Szép évadzárót kaptunk, Ahsoka pedig egy hozzá méltó sztoriszálat, ez a rész végleg egyértelművé tette. Nagyszerűen viselkedett, hasznos ötletekkel állt elő, végig irányította az eseményeket, de hagyta a másik két ifjoncot is érvényesülni. Azt már meg sem említem, ahogyan harcolt, mert abban eddig is kiváló volt, de most olyan érettségről tett tanúságot, ami sok felnőtt Jedinek is dicséretére válhatna. Tényleg igazi Jedi lovag vált a hajdani kislányból, méghozzá a legjavából.
Anakinnal váltott párbeszédük az epizód végén az évad egyik gyöngyszeme számomra. Hiszen hogyan is lehetne szebben kifejezni egy mester munkájának értékét, mint azzal, hogy a tanítvány helyt tudott állni egy ilyen kilátástalan helyzetben, sőt, másoknak is segített ebben. Anakin arcán látszik is a meghökkenés és a nem várt dicséret hatása, hiszen ő most is, mint majd Padménál, kizárólag a saját tetteiben látja a szerettei biztonságának zálogát. Most láthatja, hogy ez nem így működik, a dolgokat engedni kell, hogy menjenek a maguk útján, mert ha szilárdak az alapok, akkor így is működni fognak. Kár, hogy hosszabb távon nem lesz foganatja nála ennek a tapasztalatnak, pedig mindenki jobban járna.
Végül, de nem utolsósorban Csubit nagyon nagy öröm volt viszontlátni, a belépője tökéletesre sikerült a klasszikus dallamok felcsendülésével, és öröm volt nézni azt is, ahogy elbánt az ellenséggel. Igaza van Frenkie-nek, a trandók pontosan azt kapták, amit megérdemeltek.
Kár, hogy vége az évadnak, de olyan különlegesre és tartalmasra sikeredett az elejétől a végéig, hogy nincs hiányérzetem.