Szegény kislány cicánk, Álmoska, tegnap este túlesett egy ivartalanítási műtéten, ami eléggé megviselt engem is. Sajnáltam szegényt, de ezen muszáj volt túlesnie, mert kerti cica, már kerülgették a kandúrok, és hát a szaporulattal nem nagyon tudtunk volna mit kezdeni. A szomszédok sem tolerálnák nagy csapatban a cicákat. Szóval nem volt másik megoldás, ennek meg kellett lennie.
Elég rosszul nézett ki utána, bár az orvos azt mondta, minden rendben ment. Ráadásul hiába ágyaztam meg neki puha anyagokkal a garázsban, valahogy bekúszott a lehető legkisebb és leghidegebb eldugott helyre ott, a lépcső alá, ahol a maradék csempéinket tároljuk, és este nem is találtuk meg, csak reggel, jó félórás lámpás keresgélés után, olyan jól elbújt a kis bolond. Már teljesen le volt gyengülve, átfázva.
Napközben anyukám gondjaira bíztam, délután Panni figyelt rá, én meg napközben még Krandét is felhívtam, hogy mit javasol. Tartsuk melegen, távol más macskáktól, és biztonságos helyen, amíg teljesen magához nem tér. Ez mind megvolt ma már, így estére, mire én hazaértem, már sokkal jobban volt.