Jaj, de nagyon jó volt ez! Ahogy Ventress próbára tette a „vadakat”, és ahogy Savage a szemünk láttára vált először hőssé és utána manipulált gólemként grandiózus eszközzé a boszorkák kezében, az hatalmas élmény, főleg, hogy ezt egy 20 perces epizód keretein belül sikerült ilyen jól bemutatni.
Ventress máris elvesztette a múltkori epizód hatására fellobbant szimpátiámat, ez az epizód ismét bebizonyította, hogy hiába volt sanyarú gyermek és ifjúkora, ez nem lehet mentség arra, hogy a zsigerekig gonosz és célja érdekében mindenre képes.
Szegény Opress. Valódi szörnyeteget csináltak belőle, aki tökéletes eszköznek látszik mind Dooku, mind az éjnővérek kezében, de mint tudjuk, Dooku nem fog meghalni, és ő meg nem éri meg a háború végét, vagyis a dolog mégsem fog működni, minden boszorkányság ellenére. Már most lehet gondolkozni, hogy vajon miért? Szerintem eljön majd az idő, amikor Savage valami hatására felébred ebből a hipnózisból, elmúlik a serkentők/tudatmódosítók hatása, és akkor rádöbben majd, hogy mit tett és hogy mit tettek vele. Remélem, így lesz, és láthatjuk is majd ennek a felismerésnek a hatását.
Dooku pedig szerintem szánalmas ebben a történetben. Kezdve onnan, hogy mestere parancsára feláldozza leghűségesebb emberét (főleg, mert szerintem Ventress nagyon kötődött hozzá, és azon túl, hogy mestere volt, apjának tekintette), folytatva azzal, ahogy nem veszi észre Talzin anya praktikáit és egy az egyben megbízik Opress-ben (csak az erejét illetően vannak kételyei, amelyeket könnyű eloszlatni, de hogy az új padawan kihez lesz hűséges, arról sejtelme sincs), és végezve azzal, ahogy egyetlen akció után már Sidious leváltását tervezi. Ez az önhittség csúcsa. Meg is adja majd az árát.
No és a zene, az megint nagyon-nagyon jó lett. Nekem eléggé egyedinek is tűnt a TCW-ben eddig hallott dallamok között, és tökéletesen passzolt a témához.