Ody, ezek teljesen jogos és életszerű gondolatok. Csak annyit tennék hozzá, hogy egy hosszú távú kapcsolat nem feltétlenül attól hosszú távú, hogy a felek sosem szeretnek ki egymásból vagy fásulnak bele a mindennapok egyhangúságába. Biztos van sírig tartó szerelem, de az nagyon ritka lehet. De ettől egy közös életet, amit együtt felépítettek, nem lehet felborítani azért, mert az egyik fél hirtelen rájön X év után, hogy változásra van szüksége, és az adott keretek között nem tudja megtenni (szerinte). Lehet, hogy meg tudja, csak meg kéne ezt a másikkal beszélni. Néha csak tisztázni kell a helyzetet, és mindkét fél kaphat olyat, amire vágyik (pl. a Te példáddal élve: megmutathatja az SW filmeket a srácainak ), és cserébe elfogad a másik részéről is ilyesmit.
A szüleinknek is megvolt a maguk problémája, de nem szaladtak szét, hanem kitartottak egymás mellett. Ma könnyebb borítani mindent, nincs türelem és megértés az emberekben, hiába beszélnek, de nem kommunikálnak, mindenki elsősorban magára gondol, és arra, hogy egyszer élünk, azt kell kihasználni. Ez így is van, de nem mindegy a hogyan.