Nagyszerű epizód volt, méltó folytatása az előzményeinek, és ahogy többen is írtátok, immár teljesen egy szintre került a filmekkel témában és megvalósításban.
Szépen továbbvezették az előző rész fő kérdését: ki a nagyobb álmodozó, az aki hisz benne, hogy semleges tud maradni, mert a békét tartja a legfontosabbnak, vagy az, aki nem látja, hogy milyen romlottá vált a rendszer, amit szolgál, és továbbra is hisz a mindenható Köztársaságban. Ez megint kiválóan rávilágít arra, hogy Obi-wan tényleg elfelejtette, mi is a Rend ősi feladata, és teljesen ráállt arra az útra, amire Sidious taszította a Jediket: védjék a Köztársaságot, mert az a béke útja hosszú távon (látszólag persze), még ha rövid távon harc is az ára. Meg sem döbben azon, hogy valaki Palpatine környezetében meghamisította a felvételt. Szép dolog, hogy segít Satine-nak, de csak a barátságuk miatt, és nem meggyőződésből, és ez minden szavából kiviláglik.
Satine állhatatossága meghozza a gyümölcsét, Obi-wan fejet is hajt előtte ezért, de valahol érthetetlen, hogy nem veszi észre a mételyt, ami a Köztársaságot rágja. Annyi az összes konklúziója, hogy a dolgok változnak, és hogy elmosódott a határ jó és rossz között? Ez persze nagyon is igaz, de mégsem veszi észre, hogy immár ő sem igazán a jó oldalon áll.
Bizony, hogy változnak az idők. Jó kis jelenet az is, amikor épp ezt a mondatot korábban Satine szájából halljuk Obi-wan azon vélelmezésére, hogy egy Jedit nem mernének bántani. Épp a Jedik fogják a legfájdalmasabban tapasztalni ezt az igazságot, amikor lehull a lepel a Sith mesterkedéséről.
Az egész epizódot áthatja az Ep2 titokzatos, merényletekkel, és megválaszolatlanul maradt kérdésekkel teli világa, ami már az első képkockáknál feltűnő hasonlóság: úgy kezdődik, mint amikor Padmé érkezett anno Coruscantra, hogy a haderő állítási törvény ellen tiltakozzon, akit aztán egy mandalór merénylő akart elintézni?.
Nagyon tetszett, hogy Palpatine-t láthattuk ismét ármánykodni, ahogy éppen úgy igyekszik intézni a dolgokat, ahogy annak idején a Naboo-i konfliktust is, és a háború kirobbantásához vezető, Padmé elleni merényletet kezelte. Most legalább teljesen világos, hogy sok minden alakult ilyen módon ?rásegítve?. Jó kis álca, ahogy ő balesetnek látszik hinni a Satine elleni merényletet (sugallva ezzel azt, hogy a katonai megszállás nem az ő ötlete, ő csupán végrehajtja a Szenátus döntését), és Mas Ameddával mondatja ki, hogy ez bizony merénylet, ami a Death Watch erejét és így a katonai beavatkozás létjogosultságát bizonyítja. Nagy manipulátor az öreg, és ezt végre teljes erejében láthattuk a sorozatban is.
És még két dolog, amit kiemelnék: Coruscant ismét nagyon szép, élvezet látni minden részletét, valamint Satine hangja, ami a legszebb női hang eddig a sorozatban.