológia részben róla, az ő kvalitásairól is szól. Remélem, kapunk valami halvány utalást majd a jövőjéhez vezető útról is.

Köszi, nagyon jó kedvcsinálók. Bevallom, én vállaltam a veszélyt, és megnéztem mindkettőt, és így igaz, csak az tűnt fel igazán, amit már ismertem, a többi képsor olyan gyorsan pergett és váltotta egymást, hogy spoilert felfedezni kevés volt az esély.

Úgy látom, mindenkinek egy rugóra jár már itt az agya...

Szerintem se. Én pl. munkahelyről néha-néha szoktam itt böngészni, és belépni nem nagyon akarnék ehhez.Másrészről meg úgy senki új nem találna ide, és kapna kedvet ahhoz, hogy regelni akarjon. Értelmes embereknek sem lenne esélyük. Az a módszer, ahogy Ody szűri a jelentkezőket, jól működik, ahogy hallottam, így tovább zárkózni nem kellene.

Donát, Dzséjt: ahogy én látom egy átlagos olvasó szemével, mindketten remekül írtok. Másként, de én ugyanúgy szeretem olvasni a műveiteket. Donát, a Te erősséged a rövid (mondhatni egyperces), de annál elmésebb novellák, míg Dzséjté a hosszabb terjedelmű és lendületes írások, amelyek a hangulatot lassabban adják át, de ez nem baj, mert van rá idő, és az üzenet ugyanúgy eljut a végén.

Ezek szerint az 5. évaddal kapcsolatban egészen hasonló cipőben járunk. Asszem épp a Te példádon felbátorodva kezdtük el ezzel az évaddal, és nem az elején. A javaslatot pedig köszönöm, megfogadom.

Zseniális! A kép nagyon szemléletesen tárja elénk az élet rendes menetét.

Köszi szépen, Lok!

Jajj, most látom Frenkie posztjából, hogy Dzséjt lentebb pont erről írt, így tök felesleges volt ugyanazt megismételni. Hiába, késő este, ha az embernek nincs ideje rendesen átolvasni az előzményeket, csak belekap a témába, jobb inkább nem írni semmit...

Na végre én is végeztem a DW 5. évaddal, ami nekem az első évad volt, és csak annyit mondhatok röviden: nagyon tetszett. Bővebben: Közkivánatra nem a 6. évaddal folytatjuk, hanem elkezdjük előlről. Kiderült, hogy tetszik, nagyon is, szóval nincs miért kihagyni az előzményeket.

Ez a realista megközelítés, mint fogalom az SW-ben, tetszik nagyon. Igaz, ezt még így én sem fogalmaztam meg magamnak, viszont arra világosan emlékszem, mi tetszett meg benne első látásra, és utána minden egyes alkalommal, megunhatatlanul, és ami úgymond valami hasonló dolog: kezdődik a film egy űrben játszódó konfliktussal, fegyverropogással, meneküléssel, vagyis igazi filmes akcióval, aztán hirtelen váltással jön a Tatuin, Luke sívár és unalmas, hiábavalónak tűnő élete, az ottani mindennapok, és ugyan biztos vagy benne, hogy ő lesz a hős, aki megmenti a hercegnőt, de mégis annyira elképzelhetetlennek tűnik (pont annyira, mint magának Luke-nak), hogy hogyan kerülhet egyáltalán ehhez helyzetbe. Annyira nagy a kontraszt a két világ között, hogy már önmagában ez nagyon izgalmas. Én is elnézem a részleteket boldogan minden alkalommal és mégsem érzem unalmasnak. Ezzel válik átélhetővé Luke helyzete, az elvágyódása és az egész reménytelensége. És hát mindehhez az Erő téma a zenében... csodálatos.

Nagyon szép gondolatok, Donát.

Boldog szülinapot!

Yoda azt is mondja, hogy az vár Luke-ra odabent, amit magával visz. És ez igaz is lett. Luke várta, de ugyanakkor félt is a Vaderrel való összecsapástól - bár még nem tudta, hogy leginkább miért is kell félnie. Na ezt mutatta meg neki a barlang.Épp ugyanez történik az Illumon is, csak kevésbé drámaian, mert maga a helyzet nem volt drámai, ahogy írtátok is Nute-tal együtt.

Boldog szülinapot, Obi!

Gondolj csak bele, hogy már önmagában az, hogy mindenki csak a saját kristályát láthatja ragyogni, és a többiek számára az csak olyan kő, mint a többi, ez jelzi, hogy a hely különleges. Nem hiszem, hogy magukhoz a kristályokhoz Yodának köze lenne. És ahogy Petro is csak akkor láthatta meg a sajátját, amikor képes volt legyőzni az önzőségét, ez számomra azt jelzi, hogy a hely inspirálta őt ebben. Byph félelmeit saját képzelete táplálta, szerintem ő akármilyen sötét helyen képes lett volna egyedül szörnyeket látni. A kis vuki máshol is türelmetlen lett volna, a lánynak meg kevés lett volna az önbizalma első körben ahhoz, hogy a magasba másszon. Ezeket az akadályokat nem Yoda támasztotta, hanem a szereplők maguk.

Inkább úgy mondanám, hogy tapasztalom, hogy a korlátok nagyon egyéniek tudnak lenni, már gyerekeknél is, aztán a felnőtteknél meg végképp. Hol vagyok én Yodától...