A karácsonynak sajnos az jellemzője, hogy mindent felerősít, akár jó, akár rossz. Ha hiányzik valami vagy valaki, az nagyon hiányzik olyankor.
Egyébként ha jókat is írunk, hogy milyen szuper, azért az nem úgy értendő, hogy 100%-ig csoda és boldogság a világ, legfeljebb a dolgok többsége, ami a karácsonyhoz köthető, pozitív élményt jelent, ami kompenzálja a kevésbé jó vagy egyenesen szörnyű dolgokat, amelyekből viszont szintén jut. Kevés az olyan család, ahol ez nem így van. Az arány persze nem mindegy.
Gyerekkoromban nálunk is voltak "érdekes" karácsonyok, ahol többet sírtunk, mint nevettünk, és amikor saját családom lett, igyekeztem azoktól a dolgoktól megszabadulni, vagy másként csinálni, amelyek anno a legtöbb konfliktusforrást jelentették. Pl. hogy mikor kell díszíteni a fát, mi lehet a karácsonyi menű, és hogy kinek mi a dolga otthon. Ez néhány családtag ellenkezését ki is váltotta, mondván, nem ez volt a szokás nálunk/náluk, de ez szimplán nem érdekel. Ez a mi karácsonyunk most már, és én nem hagyom, hogy ál-fontos dolgokkal elrontsák.
És az egész tényleg nem arról szól, hogy milyen a fenyőfa, vagy hogy hol van a szaloncukor. Arról szól, hogy amink van, annak örüljünk, mert lehet, hogy az is csak múlandó. Aztán ha már nem lesz, késő bánat...